Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2010. augusztus 29., vasárnap

Rízsgombóc bundában

Itt a vasárnap, gyermekeim vírus utáni kiütésektől senyvednek, és a doki néni a nagyobbiknak azt mondta, fehérje mentes étrend javasolt. Se hús, se tojás, se tejtermékek. Cicuka kedvencei. De mit csinálunk akkor, amikor a gyerek csak azt nem eheti, amit egyébként legjobban eszik? Muszáj megkedveltetni vele azt amit még megeszik...
Egyik este vacsorára pirított mandulás rízst kapott, sült zöldségekkel, mártogatóssal.
Ma pedig a vasárnapi menühöz igazítottam neki a fehérjeszegény étrendet. Húsleves, fasírt és krumplipüré lett volna a menü, amit magunknak meg is csináltam. Csak a krumplipürébe nem tettem tejet, mint általában szoktam egyébként. A lángos receptből tanultam meg, ha a meleg, apróra vágott krumplit kézi mixerrel keverem, magas fokozaton, akkor habos-krémes állagúra lehet dolgozni. Csak egy kicsi főzőlét kell hozzáadni a kellő textúra eléréséhez, meg egy darab vajat/margarint.
Cicukának tehát húsmentes alternatívát kellett kitalálnom. Eszembe jutott anyám leleménye, a bundázott rízsgombóc. Ragacsosra főzzük a rízst, legjobb, ha nem előre főzhetőt használunk, hanem rendes főznivalót. Az nekem mindig ragacsosra sikerül. :-) Különböző párolt zöldségeket keverünk bele, pl. mexikói zöldségkeveréket. Én ma a levesben főtt répát és krumplit dolgoztam bele. Összemancsoljuk a kezünkkel, aztán golyókat formálunk belőle. Bepanírozzuk és bő olajban kisütjük.
Én részemről nem ódzkodom a bő olajban sütéstől. Bizonyos dolgokat csak így lehet elkészíteni. Tapasztaltam azt is, ha kevesebb olajban sütök, többet szív magába az étel. Inkább arra ügyelek, hogy ritkábban kelljen ehhez az elkészítési módhoz folyamodni.
És volilá! Íme a finom húspótló.


Már csak egy kis házi majonézt kell hozzá készíteni. Kihangsújozom, majonézt, amiben csak a tojás sárgája van, és nincs tejföl, mert az már tartár lenne.
Cicukának is izlett, nem csak nekem, gyerekkoromban...

2010. augusztus 28., szombat

Leves analógia

Ha valaki főz, vagy főzni tanul, a leves a legalapvetőbb. Az alaplé. A csont- vagy húsleves. A legkönnyebb étel, minden hétvégi vagy ünnepi ebéd alapja. Azt hinnénk, ez egyszerű, ezzel nem kell sokat piszmogni, ezt nem lehet elrontani. Pedig sok múlik azon, hogyan készítjük a levest.
Amikor kezdő háziasszony voltam, házasságom kezdetén, elővettem a Horváth Ilona szakácskönyvet, és abból készítettem el a recept alapján az első húslevesemet. De a kedvező fogadtatásba azért némi kritika is vegyült. Mert bizony az én levesem igen zavaros volt, bár ízre nem volt rossz. Vágyakozva gondoltam anyósom gyönyörű, áttetsző, sárga húslevesére, amiben csak tészta van, a zöldségeket külön lehet beletenni... Incsiklandó, igazi húsleves...
Persze megkérdezhettem volna, hogy csinálja, hiszen mint kiderült, csak azt várta, mikor kérdezek. De én nem szerettem kérdezni. Sajna a családomban öröklődő önfejűségből én is örököltem bőven. Így meg kellett egy darabig elégednem azzal, hogy zavaros leveseket teszek férjem elé, aki kérdezgetni kezdte egy idő után mit hogyan csinálok. Egyszer megkérdezte: "Le szoktad merni róla a habot?" Nem, nem mertem le soha a habot. Minek meregettem volna. Hiszen megcsináltam mindent. Feltettem a húst főni, megpucoltam a zöldségeket, és kellő időben beletettem a lábosba, és ízesítettem. És addig magára is hagytam, mígcsak a sárgarépa elég puha nem lett, mert mindig az a mérce. Mire az megpuhul, addigra a többi is biztosan puha.
Miért figyelgettem volna  a levesemet?
Azután Bikfic elmagyarázta, a hableszedés függvénye a leves tisztasága egyrészt, másrészt, hogy az ember fimon szűrőn átszűri, állni hagyja, s később leönti a tetejét, ám a leülepedett alsó részt kiönti. Leesett az állam. Mik vannak... Azután kiprbáltam és nem hittem a szememnek. Apróságnak tűnik ugyan, de ez a lényeges.
A leves, vagy bármilyen étel akkor lesz az igazi, ha kellő figyelemmel készítjük. Odafigyelve az apróságokra is.
De nem csak a levessel van ez így. A kapcsolatainkkal is. Azt hisszük, megtettünk mindent. Hiszen teszünk azért, hogy kapcsolataink működjenek, mégis látszólag nem elég, amit már megtettünk. Mit akarhat még a másik? Azokat az apró, kicsi, ám roppant lényeges dolgokat, amik neki sokat jelentenek, ám nekünk inkább csak nyűg. Ám ha minőségi kapcsolatot szeretnénk, olyasmit is meg kell tennünk, ami nehezünkre esik. Ezzel biztosítjuk a másikat arról, figyelünk rá.
Tehát kell az odafigyelés. Az életünk alapja az ugyanis, hogy mennyire vagyunk képesek közösségben élni a többiekkel, különösen azokkal, akikkel egy fedél alatt lakunk. A minőségért meg kell dolgozni. De nem kell verítékszagúnak lennie a dolognak. Elég a figyelem.

Szilvás-rácsos



Nem tudom, veled, kedves Olvasóm, volt-e már olyan, de velem gyakran megesik, hogy anyósomnál megkívánok valamit, kapok belőle, de miután hazahoztam, csak áll a hűtőben. Nos, így történt ez a finom telekről származó szilvával is. Anyósom finom szilvás gombócot készített belőle. De egy halomban még ott állt a kékeslila héjú gyümölcs. Nagyon finom, édes, gyönyörű aranyló sárga bennsejével ellenállhatatlanul hívogatott. Mikor anyósom megkérdezte, elviszem-e, bólintottam. Ám amint hazahoztam, és a hűtőbe tettem, megfeledkeztem róla. Aztán később Cicuka lányommal újabb adagot szedtek a nagyszülők és az is hazakerült. Már egy kiló szilvám volt, én meg azon drukkoltam, nehogy megromoljon. Annyira kár lett volna érte. Így aztán valami szilvás sütemény gondolata kezdett testet ölteni elmémben, miközben a gyerekeimet felváltva vittem orvoshoz valami vírus és az azt követő kiütések miatt. A No Salty-n találtam meg ezt a bizalomgerjesztő Szilvás-rácsos receptet. 
A különlegessége, hogy olyan mint egy élesztővel készített omlós tészta, amiben a zsiradékot az olaj és nem a zsír/vaj/margarin képviseli. Mivel nekem nem volt joghurtom, én tejföllel készítettem. Nagyon jó kis tésztát kaptam, és mondhatom, tornának sem volt rossz egy kiló lisztből készült késztát gyúrni. :-)
De utána már volt segítségem. Cicuka lányom már nem először segített nekem a sütésben. Nagyon élvezte azt hogy a fehér kristálycukorba belekeverte a fahéjat. Utána átgyúrhatta a tészta 1/3-adát, míg én a többit kinyújtottam, hogy a tepsibe tegyem. Előkostólta a szilvát, míg én a tésztára darát szórtam és ráfektettem a szemeket. :-) És elpusztította  a maradékot...
Miután a fahéjas cukorral behavaztuk a szilvák buksiját, kis tenyerével igyekezett rácsokat sodorni. Ha az még nem is sikerült olyan tökéletesen, azért egy kis golyót görgetett, és az került a süti közepére. Aztán még megszórtuk egy kis szeletelt mandulával. Mert szeretjük a süti tetején megpirult mandula ízét...

Még melegen kóstoltuk, de így elég szerencsétlen volt vágni. Azt hiszem, a többit inkább holnap vágom fel. Addigra a kelt tésztát megáztatja a töltelék, és nem fog ropogni. Az íze azonban hibátlan! Megéri kipróbálni! És az illatfelhő sem utolsó, amit vágás közben ereget...



2010. augusztus 24., kedd

Reggel verset kell olvasni

Kosztolányi Dezső szobra
Innen.

Bikfic már nem először mondta a fenti sorokat nekem. Szerinte az ember a legfogékonyabb reggel az elvonatkoztatásra.

Nos, megfejtettem a Képmás keresztrejtvényét, s annak megfejtése az Esti sugárkoszorú Tóth Árpád vers két sora volt. Motoszkálni kezdett az agyamban, én ezt olvastam már. De hol vannak azok a sorok benne? Nem hagyott nyugodni. Tóth Árpádot amúgy is nagyon szeretem, többek között az Álarcosan című verse érintett meg nagyon.
Hát reggel kezembe vettem a babával együtt a Tóth Árpád verseskötetet is, és elolvastam.



ESTI SUGÁRKOSZORÚ

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.


Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?


Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Szíven talált. Ez az érzés olyan ismerős. De úgy éreztem, ezt csak az értheti meg, aki nézett már újra ráismerő szemmel a házastársára. Az érzés, amiről a költő beszél annyira intim, annyira kizárólagos. A sajátomnak éreztem. Egy közös titoknak.
Szerintem fogok még verset olvasni reggel. Talán Tóth Árpádot...

Cézár saláta, ahogy én csinálom

Még egy kimaradt Recept ajánlós receptem...

Cézár saláta kemény tojással

Előre figyelmeztetek mindenkit, ez nem egy autentikus recept. Mikor egyszer megéheztem egy házilag készült Cézár salátára, kutatni kezdtem a neten, mit találok. Hát, ahány oldal, mind egy kicsit, vagy nagyon más volt. Volt egy, amit autentikusnak ítéltem meg. Miután kiolvastam az irodalmat, nekiugrottam, hogy a saját fejem után menve Cézárra fazonírozzak egy salátát...
Szerintem jó a végeredmény. Próbáld ki, és utána mondd el, szerinted milyen, Kedves Olvasóm!
Én vacsorára szoktam készíteni. Előre szólok, laktató!

Hozzávalók:
fejes saláta
2 gerezd fokhagyma préselve,
vagy két kiskanál fokhagyma granulátum
1-1,5 dl olaj (olíva, ha lehet)
1 tojás sárgája
pár csepp worchestershire szósz
bors
citromlé
reszelt sajt (kb. 10 dkg, a trappista megfelel)
kenyér (személyenként 1 szelet)

Az alaprecept szerint a fokhagymás olajba kell belekeverni a tojássárgáját. Ha így teszünk, a majonézkészítés lényege szerint már tudjuk is, hogy a tojás ki fog csapódni. Semmi krémes állaga nem lesz. Így én ezzel kezdem a váltotatást. Majonézes alapot keverek.
Előveszek egy kis fémtálat, amiben az öntetet fogom összeállítani, meg egy kézi habverőt. A tojás sárgáját egy picit elkeverem benne, aztán cseppenként (sic!) kezdem hozzáönteni az olajat. Egy percig minimum így kell ezt csinálni, különben a majonéz nem sikerül, és nem lesz krémes, hanem elfolyik, mert a kicsapódott tojás csak belevegyül az olajba. Ha már letelt az 1 perc, és a tálban a sárga massza lágy krémes állagot ölt, önthetünk már bátrabban is. Beledolgozom az egész olajat, utána a fokhagymát, sót, borsot, citromlevet (ne csak pár cseppet, hanem ízlés szerint valamivel többet, talán kb. egy evőkanálnyit, ugyanis ez helyettesíti most az ecetet), a worchestershire szószt, és jól elkeverem. Ha kész, a sajtot is beledolgozom.
A salátát jól megmosom és lecsöpögtetem, akkorára tépkedem, hogy kényelmes legyen villára szúrva enni, és az öntetbe forgatom. Hagyom egy kicsit állni, amíg a krutont elkészítem.
A kruton kétféle módon is készülhet. Az első, hogy pirítóban eléggé ropogósra pirítom a kenyérszeleteket, és aztán kockákra vágom. A másik, hogy a kenyereket felkockázom, kiolajozott tepsibe teszem, egy pici olajjal meghintem a tetejét (és ha szeretjük, szórjunk rá fokhagyma sót, vagy fokhagyma granulátumot is...) és beteszem a sütőbe pirítani. Amennyiben nem szeretnél egyik művelettel se bíbelődni, jó alternatíva a készen kapható levesgyöngy, vagy a krutonok tárháza...
Ha kész, tálra halmozzuk a salátát, megszórjuk a krutonnal, és egy pici reszelt sajttal - de ez el is maradhat.

Nos, ez az alapfelszereltségű saláta. No, de ebből néhány extrával olyan luxus salátát lehet készíteni, hogy "a saláta csak a nyulaknak való" mottójú férjeknek is összefut a nyál a szájukban, és nem is maradnak ám éhesen, miután mind a 10 ujjukat megnyalták, azt garantálom! (Itthon már bizony leteszteltem, és a teszteredmények nagyon jók! :-))) )
Íme az extrák, amiket egyenként, kombinálva, vagy mind egyszerre is felhasználhatod:

- durvára vágott dió
ha semmi mást nem is teszünk a salátára, ez akkor is sokat dob rajta
- kemény tojás
ennél már csak az jobb, ha a tojás sárgája lágy marad, és kissé a salátára ömlik...
- csirkehús kockák
személyenként egy fél vagy egész csirkemellet felkockázunk, sültcsirke fűszerkeverékben megforgatjuk, és kevés olajon megpirítjuk...
- petrezselyem
különösen, ha semlegesíteni szeretnénk a fokhagymát kissé, ezt a salátába keverjük.


Amit ne tegyünk rá, mert elveszti a Cézár saláta jellegét: a paradicsom, paprika, répa. Nem Kertész saláta készül, nem igaz? ;-)

A pesto esete a póruljárt feleségekkel

Ez az első nem régi Receptajánlós blogbejegyzés. Hurrá!

Anyósom erkélyén bazsalikom nő. Ő nem igen használja, azt hitte, ki se fog hajtani, így mást ültetett bele, s láss csodát, miután az elvirágzott a második növény, a bazsalikom elkezdett növekedni és virítani. Megkérdezte, nekem kell-e. Én pedig nagy ívben bólogattam.
Eszembe jutott, hogy legjobb lenne pestot készíteni belőle. Így utána néztem a neten, milyen a receptfelhozatal, s úgy döntöttem, a pesto alla genovese az, amire én gondoltam.

Hozzávalók egy kis üveg szószhoz:
15 nagy bazsalikomlevél
(ízlés szerint egy csokor petrezselyem)
3 evőkanál fenyőmag (helyette jó a dió, a mandula is, én az utóbbival készítettem)
50 g parmezán vagy grana padano (mindkét sajttal csináltam már és a parmezánra szavazok)
fél pohár olívaolaj (kb. 1 deci vagy egy kicsit több)
2 gerezd fokhagyma

Ha van egy tuti turmix géped, mehet minden bele, és aztán start. De arra vigyázz, ha a turmix kése átmelegszik, rontja az ízanyagokat, így csak rövid ideig szabad aprítani.
Nekem csak botmixerem van, így én mindent aprítottam, a sajtot meg reszelve vettem meg, így csak rövid ideig turmixoltam. Ha kész, mehet egy légmentesen lezárható üvegbe, pici olívaolajjal a tetején. A hűtőben 1-2 hétig eláll.

Mihez használjuk?
Ízesítéshez. Pl. tejfölbe keverve egy evőkanálnyit, nagyon jó mártogatós sültkrumplihoz, vagy jó mártás rántott húshoz, szerintem hús töltelékeként sem lehet rossz. Vagy bolognai szósz ízesítésére, pizzára...stb.
Az olaszok állítólag ala natur frissen kifőtt tésztára teszik rá. Kipróbáltam. Talán túl sokat tettem belőle rá, de nekem is, férjemnek is tömény volt. Ám amint készítettem egy egyszerű darálthúsos paradicsomszószt, már egész más volt a helyzet...

Melange - kávékülönlegesség házilag































































Minap Cantuccihoz jutottam nagyon olcsón a kedvenc diszkontomban. Mint ez később kiderült, egy mandulás süteménykétszersült, amit direkte kávéhoz készítenek, mártogatósnak. (Hiába, az olaszok készítik a legjobb kekszeket...) Ha látni akarod milyen, és esetleg elkészíteni is katt ide.





















Ha már van toszkán sütemény különlegességünk, ahhoz dukál egy jó melange. Nem tudod hogy kell elkészíteni? Hát így. Nincsenek ilyen profi eszközeid otthon? Akkor tarts velem, és készítsük el házilag.







Hozzávalók (2 személyre):
kb. 3-4 dl tej
méz
egy adag lefőzött feketekávé
Célszerszámok:
2 bögre, vagy a látványosság kedvéért üvegpohár
kézi habverő
mikrohullámú sütő vagy tejforraló edény
kotyogós kávéfőző (csak nagyon indokolt esetben sima kávé- és teafőző)

A tejet majdnem forrásig melegítjük. Ha forró, könnyebb szép habosra dolgozni. Beletöltjük a bögrébe, és beletesszük a kézi habverőt, aminek a szárát két tenyerünk között addig sodorgatjuk, amíg elég masszív hab nem képződik a tej tetején.
A mézet ilyenkor szoktam belecsurgatni. Lévén nehezebb, mint a tej, az aljára kerül. De ha a tejhabosítás előtt teszem a bögrébe, beledolgozom a tejbe, amit azért nem szeretnék... A csurgatás vége felé én szép kis mézcsík-rózsákat szoktam rajzolni a hab tetejére, így az édes lesz fogyasztáskor.
Ezután a lefőtt forró fekete kávéval egyenletesen felöntjük, addig, amíg engedi és jónak látjuk. Ha jól csináltad, és épp üvegpohárba öntötted, látni fogod, hogy a középső - néha az alsó is - réteg színeződik csak el. Bizony, ez a lényege.
A végén én a tetejét meg szoktam szórni egy kis csipet fahéjjal, vagy keserű kakaóporral.
Ecco! Kész is az ínycsiklandó melange-unk.

Már csak keksz kell hozzá... :-)