Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2012. június 18., hétfő

Tánc-film-ajánló 6. (Flamenco és végzetes szenvedélyek)

Azt hiszem, most értünk el az utolsó részéhez a tánc-film-ajánló sorozatomnak. Kicsit visszaevezünk latin vizekre. Most ugyanis spanyol flamenco következik.


Szenvedélyek vihara - tombol a flamenco

Utoljára igazi csemegét kínálok a tánc-gourmandoknak. Két Carlos Saura művészfilmet, melyek Antonio Gades tánctársulatáról/val készültek, és mindkettő nagyszerű produkció. Bepillantást enged a társulat életébe is, nem csak a közvetlen témába. Kiemelném még a mindkét filmben szereplő kiváló táncosnőt, Cristina Hoyost is.

Első ajánlatom a kronológiai sorrendben később készült Carmen. De az az ismertebb a kettő közül. Sok különlegességgel büszkélkedhet ez a film, amely Mérimée írására és Bizet operájára épül, s mely az utóbbi zenei anyagát használja. Az ismerős dallamot a flamencohoz olyan nagy nevű zenész interpretálja, mint Paco de Lúcia.
A történet kettős szálon fut a végkifejlethez, mely két szál egyre inkább összegubancolódik, míg elér a tragikus végkifejlethez.
Carmen, a cigánylány történetét akarja előadni a társulat. Ám Antonio Gades, aki Don Josét alakítja - az öregedő, ám zseniális flamenco táncos - arra vágyik, hogy a szerepet valaki friss, új, egyéni táncos játssza. Kezdeni kellene, de még mindig nem fedezte fel az igazit. Végül megtalálja azt a fiatal flamenco táncosnőt, akiből eszményi Carmen válhat. A lány egyszerre naív és kacér. Antonio irányítása alatt nagyszerű és észbontó Carmenné válik. Ám ahogy a történet cselekménye egyre inkább bonyolódik, lassan a valóság összemosódik a fantáziával. A férfi ugyanis beleszeret múzsájába, ám a lány minden ízében valódi Carmenné válik, aki nem ragad le egy férfi mellett, akit nem birtokolhat senki sem...
Itt nézhetitek meg a dohánygyári jelenetet a filmből, ahol a régi és az új táncosnő, mint két rivális egymásnak feszül (1:42-től érdemes kezdeni a nézést)...

A másik zseniális filmre a Carmen keresgélése közben bukkantam, és teljes egészében fenn van a YouTube-on! Ugyanez a társulat adja elő, ugyanúgy a táncosok készülődésével kezdődik, míg fél óra után elkezdődik az igazi "előadás". Bár spanyolul van, s Gades monológjaihoz az elején nincs felirat, magát az eljátszott történetet szavak nélkül is könnyedén meg lehet érteni, hála a zseniális táncnyelvezetnek. A film nem más, mint a Vérnász, Federico Garcia Lorca táncban elbeszélt drámája.
A Lorca művéből írt opera történetét, ha elolvassátok, jobban megérthetitek a leegyszerűsített történetet. Én csak szigorúan a filmben látható dolgokra szorítkozom a leírásban.
A táncosok ellepik az öltözőt, hogy felkészüljenek és bemelegítsenek az előadásra.
Aztán "felgördül a függöny". 
A Vőlegény esküvőre készül, édesanyja segédkezik neki. Mikor meglátja a kést a kezében, félteni kezdi, és szeretné, ha nem vinné magával.
A Feleség ringatja kisfiát, míg férjére vár. Leonardo meg is jön, ám elutasítóan, durván bánik vele. Felesége tudja, hogy valaki máshoz jár.
És az a másik a Menyasszony... 

Születés történet - 2. rész


"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek." (Róm 8,28)


Amikor az előző posztban leírtakon mentem keresztül, kaptam valakit magam mellé Istentől, aki csodálatosan segített engem. Egy kedves Olvasómat, Ajándékot. Amikor először váltottunk levelet, még nem tudtam, milyen kincs lesz ő nekem, és hogy Isten mennyire segít majd nekem rajta keresztül.

Ajándéknak csodálatos szülés-születés története van. Bár olvashattad volna te is, kedves Olvasóm, azt a csodálatos tanúság tételt Isten szeretetéről, amit leveleiben megosztott velem! Remélem, mihamarább meg fogja írni, hogy mások is elolvashassák. Boldog lennék, ha akár a saját blogomon közkinccsé tehetném...
Ajándék ugyanis két császár metszés után megkapta a kegyelmet, hogy a harmadik babája hüvelyi úton szülessen meg. Sok ima, Isten akaratába belehelyezkedés, bizonytalanság, ismeret szava és kísértés mentén jutott el idáig. Valódi küzdelem, valódi imameghallgatás - valódi csoda.
Amikor olvastam, vele örültem, és arra gondoltam: milyen jó, hogy vele ez történt! És milyen kár, hogy ez nem mindenkinek adatik meg - talán nekem se.
De be kell valljam, én egyáltalán nem imádkoztam Istenhez azért, hogy teljesítse ezt a nagy szívem vágyát. Azt mondogattam, azért, mert nem akarom beleélni magam, meg nem akarom Istent ostromolni olyasmiért, amit esetleg nem akar megadni nekem. Szóval nem törtem igazából magam, még csak meg sem próbáltam elé vinni a kérést, hogy megmutassa, mit szeretne vele kezdeni... Talán pont amiatt, mert féltem, mi lesz a válasza... Csak sodortattam magam. És erre is Ajándék ébresztett rá.
Ám az ő története, s az interneten keresztül megismert másik két császár utáni természetes szülés története nem hagyott nyugodni. Sokat beszélgettem róla férjemmel. És aztán mégis el kezdtem Isten elé vinni a dolgot.
Ajándék ugyanis azt írta: fejben dől el nagyon sok minden. És ebben igazat kellett adnom neki. Például attól is függ, hogy az ember hajlandó-e elfogadni azt a (néha komoly) fájdalmat, ami a szüléssel jár. És bizony, ezen a téren én még nagyon bizonytalan voltam. De az ima és a beszélgetések hatására megszilárdult bennem az elhatározás, hogy megpróbáljam a nehezebbik utat. Mert tudtam, ha a jelenlegi felállásnál maradok, a területileg illetékes kórházban ismét meg fogja kötni a kezünket a protokoll, esélyünk se lesz megtudni, meg lehetne-e szülni a babánkat természetes úton. Mert ott úgy gondolják: egyszer császár - mindig császár.
Így aztán megpróbáltam kideríteni, hogy a jelenlegi orvosom hogyan gondolkodik a dologról. Sajnos ő is úgy gondolta, hogy császározni kell. És ahogyan megokolta, teljesen úgy éreztem, hogy az orvosok miatt, nem az én állapotom miatt. Ezt amúgy is észrevettem. Sokszor - megfelelő tapasztalat híján - a protokoll azért olyan, amilyen, mert nem csak a szülő nő egészségét, de az orvos szakmai hírnevét is védi. Nem mindenki akarja a karrierjét feláldozni azért, hogy kockázatot vállaljon egy nagyobb jó érdekében.
Nem tudtam, mit tegyek. Adjam fel? Jó egyáltalán az, amit szeretnék? Lehetséges-e egyáltalán az én esetemben természetes úton szülni... Minden összevissza volt, tele voltam bizonytalansággal és Isten még nem mutatott egyelőre konkrét utat. Azt várta ugyanis, hogy bizalmi döntést hozzak: olyat, amivel teljesen az Ő kezébe helyezem a döntést.
Ajándék egész végig imádkozott értem, ezzel segített át ezen a szakaszon.
Még ma is azt mondom, hála és köszönet érte Istennek, hogy megélhettem azt, hogy valaki ennyire törődött velem imában és barátságban. :D Köszönöm neked, Ajándék!!!

Hogy mi lett azután, megtudhatjátok a folytatásban. :D

Tánc-film-ajánló 5. (Sporttáncosok)

A tánc és a sport

Szeretitek a Dr.Szöszi című filmet? Bírjátok a durván sztereotíp poénokra alapozott vígjátékokat? Mert akkor íme néhány frissítő bohóckodás (de nem a táncban) a többi filmhez képest: vigyázat, mert itt jönnek a pom-pom lányok (és fiúk)!

Tudom, a többihez képest olcsónak tűnhet a Hajrá csajok (Bring It On) sorozat, de roppant szórakoztatóak (már ami az utolsó három részt illeti), s táncban sem kevesebbek az eddigieknél. Aki bírja a "szőke" humort, annak csak ajánlani tudom.
A sorozat első részét maximum csak azért érdemes megnézni, mert az adja meg az alaphangulatot, amit más-más szituációban próbálnak meg később variálni. De egyébként ez a legközönségesebb és egyszer s mind legtöbb trágár vagy obszcén szöveget felvonultató mind közül. Szerintem kihagyható. Én pl. nem ajánlom. Túl sok benne a közönséges sikamlós poén. És ugyanígy hanyagolható a második rész is.
Egyébként a sorozatot az fűzi össze, hogy mindegyik egy nagy szurkoló verseny megnyeréséről szól. És érdekes módon mindegyik a csapatkapitány rémálmával nyit...
A Hajrá csajok egyetlen előnye az, hogy a főszerepben Kirsten Dunstot találjuk. Azért leírom, mi történik az első részben, hogy képben legyetek:
Torrance végre csapatkapitány lesz, a San Diegoi Rancho Carne Toros szurkolócsapatában. Ám még nem is sejti, milyen nehéz lesz a csapatot 6 bajnoki cím után ismét a győzelemre vezetni az országos versenyen... Mivel kiderül, hogy a csapat szenzációs koreográfiáit az előző kapitány lopta... méghozzá az East Compton Cloverstől, a legnagyobb ellenféltől... 
Miután a Lóherék megjelennek, és lealázzák a szurkolókat saját pályájukon, Torrance választhat, hogy végre merész lesz és igyekszik a csapatot az egyediség és kemény munka útján eljuttatni a döntőbe, vagy maradnak szánalmas koppintók...

Az első részhez képest a második igencsak felejthető, ezért ugorjunk is tovább rögtön a harmadikra, amit azért is szeretek annyira, mert kedvelem Hayden Panettiert, már a Jéghercegnőben is bírtam. Írtó jól adja ugyanis a szőke Barbie-babát... Íme erről szól a Hajrá csajok: Mindent bele! (Bring It On: All or Nothing):
Britney iskolai karrierje tökéletes: ő a Pacific Vista suli pom-pom lányainak kapitánya, övé a legmenőbb focista srác szíve, és ő a legnépszerűbb lány a suliban, a bálkirálynői tiara reménybeli várományosa. 
Ám mindez széthullik, amikor édesapja új munkahelye miatt másik suliba kerül. Kénytelen letenni előtte a nagy esküt, hogy soha többé nem szurkol... nehogy régi csapata ellen kelljen kiállnia.
Amikor azonban bekerül a "gettóba" és látja, milyen jól rázzák az ottani pom-pom csajok - és hogy milyen nagy a szájuk - nem tudja megállni, hogy legalább a válogatáson megmutassa nekik, hogy egy "hófehérke" is tud belevaló lenni...
A tét közben pedig ismét nagy. Ugyanis a bajnokság győztese Rihanna új videoklipjében mutathatja meg ország-világ előtt, mit tud...

Hajrá csajok 4. (Bring It On: In It to Win It) pedig igazán érdekes fordulatot vesz.
A West High Sharks és az East High Jets ősi ellenségek. Az utóbbi ugyan sikeresen elhappolja a győzelmeket a másik elől, de érezhetően már nem sokáig. A nemzeti szurkoló táborba érkezve aztán elszabadulnak az indulatok, amikor arról a helyes fiúról, akit Carson, a Sharks kapitánya frissen megismert, kiderül, hogy a Jetsben táncol. Carson hiába próbál semleges maradni, és nem belezúgni Pennbe, nem tud. Brooke, a Jets kapitánya azonban ezt nem akarja annyiban hagyni. A két csapat "egymásnak esik", ám a rivalizálás rosszul sül el, mert utána csak fél-fél csapata marad Carsonnak és Brooke-nak is, amivel nem állhatnak ki a bajnokságon... Vagy ha összefognak, akkor mégis?

A harmadik rész fordítottjaként indul a Hajrá csajok: A nagy összecsapás (Bring It On: Fight to the Finish) története.
Lina édesanyja férjhez megy egy gazdag férfihoz és ezért lányának is oda kell költöznie Malibuba. Lina azonban nem boldog tőle, hogy L.A.-t, a csapatát és legjobb barátnőit ott kell hagynia, hogy egy álomházban lakjon az ősökkel és új "testvérével" a tengerparton. 
Ráadásuk a lány első pillanatban összetűzésbe kerül a helyi pom-pom királynővel, akinek ha meg akarja mutatni, ki az igazi ász, kénytelen az iskola béna csapatát, s köztük mostoha testvérét is, felturbózni egy kis kubai ritmussal... 

2012. június 11., hétfő

Születés történet - 1. rész

"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek." (Róm 8,28)

Egy csodálatos történet következik most, kedves Olvasóm. Egy hálaadás. Egy tanúságtétel. A harmadik kisbabám születésének története. Egy nagy megtapasztalásé. Annak a megtapasztalásáé, hogy azt kell elvennünk Isten kezéből jó szívvel, amit Ő ad nekünk.

A történet valahol ott kezdődik, hogy volt bennem az előző két szülésem után egy mérhetetlen nagy vágyakozás: vágyakozás arra, hogy bár eddig császármetszéssel jöttek világra gyermekeim, a harmadik természetes úton szülessen meg. Ez a vágyam az előző gyermekemnél is megvolt. Nem adatott meg. De a vágyam azután, hogy megtapasztaljam a természetes szülést, nem csökkent. Nem értettem és nem tudtam - azon kívül, hogy így alakult - miért volt szükség a második császárra. Bár az elsőről tudtam, hogy életmentő volt. Csak azt tudtam, a kórházi protokoll megkötötte az orvosom kezét, és azért kellett úgy lennie. Az orvosom persze elmondta, hogy Huncutka nagy súlyú volt, hogy az előző szülésem sem indult be rendesen és feltehetően ez se, mert 4 nappal a kiírt időpont után jártunk. Bár aznap jó fájásaim voltak, már ki voltam írva császárra, a szülést "meg kellett ejteni". És hogy láthattam a babám, és pufók arcára puszit adhattam a műtét közben, számomra nagyon sokat jelentett.
Már ez is több volt ugyanis ahhoz képest, ami az előző alkalommal történt: a sürgős helyzet miatt teljes altatásban műtöttek. Életem egyik legszomorúbb pillanata volt az, amikor felébredve megláttam a családom üdvözült mosolyú arcát, és boldogan mesélték nekem, milyen gyönyörű kislányom van - és mindegyikük előbb látta őt, mint én, az édesanyja. De amint behozták őt nekem, tudtam, hogy nem késtünk le semmiről. És végül hamar behoztuk a lemaradást. :D

Az első idők orvoskereséssel zajlottak. Az előző orvosom kórházi munkáján kívül csak magánpraxisra váltott. A kórházban nem volt terhesgondozás. Én meg ugye az SZTK-hoz tartozom területileg. Azzal tisztában voltam, a kizárólag magánpraxist nem tudjuk megengedni. Így elkezdtem orvos neveket felhajtani az ismerősök és barátnők közt. Akadt egy az SZTK-ból, de ott épp változások álltak be, 2 hétig nem lehetett időpontot kapni, így egy másik kórházban dolgozó doktornő mellett döntöttem. Ez a doktornő nagyon kedves volt velem, ám közölte, hogy nem lehet szó arról, hogy anélkül lásson el, hogy néha a magánrendelőjében is fogadjon. (A területileg hozzá tartozó betegek ugyanis előnyt kell élvezzenek nála, ami érthető.) Ezzel nem volt semmi bajom. Azt ugyan tapasztaltam, hogy kedvessége ellenére a doktornő nagyon túlterhelt volt. És mivel én a nőkkel mindig empatikusabb tudok lenni, ezért igyekeztem őt nem terhelni. Csak ezzel meg ugye az sérült, hogy velem megfelelően foglalkozzanak...
És ami kiderült, ez a doktornő lehetségesnek tartotta azt is, hogy természetes úton szüljek. Ennek megfelelően diétára fogott, hogy feleslegesen ne növeljem rossz étkezéssel a baba súlyát. Amikor azonban eljött az első magánrendelési időpont, egy nagy problémával álltam szemben: a doktornő nagyon népszerű volt. Aznap épp szülésről sietett a pácienseihez, és 2 órás csúszásban volt. Este volt, a gyerekekre édesanyám vigyázott, de el kellett rendes időben mennie és tudtam: nem tudom megoldani, hogy 2 óra múlva ott legyek. Nagyon elszontyolodtam. És úgy éreztem, ha ez már most ilyen nehéz, mi lesz később...

Azt valahogy elsőre megéreztem, ez a várandósság a nehezebbik utakról fognak szólni. Arról, hogy nem lesz egyszerű dolgom. És igyekeztem átgondolni a dolgot és jól dönteni. Ha akkor a doktornőnél maradok, akkor talán másképp alakul egy s más. De másképp döntöttem. A családomnak és nekem - azért, hogy mindent ellássak - kiszámíthatóbb rendszerre volt szüksége. Ezért mégis az SZTK mellett döntöttem. Mert az SZTK-hoz közel laknak anyósomék, és könnyebben meg tudtam oldani a gyerekfelügyeletet, amíg a nőgyógyászhoz jártam. A gyereket magammal vinni nem tartottam jó ötletnek, mert nagyon unalmas az ilyesmi egy kicsi lánynak... és akkor a kicsi lányok előbb utóbb érthető módon rendetlenkedni kezdenek, hogy szórakoztassák magukat...
Hogy milyen volt a fogadtatásom az SZTK-ban, már leírtam itt. Aztán a folytatás sem volt sokkal jobb egy darabig. Mert egy fiatal sztárnőgyógyászhoz kerültem. Igen, ahhoz, aki ismét nagyon népszerű volt, és nagyon nehezen kapott hozzá az ember időpontot. Hogy miért mentem hozzá? Mert jókat hallottam róla, és mert telefonban kedves volt. Mondta, elvállalni nem tud, mert sok a terminusa májusra, de annak nem volt ellenére, hogy elmenjek hozzá terhesgondozásra. Aztán a telefonhoz képest élőben nagy csalódás volt. Tehettem én róla, hogy épp az utolsó időpontokra kaptam előjegyzést? Ám ő akkor már szinte dobta ki az embereket. Engem is. És minden egyes alkalommal éreztette velem: nincs rám ideje. Mintha azt mondta volna: "mikor fogod fel már végre: keress mást, ne engem fárassz!".
Egyszer aztán elmulasztottam időpontot kérni vizsgálatra. Az UH-n közölte velem, hogy kellett volna kérjek, mert amúgy április közepéig nem fogok kapni. Nos, május elejéig nem kaptam, ami pedig a szülés időpontja előtt nem sokkal volt... Úgy, hogy két héttel későbbre kellett volna tőle beutaló...
Akkor nyeltem megint egy nagyot és lemondtam arról, hogy ismét csak egy orvoshoz járjak. Kértem egy másik orvoshoz időpontot. És ő volt az első, akiről pozitívan tudok nyilatkozni. Egy alapos, lelkiismeretes fazon - a maga módján.

Szóval, a várandósságom ezekkel a nehézségekkel telt el. Természetesen a doktornő után a természetes szülés kérdését félre kellett tennem más problémák megoldása miatt. Amikor pedig ismét elővettem, már eléggé a finisben jártam.

folyt. köv.

Tánc-film-ajánló 4. (Freestyle klasszikus balettel keverve)

Freestyle-balett crossoverek

Ha két teljesen ellentétes táncstílust összehozunk, annak izgalmas következményei lehetnek. Ilyen lehet az, amikor klasszikus balett találkozik a freestyle-lal. A most következő filmek erről szólnak.
(Tudom, a Step Up 2-ben is volt szó balettről, de ott nem épül be a táncba.)

A StreetDance 3D a maga nemében egyáltalán nem rossz film, sőt, nagyon látványos, ám nekem a Step Uppal összehasonlítva alul marad. De még lehet, hogy a folytatás - ami a Step Uphoz hasonlóan csak címében folytatás - majd meggyőz az ellenkezőjéről...
Carlyt nem csak egyszerűen felülteti, hanem egyenesen elárulja a fiúja, Jay, aki a Jay20 nevű tánccsapat vezetését Carlyra hagyja, mikor lelép. Állítólag szünetet szeretne a táncban és a kapcsolatukban is, de csak elhallgatja, hogy átáll a legnagyobb rivális bandához, mert győzni akar.
A csapat nagy bajban van, Carly pedig bizonytalan, képes lesz-e elvezetni a táncosait. A dolgok még rosszabbra fordulnak, amikor kiderül, hogy a lány amatőrsége miatt nincs próbahelyük, s azok, akik eddig sem bíztak Carly főnöki tehetségében, lelépnek. 
Hirtelen mentőövet dob a lánynak a balett iskola egyik tanára, amikor rendelkezésére bocsátja az iskolai tánctermet, feltéve, ha a lány beveszi táncosait a csapatába... A fásult klasszikus előadóművészeknek ugyanis leckét akar adni abból, milyen, amikor szívvel-lélekkel táncol valaki. Carly nem hisz a fülének. Hogyan tanítson meg ő 5 harisnyás, spiccelő balettpatkányt az utcai táncra, amikor még csak görnyedni sem tudnak? Ám kiderül, hogy a táncosok. legyenek bár a puccos suliból vagy az utcáról, sokkal többet tanulhatnak egymástól, mintsem hinnék...

Az előzőnél jóval régebbi az örök klasszikusnak számító Flashdance. A nyolcvanas évek kultfilmjének főhősnője, Alex, többek között az utcáról is merít ihletet saját táncához. Az ember sosem unja meg, hogy szurkoljon neki: vegyék fel a balettsuliba...
Az legvégső táncjelenetet, a film csúcsát, itt tudjátok ismét feleleveníteni...
(Nem írok róla bővebben, mert ez legalább annyira ismert, mint a Dirty Dancing. Már csak a nagy válltömések és lábszármelegítők látványa miatt is érdemes megtekinteni. :D)

A szívem érted rap-es (Save the Last Dance) pedig olyan egy picit, mintha a Flashdance utánérzete lenne, de a végén mégis valami egész jó és más sül ki belőle. Bár az utolsó táncjelenetnél, a balettiskolai felvételin, ismét megjátsszák az "újra kezdhetem" bizonytalankodási témát... A főszerepet Julia Styles viszi.
Sara édesanyja meghal, amikor a lánya balett felvételijére igyekszik. A lány a temetés után az édesapjához költözik. Új iskola, új környék, és egy régi seb.
Az új iskolában ismeri meg Chenille-t és a testvérét, a jó eszű és humorú Dereket, akik iskolán kívül a helyi klubban nyomják a hip-hopot. Derek, amikor meglátja, hogy a fehér nyuszinak van érzéke a feketék táncához, elkezdi tanítani a lépéseket neki. Nem sokára szerelem szövődik köztük, amely bizony felforgat mindent, hiszen sokakban ellenérzést vált ki. De Derek nem adja fel. Arra ösztönzi Sarát, próbálja meg ismét a felvételt a Julliardra...

Amennyiben nem baj, ha megnézitek a filmből előre a legjobb táncjelenetet, akkor tekintsétek meg az alábbi videót. Ám ha nem akarjátok a poént lelőni, inkább nézzétek meg az egész filmet. Érdemes. Nem egy szimpla táncfilm, annál több problémát is boncolgat. :D

+1 ráadás

Ide fűztem még egy klasszikust, de nem illik a brancsba. Aki musical rajongó, annak ajánlom igazán, mert ez egy vérbeli musical, mellesleg egy tánckari felvételi a háttérsztori. A színpadi előadó művészet miatt illik inkább a füzérbe. Aki pedig szeretne egy fiatal Michael Douglast látni, annak igazán meg kell néznie A Chorus Line c. filmet!
Zack, a tehetséges rendező, a tánckar első sorát válogatja ki - a történet keretét adó meghallgatáson - következő színpadi produkciójához. Mindenki benne akar lenni, de Zacknek csak 8 emberre van szüksége. A második fordulóban már csak 16-an versenyeznek a helyekért. A rendező ezért beszéltetni kezdi őket, mert jobban meg akarja ismerni a jelentkezők személyiségét, motivációját,  hogy könnyebben tudjon dönteni. Emberi sorsok, tragédiák, vicces sztorik, titkok és élmények kerülnek előtérbe - mert mindenkinek megvan a saját története. A meghallgatáson felbukkan még valaki: Zack egykori szerelme, a rendkívül tehetséges szólótáncos, Cassie, akinek szintén szüksége van a munkára...

2012. június 9., szombat

Tánc-film-ajánló 3. (Dübörög a Freestyle)

Freestyle-ban nyomatjuk tovább...

Bármennyire furcsa legyen számomra vagy számunkra, de az utcai táncosok életéhez (olykor) hozzátartozik a huliganizmus. Néha nem lehet külön szedni mert egy teljesen más életminőségben és életérzésben gyökerezik. Ám ha ezt - legalább elméletileg - leválasztjuk róla, nem mondhatjuk azt, hogy ez a különleges táncstílus nem érdemli meg a piedesztált, ahogyan azt a Step up sorozatban végre kellőképpen meg is kapja.
Senki se várjon összefüggő sorozatot. Mindegyik film a maga nemében egyedül áll a többitől. Néhány ismerős arc, és az egyre bravúrosabb táncok fűzik csokorba a részeket - más nem.

Röhejesen hangzik, de ezt a sorozatot én pont fordítva láttam. Először a 3. részt, 3D-ben, moziban. Lenyűgöző volt. Azóta is ez a nagy kedvencem. A három közül ez a legkiforrottabb, a leglátványosabb. A legszebben filmezett is éppen ez. De azért a többi sem kutyafüle...
Persze így, hogy csak később láttam a 2., majd az 1. részt, lemaradtam arról a poénról, hogyan válnak az egyes részek mellékszereplői főszereplővé (Moose és Camille). És fordítva... (Tyler még főhős az 1-esben, míg a 2-esben ő egyengeti a főhősnő útját...)

Szóval íme, lépjen elő és beszéljen magáért a freestyle...

A Step up Tyler Gage története.
A gettóban élő fiú a táncban leli örömét és szabadságát, míg barátaival bajt keverni jár. Egyik alkalommal ő viszi el a balhét a marylandi tánciskola színpadának összerombolásáért. A bíróság a táncsuliban letöltendő közmunkára ítéli. Tyler a kívülállók gőgjével nézi először a másik világot, ahol a zene és a művészet az uralkodó, és nem a pénz, ahogy elsőre látszik. 
Aztán meglátja Norát, aki koreográfus szeretne lenni, ám ehhez az út egy bemutatón keresztül vezet. Nora keményen dolgozik, hogy valóra váltsa álmát, ami idegen Taylor számára, aki eddig semmit nem csinált végig. A lány nagy bajba kerül, amikor a partnere táncképtelenné válik. Amikor Nora kilesi Tylert tánc közben, látja, mennyire kapóra jöhet neki a fiú akrobatikus tánctudása...
Itt nézheted meg online, egy ingyenes regisztrációt követően.

A Step up 2 főhőse Andie, a tehetséges, ám kitartásban szintén szűkölködő tinilány.
Andie a 410-esek bandájához tartozik, egy tánccsapathoz, amely gőzerővel készül a nagy dobásra, a Streets nevű táncversenyre. Ám a "balhét", amely a belépő rá, leadják a hírekben is, és ez nem nyeri el nevelőanyja tetszését. Ekkor Tyler Gage, az unokatesó mentőövet dob a pácban lévő lánynak: egy lehetőséget arra, hogy "meghallgassák" a marylandi táncsuli felvételijén.
A lehetőséggel való élés azonban nem egyszerű a lánynak, hiszen a balett nem kenyere. Ám a balettfenomén igazgató nem enged belőle. A külön balettórák miatt pedig kimarad a csapatból. Amikor a 410-esek kirakják, Andie világa összeomlani készül.
És ekkor áll elő Chase, az igazgató lázadó öccse, a nagy tervvel: alakítsanak saját csapatot Andie vezetésével és gyakoroljanak a Streetsre... Nem kell más hozzá csak az, hogy összegyűjtsék a suliban kallódó, meg nem értett tehetségeket, amilyen például az első látásra balféknek tűnő Moose... 
Ezen a linken nézheted meg.

És el is érkeztünk a Step up 3D-hez. A főhős itt első sorban az előző filmből megismert Moose, de nem csak ő, hanem Luke is, a Kalózok Házának - egy "tánccsaládnak" - a vezetője. És a mellékszereplőnél azért jelentősebb két lány, az első filmben megismert Camille, és a nagyszerű táncos, Natalie. És persze rengeteg ismerős arc fog még visszaköszönni az újak mellett...
Moose NY-ba érkezik Camille-lal, hogy mérnöknek tanuljon az egyetemen. De már az első nap tánccsatába keveredik, amit megnyer, ám bajba keveredik miatta. Luke, aki nyitott szemmel és kamerával járja a várost, menti ki a szorult helyzetből, és lehetőséget ajánl neki: egy helyet a Kalózok családjában és részvételt a World Jamen, az eddigi legnagyobb freestyle táncversenyen. A tét nagy: 100 ezer dollár, amire a Kalózok Házának szüksége van a fennmaradáshoz. A Kalózoknak nincs könnyű dolguk, mert folyamatosan az útjukba áll Julien, az áruló, az elenséges Szamurájok Házának vezetője...
Vajon sikerül a Luke-nak és a Kalózoknak győzni? És vajon Moose komolyan abba tudja-e hagyni ezúttal a táncot, ahogy az apjának megígérte? Vagy végre mind a ketten rájönnek mi az útjuk...
Ne feledd, Ritmusra Születtél! A filmet pedig innen nyisd meg.

Ha valaki furcsállná, hogy miért nem szerepel itt a StreetDance című film, annak üzenem: kitartás, az a következőben lesz... :D
Addig is egy kis ízelítő. Egy szám, ami szerepelt a Step Up 3D filmben az egyik kedvenc, vízben táncolós jelenetemnél, ill. a Streetdance filmben is - az utóbbiból vett képekkel. Remélem, nektek is tetszeni fog! (Katt a linkre.)