„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Mielőtt folytatnám a testi intimitás témáját, hadd szögezzek le ehhez a bejegyzéshez egy nagyon fontos dolgot. A tisztaság őrzése abszolút alapérték. Ez azt jelenti, hogy soha nem szűnik meg érték lenni, és soha nem késő elkezdeni. Azok, akik ráléptek erre az útra elég korán, és tudatosan igyekeznek véghez vinni legjobb tudásuk szerint, nagy lelki és testi jót választanak maguknak, és erős, szilárd alapra építik a kapcsolatukat. Ha a házasságra való készületet ugyanis úgy példázzuk, mint egy ház építését, akkor a szexualitás benne a tető, az, ami az egészet befedi, a legutolsónak ráépülő elem, de egyben fontos a házasság idő(járás) elleni védelmében. Ha valaki azonban a házasságát a szexualitásra alapozza, úgy tesz, mint az az ember, aki a tetőt építi fel legelőbb és arra építi fel a házat. A szexualitás maga - mivel nincs a helyén - nem is fogja megtartani a falakat. A ház ingatag lesz, és lakhatatlan. Egy jó házassághoz szilárd, mélyen a földbe ásott alap kell, ami akkor is megtar...

Apróságokból jelentős dolgok lesznek Annak a párnak, aki eltökélte, hogy a tisztaság útján fog járni, nagyon sok akarati döntésre, higgadtságra és lemondásra lesz szüksége terve megvalósításában. Isten azonban a jó elhatározás miatt segíteni fogja majd a párt. Ám ne higgye azt senki, hogy az egész kapcsolatot megmérgezi ez az áldozat. Egyrészt az, amiért vagy akiért áldozato(ka)t hozunk, sokkal értékesebbé válik számunkra. És ez egyre inkább fokozódik, minél többször kell hősiesnek lennünk a másikért. Sőt, Isten kegyelmének köszönhetően lesznek olyan rövidebb-hosszabb időszakok, amikor egyáltalán nem érezzük majd gyötrőnek lemondásunkat. Sőt! Könnyűnek és örömtelinek fogjuk találni. Főleg azért, mert a testiség nem kiélése lehetővé teszi az önátadás vágyának, hogy más csatornákat találjon, ezzel a kapcsolat lelki oldalát gazdagítva, mélyítve, építve. (Hogy hogyan, arról majd lesz még szó később.) Ami igazán nagy kárpótlás fáradtságunkért, tekintve azt, hogy később ez az, ami miatt a t...

Mielőtt rátérnénk a tárgyra, szeretném, ha újra olvasnád, Kedves Olvasóm, egy régebbi bejegyzésemet a keresztény kapcsolatokról, a Nehéz vállalkozás, de megéri címűt. Mert ebben a szellemiségben lesz továbbra is szó a testi önátadásról, vagyis a kapcsolat szexusáról. Az az alap, amire építkezek, és szeretném, ha ezt újból az emlékezetünkbe idéznénk. Tehát a szexualitás Isten terve szerint a házasságban van a helyén, és amikor nem a helyén van, akkor az rossz számunkra: bűnt követünk el vele, magunk, a másik és Isten szeretete ellen is. Az előző bejegyzésben írtak alapján megfogalmazva: a teljes testi-lelki önátadás csak akkor jöhet létre igaz, valós és megfelelő, azaz biztonságos légkörben, ha a két fél egymásnak elköteleződött egy életre. Így nem sebez, hanem még jobban összekapcsol. Minden egyéb esetben hazugság és (ön)becsapás. Gondoljunk csak bele. Testünk, akárcsak lelkünk tulajdonképpen ajándék a másik számára. Ha odaadom magam valakinek, akkor nem vehetem csak úgy vissza magam...

Az együttjárás célja és lényege Az együttjárás célja a házasság. Az is kell, hogy legyen. Onnantól, hogy két ember kimondta - vagy nem mondta ki, de érezteti - hogy együtt van, onnantól csak úgy fair, ha azt is kimondják: komolyak a szándékaim. Kapcsolatba csak komolyan lehet belépni. Máshogy nem működik. Ám ez nem jelenti azt, hogy már összejövetelkor kilátásba kell helyezni a lánykérést. A lényeg az, hogy tudatosítjuk magunkban és tudatjuk a másikkal is alkalmas időben, hogy szándékaink szerint lehet ennek az együttjárásnak a vége házasság. Vagyis a komoly szándék azt jelenti: a kapcsolat nyitott arra, hogy később örökre elköteleződjek a másik mellett. Ha valaki így megy bele egy kapcsolatba, az törekedni fog arra, hogy jól megismerje a másikat, hogy jó döntést hozhasson később, amikor már élesben kell megfontolnia döntését Isten és ember előtt a jegyesség ideje alatt. Mert az együttjárás lényege tulajdonképpen ez, vagyis az, hogy megismerjük érdemileg a másikat, hogy felelősen ...

Tudom, tudom. Másik témát harangoztam be. De mikor kezdtem átgondolni a másik személyiségének megismerésére vonatkozó dolgokat, úgy éreztem, ez a téma kívánkozik előbbre, mert így a másik is sokkalta érthetőbb lesz, amikor végre hozzájutsz, kedves Olvasóm. Úgyhogy most előbb tegyünk egy kitérőt, és térjünk ki arra, hogyan alakulnak ki és tovább a párkapcsolatok általában. Még egy dolgot le kell szögeznem előre: nem szeretem igazán használni az "együttjárás" kifejezést, de jelenleg nincs túl sok jobb szó helyette, ami ne hordozna valamilyen módon pejoratív értelmet. Pl. szívesen írnék udvarlásról, de a legtöbb emberben - és néha bennem is - az az érzés kerekedik felül, hogy ez valami pátoszos nosztalgiázás. Pedig ma is szükség lenne udvarlásra jobb esetben. Arra a fajta férfi diktálta (ő általa kezdeményezett) lovagiasságra gondolok, ami manapság áldozatul esett a modern közerkölcsnek. Pedig tedd a szívedre a kezed, kedves Olvasóm - ha lány vagy, azért, a fiú vagy, azért - a...

Kezdetek Minden párkapcsolatnak van egy kezdeti időszaka. Amikor az egész még csak lebeg a levegőben, de nem dőlt el, hogy igazán lesz belőle valami. Lehet érezni, hogy valami kialakulóban van, de minden bizonytalan és törékeny. Roppant izgalmas időszak ez. De nem mindenkinél ugyanúgy és ugyanakkor jelentkezik. Mivel minden párnak különleges és egyedi a története, itt most csak néhány alaphelyzetet írok le. Vannak azok a párok, akik viszonylag gyorsan jönnek össze. Valahol, valamilyen közegben találkoznak, és egymásra csodálkoznak. Szinte rögtön vonzalom alakul ki közöttük, és előbb utóbb valahogy egy vagy több véletlenszerű (persze ők inkább sorsszerűnek élik meg) találkozás után már ők keresik a lehetőséget, hogy egymás társaságában lehessenek. És nem sokkal utána össze is jönnek, azaz hamar hivatalossá teszik azt, hogy megkedvelték egymást, és ezentúl együtt fogjuk látni őket. Itt az idő tényezője igencsak viszonylagos. Mert van akinél a gyors azt jelenti, hogy háromszor látta a ...

Mirjam megjegyzése elgondolkodtatott egyről s másról. Úgy érzem, tisztáznom kell dolgokat, hogy mindenki értse, mire valóak ezek a bejegyzések és minek szánom őket. Először is, ezek a bejegyzések, főleg amik a ruházkodásra és sminkelésre vonatkoznak (beleértve az öltözködési kódexet is), ajánlások - nem dogmák. Az Egyház tanítása, mások és saját tapasztalataim tükrében születtek. De nem képezik a hit letéteményének részét, így ezek csak tanácsok, nem von magára senki sem kiközösítést, ha nem eszerint cselekszik. Mindenképpen meg kell itt jegyeznem, hogy nem szép dolog másokat kizárólag az öltözködésük alapján megítélni. Gyakran tapaszalom, mennyire rossz gyakorlat ez. Például a tinédzserek öltözködését forszírozni a templomban... A hitét nem az határozza meg az embernek, mit hord. Isten úgy lát minket, mint senki más - belelát a szándékainkba is. Ám az is igaz, hogy ezzel együtt az öltözékünkkel is benyomást hagyunk másokban. A hitelesség szempontjából szerencsésebb, ha a lelkisé...

Mielőtt rátérnék a szeretet természetrajzára, szeretnék itt beszúrni még egy könyv ajánlást. Én nem olvastam ugyan, de megbízható barátnőm ajánlotta Gabriel Calvo (atya): Kéz a kézben c. könyvét fiatal pároknak, melyet a MÉCS Családközösségek adnak kézre. Aki szeretne ilyet, szóljon a megjegyzésben, a barátnőm meg tudja szerezni. Az ő elmondása szerint nagyon jó (jegyességre való) előkészítő, és benne foglaltatnak olyan dolgok is, amiket érdemes a párunkkal még most az elején megbeszélni. Emiatt gondolom úgy, hogy érdemes lenne megnézni. A szeretetről Nincs könnyű dolgom, mert a mostani bejegyzést, részt a régtől bevésődött s pont emiatt kissé már homályos, de valóságos emlékeim alapján írom. Ezt a tanítást a Megismerkedéstől a házasságig c. könyv ismertette meg velem először, s emlékszem, akkor is, ott is Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, teológus volt az előadója. Később ez a tanítás visszacsengett a Ketten hármasban c. kitűnő, házasságra felkészítő Gyökössy Endre könyvben.  ...