Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2010. december 26., vasárnap

Karácsonyról s a dolgok egyéb állapotjáról...

Kedves Olvasóm!

Tettem egy ígéretet, hogy megpróbálom leírni a karácsonyunkat. De most egyszerűen képtelenségnek bizonyul előttem ez a feladat. Hogy tudnám leírni szavakban azt a bensőségességet, amit most átéltünk? S ami főbb, szabad-e ilyesmit képernyőn híresztelni?
A válasz bennem az, hogy nem. Mert családunk legféltettebb kincseit nem tehetem közszemlére. S nem büszkélkedhetek a kegyelemmel, amit nem magamtól kaptam. Hiányosságainkért sem kívánok előttetek pirulni. Isten legméltatlanabb hitoktatója vagyok, és sokszor remélem, hogy Ő kipótolja majd hiányosságaimat, mint Vianney Szent Jánosnál is tette.

Ezért sem írnék arról egy teljes bejegyzést, hogyan honosítottam meg a családban a közös imát. A válasz az, még mindig nem honosodott meg. Az emberi lélek furcsa jószág. És nagyon sok függ más mellettem élő lelkektől is. De azért néha adatik egy-egy öt percnyi imaközösség. Egy együtt elmondott esti ima Cicuka lányommal... egy együttes ima valakiért, hogy gyógyuljon meg, vagy lelki gondjai megoldódjanak, Isten segítse meg. De csak ennyi van most.
Fiatal család vagyunk mi. S a kereszténységben is fiatalok vagyunk. Nem szívtuk magunkba anyatejjel, s nem vett körül minket hívő közeg, a gyermekség burkában. Férjemmel mindketten együtt tapasztaltuk meg a hitben való közösséget szerettünkkel, s akkor sem vált üdvös szokásunkká az együttes ima, mégha próbáltuk is meghonosítani. Aztán a lélek dolgai ezt is szétdúlták egy hosszú időre, ám ismét beszélhetünk közösködésről, már. Ez egy küzdelem számunkra. A kereszténység meghonosítása. Minden nap.
Vannak hiányosságaink. Talán a főbb értékek terén is, de igyekszünk. Igyekszünk hallgatni lelkiismeretünkre s Egyházunkra.
Szent irigység fog el, mikor másnak ez kapásból megy és egyértelmű, akár a levegő, amit beszív. Hát nekem ezt is tanulni kell. De azért nyüvöm ezt az iskolát, s nem adnám semmiért. Talán gyermekeinknek, ha elég jókká válunk, jobb lesz.

Így aztán most el is köszönök.
Csak még néhány szó.
Ami azt illeti, fogok írni azonban hosszasan, több bejegyzést szánva a párkapcsolati témának, amit Mirjam vetett fel. Ott komoly tapasztalati hátterem van, s van mit, s miért leírnom.

Nyírő József Isten igájában című művét olvassuk Bikficcel közösen. Nyírő szépséges irodalmi nyelvének tulajdonítsátok mostani írói ambícióimat, mellyel írtam ezeket a sorokat... :-)

2010. december 20., hétfő

Felhívás a kedves Olvasóhoz!

Kedves Olvasóm!

Nem vagyok feltétlen híve a demokráciának a blogírásban, de mivel szerintem mint minden olvasmány-élményt közösen hoz létre az író, s aki olvassa, ezért szeretném kikérdezni a véleményeteket.
Ha van valami, amiről szívesen olvasnál itt a blogon, az én tollamból, és fejemből, az én életemből, akkor írj megjegyzést ehhez a bloghoz.
Ha teljesíthető a kérés, lehetőleg egy teljes blogbejegyzést szánok az illető témának.
Most már csak rajtad áll a dolog, kedves Olvasóm!

Kívánok Boldog Karácsonyt, ha addig nem írnék!
:-)
Eme blog szerény szerzője

Karácsony felé a havas úton...

Eltűntem.
Persze volt ennek több oka is.
Egy: valaki, aki legfontosabb nekem az emberek között, meggyanúsított, feltűnési viszketegségből írok blogot - blogokat. Ezt vizsgálgattam egy ideig. Arra jutottam, ha ő azt kéri, töröljem blogjaimat, megteszem szó nélkül. A kezébe is adtam a döntést, de ő nem kérte vérüket. Csak azt, ne legyenek rovására családi életünknek. S ez tiszteletre méltó bölcsességre vall kedves uramtól. :-) Valóban igaza van-e, ezt kutattam hosszú napokon át, amikor volt időm ezen töprengeni. Valóban önzésből, egocentrizmusból írok-e? Arra kellett jutnom, hogy talán többségében a bejegyzéseimnek nyugodt lehet a lelkiismeretem. A blogot tanúságtételnek szántam. És többetek felől kaptam is erről pozitív visszajelzést. Aztán, ha úgy nézzük, hogy a mi tükrünk ugyanúgy a Szűzanya szeme, mint Nyírő József Isten igájában c. önéletírásában a kispapoké, jobb, ha valóban akkor írok, amikor akad rá időm, mint most.
Kettő: olyan sok minden történt velünk, hogy csak kapkodtam fejemet. A gyerekek egymással váltásban voltak betegek, egészségesek, s ismét betegek. Mára már én is benáthásodtam. Persze emögött a sok sütésben és karácsonyi készülődésben elrongyolódott szervezetem a hibás... Meg az, hogy még nem tudtam kipihenni a betegágyas szolgálatokat. Nem baj, most kicsik a kicsinyeim, most kell velük törődnöm, s ráérek még pihenni halálom után is, nem? ;-)
Három: történtek olyan események, melyeket itt nem oszthatok meg veletek, mégis emberi segítőerőmet, empátiámat, idegeimet igencsak megviselték.
Innen.
De van jó hírem is.
Ami azt illeti, új vállalkozásba kezdtem. Elkezdtem a Merj szeretni! kihívást. Angolul ugyan, de olvasom napról napra. Illetve igyekszem. Most volt benne pont egy pár napom, amíg időm se volt kinyitni, de nem feledkeztem meg róla.
Amióta törekszem férjemet tényleg szeretni, azóta kísértéseim is megnövekedtek. Így aztán tudom, jó úton haladok. Isten nem véletlenül adta kezembe ezt a könyvet.

No, ennyit dióhéjban. Mára.

2010. november 27., szombat

Karalábé krémleves zsemlegombóccal

Egyik kedves barátunktól hatalmas, gnóm "zellert" kaptunk, és ő mondta, főzzek belőle zellerkrémlevest. Emlékezvén az egyetlen zellerkrémlevesre, amelyet ettem - nagyon ízlett - és amit a Baba-mama klub komatál szolgálatán keresztül készített nekünk egyik kedves anyatársam, nekiláttam utána nézni, hogyan is készül. Amikor pedig felvágtam a "zellert", hogy felaprózzam, gyanúsan karalábé illata és állaga volt. Aztán megkóstoltam, s valóban karalábé volt. Most lehet velem együtt nagyokat nevetni. :D Mert mai napig nem tudom megmondani, miért nem tudtam sem én, sem barátunk megmondani a különbséget. Gyanítani ugyan gyanítottam valamit, de nem hittem volna, hogy vidéki származású barátaink mellényúlnak...
De úgy de úgy megkívántam a krémlevest, hogy nem párolgott el lelkesedésem, s a párolt karalábé remek zamata lengedezett a képzeletem szeme, szája és orra előtt. Nagyot nyeltem, s uccu neki, én krémlevest főztem a karalábéból.

Karalábé krémleves zsemlegombóccal (ahogy én készítettem)
1 kg zsenge karalábé hámozva, fás részeitől megszabadítva (vigyázat, 4 személyes adag lesz belőle)
vaj vagy margarin
víz
só, bors
szerecsendió
delikát
2 dl tejföl (esetleg tejszín, liszt nélkül...)
egy evőkanál liszt
nagy lyukon át reszelt sajt a tetejére
a zsemlegombóchoz:
1 zsemle vagy két szelet kenyér
tej
1 tojás
só, bors
petrezselyem
1 evőkanál zsemlemorzsa
1-2 kanál liszt

Az 1 centis hasábokra szeletelt karalábét bő vajon, sóval, borssal, delikáttal és szerecsendióval kevés (kb. decinyi) vízzel puhára párolom. Mixerrel vagy botmixerrel pürésítem és utána vízzel lazítva szitán átnyomom, hogy a kemény és szálas anyag visszamaradjon. Utóbbitól megszabadulok. A krémet felhígítom megfelelő sűrűségűre (híg tejfölsűrűség), és fölteszem forrni. Ha forr, behabarom a simára kevert tejfölös-lisztes "habarékkal" (ez anyósom szóhasználata).
A zsömlegombóchoz a zsömlét felkockázom és sütőben megpirítom, vagy a kenyeret pirítóban barnára pirítom és aztán kockázom fel. Tejben megáztatom, kinyomom, fűszerezem és a zsemlemorzsával és tojással összedolgozom és hagyom kissé állni. Utána belekeverem a lisztet, és kiskanállal a levesbe szaggatom, belefőzöm. Ha feljön a leves felszínére, kész.
Tálaláskor meghintem reszelt sajttal és tejfölt teszek még rá.
Szerintem ezt még lehetne fokozni némi pirított baconnel, vagy pörcösre sütött húsos szalonna darabokkal...
Bocsánat a kép minőségéért
Jó étvágyat!

2010. november 20., szombat

Páduai Szent Antal, egy szétszórt anya mentsége

Circo blogjában olvastam egy vidám befejezésű történetet egy maciról, aki csodálatosan került meg kis gazdája számára, aki nélküle nem lett volna meg. Igen, nagyon jónak érzem, hogy szülei az Urat is bevonták Maci keresésébe. Isten az egész életünket át akarja járni, és minden gondunkban velünk akar lenni, mert szeret minket. Nincs az az apró-cseprő dolgunk, amiben ne támogatna minket így vagy úgy, még ha pititánernek is érezzük ahhoz, hogy Istent zaklassuk vele.
Mélyen átérzem ezt a megtapasztalást. Lévén volt már benne részem.
Fiatal koromban nagyon szétszórt voltam. Rengeteg holmit hagytam el. Az új márkás órától kezdve - amit az iskola takarítónőjének kezén láttam viszont és aztán soha többet - ruhákon keresztül egész tornafelszerelésekig. Volt olyan, hogy elmentem kisiskolásként a portára megkeresni a tornacuccom, hátha a takarító nénik megtalálták. És az előzőleg elvesztett tornazsákomat - ami helyett volt a "mostani" - találtam meg! Édesanyámnak végeláthatatlan bosszúságot jelentett az én szétszórtságom. Bizony, nem egyszer az ő holmijai estek ennek áldozatul. Legutoljára az ő kölcsönadott dzsekije. Azóta nagyon igyekszem odafigyelni. Egyetlen utazás közben elvesztett baba szárad csak a lelkemen. Pedig a két eset között 8-9 év is van. Mi történt velem? Isten segedelmével felnőtt lettem, és megtanultam odafigyelni a holmijaimra. Már előtte is nagyon igyekeztem, de sajnos az elvesztett dzseki rontott a renomémon. Jelentem alássan, az esernyőm is megvan évek óta.
Ezen a könyvborítón látszik legjobban az a freskó,
amit leghosszabb ideig szívtam magamba.
Mai napig hatással van a rajzi világomra...
Nem azért dicsekszem, mintha ez az én érdemem lenne, mert a változást Istennek köszönhetem. Ő nevelget engem még most is, féltő gondossággal és szeretettel. Most legújabban abban segít, hogy jó anyává, jó nevelővé válhassak. Segít régi, rossz szokásaimon változtatni.
Kis kitérő...
Páduai Szent Antalnak van szentelve a templom, ahova jártam, amit anyám második otthonomként emlegetett mindig. De amíg el nem hagytam ezt a templomot, nem is tudtam védőszentjéről semmit. Csak azt, ferences volt. Nagy tanító. Meg amit még a freskók elárultak. Prédikáció a halaknak, hogy másik szerzetből lépett a ferencesek közé, és hogy csodákat vitt végbe. Hogy Isten embere volt.
Az érdeklődésemet akkor keltette fel, amikor a tévében először pillantottam meg azt a bizonyos filmet a Sugárzó Életek sorozatból.
Addig nem nyugodtam, míg a fentebb látható könyvben el nem olvastam az igaz történetét. Azóta is nagyon kedves szentem.
Nem sokkal később szoktam rá, hogy ha valamit nagyon nem találok, imádkozom a közbenjárásáért, hiszen ő az elveszett dolgok védőszentje. A legapróbb dolgokban is velünk van rajta keresztül Isten. És nekem idáig mindig segített. Meglett Cicuka nyuszija is, amit elveszítettünk az úton, s nem volt sok remény, hogy meglegyen. Ezért is tudom, mit jelentett Circonak a Maci megtalálása.
Íme a film, illetve DVD.
Itthon is megtalálható a polcunkon. :-)
Az első volt a sorozatból.
Az eltűnt pontgyűjtő kártyánk is makacsul nem lett meg. Imádkoztam többször is Szent Antalhoz, míg gondolkodtam, mi történhetett. Néha a gyerekeim kezébe kerül a pénztárcám, és akkor történik ilyesmi. Most is így volt. Férjem egyszer felemelte a szőnyeg szélét, hogy kiseperjen alatta is, és láss csodát, ott volt a kártya!
Az egyik legemlékezetesebb mégis az volt, amikor kölcsön adtam Cicukának a legjobb ecsetemet, ő pedig eltüntette. Képzelheted, kedves Olvasóm, mit éreztem. Pontosan azt, hogy most ez az égi büntetés régi szétszórtságomért. Most visszakapom azt, amit annak idején én tettem. Imádkoztam Szent Antalhoz. Mert ha bármilyen képet kell festenem, mindig azt az ecsetet használom. Értékes, mert jó volt, hasznos, kézzel kötötték. No de hosszú heteken keresztül nem lett meg. Épp elkönyveltem magamban, hogy már úgyse lesz meg, amikor eszembe jutott, bele kéne néznem a festékes dobozokba. Ott még nem néztem. És tényleg! Ott lapult a festékes gombok kettős sora között!
Páduai Szent Antal egyszer sem hagyott cserben.
Ilyenkor megköszönöm Istennek és neki a segítséget. És aztán, amikor a hálám úgy indít, templomlátogatáskor adakozom a Szent Antal perselybe. Így segítek a szegényeken, amiért rajtam is segítettek. :-)
Nos, ez az. Ez az a titok, ami miatt összeszedettebbnek tűnök. Mert ha összeszedettebb is vagyok, két gyerek mellett nehéz odafigyelni dolgokra, s megesik az, hogy valami elveszik. De ilyenkor siet segítségemre Isten szentjében. Ami a saját erőmet meghaladja, ott Isten érdemét kell sejteni!

Hála és dicsőség, Uram, Neked!

2010. november 9., kedd

Születésnap volt a mi utcánkban! :-)

Most szombaton volt Cicukám harmadik születésnapja! :-) Előtte 10 nappal pedig Huncutka születésének első évfordulóját ünnepeltük.
Most következik az a közhely: hogy repül az idő!
De tényleg. Olyan gyorsnak érzem növekedésüket, fejlődésüket.
Cicuka már nagy és okos óvodás, aki az óvodában képes önállóan öltözni, aki jobban eszik, és egyedül is kitűnően játszik, akinek már címzetes batátosnéi vannak (a Virág és a Cseresznye jelű hölgyek), akikkel együtt csimpiskedik az oviban. Vegyük csak azt az esetet, amikor elment a fent említett hölgyeményekkel "fát vágni". Nekem ezt mesélte. Megkérdeztem, hogy hova mentek fát vágni? Mire ő: a kertbe. És aztán lebuktatta saját magát: és a Zs néni rájuk szólt, hogy azonnal jöjjenek ki onnan. Cseresznye anyukájától tudtam meg később, hogy a kis drágák favágás címén palántákat húzkodtak ki... Másnap, lekötendő kertészkedő hajlamukat elvitték őket répát húzkodni a kertbe... És én, mint felelősségteljes szülő, nem tudok mást, csak... könnyesre kacagni magam ezen a történeten. ;D
Huncutka pedig amellett, hogy már felismerhetően köszönt engem széles ölelésre tárt karjaival és "aja!" felkiáltással, nem csak szavakat kezd el formálgatni, mint amilyen a "baba", "(h)amm", hanem az akarata is erősödik. Cicukának is éppen ellentmondós időszaka van. Ezzel küszködök. De annál fárasztóbb nincs, mikor mindketten ellenkeznek. Márpedig Huncutka is ezt teszi. Nem szeret nagyon öltözni, de ez babánál nem meglepő. Így két ruhadarab között megszökik és huncutul körbemássza a fotelt és visszatekintve rám nevet. :-) Ha pedig valamit nem kér, már rutinosan ingatja fejével a "nem"-et. Sőt, az evésben is önállósodni akar. Múltkor pedig azzal lepett meg, hogy felmászott a kis létrára...

Cicuka születésnapjára zsúrt szerveztünk, de le kellett mondani, mert hányós-hasmenéses vírus ment keresztül előtte nem sokkal a családon. Így meghitten, négyesben ünnepeltünk. Kissé borongós hangulatban. De azért nem volt olyan rossz. Cicuka örült az ajándékoknak és a tortának meg még inkább.
Ami a tortát illeti, a receptjét itt találhatjátok meg, másik blogomon.

Istenem, te azt ígérted, nagy örömünk lesz gyermekeinkben. Köszönöm, hogy ez valóban így adatott meg nekünk. Köszönjük gyermekeink szeretetét! Add, hogy minél jobb szüleik legyünk.

Áldjon meg Isten benneteket, Csibéim!!!

Cicuka kedvence torta

Születésnap volt a mi utcánkban. :-)
Cicukám szombaton három éves lett! Huncutkám pedig tíz nappal előbb betöltötte az egy kerek esztendőt. Hogy miért nem írtam róla posztot? Mert szánalmasan rosszul sikerült az elzászi almatorta, amit készítettem neki - életemben először. Tanulság a dologból, újat nem szabad készíteni jeles napon, mert megég... szó szerint, mert valóban megégett kissé a tésztája. Ízre amúgy nem volt vele baj, de többet vártam tőle. :-(

Cicuka tortája azonban más volt. Azt úgy kérte a leányzó, mivel egyszer már készítettem, és akkor nagy sikert aratott. Kanálról kanálra befalt egy teljes szeletet! Az úgy volt, hogy néha be szoktam térni a Diszkontba, és szétnézni, "ma mit kapok olcsón". Ott szoktam beszerezni a Cantuccinit is potom 200 forintért zacskóját, amikor épp van nekik. Akkor épp kakaós piskótájuk volt, három lapos, ugyanennyiért. Én lecsaptam rá. És aztán egy kis ajándékba kapott meggybefőttel, meg némi pudingporral felturbóztam. Féltem, hogy kissé száraz lesz, ezért egy kicsi rumaromával ízesített kávéval öntöztem meg a piskóta lapokat. És ribizli lekvárral kentem meg a csokoládékrém előtt.

De születésnapra mégsem használhatok kész piskótát! Így elővettem Lajos Mari: 66 torta szakácskönyvét (megint, mivel Huncutka tortája is abból készült), és ismét eszembe idéztem belőle azt a mennyei kakaós piskótát, amit olyan szívesen készítek, mert utánozhatatlanul finom!

Cicuka kedvence torta



Íme a Cicuka kedvence torta receptje, ha megkóstolnátok, kedves Olvasók!

Cicuka kedvence torta
Hozzávalók:
a piskótához
100 g finomliszt
80 g étkezési keményítő (vagy összesen 180 g finomliszt)
2 ek. kakaópor (holland)
2 csapott kk. sütőpor (egy fél csomag)
6 tojás (60-65 g-osak, ha nagyobbak, vagy kisebbek szükség szerint csökkenteni vagy növelni kell eggyel a számukat)
3-4 ek. hideg víz (én ezt kifelejtettem...)
1 csipet só
180 g finomított kristálycukor
1 tasak vaníliás cukor (10g)
a töltéshez
6 ek.-nyi fekete kávé (lefőzött kihűtve, vagy instant)
rum aroma
ribizli lekvár (barackkal vagy meggyel lehet helyettesíteni)
2 tasak étcsokoládés pudingpor
5-6 dl tej
250 g margarin (1 kocka)
150 g kristálycukor
a tetejére
1 meggybefőtt
1/2 tasak tortazselé por
100 g étcsokoládé (különösen ajánlom a mikrózható tasakos tortabevonót!!!)

A piskóta elkészítése:
A piskótát minimum 6 órával a töltés előtt készítjük el. Előmelegítjük a sütőt 180°C-ra. Fontos, hogy már most bekapcsoljuk, mert van róla tapasztalatom, mit jelent, ha nem ekkor kezdjük az előmelegítést, hanem a tojáshab fölverése után. Centiben lehet mérni... Utána ne feledjük el a kapcsos tortaforma alját (a recept szerint 26 cm átmérőjűt, de nekem is 28 centis van...) sütőpapírral kibélelni. (Az oldalát semmiképpen se vajazzuk-lisztezzük, mert "szalonnásodni" fog a piskótánk.) Kimérjük a lisztet (és keményítőt), hozzáadjuk a kakaóport, a sütőport, a sót és az egészet jól összekeverjük. Egy nagy keverőedénybe beleütjük a tojásokat, és a mixerrel elkezdjük először alacsony fokozaton belekeverni a finomított kristálycukrot és vaníliás cukrot. Aztán magas fokozaton verjük, amíg habos-magas és krémes állagú nem lesz. Ehhez kell 20 perc. Bizony! Nem tréfa. Viszont megéri. A többi piskótareceptben a fehérjét és sárgáját külön dolgozzuk fel. Ám ebben a receptben együtt verjük fel, és mivel utána keveset kavarunk, több levegő marad a tésztában, kevésbé törik össze a hab. Ennek eredményeképp a piskótánk is magasabb lehet, ha jól dolgoztunk. Ha még nagyobb volument szeretnénk elérni, akkor tegyük hozzá a hideg vizet, vagy az egészet állítsuk meleg vízzel teli edénybe.
Ha kész, kivesszük belőle a keverővillákat, és spatulát ragadunk. (Nekem ez vált be a legjobban.) A  lisztes keveréket két részletben a habos tojás tetejére szitáljuk, és óvatos mozdulattal belekavarjuk. A profiktól ellesve az a legjobb, ha középen kettéválasztva és egyet az óramutató járásával megegyező irányban kavarintva-forgatva haladunk, a tálat közben lassan forgatva. Így kíméletesen dolgozzuk bele a lisztet a masszába. Addig folytatjuk, amíg színre és állagra homogén lesz. Ekkor beleöntjük a formába, eligazítjuk a tetejét úgy, hogy középen kicsit mélyebb legyen, mint a szélén. Ezt azért, mert a közepe hajlamos felpúposodni. Így egyenletesebbre sül a piskótánk. Ezután betesszük a sütőbe. 20-25 percig tilos megnézni és nyitogatni a sütő ajtaját. Utána meg lehet nézni, jó már-e a tészta. Ha a tű- vagy fogpiszkálópróba alapján kész, 5 percig nyitott sütőajtó mellett a sütőben hagyjuk hűlni. Aztán rácsra szedjük és hagyjuk még 10 percig magában. Ezután a tortakarika mentén késsel elválasztjuk a forma falától, és leemeljük azt. Megfordítjuk, és az edény alját és a sütőpapírt lehántjuk róla. Tiszta konyharuhába bugyolálva hagyjuk teljesen kihűlni, lélegezni.
A csokidíszek készítése:
A jó minőségű csokoládét vagy tortabevonót gőz fölött megolvasztjuk és egy műanyag zacskóba töltjük. Apró lyukat vágunk a zacskó csücskén és sütőpapírra kanyarítjuk a díszítő cirádákat, szívecskéket. Ha fényesebbre szeretnénk adjunk hozzá 2-3 ek. étolajat. Ám számoljunk vele, hogy nehezebben dermed és könnyebben olvad ezután.
Kiváló a tapasztalatom azonban a mikrózható tasakos tortabevonóval. Nagyon alkalmas a csokidíszekhez, és jó a tartása. Felmelegítés után zacskóba töltjük. Ezzel kicsit gyorsabban kell dolgozni, mert hamarabb köt.
Ha kész a megírt ív, mehet a fagyasztóba. Ha ott pihen, díszítésnél könnyen jön le a papírról és nem olvad meg azonnal a kezünk melegétől.
Én az első tortára 12 tulipánszerű felső csokidíszt, egy középső cicát és 12 kis szívecskét készítettem az oldalára (természetesen jóval többet készítettem ezekből, hátha elreped valamelyik díszítés közben). Ha nem könyörög a lányotok, hogy legyen középdíszítés, érdemes elhagyni. Sőt, az oldalát se kötelező díszíteni. Épp eléggé díszes lesz a torta a 12 nagy csokidísszel is.
A csokoládé krém elkészítése:
A margarint vagy vajat kivesszük a hűtőből. Mialatt a pudingot készítjük, hadd álljon.
Két tasak pudingport teszünk egy tálba és a tejnek kb. a felével vagy egy kicsit kevesebbel simára keverjük. A tej másik felét feltesszük forralni. Még a forrás előtt nem sokkal belekavarjuk a kikevert pudingot. Állandóan kevergetve jó sűrűre főzzük. Aztán mikor kész, hideg vízbe állítva kihűtjük.
Amíg hűl a puding, egy keverőtálban a kockamargarint vagy vajat a cukorral habosra keverjük. Ajánlom itt is a mixert. Addig keverjük, míg a cukor nagyjából teljes egészében felolvadt, és nem ropog benne. A pudingot a mixerrel egy kicsit átkeverjük, így nem marad csomós a krém, aztán a vajas-cukros keverékhez adjuk és az egészet habosra összedolgozzuk. Aki ennél könnyebb állagú krémet szeretne, az 5 tojás fehérjéből keményre vert habot beleforgatva lazíthatja. A krém ettől könnyebb lesz, de ugyanolyan jól megáll, és formázható. Én enélkül készítettem.
A torta összeállítása:
A piskótát felvágjuk (nekem csak félbe sikerült, aki ügyesebb, az vághatja háromba is, mert úgy jobb az íze). A lapokat 3-3 ek. rumaromával ízesített kávéval egyenletesen megöntözzük. Az alsó piskóta lapot megkenjük ribizli lekvárral, majd a csokoládé krém kb. 1/3-adát (picit többet) elterítjük rajta. Ha kész, beborítjuk a tetejével, és azt is megkenjük a lekvárral. A tetejét és oldalát is bevonjuk a csokoládé krémmel, úgy, hogy maradjon a díszítéshez is. Ha kész, elkészítjük a meggyzselét.
A meggybefőttet leszűrjük, 13 szemet a díszítéshez félreteszünk. A levéből 1 és fél dl-t a tortazseléporral elkavarunk és felforralunk. Amíg hűl egy kicsit a zselé, a torta közepét kirakjuk szorosan egymás mellé helyezett, lefelé fordított fél meggyekkel s az egészet sűrűn - hogy ne legyen rés szöknie a zselének - körberakjuk egész meggyszemekkel, úgy hogy még 3 cm sáv maradjon a torta szélén díszítésnek. A még meleg zselével leöntjük, és így rögzítjük bevonjuk a meggyszemeket. Ha a zselé megfolyna, leemeljük a krémről a folyásokat, és kijavítjuk a maradékból.
A díszítésnek meghagyott csokoládékrémet habzsákba töltjük. 12 habrózsát nyomunk a szélére, ezekre kerülnek majd a díszítő meggyszemek, és középre egy nagyobb habrózsát, ide kerül a középső meggyszem. Ennek tetejére is kerül egy picike rózsácska, hogy tartsa a középső nekitámasztott csokidíszt - ha van. A maradék helyeket tetszés szerint habgirlanddal, -cikornyákkal díszítjük. Miután a meggyszemeket elrendeztük,  elővesszük a csokidíszeket, és ferdén, a girlandok tetejére ültetjük, nyomjuk a 12 nagy díszt. A kis oldaldíszeket a meggyszemek alá illesztjük. A középdíszítést a középső habrózsa körül lévő habgirlandban és a meggy tetején lévő rózsában támasztjuk-tapasztjuk meg.
Már csak be kell tenni a tortát pár órára a hűtőbe, hogy egy kicsit összeérjen.

Elárulom, hogy az oviba is kellett vinnünk tortát, és az még egy fokkal jobban sikerült, mint a képen látható. (Bizony, újra elkészítettem... ha elalszom a gép előtt, ébresszetek fel... :D) De sajna a nagy reggeli sietségben elfelejtettem lekattintani... Az óvodai tortára 12 nagy, csíkos szív, 24 kicsi szívecske, és egy esernyő (ez Cicuka óvodai jele) meg egy cica volt a középső díszítés.
Viszont teljes így is a győzelem! A dadus néni elámult rajta, amikor kiderült, hogy házi készítésű volt, és megdicsérte a díszítést! :-)
Ja, és hogy miért készítem én a tortát és nem a cukrászda? Azért, mert 1) szeretek tortákat készíteni; 2) nem vagyok mindig megelégedve a cukrászdaival, különösen ha ár/érték/küllem/íz szempontjából nézzük; 3) az otthoni, saját készítésűnek nagyobb számunkra (a mi családunkban) az értéke; 4) annak idején megfogadtam, hogy én készítem majd a jeles ünnepekre a tortát, hogy mindig örömet szerezzek vele. Ez azért is adódott így, mert amikor Bikfic - a férjem - első Eszterházy tortáját készítettem, nagy siker volt. Bikfic ki is jelentette: te készíted majd a gyerekek tortáit is (akkor még nem is voltunk házasok :) ). Anyósomtól pedig megkaptam az első dicséretet: ha ilyen jó tortát készítek, miért nem tanulok cukrásznak? Hát, ezek után dagadozott a mellem. És persze elszántam magam, hogy megvalósítom. Emlékszem, nekem milyen öröm volt az otthoni torta. És az is, amikor Bikfic készített nekem tortát... Ezek után egy életre szóló lelkesedéssel vetettem bele magam ezekbe is. És az sem tántorít el, hogy történetesen egy nem sikerült. A csorbát kiköszörültem mostanra. :-)

2010. október 21., csütörtök

Éljen a pirog!

Nehogy azt higgye bárki is, hogy a konyhám tele van nemzetközi étellel. Szeretek ugyan kipróbálni ezt-azt, de első számú kritikusom kedvéért alapvetően magyaros konyhát viszek, amibe belefér azonban néhány újítás. Mivel férjem ezekhez az ételekhez van hozzászokva, nem várhatom, hogy mást szeressen meg hirtelen. Ám elfogadja, ha néha kipróbálok nemzetközi ételeket is, mint amilyen az olasz konyha remekei, vagy a tempura, a tortilla. Szeretek néha kipróbálni ilyesmit is. És általában nincs rossz visszhangja.
Úgyhogy a remekül sikerült gombapaprikás és friss galuska (nokedli) után végre volt egy új megvalósítandó ötletem.
Láttam a Tv Paprikán egy új műsort, amiben egy skót nő az anyjával piték elkészítését mutatja be. Készítettek egy nagy, hal alakú pirogot, halas-rizses töltelékkel, ha jól emlékszem. Azóta a netet böngészem pirogreceptek után. És találtam is.
Hogy mi a pirog? Itt olvashatsz róla, ha nem meríti ki válaszom a kíváncsiságodat. Orosz ételkülönlegesség, ami egyfajta töltött kelt tészta. Sokban hasonlít a calzone pizzára.
No, hát nekem ez a recept tetszett meg a legjobban, Hajnal konyhájában. Így ezt készítettem el. A töltelék nem lett szabványos. Azt megvariáltam kissé a saját szám íze, meg a hűtőm tartalma szerint.
A kaliforniai paprika helyett egy anyósom által eltett pritaminpaprika pasztát használtam, aminek az íze a csemege piros aranyra hajaz, így én nem sóztam. A gomba helyett pedig a maradék gombapaprikást tettem bele. Nos ebben volt szalonna is, meg némi tavaszias hatás kedvéért paprika, paradicsom, meg egy kevéske hegyes erős. Előtte kipróbáltam a többivel passzol-e az íze, de jó lett a végeredmény. Ja, és a szójamártás helyett worchestershire szószt használtam. Az húsokhoz nagyon finom.
Ezt az egyveleget töltöttem a kelt tésztába, aminek összeállításában ismét segített az én kislányom kis kezeivel. És később rázta le a lágy masszát róla... Amitől aztán takaríthattam fel a tésztagalacsinokat mindenhonnan. :-)
Az eredmény magáért beszélt. Volt olyan jó, amilyennek elképzeltem. És ideális vendégséghez is, ha valami tartalmas uzsonnát vagy sörkorcsolyát akarunk körbekínálni.
Férjem rögtön rávetette magát, amint hazaért fáradtan a munkából. És kijelentette: ez jó, ilyet lehetne sűrűbben csinálni... :-)

A legjobb melegen, de hidegen másnap sem rossz. Férjuram megmelegítette a magáét... :D

2010. október 17., vasárnap

A Fény éjszakája



Nem tudom, kedves Olvasóm, te mit gondolsz a Halloweenről. Én ki nem állhatom. 
Régebben a tanúságtevésnek egy lehetősége volt az számomra, hogy amikor invitáltak Halloween buliba, a régi haveri társaságomban én mindig kijelentettem, hogy nem ünneplem a Halloweent. Én a Mindenszenteket ünneplem. Úgy is, mint keresztény és úgy is, mint magyar. Egyáltalán nem tetszik ez a hirtelen térfoglalás, amit ez a sötét ünnep véghezvitt hazánkban. Nem elenyésző mértékben azért is írattam a lánykámat katolikus óvodába, hogy ne kerüljön be még véletlenül se a gyermekeim tudatába.
Mi is ez a Halloween? A Mindenszentek előéjszakáján, október 31-én ünneplik és a neve az All Hallow's Eve-ből származik, mely jelzi a Mindenszentek ünnephez való kötődését. De ha elolvassuk a Wikipédia szócikkét (vagy az angol nyelvű Wikipedia szócikket) ezzel találjuk szembe magunkat: "halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe...". Semmi köze tehát a megdicsőült Egyház ünnepléséhez. Mihez van hát köze? "...valószínűleg a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat." A pogány ünnep azután római terjesztéssel honosodott meg. A kereszténység pedig megkeresztelte, és a megdicsőült Egyházat, az Isten dicsőségében lévő szenteket ünnepeljük november 1-jén. Az ünnep fejlődéséhez tartozik a lámpás, amit gyújtottak. Ha jól értelmezem a Wikipedia szócikkét, arról van szó, hogy szokás volt mindenszentek alkalmával gyertyát gyújtani a purgatóriumban szenvedő lelkekért is. Ez az alapja a lámpáskészítésnek, melyet marharépából vájtak ki, később a torz arccal, hogy elijessze a gonosz lelkeket. Aztán pedig már a "jack-o'-lantern"-t (Jack lámpása?) készítik a marharépából, amerikai földön tökből, mert az áll jobban rendelkezésre, meg látványosabb... De ki is ez a Jack? "A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét." - írja a Wikipédia. Nem túl bizalomgerjesztő, mi? Végre tudom, miért épp Jacknek hívja főhősét Tim Burton a Karácsonyi Lidércnyomásban. (Kedvelem Tim Burton munkásságát az Ollókezű Edwardtól kezdve, így ezt az animációt is. Ám eszembe nem jutna a gyerekeimmel is megnézetni, mert nekik nincs még elég kritikai érzékük. Illetve elég félelmetes és torz alakokkal teli az a film...)
Nem mondhatni, hogy kedves és esztétikus figura lenne ez a Jack,
aki Halloween város uralkodója, a Tökkirály...
A Halloween nem egy szimpatikus ünnep. Hiába farsang jellegű, csupa nyomasztó érzés kapcsolódik hozzá. Színei a fekete és narancs. A sötétség és a tűz, a tök színe... Halloween tematikailag magába foglalja a halált, a gonoszt, az okkultat és a mágiát, ill. a mítikus szörnyeket. Szimbolikus alakjai a szellemek, boszorkányok, csontvázak, vámpírok, vérfarkasok, démonok, denevérek és fekete macskák. Maga a beöltözés is a gonosz lelkek megtévesztésére szolgál... (Lásd a Wikipedia Halloween szócikkét.) Ijesztő és fantáziánkat megterhelő tartalmakat hordoz, ráadásul az okkultizmussal kacsintgató embereknek ez mágikus vagy spiritiszta jelentőségű nap. 
Minden kereszténynek azt javaslom, ne ünnepelje meg. De nem csak ezt.
Van egy nagyon jó új kezdeményezés. Vegyük vissza ezt az ünnepet a gonosz lelkektől és kereszteljük meg ismét tanúságtételünkkel! Mindenszentek előestéjén ünnepeljük a Fény éjszakáját, Krisztus fényéét, amely szentjein át árad mireánk!
A Fény éjszakájáról Cirko blogjában olvastam, és nagyon megtetszett. Végre egy pozitív dolog, amit tehetek a Halloween ellen, és amellyel tanúságot teszek az én Uramról!
Idézem Cirkotól:





Sajtóközlemény
For immediate release – 12 October 2010
Gyújts fényt, és tégy tanúságot keresztény hitedről
Hívunk minden keresztényt  Angliaszerte arra, hogy tegyenek fényt az ablakukba Október 31-én este, hogy ezzel adják tanújelét, hogy Jézus Krisztust követik.
A kezdeményezés, melynek neve: A Fény Éjszakája (Night of Light) Damian Stayne-től a Cor et Lumen Christi alapítójától ered. "A Fény éjszakája esemény egy nemzetközi kezdeményezés, hogy Halloween ünnepét egy örömteli keresztény ünneppé tegyük - mondta D.S. Világszerte több országban gyermekeknek rendeznek ünnepet, mely kapcsán összegyűlnek imádkozni és fényt gyújtanak az ablakukban, ezzel hirdetve a Krisztushoz tartozásukat szomszédaiknak és barátaiknak.
Október 31-ét Halloween ünnepének tarjuk, mely az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered, s amely ünnepi előestje Mindenszentek ünnepének - amely ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét és minden mennyei szentjét ünneplik, és Isten világosságnak a győzelmét minden szentjének életében  a sötétség felett. Jézus a világ világossága. A szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak. Jézus napjainkban mindenkit hív, hogy a világító fény legyen mások számára."
Amennyiben lehetséges, az alábbiakat javasoljuk azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája kezdeményezésbe:
-mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel
-egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel
- gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek, vagy közös tűzgyújtás
- fény kihelyezése az ablakba, jelezve ezzel a járókelőknek, hogy a ti háztartásotok keresztény háztartás és a ti világosságotok Krisztus
- aki gondolja vegyen fel fehér ruhadarabot hűségének szimbolizálásra, Krisztus a Mi Világosságunk iránt
Kieran Conry püspök (Arundel and Brighton ), Chair of the Department for Evangelisation and Catechesis, kijelentette
Holloween ma a legnagyobb fogyasztói ünnep karácsony és húsvét után, itt az idő hát, hogy emlékeztessük a keresztényeket ennek az ünnepnek az eredetére. Ez az ünnepnap fontos a katolikus kultúrában. Október 31-e estéjén csináljunk valami olyat, amely tanúságot tesz hitünkről,s amely hallható és látható. Gyújts egy gyertyát, vagy más fényt, amely Krisztust szimbolizálja. Ez erőteljes jele lehet annak, hogy megmutassunk az embereknek, hogy mi Krisztusba és nem magunkba vetettük a reményünket. A fény kérdéseket fog provokálni, s ezáltal lehetőségünk nyílik Krisztusra mutatni. Mindenkit bíztatok a részvételre.

Vincent Nichols érsek pastoralis körlevelet küldött egyházkerületének.: A hit láthatóvá tétele egy olyan küldetés, amelyet a Mennyei Atya bízott ránk. A Fény éjszakája kezdeményezésben való részvétel egyfajta válasz erre a küldetésre.
További ötletek az éjszaka ünnepléséhez itt taláhatók:http://www.nightoflight.org

Remélem, ezt végigolvasva ti is kedvet kaptatok gyertyát gyújtani október 31-én este és az ablakba tenni. 
Itt az ideje, hogy felvegyük a kesztyűt! Harc folyik minden egyes lélekért. Vegyük tudomásul ezt. Ez az igazság. Mi magunk is szellemi harc részesei vagyunk. Harcoljunk együtt a jóért imával és jócselekedetekkel, elfogadva Krisztus győzelmét a Gonosz felett! Gyújtsunk gyertyát és hirdessük Krisztust!

2010. október 9., szombat

Mézes krémes

Régen dolgoztam egy könyvesboltban. Volt egy takarító néni, aki ugyan nem volt túl szimpatikus tulajdonságokkal megáldva, azzal mégis, hogy kiváló házi süteményt tudott sütni. Egyszer megkínált a mézes krémesből. El sem akartam hinni, hogy ő maga sütötte, olyan jó volt. Utána felnéztem rá. A szememben nagy értéket képviselt egy olyan ember, aki ilyen finom süteményt tud sütni. Főleg azért, mert én nem tudtam.
Amióta férjnél vagyok, azóta megcsináltam egyet s mást, így nagyobb az önbizalmam. Amikor Sárosdi Virág 8 éhes száj blogjában rátaláltam a receptjére, elhatároztam, egyszer elkészítem. Ő a gyerekeknek torokbetegségre készítette. Énnekem is pont azért jutott most eszembe, mert Cicukám nagyon köhög.
Mivel a 8 éhes száj megszűnt, itt közreadom megint a receptet.

Mézes krémes

Hozzávalók:
a mézes lapokhoz
50 dkg liszt
15 dkg porcukor
1 késhegynyi szódabikarbóna
5 dkg vaj/margarin
4 evőkanál olvasztott méz
1 egész tojás felverve
5 evőkanál tej
a krémhez
20 dkg liszt
3-4 dl tej
25 dkg vaj/margarin
15 dkg porcukor

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk. Akinek olyan kuktája van, mint nekem, annak nem sok dolga van, kivéve arra ügyelni, el ne fogyjon a tészta a kóstolgatásban. Ha kész, 4 cipót formálunk belőle, lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és aztán zsiradékkal bekent tepsiháton megsütjük előmelegített sütőben. Egy-egy lap nagyon hamar megvan, 4-6 perc. Ha kész, még melegen lecsúsztatjuk a tepsiről.
Miután megkeményedett, nagyon törik a lap, vigyázzunk vele.
A lisztet a tej felébe belekeverem, addig, míg csomómentes lesz, aztán fölhígítom a tej másik felével. Lassú lángon besűríjük, mint a puddingot, állandóan kevergetve. Ha csomósodik, ne kezdjetek pánikolni, később ki lehet keverni csomómentesre. Ha kész, hűlni hagyjuk.
A margarint a cukorral habosra keverjük. Ha kész, kanalanként belekeverjük a lisztes pépet is, míg homogén masszát nem kapunk.

A lapokat egyenként megkenjük, és a tetejére egy másik lapot helyezünk. A legtetejére krém kerül. Virág mandulával szórta meg, én csak egyszerűen díszítettem a villám hegyével.
Szeretettel ajánlom kóstolásra!

2010. október 8., péntek

A lelki töltekezés napja avagy hitoktatói továbbképzés

Igen. Jelentem alássan, hitoktatói továbbképzésen vettem részt. Mit kerestem ott? Nem említettem volna? Szeptembertől hitoktatást vállaltam. A személyiségi jogok értelmében nem írom meg, hol vagyok hitoktató. Ilyet csak magánban annak, akit érdekel. Az életem olyan lendületessé vált számomra, mint fiatal koromban, amikor egyik programról a másikra jártam... Két csoportot tanítok hétfőnként.
Egy kedves hitoktató bácsi, akinél hospitáltam, most nagyon beteg, és úgy volt egy fél évig átveszem tőle a csoportjai egy részét, s aztán ő majd visszaveszi. Most úgy áll a dolog, hogy még betegebb lett, s azóta nem sok remény van, hogy visszaveszi tőlem a tanítást.
Itt állok, a mély vízben, nyakig. Kezdőként. Bizony, eléggé illetéktelennek érzem magam sokszor. Csak egyetlen dolog miatt nem hátrálok meg: azért mert Isten megmutatta, hogy ez a hivatásom, ezt bízta rám, erre teremtett, ennek gondolt el. A családanyaság mellett természetesen. Nem hagyta, hogy a vizsgáimon elhasaljak, s most is, bár az abszolútóriumom még nincs meg, mert hiányzik egy ősrégi első féléves aláírás (nincs róla bizonyíték, hogy megcsináltam :-( ), lehetőséget ad nekem arra, hogy ezt rendezzem, s ne kelljen költségtérítésképpen (10 félévemet felhasználtam, ez már költségtérítés köteles félév) egy tantárgy miatt súlyos 100ezreket kiadnom (a sulimban ugyanis új dologként behozták azt, hogy csak kreditenként kell fizetni egy bizonyos összeget). Hála legyen az Ő nevének! Nem voltak hiába sem az én, sem hittanárságom védőszentje, Vianney Szent János imái... Bár valljuk be, amúgy sem vesztek volna kárba az imák... Hiszen azok célja Isten akaratába való belehelyezkedés...
Szóval, mivel ugyancsak nem szeretnék személyiségi jogok megsértője lenni, nem részletezem, mi történt, inkább megosztanék veletek néhány gondolatot, amik szíven találtak, attól a kármelita atyától, aki az előadást tartotta. Szabó Kristóf atya (most nem tudom, jól emlékszem-e, ezért bocsánatot kérek, kedves Kristóf atya, mindaddig, míg ki tudom javítani, ha nem helyesen emlékszem...) természetesen beleegyezett, hogy ezeket közkinccsé tegyem.
Nem vagyok képes az atya szavait idézni. Még most is itt kavarognak a fejemben és szívemben. De át tudom elmélkedni, mit jelentettek számomra, s a saját gondolataimmal tudom csak elmondani őket. Mindezt nézzétek el nekem, Kedves Olvasóim.

A helyes Mária tisztelet volt a téma.
Kristóf atya ezt helyesbítette, hogy ez igazából helyes Mária szeretetet jelent. Hiszen az édesanyánkat is szeretjük, túlzó módon is akár, és ez nem baj. Égi édesanyánkat is szerethetjük és kell is őt szeretnünk, túláradó módon. Ahol Mária szeretete föléleszti a Jézus iránti még nagyobb szeretetet, ott biztosak lehetünk benne, hogy az illető helyes képpel rendelkezik Istenről, Jézusról és Máriáról. Ami azt illeti, sok helytelen Mária tiszteleti forma - mint amilyen az ő előbbre helyezése, kívánságautomataként való használata, vagy társmegváltóként való "imádata" -  abból adódik, hogy torz az istenképünk.
Igazából én nem szeretek arról beszélni, milyen az istenképem. Számomra az egyik legmeghatározóbb megtapasztalás az volt, amikor félretettem az istenképemet, hogy az igazi, valóságos személyű Istent megismerhessem. Imádkoztam ezért, mikor rájöttem, hogy van istenképem, de Istenem, akit ismerek, nincs. És az Úr meghallgatott. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen ismerném Istent. Ő végtelen, s én véges és kicsi vagyok. Végtelen marad az, amit belőle nem ismerek. Ám az, hogy az Ő személyéhez imádkozhatok, hogy Jézust személyesen ismerhetem, mégis fontos különbség nekem.
Az atya mesélt még a Kármelhegyi Boldogasszony Sarutlan Testvéreinek Rendjéről, ahová ő tartozik. Mesélte, hogyan alakult meg a rend. És hogyan fejlődött tovább. Egyes részek, amelyekről már olvastam, ismerősen csengtek: Avilai Szent Teréz munkássága, vagy Keresztes Szent János rendalapítása. Tetszett, amilyen szeretettel beszélte el az atya, mit jelent az, hogy ők a Boldogasszony testvérei. Amikor még a Kármel-hegyen megalakult a rend, építettek egy kápolnát, amelyet a Boldogasszonynak szenteltek. Úgy érezték, ő az, aki leginkább meg tudja mutatni az utat, ahogyan Istenhez közeledni kell: mindig figyelmesnek lenni, és meghallani Isten indításait, és alázatosan követni azokat. Királynőnek tekintették, akinek birtokában vannak. S akié minden erény, amit elértek. Megszívlelendő alázat, ugye? Ezután tovább léptek egy fokot, és Máriára édesanyjukként tekintettek a kármel szerzetesei. És még tovább léptek: úgy kezdtek tekinteni rá, mint nővérükre, aki előrehaladottabb a hitben náluk, aki a Mennyei Atya gyermeke. Ezért "Testvérei". Mária a legtökéletesebb tanítvány. Az ő mennybemenetele Krisztus érdemei miatt történt meg.
A kármeliták skapulárét hordanak. Ez a ruhadarab fontos jelentéstartalommal bír. Egyrészt, amikor a rendet a nyugati Egyház (mivel ők a keleti Egyházból származtak) nem akarta befogadni, a Szűzanyához imádkoztak, hogy tegyen valamit értük, ha szeretné hogy megmaradjon a rend. A Szűzanya a skapulárét adta nekik. Hordjátok - mondta - s én megmutatom, hogy szükség van tirátok. Így is lett. A skapulárét, mikor felöltik, úgy veszik, Mária habitusát - ami jelent öltözetet, de jelent saját magát, lelkületet is - öltik magukra. Ez jelenti azt is, hogy Mária tapasztalataival közeledem az én életemhez.
Kérdem én, mi ez, ha nem az egyik legjobb módja annak, hogy megértsük ki és mi az életünkben az Isten szent Szülője? Nekem, mint nőnek, akinek Mária szerep példakép is, különösen fontos. Az ő életében - ahogy Kristóf atya is mondta - a középpont Jézus. Egy megélt imádság fizikális jele. Jézus Máriának a mindene. A gyermeke és mestere, az Úr, akit Mária szeret. Mária pedig az ő legtökéletesebb tanítványa.
Ő volt az, akit napba öltöztetett asszonyként említ a Jelenések könyvében János. Máriát ebben a képben ragyogónak látjuk. És itt az atya mondott valami nagyon fontosat: Isten maga a nap. Tehát Isten önmagába öltöztette Máriát. Az ő dicsősége ragyog a mi szemünkbe rajta keresztül. Mária átistenült, megdicsőült, szent ember lett. És azokká válhatunk mi is az ő nyomdokain.
Volt szó még arról is, hogy mai napig azt hiszik az emberek, hogy a misehallgatás kötelező. Ha szó szerint vesszük ezt, nem jutunk el a lényegéhez. Nem ez a kötelező. Mert nem ugyanaz, ha szentmisét rádión hallgatom, vagy tévén nézem, mintha részt veszek rajta. A részvétel, a tevékeny részvétel a fontos. Hogy ott legyek Jézusért, s ha már érte vagyok ott, magamhoz is vegyem őt.
S ami ma leginkább szíven ütött - valóságos koppanás volt a szívemen - az ez a kifejezés volt: a templom lakott. Isten által lakott hely. Ez csak a katolikusoknál van így. Ezt a szívembe zártam. Ezt adom át a tanítványoknak is, akik hozzám járnak.

Azt is elárulom, Kristóf atyának köszönhetően, ma megkaptam a fókuszpontokat, amelyek a legfontosabbak hitoktatói és családanyai pályafutásomban. Ez nem kis dolog. Hálát adok érte Istennek, hogy ezt megadta nekem!

Még egy utolsó gondolat Kristóf atyától. Nagy kedvencem Rubljov Troicája (Szentháromság ikonja). Sokat tudnék mesélni róla, mint ahogy nekem is sokat meséltek, mit jelent, hogyan alakult ki ez az ábrázolási mód, és ki kicsoda a képen. Ám most egy új szempontot kaptam a kép szemléléséhez. A Szentháromság asztalánál, a két szélső Személy között van egy üresen hagyott hely. No, az a mi helyünk. Oda kell eljutnunk. Oda vár minket Isten, hogy részesei lehessünk az ő szeretetközösségének. Mária is oda jutott el. Ez a mi helyünk. Menjünk, jussunk el arra a helyre!
Itt van reménybeli helyünk! :-)

És még mindig a dalai lámáról...

Kedves Olvasóim, akik olvastátok a dalai láma látogatására írt posztomat!
Egyik kedves barátom segítségével végre olyan tényeket és gondolatokat tárhatok elétek, amelyeknek tükrében nekem is sokkal világosabbá váltak bizonyos dolgok.
Ez a kedves barátom, akit akkor nevesítek, ha ő ehhez hozzájárul - egy kiváló koponya -, egy mindkettőnk által látogatott levelezőlistán írta a következőket (az ő személyes engedélyével idézem):

A kép innen van.
Először is megjegyzem, hogy a buddhizmus,amelyhez ő (a dalai láma - a blogger) formálisan tartozik, annyira különböző ágakra vált szét, hogy voltaképpen némileg megtévesztő mindre a buddhizmus szót használni, mert inkább tekinthetők külön vallásoknak némi közös alappal, mint egyazon vallás részeinek. Tehát sokkal jobban különböznek egymástól, mint a kereszténység fő ágai. Az eredeti buddhizmus egyfajta vallásfilozófia, amely nem foglalkozik istenekkel (így szinte ateistának mondató, bár nem materialista). Sri Lanka szigetén,  Kínában, és Japánban levő ágai állnak legközelebb ma az eredetihez (hínajána / théravádin illetve csan és zen buddhizmus).

A mahájána irányzat lényegében visszakanyarodott a hinduizmushoz, amiből a buddhizmus kivált, mert bonyolult teológiát és színes mitológiát alakított ki a hindu istenségekre emlékeztető sokféle mennyei lénnyel, akik Buddhának valamiféle alakjai. De ezek mellett némi kisebb szerepet a hindu istenségek is kapnak. Sokféle, a hinduizmusra emlékeztető szertartás jellemző itt, nem úgy,mint a buddhizmus eredeti, egyszerűbb változatánál.

A buddhizmus harmadik fő irányzata, a vadzsrajána még messzebb áll az eredetitől. Itt különösen nagy szerepet kapnak a különböző istenségek, mágikus formulák, szövegek (mantrák), kéztartások (mudrák) és ábrák (mandalák, jantrák). Sokféle férfi és női istenség van, akik "tulajdonképpen" szellemi tartalmak szimbólumai. Kérdés a számomra, hogy ez utóbbit egy egyszerű hívő mennyire tudatosítja, és hogy van-e tényleg a gyakorlatban érdemi különbség egy átlagos hindu és egy átlagos vadzsrajána buddhista vallásossága között. Persze valami van, de a vadzsrajána buddhizmus közelebbinek tűnik a hinduizmushoz, mint az eredeti buddhizmushoz.

A lámaista buddhizmus pedig úgy keletkezett, hogy ez az utóbbi, vadzsrajána irányzat összeolvadt a tibeti bon vallással, amely animista és sámánista volt. Tibeti lámaista kolostorokban láthatók ijesztő, ördögszerű lények szobrai. Ezek a régi bon vallás démonai, akik úgymond buddhista hitre tértek. Na de láthatjuk, hogy ez a buddhizmus (a vadzsrajána) már eléggé nem az, ami Sziddhártha Gautáma, vagyis az eredeti Buddha vallása volt, hanem egy olyan vallás, amely inkább a politeista hinduizmus és a fehér mágia valamiféle keverékének tűnik. Ha tudjuk, hogy a fehér mágia megnyilvánulásai mögött is lehet démoni erő, és a politeizmus mögött is (1 Kor 10, 18-25), akkor elég gyanúsan (vagy szinte tragikomikusan) hangzik "a bon vallás démonainak (vadzsrajána) buddhista hitre térése".

A lámaista buddhizmusban egyébként a bon vallás varázslói is buddhista tanítókká váltak, tehát a lámák egy része még sok száz éve (a VII-VIII. században) sámánból / varázslóból lett. A dalai láma pedig ennek a hitnek a főnöke, bár csak a XVI. század óta. Akkortól kezdett megtestesülni a Buddha egy gyermekben - bizonyára respektálva a lámaista buddhizmuson belüli új irányzatnak, a Cong-ka-pa által alapított Gelukpa rendnek az erről szóló tanítását. Tehát a VII. századtól a XVI. századig nem a dalai lámák vezették a tibeti buddhizmust, ez csak egy későbbi újítás.

Nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy szerintem bezzeg az eredeti buddhizmus milyen értelmes, tiszta és jó. Az igaz, hogy nem olyan politeisztikus és többé-kevésbé mágikus jellegű, mint a későbbi változatok. De számomra például az az alaptanítása, hogy a világ értelmileg nem megismerhető önellentmondásos, hiszen ha nem megismerhető, akkor ezt honnan tudják, milyen ismeretre alapozzák? Szóval eleve rossz a kiindulópontja. (Ez ma, a tudományos ismeretek robbanásszerű gyarapodása idején különösen is szembeötlő.) Meg aztán vannak benne más problémás pontok is, amikre most nem térek ki, mert ez az egy szerintem önmagában is épp eléggé képtelen. Ha vannak is bizonyos pozitív értékei a buddhizmusnak (lásd erről a Nostra Aetate zsinati dekrétumot), ez még nem jelenti azt, hogy alapvetően jó, helyes útnak tarthatnánk. A dalai láma pedig hogy még ebből is mennyit és hogyan képvisel... Még a legjobb esetben sem jó irányba, hanem alapjában véve egy butaság felé vezeti azt, aki hallgat rá (tehát még ha Buddha eredeti tanítását adja is elő). De láthatjuk, hogy ez még csak nem is az eredeti buddhizmus, attól erősen különbözik, sötét elemekkel kevert, a dalai láma szerepe pedig csak egy kétes kései történeti képződmény.

Ha mindezt, és magát a dalai lámát valaki összehasonlítja azzal, hogy Jézus életét, működését próféták megjövendölték, sok szemtanú előtt tett csodákat és a legtisztább tanítást hirdette a szeretetről, és szintén sok tanú igazolta, hogy föltámadt a halálból - ki a hitelesebb? Mi igazolja, bizonyítja, hogy a buddhizmusból, pláne a tibeti változatából bármi is igaz? Talán elmondhatnád mindezt annak a rokonodnak,hátha elgondolkozik rajta. (Megjegyzem, hogy a fő forrásom a fentiekhez Dr. Hunyadi Lászlónak A világ vallásföldrajza című könyve volt.) 

2010. október 6., szerda

Elmaradt bejegyések - Két csuda muffin

Ha az ember élete hektikus, nem jut ideje mindenre. Olyankor sajna a prioritás szellemében kell eljárnia. Így sajna egyedül maradt szegény blogom, bejegyzés nélkül.
De azt ne higgyétek, kedves Olvasók, hogy tétlenkedtem az alatt!
Be is bizonyítom!
Rántott karfiol
Mirjam Konyhatündér blogjában olvastam a cukkini tallérról, és eszembe jutott családi kedvencünk, a rántott karfiol. Minálunk ehhez elengedhetetlen a házi tartármártás. A legjobb az, amikor a rántott hús mellett van ez is, meg esetleg egy kis cukkini vagy gomba... Egyébként az egyszerű rántott szelet mellé nagyon passzol a pestoval ízesített tejföl. Frissítő, üde ízhatás a hús mellé. Kiváló.
Kiskuktámmal, Cicukával se tétlentedtünk. Íme a kétféle muffin, amit sütöttünk:

Lekváros-tejbegrízes muffinok és Lekváros smartiesbombák

A receptek a Csodálatos muffinok c. könyvből valók.


Eperlekváros smartiesbomba

Hozzávalók 12 darabhoz:
A smartiesbomba belülről
15 dkg smarties
25 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
12 teáskanál lehetőleg sűrű eperdzsem
10 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tojás
0,8 dl olaj
2,5 dl natúr joghurt

Én, mint a képen is látjátok, fél adagot sütöttem belőle. Egyébként eszembe nem jutott volna, ha véletlenül a nagyszülőktől nem maradt volna ránk némi színes cukorral bevont csokipasztilla... Mivel nekem nem volt kéznél eperdzsem, én meggylekvárral készítettem. Natúr joghurt helyett pedig tejszínt raktam bele, szintén az itthon leledző készleteknek megfelelően.
A muffinsütő formákat kizsírozzuk és fagyasztóba tesszük, vagy kibéleljük muffinpapírral. Én utóbbit szoktam. Tekintve kevesebb utána a meló, és egész mutatós... Nekem megéri egy nagy adag muffinkapszlit venni 500 forintért, hogy utána ne kelljen vakarnom-sikálnom a formákat, amitől azok tönkre is mehetnek...
A sütőt 190°C-ra előmelegítjük.
A lisztet beleszitáljuk egy tálba, és elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával és a smarties felével. Egy másik edényben a tojást habosra keverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, az olajjal, és a natúr joghurttal (tejföllel vagy tejszínnel...). Gyors mozdulatokkal összeforgatjuk a lisztes keverékkel, de vigyázzunk arra, ha sokáig keverjük, akkor a cukorka megfesti a masszát...
A tészta felét a sütőforma mélyedéseibe töltjük. Ráteszünk 1-1 teáskanál dzsemet és feltöltjük a maradék tésztával. A tetejét megszórjuk a maradék csokipasztillákkal. A sütőben középen, 20-25 percig sütjük, 5 percig pihentetjük, majd kiszedjük. Ha kihűlt, meghinthetjük porcukorral. Én ez utóbbit mellőztem, mert szerintem ez már így is majdnem sok.
Az eredmény azonban nagyon jó, kiváló gyerekcsalogató.

A másik muffin receptjét a meggyes muffinból vettem és dolgoztam át. Ennek a muffinnak különösen finom a tésztája, emiatt érdemes külön is készíteni. Ebbe eredetileg is tejszínt kell tenni. Hogy jött, hogy tejbegrízt teszek bele? Veletek nem volt, hogy megmaradt a gyerek után az étel? Nálunk sokszor előfordul. Nos, a károk enyhítésére gndoltam úgy, megpróbálom muffinba csempészni a maradék tejbedarát. És nem lett rossz ettől a végeredmény.

Lekváros-tejbegrízes muffin


 Hozzávalók 12 darabhoz:
Lekváros-tejbegrízes keresztmetszet
30 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
4 tojás
15 dkg cukor
15 dkg margarin
0,5 dl növényi olaj
2 dl tejszín
(az eredeti receptben itt még áll muffinonként 1-2 szem kimagozott meggy)
12 teáskanál lekvár
12 teáskanál hideg tejbegríz

A muffinsütőformát olvasztott margarinnal kikenjük, a megmaradt margarint félretesszük (vagy használjuk a kapszlikat), a sütőt 175°C-ra előmelegítjük.
A tojások sárgáját és a cukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott margarint. Belekeverjük a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. Ezeket érdemes egy tálban előre összevegyíteni. A tojásfehérjét felverjük habnak, és óvatosan a masszába forgatjuk.
Ha az eredeti receptet készítjük, akkor csak simán belekanalazzuk a forma mélyedéseibe a tésztát és muffinonként 1-2 szem meggyet nyomunk. Az én verziómban a fele masszát töltjük a formákba, és utána az előző recepthez hasonlatosan 1-1 kanálka lekvár és 1-1 kanálka tejbegríz jön, majd a maradék tésztával szépen beborítjuk a halmokat.
Az előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük, majd néhány percig a muffinformákban hagyjuk hűlni. Tálalás előtt meg lehet szórni egy kis porcukorral.
Ennek a muffinnak az íze felülmúlhatatlan. Nálunk ez fogy el a leghamarabb. Ajánlom külön is, csak úgy magába, vagy lekvárosan is...

Jó étvágyat!
"Bon Apöti!" - ahogy mondja Julia Child a Julie & Julia című filmben, amit éppen nézek...

Barbi báli ruhája

Részemről nem szándékoztam Barbie babát venni Cicukának. Ezek a babák csak arra jók, hogy a lányokat egészségtelen önértékelésre és fogyasztói gondolkodásra neveljék. Sőt, én még Czakó Gábor meghatározásával is egyetértek, melyet a Magyar-Magyar Nagyszótárban írt meg (Barbie: lélekszobrocska, prütykölni nem csak tud, tanít is).
Barbi a teljes öltözetben
De nem egyszer fordult már velem elő, hogy amit én - sőt mi, a szülei - nem tartottam jónak, az akaratom ellenére bekerült az életébe, és mivel számára vonzó volt, már nem volt visszaút.
Így jártam pl. a műanyag klumpával. Igen, azzal a lyukacsos műanyag klumpával, ami annyira divatos manapság, s amit sok gyerek lábán is megtalálunk tarka gumifigurákkal telecsicsázva. Mivel volt alkalmam kipróbálni, és nekem nem vált be, mivel óhatatlanul is mindig belefülledt a lábam, úgy gondoltam, ilyet Cicukára rá se adok. Az ő kis fejlődő lábának inkább kell egy jó magas szárú, sarkat megfogó, jó tartást biztosító szandál, mint egy ilyen papucs. De aztán a nagyszülei mégis vettek neki - annak ellenére, hogy ők a legnagyobb kritikusai az énáltalam választott cipőknek, ill. ők aggódnak legjobban, nem marad-e lúdtalpas a gyerek. Úgy alakult. Nem volt megfelelő szandálja Cicukának, amíg náluk volt, és a pillanat hevében vettek egy pár fehér kis klumpát, amire ő maga választhatta ki a gumifigurákat. Hát melyik gyerek tud ennek ellenállni? 
Mikor megtudtam, persze nem kissé lettem morcos. Mert kész tények elé lettem állítva. Senki meg sem kérdezte, én szeretném-e, én mit szólok hozzá. Igen, én csak az anyja vagyok... :-) Aztán be kellett látnom valami fontosat. Már nem lehet visszacsinálni. És Cicukának tetszik. Nem lehet a dolgot nem megtörténtté tenni. Nem akartam a lányom látható örömét se elvenni. Vagy hajlandó vagyok elfogadni, hogy ez van, vagy nem, de akkor sokakat haragítok, bántok meg. Így az előbbinél maradtam. És később jól jött néha a fehér klumpa, még ha nem is szeretem, és a mai napig úgy gondolom, én nem veszek neki ilyet.
No, ugyanígy került Cicuka életébe a Barbie baba. Egy baráti házaspár lányától örökölte az elsőt. Azzal még nem sokat játszott. Néha elővette, és a szörnyű, tiszta műanyag ruháját próbálta levenni róla, bár az csak akkor sikerült, ha a baba fejét is levettük...
Aztán kapott még egyet, mert a nagyszülők valahonnan használtan szerezték. Meg ráadásnak egy másik (nem Barbie típusú) babát is, aminek szalmakalapot ragasztottak a fejébe. Mindkettő mezítelenül vándorolt Cicuka birtokába. A Mama pedig mondta, majd ruhát kell nekik varrni.
A szalaggal megkötött kalap
Ha már megtörtént a baj, vagyis gazdagabbak lettünk 2 Barbie babával is, akkor úgy éreztem, ebből a helyzetből kell a legjobbat kihozni. És én is el kezdtem gondolkodni azon, hogy ruhát kéne varrni nekik. Ugyan a Mama varrt egy pár egyszerű nyári ruhát, engem mégsem hagyott nyugodni, hogy lehetne akár valami szép, királylányos ruhát varrni nekik. De nem Barbie stílusban...
"Ridikül"
Állandóan Jane Austen és Elisabeth  Gaskell hősnők suhantak a szemem előtt empire és biedermeier ruhákban és kalapokban. De hogyan álljak neki? Hogyan tudok olyan ruhát alkotni, amit le is lehet venni a babákról, mégis szűk a derekán... Aztán rápillantottam a smokkolt nyári maxiruhámra, és megszületett a megoldás, gumicérnával behúzott-ráncolt ruhaderekak! 
Amikor idáig értem, tűt és cérnát ragadtam, szalagokat vettem, gumicérnát és édesanyámtól maradék anyagokat kértem, amihez csipkeszalagot is kaptam. 
Hamar elkészült a ruha, az alsószoknya. Mivel nem tudok igazából varrógéppel varrni, kézzel álltam neki.  Kissé ideges voltam, hogyan csinálom meg az ruhaujjakat, de olyan sok Burda szabásmintát láttam, hogy nem volt nagyon nehéz készíteni egyet. Mikor már kész volt a ruha, a kalap karimáját és a cipőket vékony karton sablonok segítségével oldottam meg. Forró ragasztóval az anyagra ragasztottam a sablonokat. 
A kendő és a táska már szinte meg se kottyant. A kis gyöngysort és -nyakéket elasztikus damilra fűztem.
Íme a teljesen házi készítésű babaruha-költemény!

Darázsolt derekú, smokkolt ruha, pöttyös alsószoknyával, hozzáillő kalappal, összeillő vállkendővel és táskával, kásagyöngy kiegészítőkkel
A kalap háta nem
olyan jól sikerült,
mint szerettem volna,
de így is eléggé idézi
Elisabeth Benettet...
Balettcipő fazonú "bocskor"

Később, amikor már nyakig benne voltam a varrásban jutott eszembe, mennyi pozitív lehetőség rejlik benne. Egyrészt, ez a ruha különleges. Ilyen nem lesz még egy. Másodszor, ez a ruha abban segít, hogy ne érvényesüljön a fogyasztói szellem. Hogy ne modern divatbigét, hanem királykisasszonyt neveljen a lánykámból. 
Hogy mindehhez mit szólt Cicuka? Sürgetett, hogy készüljek el a ruhával. Aztán azzal nyaggatott, hogy a Barbi (mert a baba ezt a nevet kapta) nem tud elmenni a bálba, amíg nincs cipője... (Hamupipőke után szabadon...) Aztán minél több kiegészítő lett készen, annál inkább készülődött a baba a bálba. 
 Amióta ezzel megvagyok, azzal nyaggat, hogy a Bori és Kati babáknak mikor lesz már ruhája... :-)

2010. szeptember 30., csütörtök

A dalai lámás bejegyzésről és a rá érkezett megjegyzésekről

Illusztráció innen.
Mikor az előző bejegyzésemet megírtam, számítottam rá, hogy vegyes érzelmeket vált majd ki. Ezzel együtt nem feltűnési viszketegségből, hanem tanúságtételként írtam meg.
Kaptam is néhány névtelen és egy felhasználói névvel ellátott háromszoros megjegyzést, amit nem tettem közkinccsé.
Miért?
Egyrészt azért, amiért moderálom az oldalamra érkező megjegyzéseket: hogy megtartsam az oldal épületességét. Ehhez semmi köze annak, hogy jól tűröm-e a kritikát, vagy sem. Egyszerűen nem vagyok hajlandó meddő vitát folytatni senkivel. A névtelenek arra se méltattak, hogy legalább egy képernyő-nevet vagy egy igazit aláírjanak, tehát ők nem vállalták fel a véleményüket, míg én a saját nevem alatt írtam meg a posztot.
A másik, névvel ellátott megjegyzéssorozat bár sok érdekes részt tartalmazott, sajnos nem volt alkalmas arra, hogy közzétegyem. Alap beállítottságában ugyanis nem kezelt egyenlő partnerként a szerzője, így pedig csak veszekedni lehet, megvitatni dolgokat nem. Sok volt benne továbbá az olyan rész, amely összezavarta volna csak a helyzetet még jobban, bár eredeti célja a tisztázás volt, azzal kezdve a sort, hogy lerántja a leplet a forrásomról. Mégis, mindent összevetve nincs értelme olyan vitába belekezdeni, amelyben hamar valamelyikünk a másik értelmi képességeit hiányosnak fogja tartani. Ez az oldalnak nem célja. Ez a személyes tanúságtételem.
Másodrészt nem az a célom, hogy azokkal vitázzak, akik buddhisták. Ez eleve nagy nehézségekre van ítélve, mivel teljesen más a teológiai fogalomtárunk. A vallások közötti különbséget ne is említsük. A célom az, hogy akikkel egy közösségbe, az Egyházba tartozunk, azok tisztán lássanak.
Szinkretista tévedés azt hinni, hogy minden vallás egyenlő, mert mindegyik Istent keresi, és emiatt behelyettesíthetőek. És azt veszek ki, ami nekem tetszik, és azt vetem el, ami nem tetszik. Ez nem lelki csemegepult. Ez halálosan komoly dolog, az életünk, a lelkünk, az üdvösségünk a tét.


2010. szeptember 18., szombat

A dalai lámáról, kezdőknek és haladóknak a hitben "reloaded" - azaz a buddhizmus és kereszténység kapcsolatáról

Itt régebben egy másik írás állt, amit még 2010-ben posztoltam. A Dalai Láma látogatott akkoriban ide, és ez az esemény keresztény körökben is igen nagy érdeklődést váltott ki/port kavart fel. Tele volt a város a plakátokkal, melyeken az ő mosolygó arca nézett szembe velünk, a részletes programmal. Akkoriban olvastam az ETHOS újság régi cikkét is, amely a Röttgen házaspár (a buddhizmust elhagyó, kiábrándult volt hívők) kritikájára alapoz. Mint minden olyan kritika, ami csalódásból születik - akár csak az én régi itt szereplő cikkem - be kell lássam, túlzásokat is tartalmazhat.

Bár nem minden megjegyzést tettem közzé, ami ehhez a poszthoz kapcsolódott, azért arra emlékszem, hogy milyen baja volt vele a kommentelőknek. Egyrészt a Röttgen házaspár tanúságát buddhista körökből érkezők nem tekintették hiteles tükörnek a buddhizmusról és a dalai lámáról. És szóvá tették, hogy bizony egyoldalú forrással dolgoztam. Ennél persze durvább kritikák is értek, de már elfelejtettem a nagy részét.
Épp emiatt, amikor barátom T. Á. egy nagyon is jó írását megosztotta velem a buddhizmusról és irányzatairól, közzé tettem, hogy ne csak én legyek vele több.
Sok hatás ért azóta is. Olvastam több buddhizmusból megtért keresztény tanúságtételét. Mindegyik nagyon érdekes volt. Aztán Joseph-Marie Verlinde atya még mélyrehatóbb tanúsága formálta a véleményemet tovább.
Bár az eredetit keresztényeknek szántam elsődlegesen, buddhista szimpatizánsok is látogatták. És ennek az lett az eredménye, hogy végre egyikükkel lehetett tisztességes vallási párbeszédet folytatni. Azóta is hála érte.
És persze a kommentelők reakciói is igen érdekes dolgokra hívták fel a figyelmem. Egyik, amelyet korántsem barátságosnak szántak, azt követelte, hogy vegyem le a régi bejegyzést, arra hivatkozva, hogy nincs összhangban a II. vatikáni zsinat a buddhizmusra vonatkozó elveivel. Bevallom, ez a megjegyzés annyiban elérte célját, hogy sok mindent átgondoltam, újraolvastam és imádkoztam neki köszönhetően, és arra jutottam, ideje a cikket - elérhetőnek meghagyva - levenni, és megírni e néhány év szintézisét.
Az a régi bejegyzésem lassan három éve íródott. És be kellett látnom néhány hiányosságát. Egyrészt, az, hogy csak az ETHOS cikkre támaszkodtam forrásként, nem tett jót neki. És azt a hibát is elkövettem, hogy bár tisztában voltam vele, hogy teljesen más a teológiai nyelvezete a két világvallásnak, mégis a saját teológiai nyelvezetünk szerint értelmeztem a buddhista fogalmakat.
Bár sokan szememre vetették, hogy a másik oldalt nem engedem szóhoz jutni, úgy érzem, mivel ez egy személyes tanúságtétel-blog, nem feltétlenül kötelező ennek teret biztosítanom, tekintve azt, milyen mértékben jelen van az interneten a másik oldal véleménye. Hozzáférhető, könnyedén. Ezt a véleményemet továbbra is tartom. Jelenleg abszolút nincs időm vitatkozni.

Innen folytatom, amint lesz időm rá ismét.









Melegen ajánlom ezután még ezt a posztot:
És még mindig a dalai lámáról...

Kapcsolódó bejegyzések:
A dalai lámás bejegyzésről és a ráérkezett megjegyzésekről
Egy guru vagy Jézus? - Tanúságtétel a jóga és a kereszténység összeférhetetlenségéről

2010. szeptember 15., szerda

Tortilla espaniola - spanyol omlett reggelire, ebédre és vacsorára

Ez az étel valóban nagyon kiadós és kiváló  bármelyik napszakban. Mi ma reggelire ettük, egy kis paradicsommal körítve. Az eredeti leírást, ahonnan először készítettem, már nem találom. De találtam helyette egy másikat, íme.

Én bevallom, a recepttel ellentétben meg szoktam kissé pirítani a krumplit. Nekem úgy jobban ízlik. Hiába, én sem bírok mindig autentikus maradni...

Pizza Oláh

Oláhéknál klassz pizzázó nyílt szombaton este. :D
A kisebbik lányom keresztszülei jártak nálunk vendégségben, és a családi összejövetelre dukált némi meleg vacsora.
Nagyon szeretek pizzát készíteni. De nem veszem meg azokat a rémes készen kapható pizzalapokat, hiszen otthon is pik-pak elkészül a finom, ropogós szélű, vékony tésztás pizza. Én szeretem a tésztáját is magam készíteni. Ez az első receptem ugyanis, amit megtanultam, a rántottát és a kiflismannt leszámítva.
Így készül a pizzatészta:

Hozzávalók 4 kerek, vékony tésztájú pizzához, sütő méretű tepsiben sütve:
60 dkg liszt
3-5 teáskanál só
2-4 teáskanál cukor
1,5 tasak szárított élesztő
6 evőkanál (olíva) olaj
3 dl langymeleg (nem forró!!!) víz

A lisztet tálba teszem, a közepére mélyedést alakítok ki a kezemmel. A sót és az olajat a szélére szórom, öntöm, messze a lyuktól. A cukrot, az élesztőt a kráterbe szórom, és meglocsolom a langymeleg vízzel. Azért fontos, hogy a víz ne legyen nagyon meleg, vagy forró, különben megöli az élesztőt, és az így nem tudja kifejteni a hatását. Az egészet szépen kézzel összegyúrom. Szépen össze kell állnia, és nem túl kemény, nem ragadós kenyértészta lesz belőle. Ezután kivesszük a tálból, és lisztezett munkafelületen gyúrjuk, a tenyerünk alsó részét használva. Ez lágyítja, hólyagosítja a tésztát. Ha kész, visszatesszük a tálba és befedjük tiszta konyharuhával. Elméletileg ennek a tésztának a recept szerint nincs szüksége arra, hogy megkelesszük, én azért szeretem keleszteni egy kicsit. Addig elkészülnek a feltéthez valók.
Sütés előtt (olaszos sonkás)

Sütés után :-)
Én most kétféle pizzát készítettem. Két olaszos sonkásat és két franciásat.

Az olaszos sonkáshoz a következőkre van szükség:
olasz paradicsomszósz (elkészítését lásd itt)
sonka
bacon
hagyma, laskákra vágva
oregano
reszelt sajt.

A pizzát kinyújtjuk jó vékonyan (kb. 4-5 mm), kör alakúra, és a kiolajozott tepsibe helyezzük, eligazítjuk. A tetejét, körben kb. 1,5-2 cm részt kihagyva, megkenjük a paradicsomszósszal. Megszórjuk a sajttal. Igen, most, és nem később, különben a feltétek nem pirulnak meg. Bacon és sonka darabokkal borítjuk, megszórjuk oreganoval, és mehet a közepesen forró előmelegített sütőbe. Ha a széle megpirult, és a sajt megolvadt és színt kapott, kész is.

A franciát anyámtól vettem át, ő is valamelyik újságból vette.
Hozzávalók a franciás feltéthez:
125 g juhtúró (Bryndza)
ugyanennyi tejföl
bacon
hegyes-erős paprika karikák vagy pepperoni, esetleg pepperoncino (ha nem bírjuk a nagyon csípőset)
hagyma, karikára vagy laskára vágva
reszelt sajt

A pizzát az olaszoshoz hasonlóan olajozott tepsibe terítjük, eligazítjuk. Megkenjük a juhtúró és tejföl keverékével, vastagon megszórjuk reszelt sajttal. Bacon darabokat helyezünk rá, utána hagymát, majd az erős paprikát. Nem kell túlpakolni egyik pizzát sem. Az eredeti olasz pizzán sincs sok feltét. Így mehet a sütőbe.

Figyelem! Az első pizza után a többi már gyorsabban pirul!

Remélem, kedvet kaptál kedves Olvasóm, hogy te is elkészítsd otthon! Jobb, mint bármelyik rendelt pizza! :-)