Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként
Elöljáróban
Amikor Mirjam kérését elolvastam a Felhívás a kedves Olvasóhoz! c. bejegyzésemben, nagyon is szíven ütött. Olyasmit kérdezett ugyanis, ami nekem nem csak kedves témám, hanem szívügyem, és úgy érzem jövőbeli missziós területem. Már egy ideje érlelődik bennem ez a dolog. Hívást érzek a keresztény lányok segítésére, hogy keresztény nővé tudjanak érni. Megismertetni velük azt, s eligazítani őket, ha családos hivatást kaptak, ebben a témakörben is. Isten válaszára várok, hogy Ő akarja-e ezt a "Krisztina-missziót".
Mirjam kérdezett, így kötelességemnek érzem elmondani, amit tudok, átadni a tudásom, a tapasztalataim.
Elöljáróban hadd mondjam el, nem babakoromban kereszteltek meg, hanem 12 évesen. Nem keresztény családban nőttem fel, hanem pont az előtt váltak el szüleim, ezzel indukálva megtérésemet. Elvált anyaként édesanyám nem tudott ideális női példával szolgálni, hiszen két ember helyett kellett eltartania minket. Nem ment újra férjhez, ellenben igencsak férfiassá kezdett válni jelleme. Így aztán én ezt a példát láttam otthon. Eléggé egybehangzó volt a világi példával, amit a világ a médián keresztül önt a nyakunkba. Szerencsémre azonban voltak keresztény barátnőim, egy jó lelkiatyám, s az akkor még leendő bérmaanyám, aki segített a keresztény nőiség megtalálásának útjára rálépni. Ezen az úton vagyok mai napig. Még mindig tanulom, mi az, igaz keresztény nőnek, anyának, asszonynak lenni. Ebben legnagyobb segítségemre jelenleg drága Égi Édesanyám van, akihez mindig fordulhatok tanácsért.
De úgy látom, másoknak sem könnyű megtalálni a helyes ösvényt. Én később is kaptam irányítókat, akik figyelmemet újabb és újabb dolgokra terelték. És ezért hálás vagyok. Ám épp ezért szeretnék én is segíteni másoknak. Látom, a plébániákon, hacsak nem működik valamilyen énekkar, a lányok elkallódnak. A fiúknak van lehetőségük a ministránsok (vagy cserkészek) között kikupálódni. A lányoknak, hacsak nem működik épp valamilyen áldásos mozgalom a plébánián, nincs lehetőségük látni egymást és tanulni egymástól. A hittanon ugyan fontos alapokat lehet elsajátítani, mégis nem lehet célzottan annyit foglalkozni ezzel. Így aztán a jövő nemzedékének leendő nevelői Isten irgalmára vannak bízva, hogy otthon vagy környezetükben találnak-e jó példaadókat.
Persze, másoknál is lehet, hogy Isten ugyanúgy közbelép, mint nálam, ám mi van, ha mégsem, s az én lelkemen szárad mások tudatlansága?
Ezzel a lelkülettel kezdem meg ezt a bejegyzés sorozatot.
És még valami az indításhoz. Mivel a blog megszületésekor ígéretet tettem az Embernek, hogy nem írok le semmi olyat, ami őt érinti, s nem tárok semmit a nyilvánosság elé, ami az ő legbennsőbb magánügye, ezért sajnos sokszor nem fogom tudni a saját példámmal alátámasztani, amit mondok. Tudok beszélni a tapasztalataim egy részéről, de nem beszélhetek majd mindenről.
Épp ezért kedves Olvasóm, ha van kérdésed, amit magánban kérdeznél tőlem (és nem tudod az e-mail címem), írj egy megjegyzést e-mail címeddel, amit értelemszerűen nem rakok fel a blogra. Lehetőség szerint válaszolok. Köszönöm előre is megtisztelő bizalmad!
Végül, hogyan tudtam valamiféle módon tudást szerezni egyes dolgokról, hogyan mennek? Olvasással.
Még bérmaanyám adta oda azt a könyvet, aminek emlékeim szerint Megismerkedéstől a házasságig volt a címe. Egy mostanság is futó előadássorozat könyvalakja volt ez, és igen hasznosak voltak az egyes témákat átolvasni, melyeket papok és házaspárok vezettek, adtak elő. Mostanság a Megismerkedéstől a családalapításig a címe, és idén is tartanak még előadásokat. Itt informálódhatsz. A könyvről semmit sem tudok, létezik-e még...
Nagy hatással volt rám a Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről c. könyve, amely elvont anekdotával tanít a belső világunk alakításáról, felnőtté válásról. Ám ez csak néhány aspektusra ad kielégítő választ.
Olvastam e témában a Spielhóznit is, Varga Péter tollából. Ez is egy létező előadássorozat könyv alakja. Ám ezzel a könyvvel kapcsolatban erős kritikára inteném az Olvasót. A könyvet s az előadásokat egy katolikus illető írta/tartja, mégsem tekinthető a katolikus Egyházzal lényegileg megegyező tanításnak. Krisztus tanítása helyett ugyanis a saját tanítását adja tovább a szerző. Vannak benne használható részek, de teljes egészében nem állja meg a helyét. Mire gondolok? Pl. arra a tévedésre, amelyet egy Katolikus Krónika adás alatt csíptem el. Egy fiatalember beszélt, a megtéréséről. Abban mondta el, keresztény barátaitól tanulta meg, hogy a keresztény párkapcsolatokban a fokozatosság a lényeg. Varga Péter ezt úgy írja le könyvében, hogy a kapcsolat minden fejlődési szakaszában tartozik hozzá egy intimitási fok. A kapcsolat előrehaladtával egyre nagyobb az intimitás. Ez a KIF (kapcsolat intimitási foka) görbe. A gond az - őszerinte -, amikor egy pár az intimitási fokban előreszalad, s megpróbálja utána igazítani a kapcsolat lelki hátterét. Pl. a felek lefeküsznek egymással, s utána igyekeznek úgy tenni, mintha a házasság kizárólagossága sajátjuk volna, de nem az. Mi a baj ezzel a tanítással? Hát az, hogy arra enged következtetni, valóban lehet fokozatosnak lenni, s egyre többet megengedni magunknak, míg meg nem házasodunk. Ám aki valaha is igyekezett megőrizni a tisztaságát, úgy, ahogy a katolikus Egyház tanítja, tisztában van vele, hogy ez azt jelenti, igen alacsony szinten meg kell állnia és nem szabad tovább mennie egy tapodtat sem, különben nem kerüli a bűnre vezető alkalmakat eléggé. (Ezt majd még később rendesen kifejtem. A Spielhózniról érdemes elolvasni a Hagiosz levelező lista kivonatát a témában.)
Ha már az Egyház tanításánál tartunk, itt említeném meg Kovács Gábor atya tiszta és érthető írásait ebben a témában. Ezek szintén sokat alakítottak szemléletemen, s számomra a katekizmus tanításának kifejtései. Ezeket is ajánlom átolvasásra. (Intimitásunk megújulása: a tisztaság, Szerelem útvesztői, még ide kapcsolódik szerintem a Mennyei intimitás is.)
Még egy könyvvel vagyok adós, ami kifejezetten érdekes ebben a témában, Elisabeth Elliot: Szerelem és tisztaság. A hölgy ugyan protestáns, és arról olvashatunk benne, hogyan halad kapcsolata Jim Elliottal a házasságig, akivel misszionáriusok lesznek, mégis nagyon jó példát olvashatunk benne. Kedvenc sarkalatos pontjaim benne azok, ahogyan megbeszélik, nem képesek egyszerre vakolókanállal és karddal a kezükben hadakozni, azaz Isten művét építeni és önmagukkal viaskodni. Vagy az, ahogyan Betty édesapja neveli az ő bátyjait, hogy semelyik lánynak ne mondják azt, "szeretlek", csak akkor, ha képesek így folytatni: "hozzám jössz feleségül"? Szerintem kifejezetten jó ez a spártai szemléletű fiú nevelés. Segíti a fiúkat abban, hogy ne álltassanak senkit se. Ha egy lánynak sose mondja azt a barátja, szeretlek, egy idő után felméri, milyen minőségű is a kapcsolatuk. Még ha fáj is, legalább nem álltatják...
Hűha, lesz még mit leírnom...
Folytatása:
I. Nehéz vállalkozás, de megéri
Amikor Mirjam kérését elolvastam a Felhívás a kedves Olvasóhoz! c. bejegyzésemben, nagyon is szíven ütött. Olyasmit kérdezett ugyanis, ami nekem nem csak kedves témám, hanem szívügyem, és úgy érzem jövőbeli missziós területem. Már egy ideje érlelődik bennem ez a dolog. Hívást érzek a keresztény lányok segítésére, hogy keresztény nővé tudjanak érni. Megismertetni velük azt, s eligazítani őket, ha családos hivatást kaptak, ebben a témakörben is. Isten válaszára várok, hogy Ő akarja-e ezt a "Krisztina-missziót".
Mirjam kérdezett, így kötelességemnek érzem elmondani, amit tudok, átadni a tudásom, a tapasztalataim.
 |
| Pierre August Cot: Tavasz |
De úgy látom, másoknak sem könnyű megtalálni a helyes ösvényt. Én később is kaptam irányítókat, akik figyelmemet újabb és újabb dolgokra terelték. És ezért hálás vagyok. Ám épp ezért szeretnék én is segíteni másoknak. Látom, a plébániákon, hacsak nem működik valamilyen énekkar, a lányok elkallódnak. A fiúknak van lehetőségük a ministránsok (vagy cserkészek) között kikupálódni. A lányoknak, hacsak nem működik épp valamilyen áldásos mozgalom a plébánián, nincs lehetőségük látni egymást és tanulni egymástól. A hittanon ugyan fontos alapokat lehet elsajátítani, mégis nem lehet célzottan annyit foglalkozni ezzel. Így aztán a jövő nemzedékének leendő nevelői Isten irgalmára vannak bízva, hogy otthon vagy környezetükben találnak-e jó példaadókat.
Persze, másoknál is lehet, hogy Isten ugyanúgy közbelép, mint nálam, ám mi van, ha mégsem, s az én lelkemen szárad mások tudatlansága?
Ezzel a lelkülettel kezdem meg ezt a bejegyzés sorozatot.
És még valami az indításhoz. Mivel a blog megszületésekor ígéretet tettem az Embernek, hogy nem írok le semmi olyat, ami őt érinti, s nem tárok semmit a nyilvánosság elé, ami az ő legbennsőbb magánügye, ezért sajnos sokszor nem fogom tudni a saját példámmal alátámasztani, amit mondok. Tudok beszélni a tapasztalataim egy részéről, de nem beszélhetek majd mindenről.
Épp ezért kedves Olvasóm, ha van kérdésed, amit magánban kérdeznél tőlem (és nem tudod az e-mail címem), írj egy megjegyzést e-mail címeddel, amit értelemszerűen nem rakok fel a blogra. Lehetőség szerint válaszolok. Köszönöm előre is megtisztelő bizalmad!
Végül, hogyan tudtam valamiféle módon tudást szerezni egyes dolgokról, hogyan mennek? Olvasással.
Még bérmaanyám adta oda azt a könyvet, aminek emlékeim szerint Megismerkedéstől a házasságig volt a címe. Egy mostanság is futó előadássorozat könyvalakja volt ez, és igen hasznosak voltak az egyes témákat átolvasni, melyeket papok és házaspárok vezettek, adtak elő. Mostanság a Megismerkedéstől a családalapításig a címe, és idén is tartanak még előadásokat. Itt informálódhatsz. A könyvről semmit sem tudok, létezik-e még...
Nagy hatással volt rám a Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről c. könyve, amely elvont anekdotával tanít a belső világunk alakításáról, felnőtté válásról. Ám ez csak néhány aspektusra ad kielégítő választ.
Olvastam e témában a Spielhóznit is, Varga Péter tollából. Ez is egy létező előadássorozat könyv alakja. Ám ezzel a könyvvel kapcsolatban erős kritikára inteném az Olvasót. A könyvet s az előadásokat egy katolikus illető írta/tartja, mégsem tekinthető a katolikus Egyházzal lényegileg megegyező tanításnak. Krisztus tanítása helyett ugyanis a saját tanítását adja tovább a szerző. Vannak benne használható részek, de teljes egészében nem állja meg a helyét. Mire gondolok? Pl. arra a tévedésre, amelyet egy Katolikus Krónika adás alatt csíptem el. Egy fiatalember beszélt, a megtéréséről. Abban mondta el, keresztény barátaitól tanulta meg, hogy a keresztény párkapcsolatokban a fokozatosság a lényeg. Varga Péter ezt úgy írja le könyvében, hogy a kapcsolat minden fejlődési szakaszában tartozik hozzá egy intimitási fok. A kapcsolat előrehaladtával egyre nagyobb az intimitás. Ez a KIF (kapcsolat intimitási foka) görbe. A gond az - őszerinte -, amikor egy pár az intimitási fokban előreszalad, s megpróbálja utána igazítani a kapcsolat lelki hátterét. Pl. a felek lefeküsznek egymással, s utána igyekeznek úgy tenni, mintha a házasság kizárólagossága sajátjuk volna, de nem az. Mi a baj ezzel a tanítással? Hát az, hogy arra enged következtetni, valóban lehet fokozatosnak lenni, s egyre többet megengedni magunknak, míg meg nem házasodunk. Ám aki valaha is igyekezett megőrizni a tisztaságát, úgy, ahogy a katolikus Egyház tanítja, tisztában van vele, hogy ez azt jelenti, igen alacsony szinten meg kell állnia és nem szabad tovább mennie egy tapodtat sem, különben nem kerüli a bűnre vezető alkalmakat eléggé. (Ezt majd még később rendesen kifejtem. A Spielhózniról érdemes elolvasni a Hagiosz levelező lista kivonatát a témában.)
Ha már az Egyház tanításánál tartunk, itt említeném meg Kovács Gábor atya tiszta és érthető írásait ebben a témában. Ezek szintén sokat alakítottak szemléletemen, s számomra a katekizmus tanításának kifejtései. Ezeket is ajánlom átolvasásra. (Intimitásunk megújulása: a tisztaság, Szerelem útvesztői, még ide kapcsolódik szerintem a Mennyei intimitás is.)
Még egy könyvvel vagyok adós, ami kifejezetten érdekes ebben a témában, Elisabeth Elliot: Szerelem és tisztaság. A hölgy ugyan protestáns, és arról olvashatunk benne, hogyan halad kapcsolata Jim Elliottal a házasságig, akivel misszionáriusok lesznek, mégis nagyon jó példát olvashatunk benne. Kedvenc sarkalatos pontjaim benne azok, ahogyan megbeszélik, nem képesek egyszerre vakolókanállal és karddal a kezükben hadakozni, azaz Isten művét építeni és önmagukkal viaskodni. Vagy az, ahogyan Betty édesapja neveli az ő bátyjait, hogy semelyik lánynak ne mondják azt, "szeretlek", csak akkor, ha képesek így folytatni: "hozzám jössz feleségül"? Szerintem kifejezetten jó ez a spártai szemléletű fiú nevelés. Segíti a fiúkat abban, hogy ne álltassanak senkit se. Ha egy lánynak sose mondja azt a barátja, szeretlek, egy idő után felméri, milyen minőségű is a kapcsolatuk. Még ha fáj is, legalább nem álltatják...
Hűha, lesz még mit leírnom...
Folytatása:
I. Nehéz vállalkozás, de megéri
Tényleg úgy van, ahogy leírtad. Tanácstalanok vagyunk. Hiányzik az ismeret és a tapasztalat. De nem muszáj a saját hibáink árán megtanulni mindent. Segítség az is, ha más felismeréseit, tanácsait olvassuk. Isten áldjon meg ebben a feladatban!
VálaszTörlésKöszönöm! Igyekszem segítségetekre lenni. :-) De te is légy segítségemre azzal, kérlek, hogy rámutatsz, milyen irányban kell jobban kifejtenem még az egyes témákat.
VálaszTörlésHát ez a sorozat csodálatos! Nagyon szépen köszönöm Manka :)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Mind a dicséretet, mind azt, hogy elolvastad és írtál megjegyzést is. Értetek és a többi "néma" olvasóért éri meg írni. :D
TörlésValóban csodálatos ez a sorozat. Mert nem minden férfi kupálódik ki a cserkészet vagy egyéb közösségi dolgok között. Sőt! Én erősen introvertált gondolkodó fiatalként úgy érzem, és egyre inkább úgy érzem, hogy ahogy Isten elkezdte belénk csepegtetni fiatal korunkban a tisztaság iránti vágyat, ezzel egyre inkább kitaszítottakká válunk a Világból. A környezetünk emberi közösségei egyre erősebben kivetnek magukból, mert rájuk nézve veszélyes a tudat, és a tapasztalás, hogy van, aki tisztán él, és nem az élvezeteinek.
VálaszTörlésKöszönöm ezt a sorozatot, mert megerősítette bennem, hogy a vágyam a teljes önátadásra, és a vágyam arra, hogy ezt Isten tervei szerint a lehető legtökéletesebben, az akaratának alárendelve magam tegyem meg, nem badarság, sőt az ember boldogságának igazi útja. Köszönöm!
Marci
Kedves Marci!
TörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy hasznosnak és építőnek találod!
Amióta ezt a bejegyzést írtam, további tapasztalatokra tettem szert. Bepillantást nyertem egy kicsit férfi oldalra is, és igazad van, a fiúknak is nagy szüksége lenne hiteles példaképekre és közösségre a fent említett intézményeken kívül is. (Pl. nagyon sok fiú van kitéve a pornó tisztaságot és akaraterőt romboló hatásának.)
De ez nem az én "szakterületem". Isten minden bizonnyal állít majd/állított munkába olyan férfiakat, akik nektek, a ti nyelveteken ír (majd). Ha ez a sorozat mégis hasznos férfiszemmel is, az nagy kitüntetés számomra.
Szeretném folytatni. Az új tapasztalataimat leírni. Remélem lesz időm rá.
Isten áldjon meg téged:
Manka (Zsófi)