Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2012. július 29., vasárnap

AS szabvány szerint

Régen (vagy nem is olyan régen?), amikor fiatal felnőttként sokat segítettem be édesanyámnak a munkájába, lévén ő kirakatrendező volt, én meg kirakatrendező tanonc, sokszor álltam édesanyám elé és kérdeztem tőle: jó lesz így? Ő nagyon sokszor válaszolta: nem lőnek vele, AS méret szerint dolgozunk (arra gondolt, hogy ne görcsöljek rajta, mert akkor nem lesz jó). Az AS méret azt jelenti: Ahogy Sikerül.
Senki se higgye, hogy ez azt jelenti, tök mindegy, az ember mit tesz. Ez arra vonatkozik, hogy az ember megtesz minden tőle telhetőt, a legjobbat hozza ki magából, és utána jön az AS méret. Ha én megteszek mindent, utána már nem számít, hogy tökéletes-e a végeredmény - valószínűleg jó lesz így is úgy is. Ez anyám pedagógiája. 

Miért írom mindezt? Mert nem tudok nem erre gondolni, amikor belegondolok, hogy az AS szabvány miatt lett belőlem igény szerint szoptató, babáját kendőben hordozó anyuka. Az első kicsimmel egyáltalán nem innen indultunk el. Egy köztes megoldás híve voltam, ami egy rugalmas napirenden alapul. És őnála kizárólag babakocsink volt, kendőnk nem. A hordozás ötlete akkor vetődött fel, amikor megszületett Huncutka, a második. Tudtam, Cicukám olyan agilis, hogy szükség volt valamire, amivel én meg szüntelenül a nyomában lehettem. Láttam a baba-mama klubban a hordozó anyukákat, és ki kellett próbálnom. Őszintén, nagyon bevált. Nekem, és a kicsinek is. (Szerintem mindenki és minden baba más - kinek mi válik be, nem ajánlások függvénye. Ám beválhat másoknak is.) Nagyon szeretett kendőben aludni. Olyan jól ellazult, ha nyugtalan napokon magamra kötöttem, és úgy altattam. Az alvókája mai napig kitűnő. Bár egy darabig nem lehetett ezt elmondani róla... Úgy éreztem, neki ezzel tudom megadni azt a figyelmet, amit a másiknak megadok. Olyannyira bevált a kendő, hogy most a harmadik babát is abba kötöm. A kocsi több minden miatt kiesik a pixisből. Nem mondom, van hátránya is, ha azt tekintjük, nem olyan kellemes összeizzadni nyáron a picivel, de a többi dolog viszont csak pozitív. Könnyen mozgok, bármikor használhatom itthon és kint is, leveszi a hátamról a súlyt, és van mivel sátrat képeznem magunk körül, ha olyan helyzetbe kerülök, hogy muszáj nyilvánosan etetnem. 
Ami a szoptatást illeti, középső lányom még mindig nem igény szerint szoptatott baba volt, de közelített hozzá, észrevétlenül is. Emlékszem még arra is, mit írtam Mária Magdaléna blogján, amikor írt az igény szerinti szoptatásról: azt, hogy nem vagyok a pártján. 
Hát jelentem, ez is megváltozott. Az AS méret szerint alakult így ugyanis. Legkisebb babámnak már az jutott, hogy nem húzom az időt hogy meglegyen a 3 óra, hanem ha kell 2 óránként, sőt, ha nagyon muszáj, 1,5 órára az előző etetésre megszoptatom. Valahogy így nyáron, ezzel a babussal ez vált be. Az előző babáimhoz képest nem fogadja el a vizet, mint folyadék pótlást a tej mellé. Csak tej, más semmi. Így az ember kénytelen sűrűn szoptatni, hogy a gyerek ne szenvedjen porzó toroktól... :D Így persze kb. 8-11 szoptatás jön össze egy nap, de a gyerek jól fejlődik, és elégedett. Látszik rajta. Tönkre biztos nem tettem.
Ennek és a hordozásnak pedig van még egy "mellékhatása", ami szempontomból igen kellemes. Kb. 7-8 órát alszik egyben estétől hajnalig. (Olvastam egy cikket, ami szerint egy hordozott baba éberebben alszik hordozás közben, ezért este pedig mélyebben, és hosszabban - nos most már kezdem elhinni, hogy ez igaz.) Így bizony van időm aludni, és ez nagyon jó dolog. Mert szükségem is van rá. Három gyereket összeegyeztetni egyáltalán nem piskóta. De ez van - ebből kell a legjobbat kihoznom. :D És senki se higgye, hogy nincs már egy bevett napi ritmusunk, még ha az nap közben rugalmas mintázatú is...
Szóval így sikerült. Eljutottam valahova, ami úgy tűnik nekem, ugyanúgy beválik, mint a másik, amivel kezdtem. Gyerekenként eltérő, mikor mire volt szükség. De haladásnak élem meg. És végre színesebben, árnyaltabban látom ezt a kérdést.

Kedves Mária Magdolna!
Kijelentem, hogy a véleményem megváltozott azóta a megjegyzés óta. Igény szerint szoptatok, még ha először nem is láttam át, hogy ez így van. Csak akkor értettem meg, amikor anyósommal beszéltem, és ő nem értette meg, miért nincs pontos ideje a szoptatásnak, miért nem tudom pontosan, mikor etetem meg a gyereket. Kénytelen vagyok beismerni, hogy tévedtem - de ennek örülök. Az igény szerinti szoptatás is jó dolog, és beválik - gyereke válogatja. Szóval most már én is a pártodon vagyok ebben. 

Sosem késő újat felfedezni, újat tanulni, és beismerni, hogy megváltoztak a dolgok. Sokszor az életben nem marad számunkra más, mint beismerni: AS méret szerint alakult.

2012. július 28., szombat

Grill hangulatban

Már másodszorra találkozom az általam olvasott blogok közt a "staycation" fogalmával. A helyváltoztatás nélküli nyaralást jelenti, avagy a vakációzást otthon. :D
Először Viánál olvastam róla, és ő érdekes tippeket is adott a megvalósításhoz. Ami miatt felfigyeltem rá, az az, hogy amúgy is staycation-re vagyok ítélve, hiszen pici babánk van, így legalább fel tudom dobni az itthon töltött nyarat.

Persze tudom, mások vagyunk, és nem egy anyukától hallom, hogy 2 hónapos csöppséggel simán elutazik. Én azonban nem szívesen teszem ezt a mi Babócánkkal, mivel az eddigi vendégeskedések is rendre kifárasztották őt. Amennyire meg tudtam állapítani, anyatársaim mind vállalkozó szelleműbbek, mint én. Én ugyanis nem tartom annyira jó ötletnek, hogy egy csecsemővel strandra, vagy vidékre menjek - utóbbit huzamosabb ideig. Egyszerűen felborul ilyenkor a pici napirendje (már ha lenne úgy valami teljesen konkrét, mert egyelőre csak néhány időpont viszonylag stabil, és már ez is valami), az alvása és a többi... A többiek úgy látszik szívesebben megbirkóznak ezekkel a jelenségekkel, mint én. Nekem fő a gyerek nyugalma (és bevallom a sajátom is, mert ezen múlhat az is, milyen itthon a hangulat...), és az, minél előbb legyen egy rendszerünk, mert később ahhoz tudom rendelni a napi rutint. 
A többiek javára legyen írva, ők amiatt vágnak bele, mert a többi gyerekkel könnyebb víz mellett, jó levegőn. Ezt is tökéletesen meg tudom érteni. Szóval le a kalappal a bátrak és vállalkozó szelleműek előtt!

Még a "staycation program" beindulta előtt - július elején - évfordulós vacsorán voltunk a Trófea Grillben. Idén Cicuka is jött velünk és nem bántuk meg, hogy magunkkal vittük. Tulajdonképpen ha előbb-utóbb családi ünnepet akarunk tartani az évfordulónkon, akkor valahol el kell kezdeni a gyerekek bevonását is. A másik kettőre a Nagyi vigyázott ezalatt. 
Már régóta fájt a fogam egy jó steakre, különösen amiatt, hogy a kórházban, a csecsemő osztályon töltött napok alatt kiolvastam a Magyar Konyha steakről szóló cikkeit... Úgyhogy idén is bélszín steak volt a megkoronázása az estebédnek - mert bizony délután mentünk el.
Az Ember és én is úgy találtuk, a grillezett ételek a legjobbak ezen a konyhán, és mindketten elégedetten távoztunk. Minden olyan dolgot, amit már régóta nem ettem, és kiéheztem rá, összeválogattam: sushit, rákot, lazacot, kagylót... És olyasmiket is ettem, amit otthon nem: madárbegy salátát, szarvasgombás olajat hozzá...
Nagyon pihentető töltekezés volt ez.   

Aztán olvastam a fent említett posztot, és elgondolkodtam azon, mit tehetnék azért, hogy nyári hangulatot teremtsek. És egyértelműen az ételek "nyáriasítása", azaz szabad tűzi és könnyedebb jelleg megteremtése volt az első kulcs hozzá. Ezért elővettem az egyetlen eszközömet, amin otthon is tudok grillezni, az apámtól kapott Hot Plate-et. A mélyhűtőben talált csirkemellet és tarját bepácoltam, egészen egyszerű otthon is elkészíthető pácokkal. (A csirkéhez borsot, rozmaringot, vöröshagymát, fokhagymát, chilli port, a tarjához borsot, paprikát, mustárt, vöröshagymát, fokhagymát, pirított köménymagot és koriandermagot összetörve, chilli port - mindegyiket olajjal kevertem el, és a húsba masszíroztam, sót pedig nem tettem hozzá mert megkeményítette volna a húst.)
A csirkéből finom apróhús lett, mellé petrezselymes újkrumpli volt a köret. A tarjából kiváló flekken vált egy-két nap múlva, és mellé sárgarépás rizottó dukált, ismét a nyár szellemében. Hagymát dinszteltem, ráraktam az apróra vágott sárgarépát, pároltam egy kicsit fedő alatt, és utána a megmosott kerek, apró szemű rizst hozzáadtam. Mostanság a húsleves végét mindig elteszem alaplének, és most jól jött, mert ezt adagoltam hozzá kanalanként, amíg puhára és krémesre nem főtt a rizs a sárgarépával. A végén petrezselyemzöldet, és vajat forgattam bele. Illet volna még sajtot is reszelnem hozzá, de abból épp kifogytunk, így az elmaradt. A lányoknak azonban ízlett így is. A férjemnek, miután másodjára is megpróbáltam elé adni, azért jeleznie kellett, hogy máskor jobban a szívébe találok, ha normál zöldséges rizst készítek. Sebaj - eltettem a receptet olyan időkre, amikor csak magamra kell főznöm. Azért nagyon ritkán akad ilyen.
A hétvégére pedig a fasírt és petrezselymes krumpli mellé pedig sült paradicsomot követtem el. A sült paradicsom rendkívül egyszerű, görög étel, aminek a kulcsa az, hogy porcukor kell hozzá. Az ember egy hőálló tálba teszi a paradicsomokat, amit előzőleg a fenekükön kereszt alakban kissé bevágott. Aztán porcukrot hintünk a vágatokba, babér levelet tűzünk bele, megsózzuk, borsozzuk, (olíva) olajjal meglocsoljuk, és végül megsütjük. Nagyon jó alternatíva saláta helyett is, és rendkívül jól illik sült húsok mellé.
A másik recept, ami szintén a nyarat idézte, ám újonnan próbáltam ki, az a tejszínes kukoricaleves. Mondhatom, kifejezetten kellemes, nyárias zöldségétel, egyszerű, olcsó, és nagyon finom. Leteszteltem az Emberen is, és ő is kellemesnek találta. :-)

Szóval, ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is, ezeket az étkeket. És ha ti sem tudtok elszabadulni otthonról, találjatok ki ti is valamit, amivel a vakációt hozzátok az otthonotokba. Hiszen még van egy hónap a nyárból. :D

2012. július 11., szerda

A tisztaság értéke - a párkapcsolati sorozat margójára

Hogy mennyire abszolút érték a tisztaság, azt legjobban a tisztaság vértanúja, Goretti Mária élete és halála mutatja. 
Azt hogy ennek a múlt századi kis szentnek a példája mennyire aktuális a mai napig is, nem is gondolnánk. Pedig így van. Talán ma még jobban tudjuk őt csodálni, talán jelenünkben még több értelmet és aktualitást nyer régi tette, mellyel beírta magát az emberiség és a szentek történetébe: akár a halál árán sem engedett a tisztátalanságnak, és megbocsátott annak, aki meg akarta őt többször is erőszakolni, később pedig indulatában többször is halálosan megszúrta. Talán képesek leszünk azonosulni bátorságával, mellyel az életnél is jobban szerette Isten akaratát.
Íme egy csodálatos és ma is aktuális írás róla, Ágnes testvér tollából, mely az Új Emberben jelent meg mintegy 10 évvel ezelőtt. Egyik levelező listán hívták fel rá a figyelmem, és nagy élmény volt olvasni a sorokat!
Remélem nektek is annyira fog tetszeni ez a cikk, mint nekem!

2012. július 3., kedd

Tánc-film-ajánló kiegészítés

Mária Magdolna említette a Center Stage azaz Rivaldafényben c. filmet. Megtaláltam a YouTube-on, angolul, egész jó minőségben. Érdekes film volt.
2000-ben mutatták be és nagyon mulattatott, amikor a kecses balett táncosokat megláttam a civilben klumpát és patacipőt hordani - mert akkoriban az volt a divat. Meg mini lapszoknyát... De jó, hogy végre kiment a divatból a holdjáró meg a patacipő... Annyira nem volt egy jó trend. Mindenki hülyén nézett ki benne, és ezt a film is bizonyítja. Persze annak idején nekem is volt patacipőm, ill. szandálom. De jó, hogy azóta már réges-rég kidobtam.

12 tehetséges fiatalt vesznek fel újoncnak az Amerikai Balett Társulathoz, akiknek bizonyítaniuk kell majd egy nagy előadáson, hogy kiválóak ahhoz, hogy felvegyék őket a Társulatba állandó tagnak. Ők a tánciskolájuk legjobbjai, de hogy elég jók-e a Társulatba, azt a koreográfus igazgató dönti el.
Az ő sorsukat, versengésüket és szenvedésüket követhetjük nyomon, főleg 3 egy szobában lakó lány, Jody, Eva és Maureen szemszögéből.
Jody minden álma, hogy bekerülhessen a Társulatba, ám nincs könnyű dolga. A tánctanárnőjük ugyanis állandóan talál valami hibát a mozdulataiban. Jody elkeseredik, mikor azt látja, hiába a sok külön gyakorlás, nem ér semmit. Ám a remek táncos, Cooper Nielson, aki koreográfusként szeretné a bemutatón megmutatni mit tud, felfigyel rá. Jody nem tud ellenállni a vonzerejének, így hamar az ágyában és csapatában találja magát, főhősnőként, ahol Cooper saját szerelmének történetét (melynek eredeti szereplői az igazgató és fiatal felesége) akarja színpadra vinni. De mi lesz ezután Jody sorsa? Vajon valóra válik az álma? És vajon kit választ majd végül? A megbízható csoporttársát, Charlie-t, vagy a zseniális, de öntörvényű Coopert?
Eva lázadó, aki késik az órákról és beszól a tanárnak. De ezzel leplezi önbizalomhiányát. Szeretne a társulatban balettozni, és vezető szerepeket táncolni, de úgy hiszi, nincs rá esélye, míg egyszer csak a bemutató napján váratlan lehetőség pottyan az ölébe, amit nem lehet kihagyni...
Maureen gondokkal küzd. Bár technikája hibátlan, és ő a bezzeg a csoportban, mégis lélek nélkül táncol. Anyja, aki a Társulatnál dolgozik az irodában, biztatja, és hajszolja. Maureen egyre inkább nincs kibékülve önmagával és életével - sőt testével sem. Az önhánytatások és koplalások az anorexia rémével fenyegetik. Egyetlen jó az életében új barátja, akiről nem tudja eldönteni, önmagáért szereti-e, vagy csak azért van mellette, mert balett táncos...
Minden jó, ha jó a vége... Nézzétek meg ti magatok is!

Angolul értőknek pedig ide szúrtam: