Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2011. július 26., kedd

Kiegészítés - Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink

Day & Night dresses
Mirjam megjegyzése elgondolkodtatott egyről s másról. Úgy érzem, tisztáznom kell dolgokat, hogy mindenki értse, mire valóak ezek a bejegyzések és minek szánom őket.
Először is, ezek a bejegyzések, főleg amik a ruházkodásra és sminkelésre vonatkoznak (beleértve az öltözködési kódexet is), ajánlások - nem dogmák. Az Egyház tanítása, mások és saját tapasztalataim tükrében születtek. De nem képezik a hit letéteményének részét, így ezek csak tanácsok, nem von magára senki sem kiközösítést, ha nem eszerint cselekszik.
Mindenképpen meg kell itt jegyeznem, hogy nem szép dolog másokat kizárólag az öltözködésük alapján megítélni. Gyakran tapaszalom, mennyire rossz gyakorlat ez. Például a tinédzserek öltözködését forszírozni a templomban... A hitét nem az határozza meg az embernek, mit hord. Isten úgy lát minket, mint senki más - belelát a szándékainkba is. Ám az is igaz, hogy ezzel együtt az öltözékünkkel is benyomást hagyunk másokban. A hitelesség szempontjából szerencsésebb, ha a lelkiség és a külsőségek összhangban vannak. Megfigyelhető, hogy ha valaki hitében és gondolkodásában távolodik a világtól, egyre kevésbé játszik szerepet az, mit eszik, mit vesz fel. Ezt jól jelképezi Vianney Szent János, aki nagyon szoros kapcsolatban volt Istennel és úgy kezdte Ars-i hivatását, hogy böjtölni kezdett az ars-i emberek lelki előmeneteléért. Hogy mennyire komolyan gondolta ezt, megnézhetjük a képén a blog oldalsávjában. Arcára van írva, mennyit éhezett és tűrt, csatározott a reá bízottakért. (Pl. egy hétre előre megfőzött egy fazék krumplit és abból evett, még akkor is, amikor a krumpli "szavatossága lejárt". Illetve csak kettőt evett meg egyszerre - úgy gondolta, egy harmadik már ínyenckedés lenne.) Vagy vegyük csak a mi Árpádházi Szent Erzsébetünket, aki egyszer más ruhája nem lévén (mindet a rászorulóknak adta) egy rongyos és sok helyütt szakadt ruhát vett magára egy fontos alkalomra. Buzgón imádkozott, ne vegyék észre kopottságát, mivel hát királyné volt... Abban a kegyelemben részesült, hogy a ruha mások szemében csodaszép volt. Minden egyes szakadás helyén ékkövek csillogtak - ezzel jutalmazta meg Isten egyszerűségéért, s mutatta meg igazi "lelki" öltözékét. Ezeket az embereket - bár külsőre igénytelennek tűnnek - szintén kár lenne ez alapján rosszul megítélnünk. De az Egyházban nem csak ilyen személyiségek vannak, vannak olyanok is, akiknek fontos része az életének az öltözködés. Például bármennyire meglepő, egy tanár is ilyen. Egy tanárnak is jól kell tudnia öltözködni, stílusosan. Azért, hogy diákjaiban jó benyomást keltsen és emiatt is megnyerje őket az általa tanított tárgynak. Tudjuk jól, milyen éles a kritikai érzéke a tanítványoknak... Aki piedesztálon van - vagyis példakép - az kell adjon magára. Például egy édesanya sem árt, ha jó példát mutat a lányainak. Ugyanígy azok az emberek, akiknek megkülönböztető öltözete van - ilyenek a szerzetesek - az öltözetük lelkisége szerint kell viselkedniük (de jó is lenne több szerzetesi ruhát viselővel találkozni az utcákon, egyszerűen a szembesülés kedvéért - vannak emberek, akiknek elköteleződése ilyen mértékeket ölt.)
Amiért fontosnak tartom ezeket közreadni az az, hogy annak, aki kész ennek befogadására, azon segítsek. Legyen ez akár csak egyetlen ember - már megérte.
Hogy mit gondolnak ezekről és a "keresztény smink" elnevezésről a nem vallásos vagy más vallási érzületű emberek? Őszintén szólva, nem fontos. A hátam mögötti kritikákról, amik a neten fenn vannak, tudok. De mindez igazából nem számít. Azok, akiket kihoztam a sodrukból, bizonyosan érintettnek érzik magukat. Ők nemkülönben nagyon érdekes következtetésekre jutnak, még rólam is. Sokat tanultam mindenesetre arról, hogy mi alapján ne ítéljek - tőlük. Az amiért pedig nem fontos az ő véleményük, az két dolog. 1. A negatív reklám is reklám. Azaz, lehet, hogy így olyan is megnéz, aki később elgondolkodik rajta. 2. Igaz ugyan, hogy olyan dolgok is vannak a cikkekben, amiket nem lenne rossz nemkeresztényeknek is megszívlelnie, mégis elsősorban más a célközönség. Már megmondtam, hogy ezt a sorozatot nem nekik szánom, hanem a keresztény lányoknak és nőknek - elsősorban. Idézem magam: "Hívást érzek a keresztény lányok segítésére, hogy keresztény nővé tudjanak érni. Megismertetni velük azt, s eligazítani őket, ha családos hivatást kaptak, ebben a témakörben is. Isten válaszára várok, hogy Ő akarja-e ezt a "Krisztina-missziót"." Másra - evangelizálásra - ebben a tárgykörben nem kaptam hívást. Csak a keresztény nőiségre. Szerintem az evangelizálás munkáját, illetve az értékrend kommunikációját és a párbeszédre való készséget kitűnően közvetíti a BiztosÚt blog. Én nem tudom - és nem is akarom - felülmúlni vagy utánozni őket. Más az utunk, mindkettőnkre szükség van a palettán.
Ebben a hivatásban sokkal közelebb érzem magam Ward Máriához, aki az alapításában tevékenykedők számára "egyenruhának" sima özvegyi öltözetet rendelt el, de ha szükség volt rá ő maga is (és mások is) igazi dámaként jelent meg, ezzel is evangelizálva és megnyerve másokat ügyének - azaz Isten ügyének. Azt gondolom, egy keresztény családosnak igenis lehet fontos az öltözködés. Akár egy családanyának is, hiszen a férjének lehet és kell is csinosan öltöznie - hisz nem baj, ha a férfi azt érzi, milyen szerencsés, hogy ilyen szép felesége van. (Azért nem kell a ló túloldalára átbillenni.)
Még egy utolsó kiegészítés. Ami pedig a hármas hivatásfelosztást illeti - ezt például pont kritikusaim emelték ki - a következő kiegészítést szeretném tenni. Aki egyedülálló éppen (pl. szakítás miatt) nem tartozik az elkötelezett egyedülállók közé, de nem is sehová be nem illő csodabogár, sem pedig feltétlenül szingli. Ha nem kapott még hivatást, illetve még nincs bizonyossága afelől, merre kell mennie - az kereső, nem tartozik egyik csoportba sem. Aki pedig megkapta a családos hivatást, csak épp még nincs férjjelöltje sem, az családosnak számít. Aki pedig szerzetességre kapott hivatást, ám még nem lépett be a rendbe, az elkötelezett egyedülálló.
Várom a további véleményeket. Vitassuk meg. 





Előzménye:


2011. július 21., csütörtök

Tortellini al sol - vagyis kényeztetés a családnak kevés macerával, gyorsan

Mit takar az elnevezés: tortellini al sol? Egy finom, ricottával töltött olasz tésztaételt. Kiváló könnyű nyári vacsorának (akár gyertyafényes "férjhazavárónak" is ;-) ), de egy kiadósabb leves mögé is beillik. Vagy egy kis olasz csavarral lehet belőle levest helyettesítő előétel. De hogyan került épp a mi asztalunkra, egy jó kis húsleves után?
A története kalandos. Eredetileg ugyanis nem tortellinivel, hanem raviolival indult az egész. Épp a Kulináris randevúk (eredeti címén Market Kitchen) c. műsort néztem a TV Paprikán, amikor az egyik szakács egy egyszerűnek és könnyűnek tűnő tavaszi-nyári ételt mutatott be, egy nagy, kerek "ravioli al sol"-t. De nem csak egyszerű napocska ravioli volt, aminek hagyományosan egy kis sóval-borssal ízesített ricotta a tölteléke, hanem meg is bolondította. Párolt zsenge borsót kevert a ricottához, és a ravioli alsó lapjára, kerek szaggató formában helyezett töltelékre tojássárgáját ültetett. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az Ember is a szobában van, mert megszólalt: "Hm. Ezt én is megkóstolnám."
A szelektív memóriám ilyenkor csuda jól működik, mert az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseit az Embernek mindig felismeri, azonosítja, majd gondosan elraktározza. Még akkor is, ha a megvalósításra sokat kell várni.
Aztán elővettem a receptet a fejemből. Ricotta helyett egyszerű tejföllel elkevert tehéntúrót használtam. Addig soha nem kóstoltam még ricottát, és ezért nem tudtam, hogy nem fedi a két íz egymást. A ricotta tejszínes-édes, míg a tejfölös túró savanykásabb és karakteresebb ízű. Megkerestem a neten a házi tészta készítéséhez általam használt receptet. Nosza, nekiálltam gyúrni, keverni, párolni, nyújtani, halmozni-tölteni, sárgájákat ültetni és nyomkodni-vagdosni. Az eredmény: pazar ízű óriási, ormótlan raviolik - lévén az elsők. A főzővízből kiszedve egy internetes ajánlástól hajtva egyszerű fokhagymás vajba forgattam. Ez volt a "szósz". És bevált. Ezen azóta sem változtattam. Az ebéd kiadós volt és fenséges. Még férfiszemmel is.
Időröl időre rám tör a vágy, hogy házi, friss tésztát egyek, s ilyenkor előszedem a kedvenceimet.
Így került elő - nem is olyan régen - egy romantikus-férjhazavárós, könnyű, nyári vacsorának a ravioli al sol. Amolyan "gondoltam rád" vacsorának.  (Mert a fáradt férjeknek jól esik az ilyesmi. :-) ) Kislányaimmal a boltban bevásároltunk, s mivel normális túró árfekvésben volt a ricotta, megkockáztattam azt. Ekkor kóstoltam meg először a ricottát és meglepett, a tejszínességén kívül nem éreztem más karakteres ízt benne. Túl lágy és "nőies" volt, s nem hagyhattam, hogy erős ízvilágú magyar konyhán nevelt férjem csalódjon a ricottában. Így került a só és bors mellé friss bazsalikom és némi sajt a töltelékbe. Garantáltan ízes és töltős cucc. Nem is volt benne hiba. Az Ember megette az utolsó morzsáig...
Ám a ravioli készítését egyre macerásabbnak és bumfordibbnak éreztem. Ugyanis nekem nem jön össze, hogy szép, négyzetre vagy téglalapra nyújtsam a tésztáját, így mindig küzdök vele, hogy osszam a tölteléket... stb. Ja, és ravioli szaggatóm sincs, amibe csak behelyezi az ember a kivágott formát, oszt' csak ráhajtja az egyik felét a másikra és kész is... Én biza' sima késsel vagdostam.
Betelt a pohár. Valamit ki kellett találni, hogy kényelmesebb méreteket és elviselhetőbb macerát öltsön az étel...
Már nagyon rég óta csodáltam a tortellini gyűrűket. Bizony, azt hittem, zseni, aki ilyesmit képes csinálni. De egyszer - ugyancsak valami főzős műsorból - kiderült számomra, nem ördöngösség. Egyszerű, csak pici kézügyesség kell hozzá és gyakorlás.
Nosza! Kerestem egy megfelelő oktató videót, és uccu neki szaladtam a konyhába tortellinit készíteni. Nos, itt a történet vége. Ám ezután jön még a java, mert most beavatlak, Kedves Olvasóm, téged is a tortellini készítés rejtelmeibe.

Tortellini al sol


Hozzávalók (2 személyre):
a tésztához:
300 g liszt
2 tojás sárgája
egy csipet só
víz
a töltelékhez:
250 g ricotta (ha nincs lehet helyette tejföl és túró keverékét is használni - bár az ízhatás nem ugyanolyan)
só, bors
4-6 nagy levél bazsalikom (friss)
egy kevés friss petrezselyem (ha úgy tetszik, elhagyható)
kb. 5 dkg reszelt sajt (egyszerű trappista megteszi)
a befejezéshez:
kb. 3-5 dkg vaj/margarin
egy gerezd fokhagyma

Először meggyúrjuk a házi tésztát. Én azért nem részletezem itt, mert ezen a linken nagyon jó, képes leírás van róla, mit kell tenni vele. Ha kész, tegyük pihenni 15-20 percre a hűtőbe.
Egy tálban összekeverjük a ricottát egy-két csipet sóval, ízlés szerinti mennyiségű borssal, az apróra vágott bazsalikommal és petrezselyemmel, és belereszeljük a sajtot és azt is hozzávegyítjük. Ez a töltelékmennyiség bőven elég kell hogy legyen. Nekem eddig még mindig maradt belőle egy kevés.
Vagy most, vagy a következő lépés után felteszünk egy nagy fazékban többszörös mennyiségű, sós vizet forrni.
A tésztát kivesszük a hűtőből, és félbe szedve először az egyik felét nyújtjuk ki kb. fél-egy miliméter közötti vékonyságra (nekem a legvékonyabb kb. 0,8 mm volt eddig). Ne feledjük el finoman mindig alálisztezni a tésztát!
A kinyújtott sárga tésztalapból kb. 4 cm átmérőjű korongokat vágunk ki. Én ezt egy egyszerű pohárral csináltam. Kiváló eszköz. Öszesen 40-42 kör jött ki a két feléből a tésztának, plusz az újragyúrt maradékokból. A körök közepére kiskanál segítségével halmoztam egy kis tölteléket. Vigyázat, a kevesebb több! Ha túl sok a töltelék, ki fog szaladni a szélén, amikor hajtogatjuk, és nem lehet tőle a széleket szépen leragasztani - vagyis kifolyhat a tortelliniből a töltelék főzés közben!
Készítsünk a további mozdulatsorokhoz egy csészében/tálkában vizet a kezünk ügyébe. A körök szélét felerészben nedvesítsük meg az ujjunk segítségével. Ez lesz a ragasztó, ami légmentesen zárja a tölteléket. :D

Ha kész, fogjuk a lapocskákat, hajtsuk félbe és jól nyomkodjuk össze a széleit, ameddig Napóleon kalapjára, vagy derelyére emlékeztető kis tésztabatyut kapunk.


Aztán vegyük a batyut a hüvelykujjunk és mutató- (esetleg még/vagy középső ujj páros) közé, és nyomjuk össze a szélét és a töltött belső pocakját. Ettől a tészta széle fölfelé ráhajlik a batyura, míg az egésznek félhold alakja lesz. Íme:



A holdacskát egyik mutatóujjunk vége köré tekerjük és egyik szárát a másikra csippentjük-nyomjuk (meg lehet egy kis ponton vizezni, úgy jobban tapad).


A félreértések elkerülése érdekében leszögezem: én is két kézzel dolgoztam. Csak a fotózás miatt tűnik úgy, mintha ez nekem fél kézzel is menne. :D Pl. a "gyűrűzést" mindig a bal mutatóujjam begyén szoktam végezni. 
Ha ez a fotósorozat nem lett volna elég szemléletes és továbbra is bonyolultnak tűnne a feladat, nézzétek meg a videót a bejegyzés alján. Ott  megleshetitek az egész műveletet. :-)
Ha kész vannak a gyűrűk, visszahelyezzük a munkalapra, vagy tálcára. Érdemes valamit, pl. tiszta konyharuhát alájuk rakni, mert nekem a végek összecsippentéséhez használ víz miatt (vagy a Huncutka által a töltelékre csepegtetett víz áztatta át a tésztát, nem tudom...) odaragadt egy-kettő a tálcához, és emiatt kilyukadtak.
A tortelliniket forrásban lévő vízbe dobjuk. Az olaszok eredetileg csirkehúslevesben főzik meg. Én a készülő húslevesből most kiszedtem egy kis alaplét, hogy megízesítsem a vizet. Egyszer, amíg lenn tartózkodnak a fazék alján, keverjük meg, nehogy valamelyik letapadjon. Akkor kész, ha a gyűrűk mind felúsztak a főzővíz felszínére és még két percet főttek. Ha a színe világos, és már nem olyan sárga, mint a nyers tészta, bátran kiszedhetjük.
Míg a tészta fő, a tűzhelyre készítünk egy serpenyőt, amiben elegendő hely lesz a gyűrűcskéknek. Vajat/margarint (kb. 5-7 dkg) hevítünk-olvasztunk benne, amibe egy gerezd hámozott fokhagymát teszünk - egészben. A fokhagyma szerepe itt az ízesítés - utána kivesszük. Ha összevágva, vagy reszelve/préselve raknám bele, megbarnulna-égne, amíg a tésztára várok, és kellemetlen íze lenne a forgatós szószomnak. Jó ötlet azonban egy kevés friss petrezselymet szórni bele (semlegesíti a fokhagymaszagot a szánkban... ;-) ). Ám ez el is maradhat. 
A tortelliniket a fürdőből egy szűrőkanállal szedjük ki és lecsepegtetés után zsupsz, a fokhagymás vajra halmozzuk. A vajban megforgatjuk és azonnal tálaljuk, mert akkor a legélvezetesebb. (Másnapra nem érdemes hagyni, mert a friss tészta állaga romlik azalatt...)


És ezt te is képes vagy megcsinálni, Kedves Olvasóm, ha nekem is ment! ;-)
Aki visszariad a fokhagymás vajtól, az készíthet rá másfajta szószt is. Pl. olaszos paradicsomszószt, vagy egy kis tejszínes mártást. A sajtszószt azért nem ajánlanám, mert azzal van töltve a tészta...
A tetejére természetesen reszelhetünk még sajtot, vagy megszórhatjuk parmezánnal.

Jó étvágyat!

És le ne maradjon a tortellini hajtogatós videó:

2011. július 15., péntek

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 9. - Smink, keresztény szemmel

Smink, keresztény szemmel (vagy inkább szemre...)
Előző bejegyzésekben már belementem abba, mire és hogyan lehet használni a sminket, és elemeztem, keresztény szemmel milyen megítélés alá tartozik. De azt még nem részleteztük, milyen a jó smink, és hogy milyen a felfogásunk az arcfestésről.
Ha az jut eszünkbe a sminkről elsődleges asszociációként, hogy vakolat, akkor sok rossz sminket láthattunk már életünkben. Merthogy a smink egyáltalán nem válhat elkendőző réteggé az arcon. A jó sminknek az az ismérve, hogy olyan természetes, hogy nem is látszik, kifestettük magunkat. Igazodik a bőrünk igényeihez, és inkább kiemel, mint takar.
A hajnál is, és itt is fő jelszónk a természetesség. Tehát előtérbe kerülnek - a most egyébként divatos - natúr sminkek, azok amelyek a természetes, letisztult hatásra törekednek. Jó és kifinomult megoldás a klasszikus szemhéjtus + rúzs kombináció (vörös rúzzsal csak esti alkalomra). Vannak, akiknek nagyon jól áll és nem túlzó a színes smink akár nappalra is. A hatás mégis legyen könnyed. Ami elkerülendő, az, hogy ismét az "eladni akarom magam" jegyében csábításra kiélezve sminkeljünk - mert akkor biztos megszalad a kezünk és túl kihívóak, rikítóak leszünk. És természetellenesek.
Néhány tipp a megvalósításhoz és a túlzások elkerüléséhez:
1) A jó smink szempontjából nagyon fontos a jó alapozó. Ha az a bőrünknek megfelelő, nem takarja el, és szép, egyenletes tónust és ragyogást ad neki, akkor jól választottunk. Az alapozóra azért van szinte mindig szükség, ha sminkelünk, mert ez óv meg attól, hogy a festék elkenődjön, leolvadjon. Ez az, ami tartósítja...
2) Ha mást nem is rakunk fel az arcunkra, csak ezt, egy kis szemspirált, meg szájfényt, máris észrevétlen, 5 perc alatt elkészíthető smink van rajtunk.
3) Az egyetlen dolog pedig, amit  sminkundoritiszeseknek is érdemes használni, mert könnyű, gyors és hatásos - a szempillafestés. Ennyi elég a szem kiemeléséhez.
4) Fontos kérdés sminkeléskor, hogy az arcon hová helyezzük a hangsúlyt: a szemre vagy a szájra. Ezt jó eldönteni, és választani, mert elkerülhetőek a túlzások.
5) Nappalra könnyű, természetes sminket válasszunk, estére lehet színesebbet, csillogóbbat. Bulira és farsangra lehet füstöset is.
6) Alkalmakra, bulikra sose lendüljünk túlzottan bele! Nincs annál rosszabb, mint ha valaki, aki egyébként nem használ sminket, iszonyú mennyiséget tesz fel a buli kedvéért (mert nincs gyakorlata).
7) Az esküvőre mindenképpen visszafogott, letisztult sminket készítsünk, akár az oltárnál, akár hátrébb ülünk. A túlzások sajnos rontanak az alkalom fényén. (És nem illik túlragyogni a menyasszonyt.)
8) Mindenkor igaz a kevesebb több mottó.
9) Kerülendőek: sötét rúzsok; vastag, túlzó, vagy rikító szemfestés; a goth, punk és ehhez hasonló stílusokra jellemző színpadias megjelenés; a színpadias megjelenés egyáltalán; a vörös, vagy erőteljes színű rúzsok használata nappal; a túlzott csillogás (csillámpor, fémszínű tus, kövek stb.)
10) És végül egy esztétikai dolog. Sose húzzuk ki a szánkat sötétebb kontúrral és rúzsozzunk rá világosabbal - a hatás csúnya és közönséges.

Aki itt és most sminkiskolát is vár/remél tőlem, annak sajnos csalódnia kell, mert ebbe a bejegyzésbe a terjedelme miatt nem fér bele semmi ilyesmi. De nagyon szívesen írok posztokat erről a témáról, ha igény van rá. Ha te, Kedves Olvasóm, szeretnéd, hogy ilyesmiről is szó legyen, írj megjegyzést ehhez a bejegyzéshez.
Mégis nyújtok azért segítő kezet a sminkszínek kiválasztásához. Az előző részben is volt szó a négy évszak szerinti típusokról, hát most azt lehet alább kideríteni, kinek milyen smink árnyalatok állnak jól. Íme:

Tavasz típus
Enyhe tavasz
Bőrszín: világos és meleg
Hajszín: világosszőke, közepesen szőke vagy aranyszínű
Szemszín: világos




A színskála meleg és vidám, kissé savanykás pasztellszínekből áll. Még a feltűnő sminkek is, legyen az semleges vagy színes, meg kell őriznie a típus eredeti fiatalosságát, áttetszőségét.
(Mindegyik smink színpalettán az arcpirosító színeket körülvevő szív ornamentika színe az egyes típusokhoz tartozó hivatkozott rúzsszín.)

Intenzív tavasz
Bőrszín: világos vagy matt, meleg
Hajszín: világosbarna vagy gesztenyebarna, aranyszínű
Szemszín: világos és közepesen sötét



A meleg és nyílt színek gyönyörűen harmonizálnak ezzel az évszakkal, mely gyakran ragyogó természetes színskálát vonultat fel. A kontrasztra épülő smink jól illeszkedik a bőrszín veleszületett dinamizmusához.

Nyár típus
Enyhe nyár
Bőrszín: világos vagy matt, hideg
Hajszín: szőke vagy világosbarna, hamvas
Szemszín: világos



Az "enyhe nyár" típusú nő jellegzetességeinek hangsúlyozására a hideg, púderes pasztellszínek a legalkalmasabbak. A kissé fáradt bőrszínt már egy leheletnyi szín felvitele is felélénkíti.

Intenzív nyár

Bőrszín: világos vagy matt, hideg
Hajszín: gesztenyebarna, hamvas
Szemszín: közepesen sötét, sötét



Hideg színek, közepes, vagy erőteljes ragyogás, mely lehet enyhén fátyolos, de mégis vibráló, ezek a jellegzetességek adják az "intenzív nyár" tipikus kicsattanó üdeségét. Az ilyen hölgyek előszeretettel alkalmazzák a kifinomult, rafinált kompozíciókat.

Ősz típus
Enyhe ősz

Bőrszín: világos vagy matt, meleg
Hajszín: aranyszőke vagy vörösesszőke
Szemszín: világos, vagy közepesen sötét



A színek visszafogottak és melegek. A túl erős színkontraszt tönkreteheti az arc lágyságát. A leghalványabb szín is képes kiemelni a típus természetes színeit és dinamizmusát.

Intenzív ősz

Bőrszín: világos vagy matt, meleg
Hajszín: aranyszőke vagy vörös
Szemszín: közepesen sötét vagy sötét



Telt és meleg, ez az őszi föld és szőlőskert színe. Jóllehet a típus természetes színei is elég intenzívek, a kontrasztív smink nagyszerű megoldás lehet.

Tél típus
Enyhe tél

Bőrszín: világos vagy matt, meleg
Hajszín: sötétbarna, barna vagy fekete
Szemszín: sötét



az "enyhe tél" típusú nő az egyetlen, aki egyaránt öltözhet hideg és meleg tónusú ruhákba is. Sminkjét e választáshoz kell igazítania. A nagyon világos, "jegesen" hideg színek viszont nem állnak jól neki!

Intenzív tél

Bőrszín: világos vagy matt, hideg
Hajszín: sötétbarna, barna vagy fekete
Szemszín: világos vagy sötét



Hófehérke például szintén ebbe a csoportba tartozik. Ha hidegek a színek, a kontrasztos smink sikeresen alkalmazható. Az "intenzív tél" típushoz a zúzmarás árnyalatok a legelőnyösebbek.
A tanácsok és típusleírások, valamint a színek Dorothée Bourgués: A szépség nagykönyve c. művéből idéztem és vettem. A palettákat magam pipettáztam  ki saját példányom fotóiból egy Gimp segítségével...

Nos, mostanra ennyit a témáról. Ha hiányoltatok valamit, jelezzétek.


Előzménye:




Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 8. - A szép bőr és a szép haj

A keresztény lányok, nők legszebb ékességei: a szép bőr és a szép haj

Nem minden nő tartja fontosnak, hogy sminkelje magát, sőt. Van, aki egyszerűen nem szeret sminkelni, mert macerás, időigényes (ez persze nem feltétlenül igaz) vagy: csak. De van olyan is, aki meg nem tud meglenni a sminkkellékei nélkül. A végletek nem feltétlenül jók, de keresztény szempontból a teljes sminktelenség elfogadottabb az illető őszinte magatartása miatt. Őszintén vállalja az arcát olyannak, amilyen. Persze felmerül a kérdés, akkor milyen az arcfestésről alkotott képünk, illetve milyen a jó smink? Erről fogok még beszélni bővebben lentebb a keresztény sminkelésnél most jöjjön elébb az alapozás. :-)
Az az első kérdés, nekünk keresztény nőknek kell-e, szabad-e, lehet-e sminkelni? Visszakérdezek: mire használjuk a sminket? Mert ez adja meg a választ. Ha arra, hogy elrejtsük magunkat mögé, mint egy álarc mögé - akkor nem. Ha arra, hogy korrigáljuk azt, amit Istentől kaptunk - akkor még úgyse (ne engedjünk a gőgnek). Ha ki akarjuk emelni a természetes, Isten adta szépségünket - akkor lehet. Mértékkel - mert ez az első keresztény mottó, ami erre igaz. A mértékletesség a négy sarkalatos erény egyike, és ezen témának fő-fő szabálya. A másik kérdés: milyen alkalomra? Más-más alkalomra más-más mennyiség megengedhető. A harmadik kérdés: kinek sminkelünk? A férfi(ak)nak? - Akkor legyen minél kevesebb, és legyen olyan, mintha nem is lenne rajtunk. A férfiak ugyanis - elárulom - igazából nem szeretik a sminket! (Vagy csak kevéssé.)
Jó a szépségipar marketingje, és azt hisszük, ettől majd jobban tetszünk a pasiknak. Pedig ez tévedés. A férfiak nem szeretik a félrevezetést. Ők jobb szeretik a természetességet, alapvetően. Így ha azért sminkelsz, hogy egynek (pl. barát, vőlegény, férj) tetsszél, akkor sokkal kevesebbet szabad megengedned magadnak, mint hinnéd! És így van ez akkor is, ha a épp egyedül vagy, de a leendő párodat szeretnéd megtalálni. Íme egy példa. Egyik férfi az akkori hittancsoportunkban azt mondta az egyik magát kissé túlságosan is pentyölő lánynak B. barátnőm jelenlétében, hogy vegyen példát B.-ről, rajta nincs smink, mégis milyen jól néz ki. B. barátnőm jót mulatott a dolgon, és elárulta, van smink rajta. A férfi erre így reagált: igen? Na, akkor így kell ezt csinálni! Ami engem illet, az én férjem meg sem hajlandó csókolni, ha rúzs van rajtam... Ennyit arról, hogy a férfiaknak kellene kifestenünk magunkat... Sőt, a férfiaknak néha az a véleménye, hogy a nők igazából egymásnak sminkelnek. A nőtársaknak. Valljuk be, mi nők, ha bemegyünk valahova, egy pillantással felmérjük a terepet, ki az, aki csinosabb nálunk - azaz ellenfél lehet. És nem szoktuk díjazni azokat, akiken azt érezzük, túl akarnak ragyogni minket, nem hagynak nekünk életteret, vagy pedig a kimázolt külsőségekkel akarnak apellálni. Jó példa erre például az, hogy vizsgára mindig visszafogott sminket kell alkalmazni. Női vizsgáztatónál ugyanis végzetes lehet a benyomások szintjén küldött üzenetünk, ha ordít a szín az arcunkon. Azt üzenjük ugyanis, hogy a férfitanárok szívét akarjuk elbűvölni, hogy jobb jegyet kapjunk. Egy női vizsgáztató nem fogja jó szemmel nézni, hogy a talmi tündöklésre nagyobb hangsúlyt fektettél, mint a tudásra... Ezért aztán, ha a versenyszellem nevében festjük magunkat - ami újabb tévút, ezért felülvizsgálandó - akkor is jobban járunk a visszafogottsággal.
Ha magunk örömére és kreativitásunk kifejezésére csináljuk, mert ez a valódi helyzet, akkor nincsenek kényszereink, hogy másoknak feleljünk meg, s talán kevésbé lódul meg a kezünkben az ecset...
Tehát - összefoglalva az eddigieket - ha a sminkelés önmagunk megváltoztatására irányul, mert elégedetlenek vagyunk, nem fogunk elérni vele egyebet, csak hogy a túl soknál kötünk ki. Keresztényként pedig fontos a letisztult, egyszerű smink, ahol az a szabály: a kevesebb több.
Mindennek az alapja a jólápoltság. Mi tartozik a jólápoltságba? Gondozott, tiszta, fényes haj; tiszta, üde arcbőr; tiszta tekintet (nem vörös szemek); ápolt kéz és köröm; gondozott lábfej, köröm és sarok; és a test további bőrfelületeinek ápoltsága...

Arcápolás
A vakolat-hatást úgy tudjuk elsődlegesen elkerülni (mert azt mindenképp el kell kerülni), ha a nagyobb energiát és hangsúlyt a bőrápolásra tesszük. És jó tudni, az állandó festékhasználat ronthat a bőrünk állapotán.
A bőrünk rendkívül fontos része a szépségünknek. Az az alap. Ha nincs rajtunk egy deka festék se, de az arcbőrünk üde és ragyogó, máris hódítók vagyunk! Egyetlen smink se mutat jól ápolatlan, fakó, tisztátalan bőrön, annak csak az lesz a vége, hogy a bőrfelület eltüntetése miatt vakolni kezdünk. Pedig a természetes smink alapja az, hogy a bőr látszik. Látszanak a szeplők is, mert azok is szépek! Keresztényként elsődlegesen a bőrünk ápolásával tudunk látványos eredményt elérni.
Régről származó művekben is olvashatjuk a rózsás arc dicséretét vagy épp a porcelán szerű bőrét. Mai napig fontos része ez a megjelenésünknek. Gondolj csak azokra, akik szenvednek a bőrükkel, hogy pl. ne legyenek annyira pattanásosak.
Ezért inkább a bőrápolásba fektessünk bele, pénzt és energiát, mint a sminkelésbe. Jobban megéri ugyanis józanul arckencékre költeni, mint feleslegesen milliónyi dekor kozmetikumra. Tehát ha fiatalok vagyunk és pattanásosak (tinédzserek, serdülők), szerezzünk be olyan termékeket, amelyek gyengéden és határozottan tisztítják a bőrünket. Arclemosó, tonik, arckrém. Esetleg pattanásecsetelő és/vagy -korrektor. Később a bőrtípusunknak megfelelően (zsíros, száraz, kevert... stb. - nézz utána itt, te melyik vagy - ha nem tudod még) válassz egy E-vitaminos arckrémet lehetőleg SPF-fel az UV ellen (ennél többet egy arckrémnek nem szükséges tudnia, lásd itt a cikket), esetleg külön szemzselét is, ha szükség van rá (az arclemosó és lehetőségképpen tonik se maradjon el) és ahogy haladsz előre a korban, a bőröd igényei szerint változtass. Nem kellenek méregdrága krémek. Megfelelőek kellenek. Egy dolog, amit jó tudni: ha valamilyen jobb minőségű, vagy "többet" tudó krémhez hozzászokott a bőröd, többé nem viseli el a kevesebbet. Ezért pl. ha épp 35 éves vagy, és már ajánlanak a reklámok, polcok és katalógusok ránctalanítókat, neked nem kell azért belekezdeni, mert azt mondják. Ha a bőrödnek megfelel az az arckém, amit épp használsz, bár nem ránctalanítós, akkor ne válts emiatt. Ha váltásra van szükség, azt úgy is észre veszed (hiába kened fel ugyanazt a krémet, már nem érzed úgy, hogy "használna"). A másik kérdés: nappali, éjszakai arckrém, vagy mindkettő? A kérdés jogos. Nem azért van kétféle, mert duplaannyit akarnának ránk sózni, a kettő mást tud. A nappali UV védelmet és nappalra elegendő ápolást ad, könnyen és gyorsan felszívódik. Az éjszakai meg mélyen ápol és regenerál, kihasználva az alvás regeneráló hatását is, nincs benne fényvédő, és kevésbé gyorsan szívódik fel. Ha nincs idő napi két krémezésre - nekem sincs - akkor vegyük azt, ami jobban megfelel nekünk, mikor vagyunk alkalmasabbak a krémezésre, reggel, vagy este. Előtte persze tisztítsuk meg az arcbőrt! De nem árt azért néha tartani a másik fajtából is. Pl. én nappali krém orientált vagyok. Reggel szoktam tisztítani és kenni. De ha sminkelek, azt általában este mosom le, és akkor kell utána egy jó, ápoló krém.
Ha sminkelünk, szerezzünk be (gyengéd, de hatásos) sminklemosót, és jól mossuk meg utána is a bőrünket, majd ápoljuk le. Tilos sminkben aludni! Erősen rongálja a bőrt. A festékanyagok ugyanis ha a bőrünkön maradnak, egy idő után szennyeződésként működnek, és emiatt rongálják a szép bőrt. Főleg, ha magunkon hagyjuk alváskor... Ezért hosszútávon még rosszabb is lehet állandóan festeni magunkat, mert a bőrünk nem visel el mindent.
Alkalomadtán jó dolog lehet - mert relaxálásnak sem utolsó - arctisztító pakolást, vagy maszkokat használni. Ebből sem kell méregdrága, sőt, vannak egyszerűen a hűtőszekrény tartalmából előállíthatóak is. Hetente ajánlatos.
Ha netán-tán még arcradírozás is eszünkbe jut, mert biza havi-heti rendszerességgel az sem ártana, akkor sem kell nagy költségekbe vernünk magunkat. Viánál olvastam, s magamon teszteltem. Elég egy marék cukrot az arcon felhabosított arclemosóba keverni, és máris kész a házi cukorszemcsés radír!

Testápolás
Ne felejtkezzünk el szót ejteni a testápolóról sem. Bizony, az sem árt. Ha hozzám hasonlóan pedig lusta az ember a mindennapi kenegetéshez, vannak trükkjeim, amivel minimálisra lehet csökkenteni a testápolás számát... 1. trükk: shea vaj. Amennyiben nem undorodsz az édes illatú testápolóktól, válassz egy shea vaj tartalmú készítményt. Garantáltan sokáig hidratál (kb. 3 nap). Kipróbáltam, de hosszútávon nem bírtam az édes illatot... 2. trükk: babaolaj vagy fürdőolaj. Az egyszerű babaolaj, vagy a puccosabb fürdőolaj nagyon kényelmes megoldás (én ezt szoktam alkalmazni). Fürdés után, még vizesen kenjük be vele a testünket, és utána törülközünk. Az olaj így sok nedvességet megköt.
Vannak részek, amelyeknél ennél viszont több figyelemre van szükségük, pl. a térd és a könyök bőre, amely érdessé hajlamos válni. Én egy nem bevált arckrémet, vagy az arckrémből vagy kézkrémből krémezés után megmaradt maradékot szoktam rákenni. Vészhelyzet esetén pedig ajakbalzsamot teszek rá. (Ez a téli kicserepedés esetén is hatásos kezünk bütykein.)

Manikűr, pedikűr
A szépen ápolt kéz és (legalább) nyáron látható lábfej is figyelmet igényel. Tedd a szívedre a kezed! Te sem járnál szívesen - vagy ha igen, igyekeznél ezt megváltoztatni - egy olyan fiúval/lánnyal, akinek a keze iszonyatosan érdes, vagy tövig le van rágva a körme, vagy esetleg a körömágy bőre csúnya szálkás vagy sebes... Hallottam fiúkat, akik az ilyesmit megnézték egy lányon! Tegyük hozzá, a körömrágcsálás a bizonytalanság, szorongás jele. Nem véletlenül nem kelt jó benyomást. Sok körömrágónak jó megoldás lehet, ha lakkozza a körmét. Az visszatartja attól, hogy csócsálja. Keresztény szempontból itt is előtérbe kerülnek a természetesebb, visszafogottabb színű körömlakkok, a francia manikűr. Vigyázat! Vannak körömlakkszínek, amelyeket keresztény szempontból és/vagy esztétikai szempontból egyáltalán nem ajánlok. Ilyen a piros és az élénk vörösek (a piros lámpás negyed lakóit juttatja eszünkbe kimondva vagy kimondatlanul...), a kékek (hacsak nem kedveled azt, hogy azzal cikiznek, rávágtál a körmeidre a kalapáccsal), a fekete, a barna, a nagyon sötét bordó, nagyon sötét zöld (mind annyira sötét, hogy esztétikailag - finoman szólva - nem túl szép, viszont nagyon punkos hatást lehet vele elérni... szükségünk van arra?).
Ami a műköröm témát illeti, annyit hadd említsünk, ha már muszáj, ne legyen feltűnő, hogy az. Legyen természetes hatású. Ma már az is lehetséges.
Ha fordítunk időt a kezünk körmére, akkor fordítsunk a lábkörmökre is. Főleg nyári szezonban, ha máskor nem is.
Ami a kéz bőrét illeti, mindig is úgy tartottam, a kezünkkel dolgozunk a legtöbbet, ezért becsüljük meg. Vegyünk neki külön krémet és használjuk - sűrűn. Olcsón is lehet jókat beszerezni.
A lábról meg annyit, hogy ne feledkezzünk meg a sarkunk ápolásáról szandálos időkben (reszelés, lábkrém). Nincs annál kiábrándítóbb, mint egy repedezett bőrű sarok egy csodaszép szandálban...

Az alvás és a tiszta tekintet
Talán fura, de nem csak a rendes életvitel, hanem a szépség megőrzésének szempontjából is fontos az elegendő pihenés. Mint fentebb már említettem, olyankor regenerálódik a testünk, így olyankor szépülünk is. A tartós, vagy alkalmi kialvatlanság meglátszik az emberen. No nem a temérdek kávé fogyasztásakor, hanem a fáradt-görnyedt tartásán, az állandó ásításon és a vöröslő szemeken. Ugyan a TV reklámok erre szemcseppet ajánlanak, az egészségünk és szépségünk érdekében én a megfelelő mennyiségű pihenést ajánlom. Felnőtteknél ez 6-8 óra. Inkább 8. És aki még nem teljesen ért a felnőtt korba (tinik, serdülők), annak a 8 a minimum! Egy jó alvás többet ér, mint a kencék és pakolások együtt véve...

Fogyókúra, diéta, étrend...
Itt említeném meg kiegészítésként a szépségápolás témához a megfelelő, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, változatos étrendet. Mert az fontos. Néha a nem megfelelő étrend megváltoztatásával a bőrünk is szépülhet.
Ami a fogyókúrát illeti, én lebeszélnék róla mindenkit. A koplalás nem egészséges. Megbosszulja magát. És ami fő, hamarabb visszajönnek a nem kívánt kilók. Fejlődésben lévő szervezetnek pedig egyenesen tilos!!! Téves elképzelés, hogy pusztán a kevesebb és kalóriaszegényebb étkezéssel, mozgás nélkül le lehet tartósan fogyni. Arról nem is beszélve, semmi sem használ annyira a fogyás ügyének, mint a mozgás. A túlsúly is valószínűleg a mozgáshiány miatt alakult ki. Erre nem jó megoldás cigizni, vagy nem enni. Mozogni kell. Önmagáért a mozgásért. A mozgás örömet ad (másképp: endorfint azaz boldogság hormonokat termel).
A tartós fogyás mindig lassú folyamat és lassan kell történjen. Nem árt azt sem tudni, hogy az izom nehezebb a zsírnál, így átmenetileg még "súlyosodhatunk" is egy darabig a fogyás ideje alatt.
A diéta megfelelő lehet, ha dietetikussal összeegyeztetett és nem egyoldalú. Illetve mindenképpen kiegészül mozgással. Mit értek mozgás alatt? Nem csak a sportolást, de azt is. Pl. sétát, biciklizést, tornát, úszást, hulahopp karikázást...stb. Az egyik leghatásosabb fogyasztó étrend pl. szétszedi a különböző tápanyagféleségeket, azaz naponta más-más szempontból egyoldalú étkezést javasol. Mivel én nem vagyok oda az egyoldalúságért, én nem javaslom. Jó módszernek tartom a Norbi Update-et, bár szerintem elég az elmélet, az Update-es cuccok nem feltétlenül kellenek.
Mit szoktam csinálni én? Változatosan eszem. Este nem eszem későn, tehát kb. 18h az ideális... de ha nem jön össze, akkor csak kicsi adagot engedek. Pl. csak egy szelet kenyérnyi szendvicset. Ha nagyon késő van, 21-22h, akkor hagyom az egészet, és inkább joghurtot vagy semmit se vacsizom. Jó megoldás pl. a csak egy tányér módszer. Mindenből - leves, főétel - csak 1 tányérnyit eszem. Iszom evés előtt. Ha ezt teszem, nem tudok annyit enni. :-) Ugye mennyit figyelmeztettek minket erre a szülők és nagyszülők, hogy ne tegyük? Reggelire és estére csak kistányérral eszem. Ami arra - lehetőleg nem halmozva - ráfér, annyi megy le a torkomon. Nekem ezzel és napi fél-egy óra mozgással, napi negyedóra tornával sikerült leadnom egy pár kilót. És még folytatom. Inkább a mozgásra erősítek rá terveim szerint...

Haj, frizura és hajápolás
Ezt a végére hagytam... mert hosszabb lesz, mint a fentebbiek. A haj egy kényes dolog. Női szempontból is, meg keresztény szempontból is. Eltérő vélekedések vannak arról, hogyan kezeljük a haj kérdést. A Mit ne vegyél fel c. műsorban szembesültem azzal, hogy a hajat mindig úgy veszik, hogy az egy kiegészítő. Kiegészíti az ember megjelenését, és változtatható. Ez utóbbi igaz, de mégsem olyan, mint néhány karkötő, meg egy  táska... Abban is igazat adok, hogy nem árt, ha igazodik az ember főbb lelki változásaihoz. (Mindig jól esik, ha beülünk a fodrászhoz, amikor nagy változásokon megy keresztül az életünk - ez női dolog...) De saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a hajunk lényegében a személyiségünk része, bármilyen fura is. Emlékszem, amikor az egyik exemmel szakítottunk, annyira megbántott az a megalázó helyzet, ami miatt végül is külön váltak útjaink, hogy azonnal "más akartam lenni". Addig tabu volt a hajfestés. 18 éves korom alatt nem is akartam elkezdeni. Mivel azonban akkorra már az általam szabott korlátok sem tartottak vissza, első dolgom volt befesteni a hajam aranyszőkére... Utána aztán évekig festettem a hajam. Voltam szőke, később szőkés vörös, majd egyre inkább mahagóni vörös, ahogy közeledtem visszafelé a saját hajszínemhez - a hamvas gesztenyebarnához. Ahogy egyre inkább feldolgoztam a sebet, egyre inkább visszasötétedtem. Aztán, miután már férjhez mentem - az esküvőmön még vörös volt a hajam - egyszer álmomban a régi hajszínemmel láttam magam. Lelkem mélyén megérett a gyógyulás. Végre nyugodt szívvel lenöveszthettem. Mert a festés nem adódott másból, mint önértékelési gondokból. És úgy vettem észre, ez másoknál is így van.
Disney Szépség és a Szörnyeteg rajzfilmjének
 Belle-je ihlette meg az esküvői ruha
 tervezőjét, Alfred Angelot... 
Szóval, a haj nem a maszk része, ami bármikor változtatható. A haj attribútum. Érdekes azt is megnézni, más és más korok során, más és más kultúrákban milyen jelentősége volt a nők hajának. Az elvitathatatlan, hogy a csáberő része. Nem véletlen, hogy férjes asszonyoknak illendő volt felkontyolni és kendővel, fátyollal eltakarni a világ elől, megtartva a "láthatás jogát" egyedül a férjüknek. Nagyon sokáig a hosszú haj volt a természetes a nőknél. A levágása egyet jelentett a világi hívságokról való lemondásról, azaz a kolostorba vonulással. Régi középkori vagy reneszánsz képeken jól látszik, mennyire fontos volt, hogy a haj takarja a tarkót, a fület. Ezek kitakarása erotikus felhívásnak számított. Emlékezzünk csak a gésák nyakszirt kivillantós példájára az előző részből... És ezeket jó tudni. Jó tudni, hogy a mai frizurák milyen benyomást keltenek a mai napig. A fiús, felnyírt fazonok bizony ilyen üzeneteket hordoznak. Ha a nagy szexipar beindulásával ezekre a finom jelzésekre már el is tompult a mai szemlélő... Azért azt mai napig meg tudjuk szemre állapítani, hogy egy rövid fazon fiús, vagy esetleg férfias-e vagy nőies hatású. Meg lehet figyelni, férfias gondolkodású nőknek előszeretettel rövid, fiús a haja. Vagy mint a férfiak megnövesztik, majd állandóan lófarokban hordják. Ez magánvélemény, de az én szememben a raszta haj egy nő halála, ha nem afroamerikai az illető (nekik a hajanyaguk is más, mint a mienk). Mit mondd el ez róla? Hogy lusta fésülködni... És ez nem túl vonzó...
Nos akkor térjünk vissza a fő iránycsapásra... Milyen legyen egy keresztény lány haja? Mindenképpen hosszú kell hogy legyen? És mi van a rövid hajjal?
Akárhogy is nézzük, nem fogyhatunk ki a hosszú haj dicséretéből. Bizony a legnőiesebb haj az mindig hosszú. Gondoljunk csak a filmszínésznőkre. A legtöbbjüknek hosszú a haja. Pl. Angelina Jolie, Catherine Zeta-Jones, Julia Roberts, Jennifer Aniston, Nicole Kidman, Jessica Biel, Denise Richards, Keira Knightley, Penelope Cruz, Scarlet Johansson, Reese Witherspoon... és még sorolhatnánk... Nem véletlen, hogy annyi féle hajmeghosszabbítási lehetőséget ötöltek ki (hajfelvarrás, hajhosszabbítások, afro fonatok stb.). De ne feledjük el a keresztény lány karikatúráját. Nagyon fontos, hogy a hosszú (váll alá, hátközépig, derékig, fenékig, térdig...) hajunk ápolt legyen, fényes és tiszta, gondozott (rendszeres vágás, hajpakolások, megfelelő rendszerességű hajmosás...). Annál rosszabb nincs is, mikor a fejtetőn a koponyánkra ragad a zsírtól, de a nyakunknál már szép hullámokban tolul alá... Ha hosszú a hajunk rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, milyen frizurát készítsünk belőle. Ha állandóan csak simán hátragumizzuk, az nem frizura. Az a haj tagadása, olyan, mintha nem is lenne. Az más eset, ha a munkahelyen muszáj összefogni. no de az utcán, meg otthon, meg egyébként mindenhol? (Viánál található hajas tippek: itt, ittezmeg ezmeg még ez is.) Hogy szeretik-e férfiak a hosszú hajat. Igen! Azt viszont kevéssé díjazzák, hogyha levágatjuk. Ha a hajunk derékig ért, s utána már csak a fülünkig, attól ki tudnak bukni... A "kopasztott csirke" hajak meg csak arra jók, hogy havernak tekintsenek... azaz fiúnak.
De tény, hogy nem áll mindenkinek jól a hosszú haj. Mert van akinek ehhez kevés és/vagy vékony szálú a haja. Őnekik is adott jó pár szépséges frizura a vállig érőtől a fülig érőig... én afölé nem mennék. Mert az már fiúhaj veszélyes. Fülig érőből még lehet nőies frizut összehozni. Annál rövidebből csak bajosan, vagy csak önámítással.
Minél fiatalabbak vagyunk, annál jobban áll a hosszú haj. És ahogy idősödünk, egyre fiatalosabb külsőt kölcsönözhet a rövidülő frizura.
Tehát a fő követelmény a keresztény frizuraválasztásnál a nőiesség. Egyébként a hosszú haj is lehet izgalmasan levágott, gyönyörű korona, nem csak egyszerű és sima, amelyet egyenesre vágnak alul (ezzel nem akarom azt mondani, hogy bizonyos lányoknak, asszonyoknak az ne állna jól). A frizuránkat pedig az arcformánkhoz és a nyakunk hosszához szoktuk igazítani.
A következő kérdés az: lehet-e, kell-e festeni a hajunkat keresztény szemmel? Meg kell, hogy mondjam, ha belegondolunk abba, hogy Isten nem teremt tökéletlent, akkor biztos, hogy mi azt kaptunk, amire szükségünk van a boldoguláshoz itt a földön és az örök boldogsághoz a halálunk után. A külsőnk is Isten ajándéka, aminek táplálásáért, gondozásáért, karbantartásáért mi is tehetünk és tennünk is kell. Épp testben ép lélek - tartja a mondás. Bármennyire szépek is a hajfesték reklámok, bármennyire is mondják a fodrászok, hogy negyon keveseknek áll jól a saját hajszínük, nem kell feltétlenül ennek bedőlnünk. Ez marketing - valamit el akarnak adni nekünk. A helyzet az, ha elfogadjuk azt, hogy az életünk és külsőnk Isten ajándéka (és nem hibáztatjuk, hanem elfogadjuk, hogy ez az alap, amivel dolgozunk), hamar helyére kerül a kép: nem helyes, ha úgy gondolkodunk, ki kell javítanunk. Tehát, aki azért festi a haját, hogy kijavítsa a természetest - az gőgöt tanúsít. De festeni nem feltétlenül ezért festünk. Inkább a kamaszkori elégedetlenségből adódhat, illetve lelki traumáinkból, vagy a világgal való szembesülés következtében (nehéz az ár ellen úszni), hogy úgy érezzük, változtatnunk kell saját magunkon. Hogy nem vagyunk úgy jók, ahogy vagyunk. Pedig ez alapvetően nem igaz. Ha ezért festjük be a hajunkat, akkor egy álarcot akarunk létrehozni, ami mögé bújhatunk. És akkor ismét a fenti, sminkelésnél már említett irányelvek a mérvadók: így nem szabad. A másik lehetséges indok a hiúság. A mai világ a nőiesség halálának, az elmúlás szelének érzi az ősz hajszálakat. Mindent megtesz, hogy elfedje. Pedig akárhogy is nézzük, az elmúlás így is úgy is elér minket. De minden kornak megvan a szépsége. Az ősz haj a bölcsebbé válásunknak is lehet jele. És - nem véletlenül - sokan jobban és fiatalosabban néznek ki ősz hajukkal, mint ha restaurálnák élénk vagy természetesebb színekkel. Ez azért van, mert a világosabb szín fiatalít... Emlékszem egy kolléganőmre, aki sötét haját lenövesztette a természetes őszesre, és utána bizony sokkal jobban is nézett ki, az arca ragyogó lett, és sötét színű szemei nagyobb hangsúlyt kaptak.
Tehát az alapdirektíva a festetlen természetesség. Ha valaki mégsem tudja megállni, bár tudja mindezeket, hogy megváltoztassa a hajszínét, akkor is van néhány fontos szabály, amit szem előtt kell tartania. 1) ne legyen nagy a váltás, mert nem biztos, hogy jól áll. Egy mély barna vagy fekete hajú lány hirtelen szőkesége nem csak zavarba ejtő lehet, hanem bizony rossz is, erősen sápaszthat. És fordítva is rémes hatást lehet elérni. 2) Mindenkinek a saját hajszínétől egy-két árnyalattal világosabb vagy sötétebb áll jól. 3) Tűnjön természetesnek! Fontos, hogy a szín, amit választunk úgy hasson, mintha természetes hajunk lenne. (Egyértelmű, hogy a pink, a lila, a zöld, a kék nem jó választás.) Érdemes azt is átgondolnunk, mielőtt a vörösekhez nyúlunk, hogy kevés nőnek van természetes vörös haja, és a legtöbb vörös nem természetes színárnyalat, így az a legveszélyesebb választás. Ha hamvas (azaz hideg fényű) hajú az ember lánya, még nehezebb a dolga, mert sok festék aranyos ragyogást ad a hajának, s ezzel megváltoztatja a természetes típusát (tavasz, nyár, ősz, tél). (Én is vörösként ősz lettem, pedig eredetileg nyár vagyok.)
Összefoglalva a témát: fő a természetesség!

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 6. - Lányok és asszonyok öltözködése

Lányok és asszonyok öltözködése
Ez most egy nagyon lényeges rész lesz. Mert bizony ez az egész bejegyzésem veleje.
A címben írt hivatástudatos öltözködés ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha szem előtt tartjuk saját hivatásunk, életkorunk és életállapotunk. Vagyis mindig össze kell tudni ezeket egyeztetni és hangolni.
Mondok egy saját életemből vett példát, miért fontos erre odafigyelni. Elmentem kisebbik gyerekemet magamra kötve a közértbe vásárolni. Akkor épp rövid volt a frizurám, farmer és póló volt rajtam (nyár volt). Mivel egy üveg bort is a futószalagra tettem, az eladó hölgy kérte, mutassam meg a személyim. Igazoltatott, mert 18 év alatt nem szolgálnak ki senkit alkohollal... Bármennyire is jót nevettem az eseten, és mondogattam a nőnek, milyen jó napot csinált nekem ezzel az incidenssel - mert csiklandozta a hiúságom, hogy jó 10 évet letagadhatnék -, maradt bennem valami furcsa frusztráció. (Azért valljuk be, az nem túl hízelgő, hogy gyermekanyának nézett...) Később egy boltban is 8-10 évvel fiatalabbnak hittek, igaz, ott nem volt velem egyik gyerkőcém se. Kezdtem kapiskálni, hogy valami baj van a külsőmmel, nem releváns az életkorom és az, ahogy kinézek. Így legközelebb amikor fodrászhoz mentem, kértem, hogy egy másik, sokkal nőiesebb, lenöveszthető fazont nyírjon nekem. (Hiába mondták nekem, hogy az előző frizurám jobban állt nekem, én ezzel jobban éreztem magam. Mint aki a helyére került...) Már ez is sokat segített, hogy az életkorhoz tartozó tekintélyem visszanyerjem. Hitoktató vagyok, kell a tekintély, hogy a gyerekek ne nézzenek a haverjuknak.  Elvégre nemsokára a harmadik X kapujában állok...
És nem vagyok egyedül, aki hamis információkat terjesztek magamról a külsőmmel. Egyébként az én példám alaphiba. Nagyon sok nő, aki megházasodik öltözik továbbra is úgy, mintha tinédzser vagy egyetemista lenne... azaz, mint lánykorában. De van másik vonzata is ennek. Nagyon sok nő azt hiszi, ha csitrinek öltözik, fiatalabbnak tűnik. Pedig így csak nagyobb a kontraszt. Minden életkornak megvan a maga szépsége. Ki kell élvezni épp azt, ahol tartunk. Így az sem megfelelő, ha valaki nagymamás holmikat hord, pedig még egyáltalán nem nagymama korú.
Ez azt jelenti, bizony másként kell öltöznünk életünk más-más szakaszaiban. Az öltözék kommunikáció. Önmagunkat kommunikáljuk másoknak vele a metakommunikációnk részeként. Egyáltalán nem mindegy, hogy az, amit szavakkal mondunk, és az, amit szavak nélkül üzenünk, erősítik-e egymást, mert összhangban vannak, vagy sem... Amint a nonverbális közlésünk nem fedi a verbálisat, rögtön olybá tűnik, mintha hiteltelennek lehet venni szavainkat. Az összhatást ugyanis gyengíti a kontrasztban lévő közlések folyama...
Tehát, mit is jelent mindez? Csak annyit, más öltözködési szabályok vonatkoznak lányokra, nőkre, asszonyokra, a hivatását kereső személyekre és azokra, akik már elkötelezték magukat.
A lányok öltözködése az Istenben megőrizni kívánt tisztaságot és hivatáskeresést kell hogy kifejezze. Illetve, ha valaki tudja, mi a hivatása (én is tudtam kezdetektől, hogy családos elhívásom van - még ha néha meg is inogtam ebben), vagy megkapta lánykorában, hát akkor még tudatosabban öltözhet annak jegyében, Isten mire hívta el. Háromféle hivatás létezik egy nő számára: családos, szerzetes és Istennek szentelt egyedülálló (tehát még véletlenül sem modern értelemben vett pasifaló szingli). Mind a három Istenben elkötelezett életforma. Mind a három fontos és egyenrangú. Aki családos hivatást kap, az esküvője napján a szentségi házasság egymásnak való kiszolgáltatásakor kizárólagosan elkötelezi magát egy ember mellett, s benne teljesen Istennek. Egy szentségi házasság sosem jön létre kettesben, Istennel kötött szövetség tehát ez is. Aki szerzetesi hivatást kap, az lemond a világról és a családos hivatásról, életét és intimitását magának Istennek szenteli, az emberek szolgálatára. A celebsz hivatás nagyon fontos. És a családos és a celebsz hivatások igenis  kiegészítik egymást. Kedvenc példámat erre egy kedves celebsz hivatású nőtársam mondta: ahogy a középkorban is, a kis apáca bevonult a klastromba, s körülötte a városban sorra tértek meg az emberek imáinak és böjtjének hatására (mert bizony Isten így használja fel akarata megvalósításához a szerzeteseket, szilárd imaharcosok :-) ). A világi egyedülálló hivatás is létező hivatás egy nő számára. De ez is Istenben elkötelezett életforma, mégha nem is tesz az illető nyilvános örökfogadalmat. Tehát itt szintén egy Istennek felajánlott életről és intimitásról van szó. Isten egymaga elég. Mindannyiunknak. Az egyedülálló személyek között természetesen vannak olyanok is, akik családos hivatásra készültek. Mert ők azt szerették volna. Isten azonban másképp döntött. Vannak azonban olyanok is, akik ténylegesen családos hivatásúak voltak, ám valami módon mégsem jött létre ez a hivatásuk, ám ilyenkor később Isten elhívhatja őket egyedülálló hivatásra. Mert Isten szeretetével egymaga elég ezeknek a "hoppon" maradt nőknek is. (Ezt úgy kell valahogy elképzelni, hogy a bűn közbeszól Isten eredeti tervébe. Egy kedves levelezőlistás társam nyomán értettem meg én is, miképpen következik be ilyesmi. Zoli és Sári egymásnak vannak teremtve. Zoli azonban megismerkedik Éduával, és testi kapcsolatba kerül vele. Ennek hatására, már egyáltalán nem szabadon döntve róla, vagy ezt fokozandó, mert útban van a kis Zolika, összeházasodnak. Ezért szenved Sári, aki nem tudja, mi a helyzet, pedig ő úgy érezte, hogy családos lesz. És szenved Zoli és Édua egy rossz házasságban, aminek a levét természetesen megissza a kis Zolika is... Ha már így alakult, Sárinak el kell fogadnia frusztrációját Istenben és Őáltala megélni az egyedülálló hivatást, nem azon keseregve, hogy pedig ő családos...) Az Istenben elkötelezett egyedülállók megélhetik a lelki anyaságot, és mivel tevékenyebben tudnak részt venni a közösség életében, mint a családosok, áldásos lehet tevékenységük mindenki számára. És ne higgyük azt, csak olyan egyedülálló van, aki "lecsúszott" a házasságról. Vannak olyanok is, akik nagyon jól érzik magukat így, egyedülállóként.
Ennek fényében nézzük, mit vegyünk figyelembe a különböző hivatásokhoz tartozó öltözködéseknél.
Amíg keressük a hivatásunkat, addig is Istennek lefoglalt személyek vagyunk, a tisztaságunk megőrzését kéri tőlünk Isten, hiszen testünk a Szentlélek temploma. Épp ezért a lányok ne öltözzenek kihívóan. (A tisztaság megőrzésének fontosságáról már írtam.) Az egyszerűség, jól ápoltság legyen az irányelvük. Öltözzenek csinosan, hiszen Istentől kapták a szépségüket. Ám ne feledjék, az emberi méltóságuk jelenjen meg az öltözködésükben. Így elkerülhetik a durva beszólásokat, és feltételezhetően nem vonzzanak olyan fiúkat magukhoz, aki csak ki akarja őket használni. Amúgy is fiatal tinédzserként jobb óvatosabbnak lenni a fiúkkal és a fiúzással. Nem kell semmit sem siettetni. Főleg nem egy esetleges testi kapcsolatot. Nem érdekes, ha a környezetünk különcnek, vagy bolondnak tart, amiért nem sietünk megválni szüzességünktől. Inkább sajnáljuk azokat a lányokat, akik belesiettek a testiségbe. Így nem lesz lehetőségük megtapasztalni a kizárólagos önátadás csodálatos élményét a házasságukban (ha egyáltalán fognak házasságot kötni).
Ha egy lány csinosan és visszafogottan, mértéktartóan öltözik, az segíthet az önbizalma növelésében. Hiszen pont a tinédzser korban van leginkább szüksége arra, elfogadja testét és szeresse. Az önértékelését segíthet egyensúlyban tartani. Pont ezért nagyon jó kezdeményezésnek érzem a Pure Fashion Magyarország Divatmisssziót, amelyet Amerikából hoztak ugyan, de a világ több helyén meghonosítottak, köztük itthon is, a Regnum Christi mozgalom jóvoltából. 14 és 18 év közötti lányokat tanítanak arra meg, hogyan öltözzenek az emberi méltóságukat szem előtt tartva. Mottójuk: Tiszta szív, tiszta divat. Nem csak a külsőségeken van itt a hangsúly. Az egész belülről bontakozik ki. A teológiai hátteret is biztosítják nekik. Bevonják őket jótékonykodásba is, különböző missziókon keresztül, és divatbemutatóval növelik az önbizalmukat. Nagyon jó szempont még a lányok egymásközt hangulat és a közösség szervezés, ami még vele jár. Egyetlen szépséghibája van csupán. Mivel Amerikából érkezett, érződik rajta ez. Az ő öltözködési kódexük nem ennyire szigorú, mint az enyém, mégis nagyon iránymutató és engem is inspirált. Érdemes áttekinteni a galériájukat.
Visszatérve a gondolatmenethez, az a lány, aki tudja, a hivatása családos, így van egy Isten által neki rendelt párja, az öltözködhet úgy, hogy tetsszen a másik nemnek. De ne vigye túlzásba. Azaz, a derék és a csípő előnyös és nem kihívó kiemelése nekik engedélyezett, mert ezzel azt üzenik, "eladó sorban vagyok még" vagy "szabad vagyok, lehet nekem udvarolni" - hogy régiesen fejezzem ki magam. Ha régóta keres és nem találja a másik felét, ne gondolja, hogy azzal, ha alkalmazkodik a világi öltözködéshez, könnyebben talál magának férjet. Ezzel csak azt éri el, hogy el kezdi vonzani a komolytalan jelölteket - ővelük meg időpocsékolás kapcsolatba kezdeni, ha jobban belegondolunk. Nem szabad elveinket feladni. Idővel az, aki hosszú ideje lány még, annak is kell változtatnia az öltözködésén, hogy életkorához, körülményeihez, munkájához jobban megfeleljen.
Eddig a hivatásukat kereső személyekről. Most jöjjenek sorban az elkötelezettek.
Ha szerzetesi hivatásunk van, akkor is adódhat olyan alkalom, hogy nem rendi ruhában járunk-kelünk, hanem civilben. Vannak olyan szerzetes rendek, ahol a világban dolgoznak a tagok, vagy civil ruhában tevékenykednek. Bárhogy is, egy szerzetesnővérnek civilben is szerzetesnővérnek kell lennie: azt kell hangsúlyoznia az öltözékének, le vagyok foglalva Isten számára. Ebben természetesen pont a lefoglaltság, az elkötelezettség miatt testvér a többi hivatással. Azoknak is ezt a lefoglaltságot kell megjelenítenie. Gyűrűs menyasszony minden szerzetesnő. És a szerzetességre készülők is annak kell tekinteniük magukat, azaz a noviciátus is ugyanez. Tehát, a civil ruhának azt kell kifejeznie, hogy a férfiaktól távolságot akarok tartani. Természetesen ettől még vehet az ember lánya szoknyát. Az, amit nem szabad hangsúlyoznia az a csípő. Annak takarásban kell lennie. Tehát, nem járkáltat pl. nadrágba tűrt ingben, bő pólóban. Hiába vette fel ugyanis a bő felső ruházatot, ha a csípővonalát mutogatja...
Ami a csípőtakarást illeti, ez igaz a többi hivatásra is. Ez ugyanis a lefoglaltság jele. Az, hogy nem kívánok vonzani senkit már. Az egyedülállók is Istennek szentelt személyek. Tisztaságukat őrzik, így ők sem akarnak másokat vonzzani.
Egy házas asszonyra ugyanez vonatkozik. Le van foglalva a férjének, egyetlen férfinak és benne Istenének. Rengeteg kellemetlenségtől kíméli meg házasságát és kettejüket, ha okosan olyan öltözékben jelenik meg társaságban, utcán, amely nem kelti annak benyomását, "szabad vagyok, lehet nekem udvarolni". Ez adekvált viselkedés és a házassági hűség őrzésének része. Nem nyitok támadófelületet a házasságomon, nem invitálok meg öntudatlanul egy oda nem tartozó harmadik felet. Az már más kérdés, hogy otthon a férjemnek hogyan öltözöm. Sokszor úgy gondoljuk, az otthon a kényelem, az elengedettség helye, s ennek jegyében nem figyelünk oda arra, milyen ruhákban lát minket életünk párja nap mint nap. Régen, a házasság kötés előtt, s talán még utána is egy kis ideig felöltöztél szépen, hogy neki csinos lehess. De aztán, ahogy múlik az idő, egyre inkább lankad az igyekezetünk. Úgy gondoljuk, előtte lehetek őszinte, ő ismer engem, nem kell megjátszanom magam. Nos, ez a leggyengébb kifogás, amit hallottam arra, hogy igazoljuk, a kényelem nevében lehet slamposnak és trehánynak lenni. Dehát mégiscsak az az ember lát minket ezekben a sokszor előnytelen és nevetséges vagy pecsétes holmikban, akit annyira szeretünk! Nem fog neki jól esni, ha elhanyagoljuk magunkat - mert ő ennek éli meg. Ő ahhoz volt hozzászokva, hogy csinosan lát minket. Merjük feladni a kényelmünket a nemes célért, hogy újra csinosan öltözzünk otthon a férjünknek. Neki is jól fog esni, ha hétvégén is egy csinos asszonykát láthat maga körül. Ez az erőfeszítés egyébként sokat segíthet javítani a házasság légkörén. Ettől ugyanis a másik úgy érzi, fontos számunkra.
Maradtak lánykorodból vonzó, csípőkiemelő fazonú felsők? Esetleg becsúszott valami olyan merész darab, amit utcára nem vennél fel? Itt a remek alkalom, hogy férjed előtt pompázz benne! Neki lehet kihívóan öltözni, hiszen őt akarjuk boldoggá tenni, nem igaz? Nagyon jó ellenpont is a külvilággal szemben. Odakint úgy is lát olyanokat, akik bizony csábosan öltözködnek. Ha mi otthon, neki - és csak neki - csábosak vagyunk, akkor jó irányba tereljük gondolatait. (Nem engedjük, hogy a slamposságunk miatt máshová tekintgessen...) Mindenkinek más áll jól. Van akin egy szabadidő ruha is jól áll. Énnálam pl. a tréninggatya a slamposság kezdete, sajnos be is csúszott a küszöb alatt, mert tagadhatatlanul kényelmes. De már megváltam tőle. Nem engedem el magam. Egy asszony legyen csinos a férjének!
Még egy dolgot szeretnék írni erről. Van egy ismerősöm, egy férjes asszony. Mindig ingben, nadrágban, bő, mintás pulóverben látom - összességében, mint aki megrekedt a '80-as éveknél, és eléggé férfiasnak is hat az öltözéke. Nem ő az egyetlen, aki keresztény asszonytársamként így öltözik. De mondok ezzel kapcsolatban valamit: az általam leírt szabályokat, ami egy asszony öltözködésére vonatkozik, tökéletesen teljesíti. Az öltözéke tükrözi az elköteleződését, mégha énnekem nem is tetszik. És ezt én tiszteletben tartom és tisztelem érte. Ezt a szellemiséget öltsük magunkra, ne a ruháit...

A témát itt most lezárom, de folytatódik a keresztény sminkkel, a következő részben. Remélem, mindent megírtam, semmit sem felejtettem ki... Ha mégis, kérlek figyelmeztess megjegyzésedben, Kedves Olvasóm!

Folytatása:

Előzménye: