Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2010

Egy kockányi Zala...

Kép
Biztos mindenkinek az ismeretségében van egy nő - édesanya, anyós, feleség, keresztanya, nagynéni, nővér, húg, barátnő, a szomszéd Mari néni, vagy a Terike a munkahelyről, esetleg a takarító néni -, aki nagyon-nagyon-nagyon finom házilag készített krémes süteményt süt. Aki nem ismer ilyet, azt szívből sajnálom. Mert nem volt eddig még lehetősége olyan igazán jó süteményt kóstolnia, amely mellett a cukrászdai műremekek is messze eltörpülnek.
Érdekes módon, gyerekkoromből nem emlékszem ilyen asszonyra. Sem a lépcsőházunkban lakó szomszéd nénik, sem a környékbeliek közül. Ami nagymamámat illeti, ő eget rengető almáspitét remekel, de krémes süteményt nem ettem nála. Arra a takarító nénire viszont emlékszem a munkahelyemről, aki egyszer megkínált egy fantasztikus mézes lapos, vaniliás krémmel töltött szelettel. Megkérdeztem, hol tudott ilyen finomat venni, mire ő elárulta, maga sütötte. Miközben a másodikat vettem el a kínáló edényből, fejcsóválva adtam hangot elismerésemnek. A néni megvon…

Az akasztott hóhér esete a túrós puliszkával...

Kép
Könyvesbolti eladónak lenni azt jelenti, hogy néha az emberrel furcsa dolgok történnek. A vásárló miatt természetesen. Mert aki bejön a boltba, az ismeretlen kihívások elé képes állítani, legyen az bármilyen harcedzett eladó. Az egyénisége miatt. Ez történt velem is egy alkalommal, amikor még kb. csak egy éve dolgoztam ebben a szakmában.
Egy hölgy lépett be a boltba. Kissé körülnézett a legelső piramis alakú könyvtárlón, aztán tovább jött felém. A tárló mögött műmárvány falon a sikerlista könyvei álltak vagy feküdtek művészi halmokban (a művészi elrendezés sokszor az én dolgom volt...). Ennek támaszkodva álltam, szinte teljesen belátva a bolt területét.
A hölgy - középkorú, egyszerű öltözetű, értelmiségi külsejű - hozzám fordult. S nagyon meglepett. A szokásos megvan-e ez és ez a könyv kérdés helyett a következőt kérdezte:
- Olvasott már Wass Albertet?
Zavarba jöttem. Mert biza, addig egy sort se olvastam tőle. De arra emlékszem, baloldali érzelmű személyek míly nagyon ostorozzák, és …

Hanbok vs. kimono - avagy mi él egy nép szívében...

Kép
Nagyon sok motiváló visszajelzést kaptam eme szerény kis webnaplóval kapcsolatban. Szeretném, ha tudnátok, mind, akik bíztattatok, hogy nagyon jól esik. Végre van mivel lekötnöm a közlésmániámat... :-))) Így folytatom tovább.


Aki ismer, tudja, életemnek egy egészen hosszú időszakában japán mániás voltam. Ez azt jelentette, hogy érdekeltek a rajzfilmek, képregények, a régi japán kultúra, a gésák, az öltözködés. Mindenféle könyvet, regényt olvastam a témában. Elolvastam vagy 3 önéletrajzi ihletésű könyvet a gésák életéről, meg az elhíresült Egy gésa emlékiratait (Arthur Golden: Memoirs of a Geisha). A legjobb megismerési lehetőséget mégis Liza Dalby könyve a Geisha (magyarul Gésa vagy a Cseresznyevirágok hölgye címeken ismeretes) kínálta. Egy amerikai nőnek lehetősége akadt kipróbálni ezt az életet. Később ő is (Kiharu is, egy másik önéletrajz írója) segédkezett Steven Spielbergnek, hogy vászonra vihessék az Egy gésa emlékiratait. A kimono, mint öltözet, szabályosan elbűvölt. Ennyire eg…

Tanulságos sorozatok

Kép
Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, szoktam sorozatot nézni. Ám ezek a latin-amerikai és mexikói (stb.) szappanoperák nem vonzanak egyáltalán. Sőt, ritka visszataszítóak. Ugyanis semmi olyan tartalom nincs bennük, ami intellektuálisan izgalmas volna, sőt inkább nevetségesek.
Nem  is nagyon kötött le a tinikori Sailor Moon anime (japán rajzfilm sorozat) óta semmi. Azóta csak egy olyan sorozatot tudtak adni a TV-ben, ami naponta képes volt leülteni a képernyő elé: A Palota Ékköve (Dae Jang Geum). Ez egy Dél-koreai sorozat és egy történelmi személy életének a feldolgozása. Bámulatos kosztümös sorozat, amiben korabeli főzésről, orvoslásról van szó, persze némi romantikával fűszerezve. Még anyósom is megnézte, pedig ez nagy dolog ám nála (nem mintha ő nem nézné ezeket a magyar szappanoperákat). Az első blogbejegyzésemben is említettem.
Bővebben a sorozatról letölthető (magyarul beszélő) részek linkjeivel:
Dae Jang Geum
Hogy mi fogott meg benne? A főzés, a ruhák, az a tartalom, ami nincs meg …

2 in 1

Kép
Nem is egy, de két bejegyzés is ide kívánkozik. Íme:

Jézus mondta
... a mai evangéliumban:
"Nem azt kérem  tőled, hogy vedd  el őket a  világból,  hanem hogy  óvd  meg őket  a  gonosztól."
Ebből kiderül, a mi feladatunk nem az, hogy kivonuljunk a világból, elkülönült közösséget alkotva, hanem hogy a világban hirdessük Jézust. Az Egyház misszió (is). Mégis, ha meg is torpanunk, látván a világot, és megremegünk, hogy ez a világ szétszed bennünket, az Atya megvéd minket a gonosz cselszövésétől. A kereszténység nem klubdélután. A kereszténység küldetés - Istentől rajtam keresztül feléd.


Sokat fejlődtél
Volt annak idején egy haveri kör, ahová eljártam. Tagja volt egy lány, aki amellett, hogy novellákat írt, rajzolgatott is. De eme rajztudása igencsak gyerekcipőben járt. Büszkén mutogatta meg nekem és másoknak kreálmányait. Én mindig így dicsértem: Gratulálok, sokat fejlődtél! Ez az illető ilyenkor rendre bosszankodni kezdett. Megkérdeztem, miért. Azt mondta, azért mert ez úgy hangzik, …

Élettanulmányok

Kép
Mindenből lehet tanulni, ha az ember hozzáállása olyan, hogy tanulni akar belőle. Nem véletlenül írja a Biblia: "Isten mindent a javára munkál az Istent szeretőknek." (Vö. Róm8,28)
Az harmadik munkahelyem, a könyvesbolt, például rendkívül sokat tanított nekem csoportdinamikáról, főnök-beosztott viszonyról, intrikákról és pletykálkodásról, hogy mennyire érdemes kiadnia az embernek saját magát munkatársai előtt és persze emberismeretet. Én a hibáimból tanultam. Főleg. Meg másokéiból is... néha...
Sajnos rendre megtaláltam azokat az illetőket, akiket nem kellett volna, de szerencsére azért ráakadtam rendes emberekre is. És igen, lett egy-két barátom. De mennyire félre lehet ismerni embereket.
Az egyik fájó tapasztalatom az, hogy figyelni kell nem csak arra, hogy ki mit mond, hanem főként hogy milyen az élete és miket tesz. Volt egy kolleganőm. Idősebb nálam. Intellektuálisnak és érdekesnek tűnt. És szerettem volna, ha barátkozik velem. Görög katolikus volt, de mellette kártyát …

Isten mindig felülmúl

Kép
Anyaéletem egyik legnehezebben megszokható része, hogy tervezek valamit, és legtöbbször nem úgy alakul. Mert KÖZBEJÖN VALAMI. Példának okáért vegyük a következő jelenetet. Az ember lánya már indulna, a család apraját-nagyját felnyalábolta, s épp nyitná az ajtót, amikor megcsapja orrát az ismerős illat... vagy inkább szag... És az ember már tudja, nem ússza meg. Itt muszáj lesz vetkőztetni, mosdatni, pelenkázni, öltöztetni. És csak ennyit legjobb esetben. Persze már olyan gyakorlott vagyok, hogy ez csak + 5 percet vesz igénybe. No igen. De általában csőstül jön a baj... Valamelyik gyereknek, vagy az aktuális frissen pelenkázottnak, vagy a másiknak eszébe jut valami. Vagy nekem, hogy a mobilom otthon maradt. Vagy a változatosság kedvéért minden óvintézkedés ellenére a macska szökik ki... És még azt mondják az otthon lévő édesanyák élete egyhangú... :-)
Szóval, ahhoz is hozzá kellett szoknom első lányom születése után, hogy szentmisére eljutni sem egy olyan dolog, ami biztonsággal kivite…

Jól esik egy kis eper a léleknek

Kép
Nem gasztroblognak szánom ezt a webnaplót. Bár sok szó esik majd továbbra is a főzésről. Mert ez egy fontos területe az életemnek. De nem akarom követni a mai divatirányzatot. Azért beszélek ételről, mert ez az életünk meghatározó eleme. Jézus a mindennapi kenyér színe alá rejtette szentségi testét. Ezzel a tettével az utolsó vacsorán magasabb rangra, sőt szintre emelte a társas étkezést is. A közösen elköltött ebédek részévé válnak személyiségünknek, szépen, csendben. Én egyfajta visszatérésről beszélek egy olyan nőiséghez, amely nem szégyellt "csak" családanyának lenni, és akinek fontos elismerés volt, ha férje dicsérte és szerette a főztjét.
Még magam is sokat tanulok. Hol ezt, hol azt sajátítok el a körülöttem élő asszonyoktól - és férfiaktól is. A lecsót például a férjem tanította meg nekem, ráadásul kétféle módon, mert szülei kétféleképpen készítik. Vannak ételek, amiket közvetlenül vagy közvetve anyósomtól, apósomtól tanultam. Húsleves, bableves, töltött paprika... Va…

Chillis csokoládéfagyi

Kép
Egy élményekkel teli, különleges napot tudhatok a hátam mögött.
Először is a főzés. Bizony a főzés! Mert én nagyon szeretek ám főzni. Meg sütni is. Amikor főzök (vagy épp házi cukrászremekművet készítek), olyan ihletett lelkiállapotban vagyok, mint amilyet csak régen éreztem, amikor még "rajzos" voltam. Reménybeli művészpalántácska... 
Szentlélektől ihletett lehet az a lelkiállapot, amivel egy családanya a legfinomabbat igyekszik elkészíteni az övéinek. "Add, hogy nagyon finom legyen." - szoktam fohászkodni olyankor. Mert szeretem látni, amikor férjem, Bikfic, szépen hátradől a székben, és az üres tálat lassan eltolva magától azt mondja: "Ez finom volt". (Vagy: "Van még?") És milyen öröm, amikor Cicuka, a nagyobbik lányom, nem csak pár falatot eszik, hanem az egész tányér tartalmát bekebelezi pajkos mosollyal a szemében. (Mert hát a szájával ugyebár épp eszik...) De az sem rossz, amikor Huncutka, a kisebbik lányom, szépen kanálról-kanálra ízlelget…