Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2013

Áldott Karácsonyt

... és Boldog Új Évet kívánok neked és szeretteidnek, kedves Olvasóm!És egy rövid hálaadás: az idén, amióta édesanya lettem, azóta először végre eljutottam egy roráté misére! Remélem, jövő évben erre a blogra is más idők várnak az elhagyatottság helyett.Isten áldása kísérjen mindnyájunkat! :-)

Életjel

Kedves Olvasóm!

Bizonyára úgy érzed, nagyon eltűntem. Mostoha vagyok ezzel a bloggal, hogy hagyom ebek harmincadjára, amikor nektek annyira fontos.
Bocsáss meg. Nem tudok lelkiismeret furdalás nélkül gondolni erre. De ugyanennyire furdalna a lelkiismeret, ha a jelenlegi állapotbeli kötelességeim rovására igyekeznék nektek írni.
Ebben a tanévben nagyon elfoglalt leszek. Két napot a héten tanítok, és a többire is akad mit csinálni. Kis Babócám már jár és pakol, és ezáltal állandóan újratermelődő rendetlenséggel látja el amúgy is eléggé tevékeny életünket. :-) Szüszifosznak hozzám képest - és az összes hozzám hasonló módon gyermekkel rendelkező anyukához/szülőhöz képest - könnyebb melója van az alvilágban. Lassan torna nélkül is le fogok fogyni, annyit hajolgatok, emelgetek, hintáztatom a kicsit a lábaimon. :-))) Ez utóbbi valóban célom is. Már csak azért is, mert az Ember beígérte nekem, ha lefogyok, bőrkabátot fogok kapni jutalomból. :-)
Cicuka lányom még utolsó plussz évét nyűvi az ov…

Elveszetem

Kép
Kellett nekem megnézni a Grut...
Persze csak és kizárólag azért ültem be elé, hogy ellenőrizzem, megnézhetős-e a lányoknak... XD
De az az ujjbábos-cicás mesekönyv teljesen levett a lábamról. Rögtön megnéztem, lehet-e kapni. Persze lehet egy hasonlót, de azért nekem kicsit drága, főleg, hogy nem találtam magyar beszerzési helyet. (Ja, bevettem a marketing fogást...)
Azért nem adom fel a reményt, hogy egyszer talán hozzájutunk.

Íme a mese angolul (részlet a Gruból):


Elmémben forgatom csodáidat, Seregek Ura

"Hirdetem az Úr hatalmas tetteit,
Uram, csak igazságodról elmélkedem." /Zsolt 71,16/

Az az érdekes, hogy akkor, amikor az embert Isten kegyelemben részesíti, megerősíti és jelet ad neki az akaratával kapcsolatban, minden olyan valóságosnak és fontosnak tűnik.
Amikor azonban jön a nehéz szakasz, a megpróbáltatás ideje, az ember furcsa módon nem arra emlékezik, hogy akkor mit ígért Isten, hogy hogyan vigasztalta, vagy hogy milyen jóleső bizonyosság és béke járta át akkor. Ha emlékezik még a megerősítésre, ha nem veszett a feledés vagy feledékenység homályába, amely a pesszimizmus idején olyan gyakran űzi az embert korai szenilitásba, akkor is megfakul a lelki bizonyosság. Mintha a baj és bánat kifakítaná az izzó színeket, elfojtaná az akkor tapasztalt csodás érzéseket. Ahelyett, hogy annak igazságába, valóságába kapaszkodnánk, és világító lámpásként világítaná be a lélek sötét éjszakáját, a lelkünk a kételyek felé fordul. A félelembe kapaszkodva elkezdjük meggyőzni magunkat, h…

Te Deum

Múlt héten volt a tanévet lezáró Te Deum a templomban. Mivel egész érdekes tanévet zártunk mi is, gondoltam, írok egy kicsit arról, mi minden miatt nem szoktam írni mostanság. :-)

Kezdem azzal, hogy a háromgyerekes léthez adaptálódni egyáltalán nem volt könnyű és zökkenőmentes feladat számunkra. A figyelmi megosztódások, a különböző gyermeki és szülői (felnőtt) igények összehangolása, az otthoni teendők ellátása mind egy-egy igazi kihívás volt, amihez fel kellett nőni és kreatív, új megoldásokat kellett találni. Mostanra elmondhatjuk, kezdünk belerázódni. :-)

A gyermekvállalással akadt még egy kis bökkenő. Mivel nem iratkoztam be aktív félévre harmadik alkalommal, az iskola megszüntette a hallgatói jogviszonyomat. Valahogy volt bennem akkoriban egy hang, hogy ha Isten bezár egy ajtót, valahol ablakot nyit. Így is lett. Felajánlottak nekem egy hitoktatói állást abban a templomban, ahová néhány éve járunk. Heti egy órát összesen (baba mellett nem volt megterhelő), és a saját gyerekeimet…

Mátyás lesújt

Szóval, én kérem szépen megmondtam. Méghozzá tavaly, ha még emlékszel rá, Kedves Olvasóm. Szerintem ez egyáltalán nem véletlen, hogy ma hóvihar van. És vagy 10 fokot esett vissza a hőmérséklet. Hogy ismét téli az időjárás, pedig holnap lesz március idusa.
Ha eddig senki nem hitt volna a népi bölcseletben, miszerint Mátyás napján jégnek kell lennie, különben visszatér a fagy, akkor tessék kérem szépen újból átgondolni. Tavaly is és idén is a bölcselet szerint alakult minden, globalizáció ide vagy oda!
Idén február 24-én esett a tavaszias eső. Semmi jég. Pedig előtte még esett a hó is. Úgy drukkoltam. De aznap semmi jég. Aztán megjött a tavasz, s most ismét a tél... Mátyás ismét lesújtott, mert a tavasz túl hamar tördelte le a jégcsapokat... Idén úgy tűnik, a fák is tanultak az évek óta hasonlóan lejátszódó ügyletből, és még nem nagyon rügyezgettek. Talán idén nem lesz annyi elfagyott gyümölcsfa sem.

No, Mátyás, ha kitomboltad magad, menj odébb, kérlek, mert húsvétra azért klassz lenne,…

Filmajánló - Második esély

Kép
A barátnőm egyszer megosztott velem egy számára nagyon kedves dicsőítő éneket. Michael W. Smith "Awesome God"-járól van szó. Napokig nem lehetett megunni ezt az egyszerű refrénű, mégis szívből szóló dallamot és a szövegét ("Our God is an awesome God / He reigns from heaven above /with wisdom, power and love / Our God is an awesome God" - saját szabadfordításomban: A mi Istenünk félelmetes Isten / a mennyből kormányoz / bölcsességgel, hatalommal és szeretettel / A mi Istenünk félelmetes Isten.).
Nemsokára ez lett a csengőhangom (barátnőm készítette el maga számára, és ezen is osztoztunk). Majd a amikor az már kissé sok volt, a reggeli ébresztőm, hogy emlékeztessen minden reggel a csodákra, amiket Isten tett az életemben, hogy felszítsa minden nap kezdetén a hálás lelkületet bennem.

Most megosztom én is veletek, hátha még nem ismertétek:
Aztán elkezdtem utána nézni ennek a bizonyos Michael W. Smithnek, aki amellett, hogy rendkívül jó zenész, keresztény zenész, és di…

2013 első posztja

Kedves Olvasóm!

Az Újév első bejegyzésében köszöntelek ebben az évben is a blogon!
2012 egy nagyon érdekes év volt. Áldásokban s nehézségekben nem volt hiány. Kaptam barátokat, új blogolvasókat, mélyültek, gazdagodtak kapcsolataim, és sok új kihívással kellett szembenéznem. Történt néhány drámai fordulat is. Legfontosabb eseménye mégis az volt, hogy megérkezett legkisebb gyermekünk, Babóca.

Szilveszter éjszaka átolvastam a naptárba vezetett eseményeket, amiket feljegyeztem év közben, hogy majd év végén újra előveszem, hogy lássam, mi történt velünk. Bevallom, sógoromtól vettem át ezt a szokást. Az ő éves krónikája nagyon szórakoztató. Most volt az első ilyen év, amit lejegyeztem.
Hogy milyen lett az enyém? Hát... Kissé lelombozó volt átélnem, hogy nagy vonalakban minden kis firkantás a gyerekeimről szólt. Nem mintha ők ne lennének fontosak, csak úgy tűnt, nekünk, felnőtteknek nincs külön életünk - leszámítva az osztálytalálkozómat... Bizony, a gyerekeink életét éljük, mint minden más …