Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2012. május 28., hétfő

Tánc-film-ajánló 2. (Szalon és latin táncok)

Tánciskolába iratkozunk...

Már megszoktuk, nem, kedves Olvasóm, hogy ha táncfilm, akkor az érzékiség is rögtön az egekben? A legtöbb táncfilmnek ugyanis a szabadság és egyéniség is a mondandója részét képezi. És ehhez a modern világban a szexuális szabad(os)ság is hozzájárul. Gondoljunk csak a már említett Dirty Dancingre, vagy a Flashdance-re.
De ne skatulyázzunk be minden táncfilmet emiatt értéktelen(ebb)nek. A táncfilmek alapvető értéke a szórakoztatás, a gyönyörű táncjelenetek. A legtöbb ezen felül fontos mondanivalókat is tartogat, boncolgat - nem lehet őket egyértelműen a limonádék közé besomni. A romantikus szál is elengedhetetlen részük - női szempontból. :-) De nem feltétlenül kell ágyjelentbe torkollnia minden táncos mozinak.
Mert lehet ezt kérem másképp is csinálni. Jöjjön most két ellenpélda, ami pont azért nagyszerű, mert közben a valódi értékek is középpontban maradnak.

Nagy színészi/énekesi-táncosi nevek fémjelzik a következő filmet, a Hölgyválaszt (Shall we dance). Richard Gere, Susan Sarandon, Stanley Tucci és Jennifer Lopez. A film fergetegesen jó humorú, kellően mély tartalmú és szépen fotózott.
John Clark, aki ügyvédként dolgozik, és akinek látszólag mindene megvan - jó munkahely, szép feleség, család - valami miatt ürességet érez mégis, és nem tudja, mi tölthetné be azt az űrt. Családját alig látja, házassága is döcög, valami nem jó. Aztán a buszon utazva egy táncstúdió ablakában meglátja Paulinát, akinek szomorú tekintetében ugyanazt az érzést véli felfedezni. Beiratkozik a táncstúdióba, először azért, hogy megismerhesse Paulinát. Később azonban a tánc az, ami elkezdi feltölteni az űrt és értelmet és új ritmust ad az addigi döcögős életnek. Ám Johnnak még nagy utat kell bejárnia, amíg családjával is meg tudja osztani új szenvedélyét...


Az előzőnél még nagyobb lelkesedéssel és szeretettel ajánlom a következő filmet, mivel igaz történetet dolgoz fel. A Vezet a ritmus (Take the lead) nagyszerű film Pierre Dulaine munkásságáról, nem dokumentációs modorban. Ő ugyanis a zene és tánc segítségével fiatalokat segít - ki a slamasztikából...
Pierre Dulaine (Antonio Banderas), a híres táncos és társastánc oktató, szemtanúja lesz annak, hogy egy diák elmenekül, miután társaival bosszúból szétverték a dirinő kocsiját. Másnap jelentkezik az iskola igazgatónőjénél, hogy felajánlja segítségét. A megfáradt pedagógus vezető a suli legproblémásabb fiataljait bízza a gondjára, csakhogy eltántorítsa és megmutassa: ez az iskola kemény hely, ahol az udvarias, mosolygós gentlemaneket, mint amilyen Dulaine, felmorzsolják a durvaság, a közöny, az állandó fegyelmezés.
Dulaine azonban elkezd a fekete bárányoknak a büntetésük ideje alatt táncot tanítani. Eleinte senki sem lelkesedik a nagyszájú csapatból, amíg meg nem látják ezt:

A filmből sok kedvenc jelenetem van. De hadd emeljem ki azt, amikor Dulaine-nek a módszeréről és a miértekről kell beszélnie az igazgatónő és a szülők jelenlétében. Miközben felkéri a sikerességében mindvégig kétkedő igazgatónőt, és megpörgeti minden szülő szeme láttára, aközben elmagyarázza a szülőknek, mit adhat gyerekeiknek a társastánc: tartást, önfegyelmet, önbizalmat, udvariasságot  és önbecsülést - azt is, hogy nem kell bárkinek odadobniuk magukat. Ezzel persze mindenkit levesz a lábáról...

Ingyenes regisztráció után - itt tudod online megtekinteni.


2012. május 22., kedd

Tánc-film-ajánló 1. (Latin ritmus)

Temperamentumos latin ritmus minden mennyiségben...

A Dirty Dancing óta, ami gyerekkoromban már a könyökömön jött ki, annyiszor néztem meg, oda vagyok a jó táncos filmekért. A nagy előd nyomában rengeteg új opus született, különböző stílusú táncokkal.
Mivel az elmúlt napokban nem tehettem ki a lábamat itthonról, de sok időm volt a baba mellett magamra is, filmeztem főleg. És elárulom: nem egy táncos is volt köztük. :D
Ösztönösen vonzódom a zenés filmekhez, és a tánc teljesen elbűvöl. Nem csoda: magam is nagyon szeretek táncolni. Mondjuk vicces, hogy azért is gyógyulok annyira jól a császármetszés utáni sebemmel, mert simán táncolva ringatom a babámat... Emiatt egyre mozgékonyabb vagyok, és egyre kevésbé fáj a helye. Persze mondhatnánk azt is, vakmerő vagyok, de már háromszoros tapasztalatom az, minél inkább mozgok - persze azért nem megerőltetve magam -, annál jobban kezdem érezni magam, annál hamarabb gyógyulok.

Akartam már nem egyszer írni a kedvenc filmjeimről. Most csokorba kötöm a legkedvesebb ritmusra rázós mozijaimat, hátha kedvet kaptok ti is hozzájuk. Vagy csak megosztani a lelkesedést...

A Dirty Dancing után, amiről már csak azért sem írok, mert azt szinte mindenki ismeri és látta, ill. amúgy is önmagáért beszél, hadd említsem meg a másik klasszikust, a Kötelező Táncokat (Strictly Ballroom). Bár néhol komikus és komolytalan, a történet mégis aranyos, romantikus, kissé a hamupipőkére hajazó, és a végső táncjelenet teljesen magával ragadó.
Scott önálló stílust szeretne kialakítani magának, ám a környezete megpróbálja állandóan visszaterelgetni a konvenciókhoz, a szalon és latin táncok kötött rendszeréhez. Csak semmi egyénieskedés! Miután veszítenek egyik versenyen Scott újításai miatt, a táncpartnere elhagyja, így kerül a képbe a laposnak tűnő, szürke kis Fran, egy tánctanuló, aki új, izgalamas paso doble lépéseket mutat neki. Ahogy összecsiszolódnak, a fiú kiszabadul, megtalálja amit keresett, a lány pedig teljesen megszépül. Ám sokan nézik ezt ferde szemmel, és igyekeznek minden módon megakadályozni a lázadást...


Mindenkori nagy kedvencem következik, a Mindenem a tánc (Dance with me). Ez a film számomra a non plus ultra. Lehet, hogy ez a sármos mosolyú, puertó ricói származású férfi főszereplő, Chayanne miatt van így? (Gyengém az ilyen barna hajú, barna szemű pali... lévén a férjem is ilyen...) Vagy az ízes kubai salsa miatt, amit jár?
Rafael édesanyja temetése után Santiago del Cubából a texasi Hustonba érkezik, hogy megismerje sosem látott apját. A férfi azonban túlságosan is zárkózott. A régi "barátságra" való tekintettel szállást és munkát ad mindenesként a fiúnak a táncstúdióban, amit vezet. Amikor Rafael megérkezik, nem is John jön ki érte, hanem az egyik táncos és tánctanár a stúdióból, Ruby (Wanessa Williams). A nő rögtön elbűvöli Rafaelt. 
Ahogy a fiú a stúdióban tesz-vesz, megismeri a táncterem kedves, ám kissé különc állandó figuráit is. Jelenlétével mindenkire hatással van. Csak egyet nem ért: hogyan tud Ruby csak számolásra, zene nélkül táncolni... Mikor megkérdi a nőt, az elkezdi a táncstúdiós módszerekkel táncolni tanítani, ám hamar kiderül, Rafaelnek nemhogy nincs szüksége tanárra, ha táncról van szó, hanem ő maga sokkal többet képes Rubynak tanítani, mint azt a nő elsőre hinné...
Íme az egyik legjobb jelenet belőle:


Utolsóként kullog a sorban (legalább is ebben a bejegyzésben) a Dirty Dancing 2. Bár az egész sztori utánérzet az eredetihez képest, azért a kubai ritmus ezt is feldobja. Romola Garai és Diego Luna kettőse és az újabb táncjelenetek miatt azonban mégis érdemes megnézni.
A tinédzser lázadásból másodszorra sem lehet elég. Katey gazdag családjával Havannára érkezik, ahol az édesapja állást kapott. De Katey-t a sznob csajok társasága helyett sokkal jobban vonzza a hotelben dolgozó Javier, a hely, ahová táncolni jár, és az izgalmas tánc, a salsa. Megkéri a fiút, tanítsa meg salsázni, és legyen a partnere az országos táncbajnokságon. A fiú beleegyezik, mert a fődíjjal sokat segíthetne szegény családján...
Ingyenes regisztrációval itt megtekinthető.

Nos, most elsőre ennyit, de még jön a folytatás hosszú sorokban...
Neked, kedves Olvasóm, melyik a kedvenced?

2012. május 17., csütörtök

Gólyahír

Kedves Olvasóm!

Örömmel vetem monitorra, hogy 2012. május 11-én, - Isten csodálatos kegyelméből - miáltalunk választott védőszentje, Boldog Salkaházi Sára ünnepén megszületett legkisebb királykisasszonyunk. 3600 grammos és 53 centi hosszú gyönyörűség. Már hazahoztuk, és éppen most szokunk bele a vele közös új életünkbe.
Mindenki jól van.

Ha majd már lesz időm rá, írok még a születése körülményeiről is.

2012. május 10., csütörtök

Hirdetjük Isten dicsőségét - néha így is

Tegnap láttam ezt a pólót Mária Magdaléna kiemelésében a Magyar Kurírról. William Swinimert többször is érte büntetés iskolája részéről (írja a Kurír cikkében), mert szerintük pólója felirata -"Life is wasted without Jesus" azaz "Az élet Jézus nélkül hiábavalóság" - diszkriminatív és gyűlöletkeltő a nem vallásos ember- és diáktársak felé.
Íme, ismét egy remek megnyilvánulása a kettős mércének, amivel minket, Jézus követőit mérnek. (A többi Istent, Jézust mocskoló feliratú pólóra nem hördülnének ennyire fel... Sőt, fel se hördülnének... Elgondolkodtató...) Ha a szíveden kívül, a rejtekből előjőve, az ajkadon és pólódon hordod az Igazságot, bizony üldöztetést fogsz szenvedni érte. De ne feledjük Jézus azt mondta: boldogok, akik érte üldöztetést szenvednek! Így ez a bátor srác is.

Egy régi kép Falcaoról
Emellé a póló mellé szeretnék most fűzni egy másikat is, amit talán nem fognak ennyi megvetéssel övezni (bár igyekeznek a híradások képeiről minél inkább kihagyni :D ), bár ugyanilyen nyíltan hirdeti az Igazságot. Az ok egyszerű, egy sportoló viselte, és emiatt már más színben tűnik föl a dolog - hiszen mindenki tudja milyen babonások, néha vallásosak a focisták... Egy fehér atlétáról van szó, melyet a híres focista, az Atlético Madrid góllövője, Radamel Falcao viselt tegnap az Európa Liga-döntő kupaátadóján országa (Columbia) zászlajából kötött palástja alatt. (A férjem nézte a meccset tegnap este, és együtt lettünk figyelmesek erre az érdekes pólóra.) A felirat a következő: "Belive and you'll see the Glory of God" azaz "Higgy és látni fogod Isten dicsőségét". Utána néztem Falcaonak, és a Wikipedia is úgy tartja számon, mint elkötelezett keresztényt. Tehát nem divathóbortnak, vagy feltűnési viszketegségnek tekinthető cselekedete.
Sajna a különböző szerzői jogok miatt nem tudom ide linkelni a képet/képeket, amit találtam róla. Ezért pólót ide és ide kattintva nézhetitek meg magatoknak.

Hajrá tanúságtevők!