„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

" Volt a világon bűn a mózesi törvény előtt is, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek. Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe. A kegyelem hatása azonban nem olyan, mint a bűnbeesésé. Mert ha egynek bűnbeesése miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra." /Róm 5, 13-15/ A sötét türkiz pamut ujjatlant már láthattad mással párosítva. A szoknya kb. 8 éve megvan. Eredetileg fekete-törtfehér volt, de egy-két éve felújítottam némi textilfilc segítségével. (Szeretek egy-két kedvenc darabot felújítani és újrahasznosítani.) Kötött csipke boleró törtfehér színben. Szokásos táska és smaragdzöld kendő. A kék szandál születésnapi ajándék volt, ritka kényelmes és jó minőségű.

Mirjam megjegyzése elgondolkodtatott egyről s másról. Úgy érzem, tisztáznom kell dolgokat, hogy mindenki értse, mire valóak ezek a bejegyzések és minek szánom őket. Először is, ezek a bejegyzések, főleg amik a ruházkodásra és sminkelésre vonatkoznak (beleértve az öltözködési kódexet is), ajánlások - nem dogmák. Az Egyház tanítása, mások és saját tapasztalataim tükrében születtek. De nem képezik a hit letéteményének részét, így ezek csak tanácsok, nem von magára senki sem kiközösítést, ha nem eszerint cselekszik. Mindenképpen meg kell itt jegyeznem, hogy nem szép dolog másokat kizárólag az öltözködésük alapján megítélni. Gyakran tapaszalom, mennyire rossz gyakorlat ez. Például a tinédzserek öltözködését forszírozni a templomban... A hitét nem az határozza meg az embernek, mit hord. Isten úgy lát minket, mint senki más - belelát a szándékainkba is. Ám az is igaz, hogy ezzel együtt az öltözékünkkel is benyomást hagyunk másokban. A hitelesség szempontjából szerencsésebb, ha a lelkisé...

Lányok és asszonyok öltözködése Ez most egy nagyon lényeges rész lesz. Mert bizony ez az egész bejegyzésem veleje. A címben írt hivatástudatos öltözködés ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha szem előtt tartjuk saját hivatásunk, életkorunk és életállapotunk. Vagyis mindig össze kell tudni ezeket egyeztetni és hangolni. Mondok egy saját életemből vett példát, miért fontos erre odafigyelni. Elmentem kisebbik gyerekemet magamra kötve a közértbe vásárolni. Akkor épp rövid volt a frizurám, farmer és póló volt rajtam (nyár volt). Mivel egy üveg bort is a futószalagra tettem, az eladó hölgy kérte, mutassam meg a személyim. Igazoltatott, mert 18 év alatt nem szolgálnak ki senkit alkohollal... Bármennyire is jót nevettem az eseten, és mondogattam a nőnek, milyen jó napot csinált nekem ezzel az incidenssel - mert csiklandozta a hiúságom, hogy jó 10 évet letagadhatnék -, maradt bennem valami furcsa frusztráció. (Azért valljuk be, az nem túl hízelgő, hogy gyermekanyának nézett...) Később egy boltban...

Mi áll jól nekem? Mint észrevehettétek, eléggé sok mindent definiáltam, de sokszor hagytam - direkt - kőbevésés nélkül dolgokat. Pl. színeket, formákat, fazonokat. Ez azért van mert: 1) hol marad az öltözködés játékos szabadsága, ha mindent szigorú szabályok közé zárunk (a korlátokra szükség van, hogy legyen mibe kapaszkodni, de attól még szabadon kell, hogy mozogjunk, nemde)? 2) nem mindenkinek áll jól ugyanaz. Mindenkit buzdítok arra, fedezze fel, mi áll jól neki, személyesen. Hogyan lehet ezt megtenni? Azon kívül, hogy használjuk a tükröt, vannak bizonyos rendszerbe foglalt meghatározások, amik iránymutatóak lehetnek. Ilyen pl. az egyes személyek testalkata. Ez sokban meghatározza, mit vehet föl az ember, mi áll neki jól, mit kerüljön. Az  alkatokról  részletesen az Urban Eve-en találtam cikket. Nekem is egy kis fejtörést okozott, amíg megtaláltam a saját alakomat, ami a "kehely". Úgyhogy ti se adjátok fel! (A szerző ruhaihletet is nyújt minden alkatra további bejeg...

Alapszabályok egy keresztény ruhatárhoz Itt régebben egy  (saját használatra összeszedett, saját elnevezésű)  ún. öltözködési kódex állt. De rá kellett jönnöm a bejegyzés utóéletéből, hogy ez a részletes öltözködési szabályzat inkább hátrány volt, mint előny. Egyrészt mivel ezek a szabályok az én alkatomra, életállapotomra és -helyzetemre voltak kihegyezve, sokkal nehezebb volt másoknak magukra átformálni - ha egyetértenek is vele. Másodszor sokan kritizálták, amit részint megértek. Az öltözködés mindenkinek lelkiismereti kérdés. Amit igazán sajnálok, hogy az előző bejegyzésekben lefektetett alapokat sokan észre se vették, mert ez a bejegyzés jobban felkeltette a figyelmüket (igen, a cikizésre :-) ). Így rá kellett jönnöm, fontosabb az ügy szempontjából az előző bejegyzéseket megerősítenem és a figyelmet arra terelnem, mert a lényeg azokban van. Azok mentén mindenki lelkiismerete szerint el tud járni, nincs szükség egy ennyire részletes valamire. Ha egyébként erre bárk...

Önértékelés és az öltözködésünk Ha tetszik, ha nem, öltözködésünk mindig el fogja árulni, milyen az önértékelésünk. Meg vagyunk-e elégedve magunkkal, vagy nem. Mert aki nincs jóban magával, az megpróbálja majd eltakarni mindazt, ami nem tetszik, ahelyett, hogy úgy tekintene magára: Isten ilyennek alkotott meg, így vagyok jó, a "másik felem" ilyennek (fog) szeret(ni). Úgy is mondhatnánk, az amit Istentől kaptunk, az az alapanyag, amivel dolgozunk. Ahelyett, hogy megpróbálnánk "nem megtörténtté" tenni, jobb lenne elfogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és abból kihozni a legtöbbet. Van egy másik, még a ruháknál is fontosabb dolog, ami tükrözi önértékelésünket, és még a ruháknál is jobban szerepet játszik abban, hogy párt találunk-e magunknak. És ez a kisugárzás. Egyetlen nő sem attól szép vagy nem szép, milyen a külseje, hanem attól, mi sugárzik ki belülről. Milyen körülötte a levegő, amikor belép valahová... Ez ugyanis az, amivel felkeltjük mások figye...

Emberi méltóság - nem hirdetem magamról, hogy tárgyként lehet bánni velem A keresztény lány, nő sosem szemlélheti önmagát tárgyként, különösen nem szexuális tárgyként. A tisztaság megőrzéséért nagyon is felelős egy nő a kapcsolatban. Az emberi méltóság, amelyet Istentől kapott, s amelyről már  előző bejegyzésemben  szóltam, meg kell hogy jelenjen az öltözködésében is. Az emberi méltóságnak lényege, hogy tiszteletet ébresszen a másik emberben - emberségünkben egyformák vagyunk Isten előtt. De az utcanőket nem szokás tisztelni. Így ez is amolyan ár ellen való úszás, ami amúgy is jellemző keresztény létünkre. Persze, szeretnénk, ha szívünk választottja vonzónak látna minket, de tisztelné a személyiségünket is, és nem csak "arra" tudna gondolni a társaságunkban. Ám ezt sokszor mi magunk tesszük lehetetlenné, amikor úgy öltözünk, hogy szerelmünk képtelen a szemünkbe nézni, annyira elvakítja a dekoltázsunk. Egy férfi nehezebb helyzetben van, mint egy nő. Másképp működik az agyuk, é...

Az előző részben kifejtettem a stílusos és divattól független csinosságról mindent, amit el tudtam mondani, és továbbítottam "kezedbe", kedves Olvasóm, azt a keresztény női ruházkodási "kódexet", amit idáig sikerült összeszednem. Most folytatódik a téma, és áttérünk a jólápoltság kérdéskörébe. De még mielőtt abban teljesen elmerülnénk, álljon itt valami, ami kiegészíti az előző témát, de már nem fért az amúgy is maratoni bejegyzés végére. A jó tartásról Viselhetsz bármilyen ruhát, a legegyszerűbb farmertől a legcsodálatosabb báli ruháig, ha nem tudod, hogyan kell, csak esetlenül bukdácsolsz majd benne. És másoknak is feltűnik majd, hogy nincs összhang közted és a ruha közt. A kulcsszó a jó tartás! Bizony! Számtalanszor látok nőket az utcán gyönyörű színű és fazonú ruhákban, és mégis, olyan görbe a hátuk, vállaik annyira előre esnek, hogy az egész groteszknek hat. Még ha csinos, vagy egyenesen szép is a nő, aki viseli, akkor is benned van az érzés: mintha a kony...

Keresztény lányok, nők és a világi divat Régi közhely az, hogy egy hithű keresztény lányt így lehet megismerni az öltözködéséről: XX(X)L-es pólót hord, zsákruhát vagy hosszú szoknyát, ami majdnem a földig ér, hozzá sarut, a haja hosszú, és a nyakában fából vagy tűzzománcból készült keresztet. Ha megnézzük, ez az öltözet tökéletesen eltakarja, de nem is túl vonzó benne. Legalább is vagyunk egy páran, akik nem akarunk jellegtelennek, nem nélkülinek tűnni, hiszen Isten nőnek teremtett bennünket. Ha az illető azonban szerzetesi hivatást kapott, az öltözéke teljesen összhangban van azzal, ami a célja. Nem vonzani a másik nemet. És ez így rögtön a helyén is van. De mi van, ha a hivatásunk családos? Nos, akkor nem a legmegfelelőbb sátorban járnunk. De azért túlzásokba sem szabad esni. Én részemről tipikus példája voltam tini és fiatal felnőtt koromban annak, "hogy ne öltözzünk keresztény módon", mert az én ruháim a világi divatot tükrözték. Emlékszem, mennyit feszengtem egy-egy ru...