Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza
A szerelem természetrajza
 |
Kis kitérő a szívünkkel kapcsolatban. A mai világ megpróbál minket meggyőzni arról, hogy akkor járunk az igaz úton, ha a szívünk szavára hallgatunk. De ez így nem helyes. A Fireproof cimű film óta tudom ilyen jól megfogalmazni: sokkal fontosabb, hogy mi vezessük a szívünket. Bizony, a szívünk tévelygő, és csak érzelmi szintű válaszokat és megoldásokat ad. De aki tudja, mi az igazi szeretet, azt is tudja, akarati cselekvések nélkül az nem létezik. Ezért kell a szívünket vezetni. Különben az tévútra vezet minket. (Ha a szívünk szava alatt a lelkiismeretünk szavát értjük, az más tészta. A lelkiismeret Isten szava bennünk.)
Térjünk vissza a szerelem témakörére.
A szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Sokkoló kijelentés, mi? De csak gondoljunk vissza Rómeó és Júlia esetére, és máris igazzá válik részben ez a kijelentés. Shakespeare drámájának hősszerelmesei bizony szerencsések, hogy íly szuicid hajlammal voltak megáldva, különben nem valami jó folytatásról olvashatnánk a darabban a katartikus tragédia helyett. Rómeó bizony megbánta volna döntését, ha lett volna ideje kiismerni feleségét házasságuk évei alatt. Megunta volna felesége hisztériáit és manipulációit. És bizony Júlia sem biztos gondolná azt, érdemes volt férjhez mennie egy ilyen állhatatlan palihoz. Ám a szerelem sodorta őket keserű és tanulságos végzetük felé. A szerelem valóban képes ilyenekre. Ha hagyjuk.
Az izgalom, a várakozás, a rózsaszín köd, hogy örökké a másiknál időznek gondolataink, hogy 20 centivel a föld felett járunk, hogy butaságokat súgunk egymásnak... Szerelem. Milyen csodás átélni, s mennyi butaságot csinálunk, amikor nyakig benne vagyunk. "Milyen elképesztően hasonlít a szerelem mintázata az őrületére." - mondja a Merovingi a Mátrixban. Mintha a teremtett világ törvényei a fejük tetejére álltak volna, mikor mi szerelmesek vagyunk abba a csodás valakibe.
A másik, ami még igazabb a szerelemre, az az, hogy befolyásolja a józan ítélőképességet és erősen rontja a látást. Mit értek ez alatt? Azt, hogy a szerelemnek van két igen jelentős tulajdonsága: beszűkíti a tudatot és kivetít dolgokat. Beszűkíti a tudatot, mert onnantól kezdve az az egy ember létezik, és a világ is körülötte forog. Őbenne pedig egy külön univerzumot fedezünk fel... És bizony szeretnénk őt tökéletesnek látni. így kivetítünk rá olyan tulajdonságot is, amit nem birtokol. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy csillogó, szép lovagnak akarjuk őt látni. Varrunk neki saját kezünkkel egy szép köntöst. S amikor őrá adjuk, s észrevesszük, hogy lóg rajta, mint tehénen a gatya, csalódunk benne. Holott igazából csak abban a képben csalódtunk, amit mi kivetítettünk rá. Vagyis igazából önmagunkban. De ezt is a másikra vetítjük ki, ő lesz kegyvesztett emiatt, hacsak nem ügyelünk arra, hogy szem előtt tartsuk: hosszú idő, míg megismerjük. És egyikünk sem tökéletes. Mert annyira tökéletesnek akartuk látni.
Ugye, látjátok már, mi minden galibát okoz a szerelem. De azért ne ítéljük el túl szigorún. A szerelemnek megvan a sajátos szerepe. Hiszen oly csodálatos, lelket emelő érzés. Valóban, ez a feladata, lelket emel. A szerelem az a felhajtóerő, ami a rakétát fellövi az atmoszférába, de amikor az pályára áll, leválik a rakétáról. Ugyanígy a szerelem megszűnik, amikor a házasság létrejön. Mi ennek az oka? A szerelem a vágyakozásra épül, amit a másik iránt érzünk. Amint a miénk, nem tudunk már érte hevesen epekedni. Bár egyet értek Simone Weillel: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Hogy ne vegyük természetesnek a másik jelenlétét életünkben, s hálásak maradjunk őérte.
Láthatjuk, az aki szerelemből köt házasságot, hamar rájön, hogy tévedett, a szerelem elmúlt és ő elindul, hogy máshol újra megtalálja azt. A szerelemnél sokkal fontosabb a szeretet, ami a két fél között kialakulhat, s ami legnehezebb időkben is kitart. Ettől a szeretettől nem idegen a józan ész. Mert ismeri az akarati cselekvések által kimutatott szeretetet. Vezetik a szívüket, akik így gondolkodnak. A házasság halálosan komoly dolog. Kellenek az észbeli megfontolások. És hogy mindezt Isten előtt fontoljuk meg. Bármilyen csúnyán hangzik is, az eszével kell a keresztény lánynak döntenie, nem a szívével elsősorban. Az Isten által adott értelem ugyanis képes jó döntést hozni. A szív azonban hazárdíroz.
Még egyszer szögezzük le:
A szerelem az az indikátor, ami mellett kapcsolataink köttetnek, és aztán eljutnak a házasságig. De szükséges a szerelem elmúlása is, hogy helyet adjon egy még szorosabb köteléknek, a szeretetnek. Annak a szeretetnek, amelyikről Szent Pál beszél a Korintusiakhoz írt első levelében, a Szeretet himnuszban.
Erről a szeretetről fogok írni a következő részben.
Hasznos tanácsok:
1. Ha csalódunk a másikban, gondoljunk arra, hogy csak abban csalódtunk, amit elképzeltünk róla, így nem büntetjük őt érte.
2. Ülj le, és írj listát, amely a mércédet képezi. Vagy állítsd össze a fejedben. Legyenek olyan pontok, amiket semmiképp nem hagysz el, bármi legyen (pl. egyforma világnézet, vallás), és legyenek olyanok, amik fontosak neked egy férfiban. És legyen egy olyan rész is, ahol van egy két speciálisan sajátos dolog. De ezek legyenek a "ha Isten is úgy akarja" kategóriában.
3. Ha van már párod, minél előbb teremtsétek meg a közös imádság lehetőségét. Nagy "fegyvertény" tud lenni (főleg kísértések, nehézségek idején).
Folytatása:
Előzménye:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése