Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2010

Karácsonyról s a dolgok egyéb állapotjáról...

Kép
Kedves Olvasóm!

Tettem egy ígéretet, hogy megpróbálom leírni a karácsonyunkat. De most egyszerűen képtelenségnek bizonyul előttem ez a feladat. Hogy tudnám leírni szavakban azt a bensőségességet, amit most átéltünk? S ami főbb, szabad-e ilyesmit képernyőn híresztelni?
A válasz bennem az, hogy nem. Mert családunk legféltettebb kincseit nem tehetem közszemlére. S nem büszkélkedhetek a kegyelemmel, amit nem magamtól kaptam. Hiányosságainkért sem kívánok előttetek pirulni. Isten legméltatlanabb hitoktatója vagyok, és sokszor remélem, hogy Ő kipótolja majd hiányosságaimat, mint Vianney Szent Jánosnál is tette.

Ezért sem írnék arról egy teljes bejegyzést, hogyan honosítottam meg a családban a közös imát. A válasz az, még mindig nem honosodott meg. Az emberi lélek furcsa jószág. És nagyon sok függ más mellettem élő lelkektől is. De azért néha adatik egy-egy öt percnyi imaközösség. Egy együtt elmondott esti ima Cicuka lányommal... egy együttes ima valakiért, hogy gyógyuljon meg, vagy lelki gon…

Felhívás a kedves Olvasóhoz!

Kép
Kedves Olvasóm!

Nem vagyok feltétlen híve a demokráciának a blogírásban, de mivel szerintem mint minden olvasmány-élményt közösen hoz létre az író, s aki olvassa, ezért szeretném kikérdezni a véleményeteket.
Ha van valami, amiről szívesen olvasnál itt a blogon, az én tollamból, és fejemből, az én életemből, akkor írj megjegyzést ehhez a bloghoz.
Ha teljesíthető a kérés, lehetőleg egy teljes blogbejegyzést szánok az illető témának.
Most már csak rajtad áll a dolog, kedves Olvasóm!

Kívánok Boldog Karácsonyt, ha addig nem írnék!
:-)
Eme blog szerény szerzője

Karácsony felé a havas úton...

Kép
Eltűntem.
Persze volt ennek több oka is.
Egy: valaki, aki legfontosabb nekem az emberek között, meggyanúsított, feltűnési viszketegségből írok blogot - blogokat. Ezt vizsgálgattam egy ideig. Arra jutottam, ha ő azt kéri, töröljem blogjaimat, megteszem szó nélkül. A kezébe is adtam a döntést, de ő nem kérte vérüket. Csak azt, ne legyenek rovására családi életünknek. S ez tiszteletre méltó bölcsességre vall kedves uramtól. :-) Valóban igaza van-e, ezt kutattam hosszú napokon át, amikor volt időm ezen töprengeni. Valóban önzésből, egocentrizmusból írok-e? Arra kellett jutnom, hogy talán többségében a bejegyzéseimnek nyugodt lehet a lelkiismeretem. A blogot tanúságtételnek szántam. És többetek felől kaptam is erről pozitív visszajelzést. Aztán, ha úgy nézzük, hogy a mi tükrünk ugyanúgy a Szűzanya szeme, mint Nyírő József Isten igájában c. önéletírásában a kispapoké, jobb, ha valóban akkor írok, amikor akad rá időm, mint most.
Kettő: olyan sok minden történt velünk, hogy csak kapkodtam fej…

Karalábé krémleves zsemlegombóccal

Kép
Egyik kedves barátunktól hatalmas, gnóm "zellert" kaptunk, és ő mondta, főzzek belőle zellerkrémlevest. Emlékezvén az egyetlen zellerkrémlevesre, amelyet ettem - nagyon ízlett - és amit a Baba-mama klub komatál szolgálatán keresztül készített nekünk egyik kedves anyatársam, nekiláttam utána nézni, hogyan is készül. Amikor pedig felvágtam a "zellert", hogy felaprózzam, gyanúsan karalábé illata és állaga volt. Aztán megkóstoltam, s valóban karalábé volt. Most lehet velem együtt nagyokat nevetni. :D Mert mai napig nem tudom megmondani, miért nem tudtam sem én, sem barátunk megmondani a különbséget. Gyanítani ugyan gyanítottam valamit, de nem hittem volna, hogy vidéki származású barátaink mellényúlnak...
De úgy de úgy megkívántam a krémlevest, hogy nem párolgott el lelkesedésem, s a párolt karalábé remek zamata lengedezett a képzeletem szeme, szája és orra előtt. Nagyot nyeltem, s uccu neki, én krémlevest főztem a karalábéból.

Karalábé krémleves zsemlegombóccal (ahogy én…

Páduai Szent Antal, egy szétszórt anya mentsége

Kép
Circo blogjában olvastam egy vidám befejezésű történetet egy maciról, aki csodálatosan került meg kis gazdája számára, aki nélküle nem lett volna meg. Igen, nagyon jónak érzem, hogy szülei az Urat is bevonták Maci keresésébe. Isten az egész életünket át akarja járni, és minden gondunkban velünk akar lenni, mert szeret minket. Nincs az az apró-cseprő dolgunk, amiben ne támogatna minket így vagy úgy, még ha pititánernek is érezzük ahhoz, hogy Istent zaklassuk vele.
Mélyen átérzem ezt a megtapasztalást. Lévén volt már benne részem.
Fiatal koromban nagyon szétszórt voltam. Rengeteg holmit hagytam el. Az új márkás órától kezdve - amit az iskola takarítónőjének kezén láttam viszont és aztán soha többet - ruhákon keresztül egész tornafelszerelésekig. Volt olyan, hogy elmentem kisiskolásként a portára megkeresni a tornacuccom, hátha a takarító nénik megtalálták. És az előzőleg elvesztett tornazsákomat - ami helyett volt a "mostani" - találtam meg! Édesanyámnak végeláthatatlan bosszú…

Születésnap volt a mi utcánkban! :-)

Most szombaton volt Cicukám harmadik születésnapja! :-) Előtte 10 nappal pedig Huncutka születésének első évfordulóját ünnepeltük.
Most következik az a közhely: hogy repül az idő!
De tényleg. Olyan gyorsnak érzem növekedésüket, fejlődésüket.
Cicuka már nagy és okos óvodás, aki az óvodában képes önállóan öltözni, aki jobban eszik, és egyedül is kitűnően játszik, akinek már címzetes batátosnéi vannak (a Virág és a Cseresznye jelű hölgyek), akikkel együtt csimpiskedik az oviban. Vegyük csak azt az esetet, amikor elment a fent említett hölgyeményekkel "fát vágni". Nekem ezt mesélte. Megkérdeztem, hogy hova mentek fát vágni? Mire ő: a kertbe. És aztán lebuktatta saját magát: és a Zs néni rájuk szólt, hogy azonnal jöjjenek ki onnan. Cseresznye anyukájától tudtam meg később, hogy a kis drágák favágás címén palántákat húzkodtak ki... Másnap, lekötendő kertészkedő hajlamukat elvitték őket répát húzkodni a kertbe... És én, mint felelősségteljes szülő, nem tudok mást, csak... könnyesre…

Cicuka kedvence torta

Születésnap volt a mi utcánkban. :-)
Cicukám szombaton három éves lett! Huncutkám pedig tíz nappal előbb betöltötte az egy kerek esztendőt. Hogy miért nem írtam róla posztot? Mert szánalmasan rosszul sikerült az elzászi almatorta, amit készítettem neki - életemben először. Tanulság a dologból, újat nem szabad készíteni jeles napon, mert megég... szó szerint, mert valóban megégett kissé a tésztája. Ízre amúgy nem volt vele baj, de többet vártam tőle. :-(

Cicuka tortája azonban más volt. Azt úgy kérte a leányzó, mivel egyszer már készítettem, és akkor nagy sikert aratott. Kanálról kanálra befalt egy teljes szeletet! Az úgy volt, hogy néha be szoktam térni a Diszkontba, és szétnézni, "ma mit kapok olcsón". Ott szoktam beszerezni a Cantuccinit is potom 200 forintért zacskóját, amikor épp van nekik. Akkor épp kakaós piskótájuk volt, három lapos, ugyanennyiért. Én lecsaptam rá. És aztán egy kis ajándékba kapott meggybefőttel, meg némi pudingporral felturbóztam. Féltem, hogy kissé …

Éljen a pirog!

Nehogy azt higgye bárki is, hogy a konyhám tele van nemzetközi étellel. Szeretek ugyan kipróbálni ezt-azt, de első számú kritikusom kedvéért alapvetően magyaros konyhát viszek, amibe belefér azonban néhány újítás. Mivel férjem ezekhez az ételekhez van hozzászokva, nem várhatom, hogy mást szeressen meg hirtelen. Ám elfogadja, ha néha kipróbálok nemzetközi ételeket is, mint amilyen az olasz konyha remekei, vagy a tempura, a tortilla. Szeretek néha kipróbálni ilyesmit is. És általában nincs rossz visszhangja.
Úgyhogy a remekül sikerült gombapaprikás és friss galuska (nokedli) után végre volt egy új megvalósítandó ötletem.
Láttam a Tv Paprikán egy új műsort, amiben egy skót nő az anyjával piték elkészítését mutatja be. Készítettek egy nagy, hal alakú pirogot, halas-rizses töltelékkel, ha jól emlékszem. Azóta a netet böngészem pirogreceptek után. És találtam is.
Hogy mi a pirog? Itt olvashatsz róla, ha nem meríti ki válaszom a kíváncsiságodat. Orosz ételkülönlegesség, ami egyfajta töltött …

A Fény éjszakája

Kép
Faragott tök pofi...

Nem tudom, kedves Olvasóm, te mit gondolsz a Halloweenről. Én ki nem állhatom. 
Régebben a tanúságtevésnek egy lehetősége volt az számomra, hogy amikor invitáltak Halloween buliba, a régi haveri társaságomban én mindig kijelentettem, hogy nem ünneplem a Halloweent. Én a Mindenszenteket ünneplem. Úgy is, mint keresztény és úgy is, mint magyar. Egyáltalán nem tetszik ez a hirtelen térfoglalás, amit ez a sötét ünnep véghezvitt hazánkban. Nem elenyésző mértékben azért is írattam a lánykámat katolikus óvodába, hogy ne kerüljön be még véletlenül se a gyermekeim tudatába. Mi is ez a Halloween? A Mindenszentek előéjszakáján, október 31-én ünneplik és a neve az All Hallow's Eve-ből származik, mely jelzi a Mindenszentek ünnephez való kötődését. De ha elolvassuk a Wikipédia szócikkét (vagy az angol nyelvű Wikipedia szócikket) ezzel találjuk szembe magunkat: "A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe...". Semmi köze…

Mézes krémes

Régen dolgoztam egy könyvesboltban. Volt egy takarító néni, aki ugyan nem volt túl szimpatikus tulajdonságokkal megáldva, azzal mégis, hogy kiváló házi süteményt tudott sütni. Egyszer megkínált a mézes krémesből. El sem akartam hinni, hogy ő maga sütötte, olyan jó volt. Utána felnéztem rá. A szememben nagy értéket képviselt egy olyan ember, aki ilyen finom süteményt tud sütni. Főleg azért, mert én nem tudtam.
Amióta férjnél vagyok, azóta megcsináltam egyet s mást, így nagyobb az önbizalmam. Amikor Sárosdi Virág 8 éhes száj blogjában rátaláltam a receptjére, elhatároztam, egyszer elkészítem. Ő a gyerekeknek torokbetegségre készítette. Énnekem is pont azért jutott most eszembe, mert Cicukám nagyon köhög.
Mivel a 8 éhes száj megszűnt, itt közreadom megint a receptet.

Mézes krémes

Hozzávalók:
a mézes lapokhoz
50 dkg liszt
15 dkg porcukor
1 késhegynyi szódabikarbóna
5 dkg vaj/margarin
4 evőkanál olvasztott méz
1 egész tojás felverve
5 evőkanál tej
a krémhez
20 dkg liszt
3-4 dl tej
25 dkg vaj/m…

A lelki töltekezés napja avagy hitoktatói továbbképzés

Kép
Igen. Jelentem alássan, hitoktatói továbbképzésen vettem részt. Mit kerestem ott? Nem említettem volna? Szeptembertől hitoktatást vállaltam. A személyiségi jogok értelmében nem írom meg, hol vagyok hitoktató. Ilyet csak magánban annak, akit érdekel. Az életem olyan lendületessé vált számomra, mint fiatal koromban, amikor egyik programról a másikra jártam... Két csoportot tanítok hétfőnként.
Egy kedves hitoktató bácsi, akinél hospitáltam, most nagyon beteg, és úgy volt egy fél évig átveszem tőle a csoportjai egy részét, s aztán ő majd visszaveszi. Most úgy áll a dolog, hogy még betegebb lett, s azóta nem sok remény van, hogy visszaveszi tőlem a tanítást.
Itt állok, a mély vízben, nyakig. Kezdőként. Bizony, eléggé illetéktelennek érzem magam sokszor. Csak egyetlen dolog miatt nem hátrálok meg: azért mert Isten megmutatta, hogy ez a hivatásom, ezt bízta rám, erre teremtett, ennek gondolt el. A családanyaság mellett természetesen. Nem hagyta, hogy a vizsgáimon elhasaljak, s most is, bár a…

És még mindig a dalai lámáról...

Kép
Kedves Olvasóim, akik olvastátok a dalai láma látogatására írt posztomat!
Egyik kedves barátom segítségével végre olyan tényeket és gondolatokat tárhatok elétek, amelyeknek tükrében nekem is sokkal világosabbá váltak bizonyos dolgok.
Ez a kedves barátom, akit akkor nevesítek, ha ő ehhez hozzájárul - egy kiváló koponya -, egy mindkettőnk által látogatott levelezőlistán írta a következőket (az ő személyes engedélyével idézem):

Először is megjegyzem, hogy a buddhizmus,amelyhez ő (a dalai láma - a blogger) formálisan tartozik, annyira különböző ágakra vált szét, hogy voltaképpen némileg megtévesztő mindre a buddhizmus szót használni, mert inkább tekinthetők külön vallásoknak némi közös alappal, mint egyazon vallás részeinek. Tehát sokkal jobban különböznek egymástól, mint a kereszténység fő ágai. Az eredeti buddhizmus egyfajta vallásfilozófia, amely nem foglalkozik istenekkel (így szinte ateistának mondató, bár nem materialista). Sri Lanka szigetén,  Kínában, és Japánban levő ágai állnak l…

Elmaradt bejegyések - Két csuda muffin

Ha az ember élete hektikus, nem jut ideje mindenre. Olyankor sajna a prioritás szellemében kell eljárnia. Így sajna egyedül maradt szegény blogom, bejegyzés nélkül.
De azt ne higgyétek, kedves Olvasók, hogy tétlenkedtem az alatt!
Be is bizonyítom!
Mirjam Konyhatündér blogjában olvastam a cukkini tallérról, és eszembe jutott családi kedvencünk, a rántott karfiol. Minálunk ehhez elengedhetetlen a házi tartármártás. A legjobb az, amikor a rántott hús mellett van ez is, meg esetleg egy kis cukkini vagy gomba... Egyébként az egyszerű rántott szelet mellé nagyon passzol a pestoval ízesített tejföl. Frissítő, üde ízhatás a hús mellé. Kiváló.
Kiskuktámmal, Cicukával se tétlentedtünk. Íme a kétféle muffin, amit sütöttünk:


A receptek a Csodálatos muffinok c. könyvből valók.


Eperlekváros smartiesbomba

Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg smarties
25 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
12 teáskanál lehetőleg sűrű eperdzsem
10 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tojás
0,8 …

Barbi báli ruhája

Kép
Részemről nem szándékoztam Barbie babát venni Cicukának. Ezek a babák csak arra jók, hogy a lányokat egészségtelen önértékelésre és fogyasztói gondolkodásra neveljék. Sőt, én még Czakó Gábor meghatározásával is egyetértek, melyet a Magyar-Magyar Nagyszótárban írt meg (Barbie: lélekszobrocska, prütykölni nem csak tud, tanít is).
De nem egyszer fordult már velem elő, hogy amit én - sőt mi, a szülei - nem tartottam jónak, az akaratom ellenére bekerült az életébe, és mivel számára vonzó volt, már nem volt visszaút. Így jártam pl. a műanyag klumpával. Igen, azzal a lyukacsos műanyag klumpával, ami annyira divatos manapság, s amit sok gyerek lábán is megtalálunk tarka gumifigurákkal telecsicsázva. Mivel volt alkalmam kipróbálni, és nekem nem vált be, mivel óhatatlanul is mindig belefülledt a lábam, úgy gondoltam, ilyet Cicukára rá se adok. Az ő kis fejlődő lábának inkább kell egy jó magas szárú, sarkat megfogó, jó tartást biztosító szandál, mint egy ilyen papucs. De aztán a nagyszülei mégis v…

A dalai lámás bejegyzésről és a rá érkezett megjegyzésekről

Kép
Mikor az előző bejegyzésemet megírtam, számítottam rá, hogy vegyes érzelmeket vált majd ki. Ezzel együtt nem feltűnési viszketegségből, hanem tanúságtételként írtam meg.
Kaptam is néhány névtelen és egy felhasználói névvel ellátott háromszoros megjegyzést, amit nem tettem közkinccsé. Miért? Egyrészt azért, amiért moderálom az oldalamra érkező megjegyzéseket: hogy megtartsam az oldal épületességét. Ehhez semmi köze annak, hogy jól tűröm-e a kritikát, vagy sem. Egyszerűen nem vagyok hajlandó meddő vitát folytatni senkivel. A névtelenek arra se méltattak, hogy legalább egy képernyő-nevet vagy egy igazit aláírjanak, tehát ők nem vállalták fel a véleményüket, míg én a saját nevem alatt írtam meg a posztot.
A másik, névvel ellátott megjegyzéssorozat bár sok érdekes részt tartalmazott, sajnos nem volt alkalmas arra, hogy közzétegyem. Alap beállítottságában ugyanis nem kezelt egyenlő partnerként a szerzője, így pedig csak veszekedni lehet, megvitatni dolgokat nem. Sok volt benne továbbá az olyan…

A dalai lámáról, kezdőknek és haladóknak a hitben "reloaded" - azaz a buddhizmus és kereszténység kapcsolatáról

Itt régebben egy másik írás állt, amit még 2010-ben posztoltam. A Dalai Láma látogatott akkoriban ide, és ez az esemény keresztény körökben is igen nagy érdeklődést váltott ki/port kavart fel. Tele volt a város a plakátokkal, melyeken az ő mosolygó arca nézett szembe velünk, a részletes programmal. Akkoriban olvastam az ETHOS újság régi cikkét is, amely a Röttgen házaspár (a buddhizmust elhagyó, kiábrándult volt hívők) kritikájára alapoz. Mint minden olyan kritika, ami csalódásból születik - akár csak az én régi itt szereplő cikkem - be kell lássam, túlzásokat is tartalmazhat.

Bár nem minden megjegyzést tettem közzé, ami ehhez a poszthoz kapcsolódott, azért arra emlékszem, hogy milyen baja volt vele a kommentelőknek. Egyrészt a Röttgen házaspár tanúságát buddhista körökből érkezők nem tekintették hiteles tükörnek a buddhizmusról és a dalai lámáról. És szóvá tették, hogy bizony egyoldalú forrással dolgoztam. Ennél persze durvább kritikák is értek, de már elfelejtettem a nagy részét.
Ép…