Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez

Mielőtt folytatnám a testi intimitás témáját, hadd szögezzek le ehhez a bejegyzéshez egy nagyon fontos dolgot. A tisztaság őrzése abszolút alapérték. Ez azt jelenti, hogy soha nem szűnik meg érték lenni, és soha nem késő elkezdeni. Azok, akik ráléptek erre az útra elég korán, és tudatosan igyekeznek véghez vinni legjobb tudásuk szerint, nagy lelki és testi jót választanak maguknak, és erős, szilárd alapra építik a kapcsolatukat.
Ha a házasságra való készületet ugyanis úgy példázzuk, mint egy ház építését, akkor a szexualitás benne a tető, az, ami az egészet befedi, a legutolsónak ráépülő elem, de egyben fontos a házasság idő(járás) elleni védelmében. Ha valaki azonban a házasságát a szexualitásra alapozza, úgy tesz, mint az az ember, aki a tetőt építi fel legelőbb és arra építi fel a házat. A szexualitás maga - mivel nincs a helyén - nem is fogja megtartani a falakat. A ház ingatag lesz, és lakhatatlan. Egy jó házassághoz szilárd, mélyen a földbe ásott alap kell, ami akkor is megtartja a házat, amikor jön a földrengés... Ez az alap, a mélyre ásás egymás megismerésében rejlik, abban, hogy egymást mindenestül elfogadjuk, kiépül a bizalom, a kölcsönös tisztelet. De ahogyan az alapokat is jobb egy szilárd pontra a földben ráépíteni, úgy van, ami az alapokat is megtartja. És ez maga az Isten kegyelme. Az Istenbe vetett hitünk, a hit közös megélése, a közös imádság. Ez utóbbiról még lesz szó.
Mint írtam, a tisztaság őrzése abszolút érték, így az is, aki nem elég korán ismerte fel, vagy az is, aki elbukott, ráléphet, ismét. Nem késő a tetőt lebontani, és mély alapozást ásni a háznak, és úgy építkezni tovább.
A tisztaság őrzése nem csak testi értelemben, hanem lelki értelemben is fontos. Fontos nem csak a testi vágy kifejezésétől óvakodni, hanem a gondolatokat, a lelket is karban és tisztán tartani. Ezért fontos, hogy ne az legyen a mércénk, mit diktál a szívünk, mert az érzéseink azok csak érzések. Tudomásul kell őket vennünk, meg kell őket hallgatnunk, de nem szabad állandóan engednünk nekik, mert tévútra vezetnek. Az ószövetségi irodalomban az egyik "szív" fogalom nem az volt, aminek mi mostanság tartjuk (több szót is használ a szentírás a szívre, de magyarul mindegyiket szívnek fordítják), az érzelmek kiindulópontja. Hanem bizony az a hely, ahol az értelem lakozik, a bölcsesség helye. Bizony, sokszor, ha a szívünkre hallgatunk csupán, tévútra vezet. Észre vettétek ti is, mennyire sok film, reklám, könyv sugallja azt, hogy hallgassunk a szívünkre és akkor leszünk boldogok? Pedig az igazság az, hogy mi magunknak kell vezetnünk szívünket, hogy ne az érzelmeink határozzanak meg minket.
Gondoljunk csak arra, amikor Jézus az ellenségszeretetet kéri tőlünk, lehetetlen feladatot adott volna, ha ez azt jelentené, hogy valóban képessé kellene válnunk arra hogy azt érezzük a nekünk rosszat akaró személyek iránt, amit a családunk tagjai vagy barátaink iránt. Azonban amit Jézus kér, az egy akarati döntésen alapuló dolog. A szeretet cselekedeteit kéri tőlünk minden ember számára, azok iránt is, akik iránt nehéz megcselekednünk. És ez a házasságra is igaz. Elkötelezettség és akarati döntéseken alapuló szeretet (agapé) nélkül nem fog kitartani a házassági hűségünk.
De ezek a fontos elemek csak akkor épülhetnek ki, ha törekszünk rájuk, és időt hagyunk a kifejlődésükre. Mivel a szexualitás köteléket, egy bizalmi légkört hoz létre két ember között, hamisan azt a látszatot kelti, hogy az elkötelezettség, a bensőségesség kiépítésére nincs szükség, hiszen már megvan. És csak később derül ki, amikor jönnek a viharok, a bonyodalmak, a nehézségek, hogy valami fontos hiányzik.
Az aki lemond arról, hogy "alkalmi" előnyökhöz jusson, biztosabb alapokat képes létrehozni leendő házasságához. Akár rögtön felmérte ezt, akár később ismerte fel ennek jelentőségét.
Tehát a második tisztaságnak az az értelme, hogy míg ugyan a fizikai-testi valóságában az ember nem szerezheti már vissza érintetlenségét, lelki valóságában azonban nagyon is nyitva áll a lehetőség erre. És sosem késő ezért a jóért is síkra szállni. Mert már ez is ad annyit, amennyivel egy kapcsolat alapozása helyrehozható. Hiába, Isten mindig ad nekünk lehetőséget Őt választani, és a nagyobb jót magunk és párunk számára, amit Ő akar nekünk adni.

De lássuk először azt, mi az, ami segíthet megőrizni elsődleges, azaz testi-lelki tisztaságunkat.


Eszközök a tisztaság megőrzéséhez
A legelső helyen én most azt fogom említeni, amiből az összes többi dolog is képes táplálkozni, és ami számunkra a legnagyobb lelki előnyt jelenti.

Folyamatos kegyelmi állapot
Minél erősebb az Istennel való kapcsolatunk, minél intenzívebb az a kegyelmi paletta, amit ilyenkor "igénybe" veszünk, annál nagyobb védelmi erőt jelent a kísértéssel szemben. Senkinek ne legyenek illúziói arról, hogy ezzel biztosan kizárja a kísértést. Sőt, minél közelebb vagyunk a Tűzhöz ("a mi Istenünk emésztő tűz"), annál inkább megpróbál majd az Ellenfél elszakítani minket Isten szeretetétől. Igen, a kísértések bizony felerősödhetnek. De az, hogy mi mégis a Tűz közelében maradunk, az ad védelmet. A kísértés idején imával forduljunk ahhoz, aki megszabadít minket tőle. Ezzel együtt lesznek olyan látens időszakok, amikor nem fogunk kísértést érezni, ez is Isten kegyelme. De vegyük tudomásul, ez egy lelki harc, sőt!, hadjárat - harc önmagunkért és a másikért. Ezért kell lelkünket felvértezni kegyelemmel, mert ez az az erőpajzs, ami képes megvédeni.
A kegyelmi állapot megtartásához és gyakorlásához sok mindenre szükség lesz. Elsőként említem a gyakori - havi, 2 heti rendszerességű - gyónást. Ha nem is követtünk el semmi nagyobbat, azért egyáltalán nem árt a rendszeresség kedvéért megerősítő gyónáson részt venni. A kicsinységekből kezd ugyanis minden nagyobb dolog kialakulni. Arra senkit sem bátorítok, hogy aggályoskodjon, és minden aprósággal a gyóntatószékhez rohanjon. De a rendszeresség nagyon is jó hatással lesz ránk. Ez adja meg az alapot a következőhöz, ami nem más, mint a rendszeres szentségvétel.

Az Oltáriszentség gyakori vétele nagyon kívánatos. Az Istennel való gyakori egyesülés, a Benne való elmélyülés a legnagyobb jó, ami velünk történhet. és ami átformál minket, megtart Isten akaratában. Ehhez az kell, hogy gyakran és rendszeresen járjunk szentmisére, kinek-kinek lehetősége szerint. Nem túlzás ám a napi szentmisén való részvétel sem! Ha van rá lehetőségünk, ragadjuk meg!
Ami szintén nagyon fontos, hogy állandó imaháttérrel erősítsük meg jó szándékainkat. Hordozzuk imában a másikat, de önmagunkat is. Ajánljuk fel magunkat Istennek. Maradjunk meg a rendszeres imában, és ha nem lenne meg ez a háló, hát sosem késő elég időt és energiát befektetni abba, hogy elkezdjük kiépíteni. Ugyanis ez az, ami felszítja bennünk a kapott kegyelmeket. Így tudunk Isten akaratába beleolvadni. Így tudunk Vele kapcsolatot tartani.
És utolsóként említeném azt, ami az imához tartozik, de mégis nagyon fontos és lényeges: a közös imádság. Fontos, hogyha tudtok (mert egy a hitetek), imádkozzatok közösen. A közös(ségi) ima ereje egyáltalán nem lebecsülendő. És bizony ez is egy nagyon szilárd kötelék, biztos alap lesz később a házasság idején. Még most érdemes kialakítani és nem sajnálni rá az időt. A közös imádság ugyanis a fentebb leírt dolgokon kívül semmivel nem összehasonlítható bensőségességet ad a kapcsolatnak. Hiszen beengedjük a másikat a "kamránkba", az elvonultságunkba, ahol Istennel szoktunk találkozni. Erősíti azt a tudatot is, hogy közös a célotok. Az Isten közös imádása mindennél jobban eggyé kovácsol, és megérezhető benne a mennyország minden végső időbeli örömének előíze!

Az önuralom gyakorlása
Itt nem csak testi téren értendő a dolog. Életünk minden területén érdemes gyakorolni az önuralmat. Lelki és testi értelemben egyáltalán. Nagyon alkalmas erre a böjtölés, a kisebb nagyobb lemondások gyakorlása, az önuralom gyakorlása a többi kapcsolatunkban. Az edzés nagyon jót fog tenni. Fogjuk fel ezt lelki-testi (katonai) gyakorlatként, valahogy úgy, ahogy azt Loyolai Szent Ignác is tette. Mert az egyik lemondás ill. önuralom gyakorlása fogja erősíteni a többit.
Egyik Ákos dalszövegben olvastam egy számomra ismerősen csengő hasonlatot, amiről addig megfeledkeztem: "Akad, aki érti mit jelent, hogy a húr csak megfeszülve zeng."
Gondoljunk csak úgy életünkre, mint zenére, mint egy kozmikus szépségű dallamra, az Élet zenéjének részenként. És gondoljunk úgy magunkra, mint eszközre a dal előadása közben, egy hangszerre, egy hegedűre vagy gitárra, egy húrra a hangszeren. Ha a hangszer nincs felhúrozva: nem szól. Ha a húrok lazák, lehetetlen szép harmóniát kicsalni belőle. Ám ha kellően megfeszülnek - bár ez a húrnak fájdalmas - akkor igazán szép zenét lehet rajtuk játszani.
Ha hajlandóak vagyunk átadni magunkat a megfeszülésre/megfeszítésre, azaz hajlandóak vagyunk megfeszíteni érzéseinket, vágyainkat az akarat, az önuralom kulcsával, akkor a Zenész gyönyörű dallamot lesz képes általunk/velünk megszólaltatni.

Rendszeres testmozgás
A bennünk felgyülemlő testi-lelki feszültséget, amit a vágyakozás okoz, lehet jó mederbe terelni, mint a megduzzadt áramlatú folyó vizét más mederbe terelni, megszelídíteni. A testmozgás különösen alkalmas a szexuális feszültség levezetésére, azon felül egészséges, és örömet is okoz - hiszen a mozgás endorfint (boldogság- vagy szerelemhormont) termel.
Nem véletlenül tartja a mondás: ép testben ép lélek. A sportolás, a torna, a séta, a biciklizés, a tánc...stb. mind segítik a "gőz" lecsapolását. Nem szabad hagynunk, hogy lustaságunk és kényelmünk győzzön. Ebben is gyakoroljunk önuralmat, és szoktassuk rá magunkat ezekre a jó szokásokra. Akár csak arra, hogy azt a pár megállót, amit utaznék, azt gyalog tegyem meg. Itt egyáltalán nem segít a fenekünkön ülés és bambulás. akármelyik képernyőt is bámuljuk. A lustaság mindig megfelelő táptalajt biztosít a kísértéseknek, hogy könnyebben bevegyenek minket - ha hagyjuk.

Használjuk a fejünket
Fontos, hogy a gondolatainkat is igyekezzünk kordában tartani. Ha azon kapjuk magunkat, hogy olyasmire gondolunk, ami felkelti vágyunkat, akkor szakítsuk meg gondolatunkat, tereljük jó mederbe, esetleg fogjunk más tevékenységbe.
Ne feledjük, vezessük a szívünket. A fejünk használata, a higgadtság gyakorolható és megtanulható. Ezt én is tanúsíthatom. Én egy nagyon érzelmes egyén vagyok. De a hit ajándékai közé tartozik az is, hogy megtanultam a fejemmel dönteni, nem a szívemmel. Mérlegelni, várakozni ha kell, a jó megoldás kiötléséig.
Gondoljunk arra a hasonlatra, az Egyház Jézus misztikus teste. De Jézus nem a szív ebben a testben, hanem a fő!!! A vezető, a döntéshozó, az egész kormányzója.
Nagyon fontos, hogy használjuk az értelmünket és ne engedjük, hogy egyedül az érzelmeink döntsenek. A házasság akarati döntésre kell hogy épüljön, és nem érzelmi döntésre, különben nem lesz tartós. Az érzelmek gyorsan változnak. És sok minden befolyásolja őket. Épp ezért, mint a gyermekek, irányításra szorulnak. És itt jön a képbe a fejünk.
Nagyon sok minden a fejünkben dől el. Gondoljunk csak arra, hogyha egy általunk utált ételről meg tudjuk állapítani, hogy a régi hozzátársult érzések és benyomások miatt kerüljük máig, és azokat sikerül leválasztanunk magáról az ételről, akkor képesek leszünk újra megkóstolni és újra értékelni, és még az is lehet, hogy megkedveljük. Ilyen pl. nálam a spenót. De ha nem is kedveljük meg, azért képesek leszünk megenni, ha úgy hozza a helyzet, ami szintén fontos lehet, hogy akár vendégségben ne bántsuk meg a vendéglátót, akár ne éhezzünk, ha nincs más.
Ha egy egyszerű étellel képesek vagyunk így cselekedni, más, fontosabb dolgokat is képesek vagyunk vele irányítani.
Hiába sugallja azt a világ, hogy az ésszerű döntéseket egyszer meg fogjuk bánni, és az intuitívakat meg nem, mert a tapasztalati világunk részeként mégis jóként lehet majd felmutatni a szív döntésének hozományát - ez az ideológia eléggé sok veszélyes tapasztalathoz vezet. Nem szabad minden tapasztalatot megengednünk magunknak, hiszen nagyon sok tapasztalat lélekromboló hatású (pl. drog, promiszkuitás, válás... stb.) Nem baj, ha az érzéseinket meghallgatva (bizony, meg kell őket hallgatni, és nem szabad őket elnyomni!!!) mégis a fejünkkel mérlegelünk. Mert hosszútávú döntéseket az érzelmek változékonysága miatt nem lehet a szívre alapozni. Gondoljunk csak az esketés szavaira: "XY, Isten előtt megfontoltad-e szándékodat és szabad akaratodból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?" Isten, az Egyház és a többi meghívott jelenlétében bizony fel kell vállalnunk felelősen egy életre szóló döntést. Meg kell fontolnunk a szándékainkat. Isten előtt forgatnunk kell az eszünkben és szívünkben, megbeszélni Ővele, és mérlegelni mindent magunkban. Igen, az esketés ősrégi szövege is arra figyelmeztet bennünket, hogy fontos az ésszerű döntés meghozatala egy jól megalapozott házassághoz. Nem csak a szív, az ész döntése is összhangban kell legyen szándékainkkal. Különben később azt fogjuk kérdezni magunktól: milyen pillanatnyi őrület vehetett rá engem, hogy ezt a nőt/férfit házastársamnak választottam?! És ez nem túl hízelgő sem ránk, sem párunkra nézve...
És félreértés ne essék senkit sem bátorítok arra, hogy hideg logikával döntsön. A házasság nem kiszámítható, ezért a számító hajlam is messze áll tőle, nem lehet ravaszkodni vele. Arra azonban felhívnám mindenki figyelmét, hogy amikor nem volt divatja a szerelmi házasságoknak, s a házasságok többségét a szülők intézték gyermekeik számára, racionális döntésre alapozva, akkor is születtek nagyon jó házasságok (nem is kevés), pedig akkor csak észérvek szerepeltek a házasság mellett, érzelmi megfontolások nem.

Az egyértelműen veszélyes helyzetek kerülése
Erről már volt szó, miért kell. Használjuk a fejünket, az önuralmunkat és ne sodorjuk bele se magunkat, se a másikat (jobban). Felelősek vagyunk azért, amit megszelídítettünk.

Az önkielégítés kerülése
Bármennyire is fura lesz erről beszélni, mégis nagyon fontos ezt is tisztázni. Nagyon sokan ugyanis úgy gondolják, hogy az önkielégítés hatékony módszere a szexuális feszültség levezetésének. Esetleg olyanok is azt hihetik, akik a tisztaságot választották, illetve keresztények. Nem szabad lebecsülnünk a világ hatását fiataljainkra.
Aki a fentebbi állítással egyetért, tehát hogy az önkielégítés segít a tisztaság őrzésében, mert a szexuális feszültséget levezeti, az nagyot téved. Három dolog is van, ami miatt egyáltalán nem ajánlatos, sőt erősen kerülendő, főleg a tisztaság őrzése miatt.
Az első a legfontosabb érv. Mert ugyanolyan vétek a házasságig tartó tisztaság ellen, mint a szexualitás közös kiélése.
Bizonyos szempontból még rosszabb is - bár ezt valami miatt kisebb rossznak szokás tekinteni, holott erről szó sincs - mert a tevékenység önmagunk felé irányul, a mi vágyunk kiélésére. Ez a másikkal szemben is vétség, hiszen őt teljesen kizártuk és csak magunknak szereztünk vele örömet. Öncélú és önző - már a nevében is benne foglaltatik, hogy az. Hogy azért csináltuk hogy szerelmünket megóvjuk?! Hát ez erős tévedés vagy jó vastag önbecsapás. Mert a bűn, amit ezzel elkövettünk, a kegyelmi állapotot egyértelműen megsérti és kioltja. Innentől kezdve sokkal könnyebben engedünk más bűnnek is, és így hamarabb engedünk a másikkal való szexuális együttlét vágyának is, ergo annak, hogy a másikat a bűnre csábítsuk, ami szintén komoly vétség. Úgyszólván ezzel megágyazunk a másik fajta elbukásnak is simán.
A második ok, ami miatt nem jó, ha beleegyezünk, az az, hogy nem fog sosem maradéktalanul kielégíteni bennünket.
Az önkielégítés a 22-es csapdája, egy ördögi kör, amibe jobb bele sem lépni, s nagyon nehéz kimászni belőle, ha már szokássá vált. Mivel célja szerint önmagunk örömszerzésére alkalmazzuk, sosem fogja kielégíteni az önátadási vágyunkat, amit csak egy másikkal együtt tehetünk meg. Azaz ideig-óráig ad némi élvezetet, de arra nem megoldás, amire alkalmazzuk. Sőt. Inkább elvon. Mert ha könnyen örömet tudunk szerezni magunknak, a könnyebbik utat választjuk és ha most, az együttjárás alatt beleegyezünk, máskor is inkább ezt a megoldást fogjuk választani, amikor a házasság nehézségei hatással vannak ránk, nem a lemondást. És ez a házassági együttlétek szentsége ellen való dolog. A kölcsönösség, az önuralom gyakorlása kizárva. Viszont minél többször előfordul, annál inkább vágyunk majd arra, hogy újból és újból alkalmazzuk, mert időlegesen mintha csillapodna a kínzó vágy. De utána még elemibb erővel tér vissza. Mert nem lehet sose teljesen kielégíteni.
A harmadik érv, ami miatt nem ajánlatos, az az, hogy rányomhatja a bélyegét a későbbi házaséletünkre. Az önkielégítés ugyanis arra ösztönzi az embert, hogy a saját magunk örömére koncentráljunk a szeretkezés közben, és ne a másik örömére - ami az alapállás lenne. A kölcsönös önátadásnak lényeges eleme, hogy előbb keresem a másik örömét, mint a sajátomat. Mivel nem használom a másikat, hanem szeretem.

Következő bejegyzésemben szólni fogok a második tisztaságról, arról, hogy mivel kell szembenéznie annak a párnak, aki úgy dönt, hogy a lelki tisztaság megőrzése is abszolút fontos számára.


Folytatása:
XXVIII. Intimitás a keresztény kapcsolatban 7. - Második esély

Előzménye:
XXVI. Intimitás a keresztény kapcsolatban 5. - Apróságokból jelentős dolgok lesznek