Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 7. - A jó tartásról

Az előző részben kifejtettem a stílusos és divattól független csinosságról mindent, amit el tudtam mondani, és továbbítottam "kezedbe", kedves Olvasóm, azt a keresztény női ruházkodási "kódexet", amit idáig sikerült összeszednem. Most folytatódik a téma, és áttérünk a jólápoltság kérdéskörébe.
De még mielőtt abban teljesen elmerülnénk, álljon itt valami, ami kiegészíti az előző témát, de már nem fért az amúgy is maratoni bejegyzés végére.


A jó tartásról
Viselhetsz bármilyen ruhát, a legegyszerűbb farmertől a legcsodálatosabb báli ruháig, ha nem tudod, hogyan kell, csak esetlenül bukdácsolsz majd benne. És másoknak is feltűnik majd, hogy nincs összhang közted és a ruha közt. A kulcsszó a jó tartás! Bizony! Számtalanszor látok nőket az utcán gyönyörű színű és fazonú ruhákban, és mégis, olyan görbe a hátuk, vállaik annyira előre esnek, hogy az egész groteszknek hat. Még ha csinos, vagy egyenesen szép is a nő, aki viseli, akkor is benned van az érzés: mintha a konyhalány vette volna fel a hercegnő ruháját...
Miért van az, hogy manapság annyi a lány és asszony, aki nem húzza ki magát és görnyedten, mintegy állandóan "megfáradtan" jönnek-mennek környezetünkben? Sok esetben ez a rossz tartás egy tinikori rossz beidegződésből adódik. Amikor egy lánynak hirtelen látszódni kezd, hogy nőnek a mellei, sokszor párosul ez egyfajta szégyellősséggel (főleg, ha az elsők között van a koedukált osztályban) - nehogy a fiúk cikizni kezdjék miatta (mert bizony kiskamaszként még azt szokták). Ezért aztán előre ejti vállait, hogy minél kevésbé tűnjenek ki új domborulatai. De lehet ám más oka is ennek. Pl. a legújabb dolog, amit hallottam erről, az az, hogy az egyenes hát bizony egyenes arányban áll azzal, büszkék vagyunk-e magunkra, azaz azzal, mennyire alkudtunk meg az életünkben olyan dolgokkal, amikkel nem kellett volna. Aki túlságosan is megalkuszik, és nem néz szembe félelmeivel, az maga távolítja el lépésről-lépésre saját gerincét (képletesen), amelyben lekvár kezd el csordogálni. A szemléltető kép nem tőlem származik, hanem Dr. Csernus Imrétől (A nő c. könyvében írja, melyet erős szűrővel, erős idegzetűeknek ajánlok olvasásra az erős, néhol nyomdafestéket sem tűrő beszédstílus és a válás elfogadása miatt). De igaz. Ami a lélekben keresztülmegy, az meglátszik a testi tartásban is. Azok, akik saját félelmeik, megalkuvásaik rabszolgái, azok nem tudják büszkén kihúzni magukat. Ezzel is szembe kell néznünk. És fejben kiegyenesedni. Azaz szembenézni a valós problémáinkkal és azzal együtt jöhet a felegyenesedés is.
Bizony, a tartás nem csak egészségügyileg borzasztó fontos (mert valóban az! - testileg és lelkileg), hanem bizony a fellépésünk, a kisugárzásunk szempontjából is. Ha görnyedek vagyunk, a kutya nem hiszi el nekünk, hogy szeretünk a bőrünkben lenni. Márpedig ettől bármit magunkra vehetünk, úgy lóg majd rajtunk, mint a krumplis zsák...
Hadd mondjak egy saját példát. Egy farsangra kikölcsönöztem a Dekor suliból (épp oda jártam) egy bársonyruhát, amolyan múlt századi báli ruhát (vagy olyasmi hangulatút...). Azt egészítettem ki organza stólával, fekete csipkekesztyűvel. Egy régi álmom vált valóra, hogy végre egy ilyen ruhát vehetek magamra, így büszkén kihúztam magam. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. És igyekeztem nem kiesni a szerepemből. :-) Pedig aznap nem nyertem semmilyen helyezést a jelmezversenyen, és egy fiúval sem jöttem össze, sőt még csak ismerkedni sem ismerkedtem össze... Mégis jól éreztem magam.
Később hallottam vissza egy "apám lehetne" korú ismerősömtől (a lányaival egy énekkarba jártam), hogy megállt a teremben a levegő, mikor beléptem, és nem mindenki tudja, hogyan viseljen egy ilyen ruhát. Ez a bók bearanyozta a napomat...
Szóval, a tartás, amivel a ruhát viseljük igenis nagyon sokat számít.
Ezért most azt mondom: húzd ki magad! Tilos görnyedni!
Egy nagyon kedves és lebilincselő önéletrajzi könyvben (címe: Csángó vagyok) írta Gábor Felícia, hogy édesapja azért választotta az édesanyját, mert neki volt a legegyenesebb tartása a faluban. ;-)
Hajrá lányok, menni fog!


Folytatása:

Megjegyzések

  1. Kedves Zsófi!

    Végigbólogattam a bejegyzést. Teljesen egyetértek! Nekem sokáig fenékig érő hajam volt, ami egyenesen lógott. Hát elég hülyén néztem ki vele. Se formája nem volt, se frufrum, ami pedig kellett volna, mert magas a homlokom. 15 évesen rövidebbre (hátközép) vágattam + hozzá frufrut, és menetelesre. Sokkal jobban néztem ki! Aztán 18 évesen beállt nálam is a dili és levágattam vállig érős-kleopátrásra. Igazából jól áll és mindenki odavolt érte, mennyivel jobban nézek ki, de most már olyan fél év után visszasírom a hosszú hajamat. Az vígasztal csak, hogy sokkal könnyebb kezelni, és hogy úgyis gyorsan nő! Azt hiszem, mindenképp a hosszú haj mellé kell letennem a voksomat, legalábbis a saját esetemben. A haj elrejt vagy megmutat. Lehet fonott, hullámosított, felcsatolt. Ha hosszú az ember haja, annyi féle dolgot tud vele kezdeni, hogy a kedvese biztos nem unja meg... Nekem nyílegyenes a hajam, és ha becsavarom és loknis, az nagyon jól áll. Alkalmakra mindig megcsináltam így a hajam és nagy sikereket értem el vele!

    Azt hiszem, nálam ez a hajlevágatás inkább bátorságpróba volt, meg valami olyasmi, hogy felnőttem, és a hiúságommal is akartam szakítani, mert hát elég hiú voltam... De most növesztem ezerrel! (azért nyáron elég jó, hogy rövidebb)

    A másik a smink... Én lusta voltam sminkelni, általában csak feketével kihúztam a szemem, szemhélyfesstéket és szempillaspirált alkalmazva mellé. Abból lehetett rájönni, hogy ki vagyok festve, hogy szebb volt a szemem, de igazából nem volt feltűnő. Nagyböjtben lemondtam erről és azóta nem tértem vissza rá (lustaság ismét...). A Kedvesem viszont volt, hogy azt mondta, de szépen ki vagyok festve, mikor nem voltam, és ó látja, most nem vagyok kifestve, és ki voltam... Ennyit erről... :D:D:D Ő is azt vallja egyébként, hogy vagy ne legyen smink, vagy ne látszódjon. A kikent nőkről azt gondolja, hogy 1. nem merne hozzájuk érni, ki tudja, mi jönne le az arcukról... 2. nem tudja, mi van alatta, lehet egy bányarém, nem is vágna bele az udvarlásba...

    Szerinte nem a kencefice a vonzó egy nőben, hanem inkább az, ha egészséget sugároz. Természetesen (tehát nem szoláriumban) lebarult bőr, élénk tekintet, mosoly... Ilyesmi... Azt hiszem, a testi-lelki egészségnél, amit harmóniának is nevezhetünk, tényleg nincs vonzóbb a férfiak számára, és ezt nem én találtam ki!

    Remélem, minél többen elolvassák ezt a bejegyzést, mert nagyon jó lett és nagyon hasznos! Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Asszem kihagytam valamit... Írni akartam a hajfestékekről, de most már mindegy...
    Még jócskán össze kell szednem magam a következő rész előtt...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez