„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Nem valami újdonságról van szó. De ettől még nekem ez most egy elemi felfedezés, amire Isten a Szentlelken keresztül vezetett rá. Négy gyerekkel nem könnyű - kezdhetném a közhelyesnek ható mondatot. Bizony, jó sok feszültség fel tud gyülemleni egy olyan családban, ahol egyszerre sokan tartanak igényt az ember figyelmére és idejére. Amikor soha semmit nem lehet végigcsinálni, mert valakinek valami éppen irtó fontos, és ezért nekem akár ötször is félbe kell hagyni a dolgom, hogy rendelkezésre álljak. A gyerekek a játék hevében veszekednek, megy a hiszti, a babasírás, és az ember áldja a csöndet és nyugalmat, amiben esti fektetés után van csak része attól a pillanattól kezdve, hogy az első gyerek kinyitotta reggel a pislogóját... Már rosszul vagy szinte, amikor a gyerek azon a nyafogós hangon mondja, hogy "Aanyaaaa", amiről már előre tudod, hogy végeláthatatlan panaszáradat fog következni, vagy csak azért nyűglődik, mert éppen semmi sem jó és rossz a kedve, amikor még nem hi...

Egy levelezőlistán, ahol fenn vagyok, kitűnő filmet linkelt levelében egyik társam. Joseph-Marie Verlinde atya meséli el élete tanulságát, hogyan szólította meg őt Jézus, a jógától az okkultizmuson keresztül hogyan vezette a kereszténységig, a szerzetességig. Élményeiről, tapasztalatairól beszél ebben a gyönyörű riport filmben , ami megtalálható Gloria.tv honlapján. (Alul van egy menüsor, ahol rákattinthatunk a "Hungarian" címszóra, s akkor magyar szinkronnal indíthatjuk el a filmet. Vagy megtaláljuk még itt, a karizmatikus.hu oldalán is, kattintgatás nélkül.) Van azonban néhány mondat, amit szeretnék kiemelni, fontossága miatt. Ezekkel mind egyetértek, s mind a lényegre világítanak rá. Nevezhetjük kedvcsinálónak, vagy érveknek is. Teszem ezt azért is, mert sokan látogatják a blogomat a buddhista szimpatizánsok részéről, a dalai lámáról szóló bejegyzés miatt. Mint kiderült számomra, egy a buddhizmus és más vallások kapcsolatát (főleg a kereszténységét) megvitató fór...

Mivel szülés után kilóim megszaporodtak, s ez bizony több szempontból is gondot jelent, épp azon vagyok, hogy megszabaduljak tőlük. Nem kezdek eszeveszett diétába, mert nem hiszek benne, hogy használ. Kb. 2 év alatt halmoztam fel ezt a mennyiséget, így én adok magamnak 1 évet a visszafejlesztésre. Az első 9 hónap tabu volt a szoptatás miatt, de most már szabad a pálya. Odafigyelek, mit eszem, és megpróbálom a gyomromat a kevesebb ételhez hozzászoktatni, több-kevesebb sikerrel. Egyébként van egy tuti módszerem, bár még nem szabadalmaztattam. A mindenből csak 1 tányér. Tehát a fogásokból 1-1 tányér, nem több (és nem agyonpakolt, hanem normális tányérnyi adag...). És lassan enni! Szépen, kényelmesen. Akkor az az 1 tányér (ha a gyerekek párszor megzavarnak, akkor csak a fele) is lakatató... Igen, 20 perc kell a teltségérzés kialakulásához. Az édességek meg csak csínján... mennének, ha lenne nekem elég erőm ellenállni pl. a Cantuccininak a reggeli kávém mellé... De az egész nem ér semmit, ...