Kiegészítés - Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink

Day & Night dresses
Mirjam megjegyzése elgondolkodtatott egyről s másról. Úgy érzem, tisztáznom kell dolgokat, hogy mindenki értse, mire valóak ezek a bejegyzések és minek szánom őket.
Először is, ezek a bejegyzések, főleg amik a ruházkodásra és sminkelésre vonatkoznak (beleértve az öltözködési kódexet is), ajánlások - nem dogmák. Az Egyház tanítása, mások és saját tapasztalataim tükrében születtek. De nem képezik a hit letéteményének részét, így ezek csak tanácsok, nem von magára senki sem kiközösítést, ha nem eszerint cselekszik.
Mindenképpen meg kell itt jegyeznem, hogy nem szép dolog másokat kizárólag az öltözködésük alapján megítélni. Gyakran tapaszalom, mennyire rossz gyakorlat ez. Például a tinédzserek öltözködését forszírozni a templomban... A hitét nem az határozza meg az embernek, mit hord. Isten úgy lát minket, mint senki más - belelát a szándékainkba is. Ám az is igaz, hogy ezzel együtt az öltözékünkkel is benyomást hagyunk másokban. A hitelesség szempontjából szerencsésebb, ha a lelkiség és a külsőségek összhangban vannak. Megfigyelhető, hogy ha valaki hitében és gondolkodásában távolodik a világtól, egyre kevésbé játszik szerepet az, mit eszik, mit vesz fel. Ezt jól jelképezi Vianney Szent János, aki nagyon szoros kapcsolatban volt Istennel és úgy kezdte Ars-i hivatását, hogy böjtölni kezdett az ars-i emberek lelki előmeneteléért. Hogy mennyire komolyan gondolta ezt, megnézhetjük a képén a blog oldalsávjában. Arcára van írva, mennyit éhezett és tűrt, csatározott a reá bízottakért. (Pl. egy hétre előre megfőzött egy fazék krumplit és abból evett, még akkor is, amikor a krumpli "szavatossága lejárt". Illetve csak kettőt evett meg egyszerre - úgy gondolta, egy harmadik már ínyenckedés lenne.) Vagy vegyük csak a mi Árpádházi Szent Erzsébetünket, aki egyszer más ruhája nem lévén (mindet a rászorulóknak adta) egy rongyos és sok helyütt szakadt ruhát vett magára egy fontos alkalomra. Buzgón imádkozott, ne vegyék észre kopottságát, mivel hát királyné volt... Abban a kegyelemben részesült, hogy a ruha mások szemében csodaszép volt. Minden egyes szakadás helyén ékkövek csillogtak - ezzel jutalmazta meg Isten egyszerűségéért, s mutatta meg igazi "lelki" öltözékét. Ezeket az embereket - bár külsőre igénytelennek tűnnek - szintén kár lenne ez alapján rosszul megítélnünk. De az Egyházban nem csak ilyen személyiségek vannak, vannak olyanok is, akiknek fontos része az életének az öltözködés. Például bármennyire meglepő, egy tanár is ilyen. Egy tanárnak is jól kell tudnia öltözködni, stílusosan. Azért, hogy diákjaiban jó benyomást keltsen és emiatt is megnyerje őket az általa tanított tárgynak. Tudjuk jól, milyen éles a kritikai érzéke a tanítványoknak... Aki piedesztálon van - vagyis példakép - az kell adjon magára. Például egy édesanya sem árt, ha jó példát mutat a lányainak. Ugyanígy azok az emberek, akiknek megkülönböztető öltözete van - ilyenek a szerzetesek - az öltözetük lelkisége szerint kell viselkedniük (de jó is lenne több szerzetesi ruhát viselővel találkozni az utcákon, egyszerűen a szembesülés kedvéért - vannak emberek, akiknek elköteleződése ilyen mértékeket ölt.)
Amiért fontosnak tartom ezeket közreadni az az, hogy annak, aki kész ennek befogadására, azon segítsek. Legyen ez akár csak egyetlen ember - már megérte.
Hogy mit gondolnak ezekről és a "keresztény smink" elnevezésről a nem vallásos vagy más vallási érzületű emberek? Őszintén szólva, nem fontos. A hátam mögötti kritikákról, amik a neten fenn vannak, tudok. De mindez igazából nem számít. Azok, akiket kihoztam a sodrukból, bizonyosan érintettnek érzik magukat. Ők nemkülönben nagyon érdekes következtetésekre jutnak, még rólam is. Sokat tanultam mindenesetre arról, hogy mi alapján ne ítéljek - tőlük. Az amiért pedig nem fontos az ő véleményük, az két dolog. 1. A negatív reklám is reklám. Azaz, lehet, hogy így olyan is megnéz, aki később elgondolkodik rajta. 2. Igaz ugyan, hogy olyan dolgok is vannak a cikkekben, amiket nem lenne rossz nemkeresztényeknek is megszívlelnie, mégis elsősorban más a célközönség. Már megmondtam, hogy ezt a sorozatot nem nekik szánom, hanem a keresztény lányoknak és nőknek - elsősorban. Idézem magam: "Hívást érzek a keresztény lányok segítésére, hogy keresztény nővé tudjanak érni. Megismertetni velük azt, s eligazítani őket, ha családos hivatást kaptak, ebben a témakörben is. Isten válaszára várok, hogy Ő akarja-e ezt a "Krisztina-missziót"." Másra - evangelizálásra - ebben a tárgykörben nem kaptam hívást. Csak a keresztény nőiségre. Szerintem az evangelizálás munkáját, illetve az értékrend kommunikációját és a párbeszédre való készséget kitűnően közvetíti a BiztosÚt blog. Én nem tudom - és nem is akarom - felülmúlni vagy utánozni őket. Más az utunk, mindkettőnkre szükség van a palettán.
Ebben a hivatásban sokkal közelebb érzem magam Ward Máriához, aki az alapításában tevékenykedők számára "egyenruhának" sima özvegyi öltözetet rendelt el, de ha szükség volt rá ő maga is (és mások is) igazi dámaként jelent meg, ezzel is evangelizálva és megnyerve másokat ügyének - azaz Isten ügyének. Azt gondolom, egy keresztény családosnak igenis lehet fontos az öltözködés. Akár egy családanyának is, hiszen a férjének lehet és kell is csinosan öltöznie - hisz nem baj, ha a férfi azt érzi, milyen szerencsés, hogy ilyen szép felesége van. (Azért nem kell a ló túloldalára átbillenni.)
Még egy utolsó kiegészítés. Ami pedig a hármas hivatásfelosztást illeti - ezt például pont kritikusaim emelték ki - a következő kiegészítést szeretném tenni. Aki egyedülálló éppen (pl. szakítás miatt) nem tartozik az elkötelezett egyedülállók közé, de nem is sehová be nem illő csodabogár, sem pedig feltétlenül szingli. Ha nem kapott még hivatást, illetve még nincs bizonyossága afelől, merre kell mennie - az kereső, nem tartozik egyik csoportba sem. Aki pedig megkapta a családos hivatást, csak épp még nincs férjjelöltje sem, az családosnak számít. Aki pedig szerzetességre kapott hivatást, ám még nem lépett be a rendbe, az elkötelezett egyedülálló.
Várom a további véleményeket. Vitassuk meg. 





Előzménye:


Megjegyzések

  1. Kedves Manka!

    Én nem tudok semmilyen hátad mögötti kritikákról(sajnálom, ha vannak ilyenek). Csak a véleményemet írtam le. Nem kötekedésnek szántam, csak egy "párbeszédnek".

    Nem szeretném elcsépelni a "keresztény" szót és a smink esetében fölöslegesnek tartottam, mivel a "keresztény smink" egész egyszerűen ízléses, alkalomhoz illő sminket jelent.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Mirjam,
    ha akarsz olvasni rólam a másik tábor szemével, szívesen küldök magánban linkeket. Az erős kritika jó jel. Jézusnál sem tudtak semlegesek maradni az emberek.
    Csak akkor, amikor olvastam, akkor tűnt a dolog kötekedésnek (írtam, rossz volt a lelkiállapotom). Láthatod, a címet átírtam, de fontosnak tartottam akkor is megtartani a keresztény jelzőt, mert ez az alapvető szempont. Azt nem tagadom, valóban az ízléses és alkalomhoz illő jellemző. Ám itt a mögöttes tartalmára is próbáltam rámutatni.
    A véleményedet köszönöm, és értékesnek tartom. :-)

    Köszönöm:
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Zsófi! :)

    Nem kérem el a linkeket, mert a Biztos Út blogon belinkelt oldalak is elég bosszantóak voltak... ráadásul nem lehet mit kezdeni velük.

    Tulajdonképpen örülök annak, hogy a tanácsaidra nem illik egy külön,önálló fogalom. Ha úgy lenne, akkor kiválnánk a világból. Mint azok a közösségek, ahol a nők CSAK hosszú szoknyát+könyökön túlérő ujjú blúzt+kendőt viselnek. Az öltözékük valóban külön kategóriát képez, náluk a fent leírtak jelentik a "keresztény ruhát".

    A mostani bejegyzés szerintem nagyon jó ötlet volt, mivel világossá tetted, hogy olyan lányokat szólítasz meg elsősorban, akiknek ízlés és gondolatvilága hasonló a tiédhez. Kitartást kívánok a további bejegyzésekhez! :)

    Puszi,

    Marina

    VálaszTörlés
  4. Kedves Manka!

    Én még nem voltam életgyónáson - úton vagyok felé. És az egyik lelki tükörben (ne kérdezd, hogy hol találtam) olvastam a hiúságról. Érdekes kérdés, hogy hol húzódik meg a határ, hogy üzlet ruházatban jelenek meg nagyon csinosan mert kell, vagy már hiú vagyok.

    Másik: amitől néha hülyét tudok kapni az túlékszerezett férfi. (Vallási szimbólumokkal is!!!) Szóval érdekes lenne ezt a cikksorozatot férfiben is olvasni.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Mare Novarum!

    Igen, a hiúság kérdése nagyon fontos ez ügyben. Néha én magam is küszködöm azzal, hogy hiú vagyok-e vagy sem, ha több időt fordítok manapság a külsőmre. Szerintem arról is szó van, hogy más tevékenységekkel hogyan áll arányban. Pl. elveszi-e más fontostól az időt...

    Nem hiszem, hogy tudnék férfi megfelelőt írni ehhez. Sajnos, annyira nem látok bele a férfiak lelki világába és dolgaiba, lévén nő vagyok. :D
    A férjem nem biztos, hogy vállalná...
    Esetleg ön/te? Vagy más? Rajta! :-)

    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Zsófi!

    Köszönöm a válaszodat. Nem tartom magamat olyan tapasztalt kereszténynek és olyan "bölcsnek", hogy a cikksorozatodat "férfiben" meg tudjam írni ;-)

    Maradok inkább továbbra is hűséges olvasód!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.