Mércékről, szerelemről és szeretetről 3. - A szeretetről

Mielőtt rátérnék a szeretet természetrajzára, szeretnék itt beszúrni még egy könyv ajánlást. Én nem olvastam ugyan, de megbízható barátnőm ajánlotta Gabriel Calvo (atya): Kéz a kézben c. könyvét fiatal pároknak, melyet a MÉCS Családközösségek adnak kézre. Aki szeretne ilyet, szóljon a megjegyzésben, a barátnőm meg tudja szerezni. Az ő elmondása szerint nagyon jó (jegyességre való) előkészítő, és benne foglaltatnak olyan dolgok is, amiket érdemes a párunkkal még most az elején megbeszélni. Emiatt gondolom úgy, hogy érdemes lenne megnézni.

A szeretetről
Nincs könnyű dolgom, mert a mostani bejegyzést, részt a régtől bevésődött s pont emiatt kissé már homályos, de valóságos emlékeim alapján írom. Ezt a tanítást a Megismerkedéstől a házasságig c. könyv ismertette meg velem először, s emlékszem, akkor is, ott is Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, teológus volt az előadója. Később ez a tanítás visszacsengett a Ketten hármasban c. kitűnő, házasságra felkészítő Gyökössy Endre könyvben.  Nem csoda, református vizekről valóak. (Tudásom máig e kettőből ered, meg amit még prédikációkban, lelkigyakorlatokon felszedtem.) De ez most nem jelent gondot nekünk. Mert a tanításuk őnekik is ugyanaz ebben a témában. Ár ellen úszni, tisztaságot őrizni, Istenhez hű maradni, egymást nagyon szeretni. Szerintem könnyű azt a keveset, amit szükséges kiszűrni belőle.
Megpróbáltam fellelni, hátha találok valamilyen anyagot ezzel a tartalommal magától a szerzőktől. Ha nem is azt, amit szerettem volna, mégis találtam. Az is benne van, amit én fontosnak tartok itt elmondani. Úgyhogy jöjjön előbb egy kis link gyűjtemény, majd utána az érdemleges rész.
Dr. Pálhegyi Ferenc meghallgatható előadásai 
Dr. Pálhegyi Ferenc: Mi a szerelem?
Dr. Pálhegyi Ferenc: A kapcsolatok tisztasága
Gyökössy Endre: Szeretetről, házasságról
Az utolsó hármat ajánlom elolvasásra, az elsőt meg ízlés szerint csemegézésre.

Az elkövetkezendőkben a néhány keresztény szeretetfogalommal fogunk ismerkedni. Arra, milyen szeretetre van szükség a házasság boldog, embert megtartó erejéhez. Miért szükséges ez, amikor még csak az elején vagyunk? Miért beszélünk házasságról a párkapcsolat elején vagy előtt? Azért, mert 1) nem árt ezt már előre tudni. 2) Keresztény lányokként a párkapcsolatunknak a leglazább állapotában is benne kell lennie egyfajta komolyságnak. Nyitottnak kell lennie arra, hogy később ebből házasság legyen. Még akkor is, ha történetesen nem lesz belőle. Minden párkapcsolatunk tehát komoly dolog. Ha komolytalan, s a házasság lehetősége eleve kizárt, akkor csak idő- és érzelempazarlás. Vagy kedvteléseink önző kiélése, ami ugyancsak nem kívánatos. S mint ilyen, nincs értelme fenntartani. Tapasztalom, hogy ehhez - az ilyen kapcsolatok megszakításához - is szükség van némi önismeretre, őszinteségre és határozottságra. Hadd támasszam alá a példával, amit előbb mondtam. Fiktív, nincs modell. Adott egy keresztény lány, és egy férfi. A lánynak úgy tűnik, enyhe apakomplexusa van, mert egy majdnem apja korú férfival kezd el járni. A férfi kedves, figyelmes, és egyáltalán nem olyan éretlen suhanc, mint a korabeli srácok. Igazi férfi. Aztán kiderül, hogy ennek az igazi férfinek valódi családja is van. Igazi felesége. Csak esetleg őkelme nem vesz róla annyira tudomást, mint kellene (bár mindkét félben keresendő a hiba, ha házasságuk odáig jut, hogy egy harmadik is a képbe kerül.) Így már fele sem tréfa a dolog. A férfi persze megígéri a lánynak, hogy elválik, várjon rá... De vajon tényleg érdemes? A válasz - bár a példabeli lánynak nagyon nehéz lesz bevallani saját magának - egyértelműen nem. A kapcsolat így nem nyitott a házasságra, csak a hitegetésre. Azt is érdemes meggondolni, hogyha egy férfi az ő kedvéért otthagyja a feleségét, mi a garancia, hogy nem fogja őt is otthagyni egy másikért? És különben is. Egyházi válás nincs. Vagy kimondják a házasságról, hogy eleve nem jött létre, s akkor még van ugyan némi remény a mi leányzónknak, vagy azt, hogy létrejött, de akkor meg házasságtörés elválni és újraházasodni. És mindez feltételezetten keresztény körökben, de plusz csavar, ha ez a férfi nem hívő és polgári házasságban él. Akkor házassága ugyan nem érvényes, de mi a garancia arra, hogy ő szentnek fogja tekinteni az újonnan kötött egyházi házasságát... Ezeket a bonyodalmakat jobb elkerülni. Ha rendezésre kerültek, akkor már más, de addig nincs kőbe vésve, hogy leányzónknak várnia kellene az illetőre, még ha az erre is kéri. Csakhogy az én példám ott bukik meg, hogy ezek a lányok nem gondolkodnak tisztán, s a bizonytalan nyomort nem hagyják el a biztosnak vélt magányért (azért vélt, mert Isten egy keresztény lány életében egyedül elég, hogy ne legyen magányos, s itt dől el, valódi-e a hite).
A házasság is párkapcsolat. Magasabb szint. De az. És ami igaz a házasságra, az igaz a párkapcsolatra. A párkapcsolat alatt kell kialakulnia annak a szeretetlégkörnek, amire építjük házasságunkat. Egyáltalán nem baj, ha van egy képünk az ideálisról. De nem kell hozzá görcsösen ragaszkodni. Ám ami most következik, az más tészta. Az nem ideál, hanem emberi szükséglet.
Korunk korszelleme szeret mindent kiforgatni a helyéről, így mi is a legbelső, legintimebb szögletből indulunk el kifelé.
Másolat Rodin szobráról
A görögben több fogalom is van a szeretet szóra. Mindegyik a szeretet egy arcát takarják. Érosz (Erósz volt a görög szerelemisten - Ámor), filia és agapé. (Gyökössy Bandi bácsi bevesz még egy negyedik fogalmat is, a szexust, Dr. Pálhegyi Ferencnél ez az érosz része.)
Az érosz a testi szeretet. Az amelyik birtokolni akar. Amelyikben benne van a szexualitás, de benne van a csók az ölelés, a kézfogás. Ha érosszal szeretünk, azt  mondjuk vele párunknak: "Szeretlek, mert enyém vagy. Mert kívánlak." Az ilyesfajta szerelem hasonlít ahhoz is, ahogyan a töltött káposztát, vagy a tárgyakat szeretjük. Ha csak ezzel a szeretettel szeretnek minket, használati tárgynak érezzük magunkat, ha csak így szeretünk, kihasználunk másokat, csak élvezeti cikként gondolunk rájuk s ez bizony nem jó. De mint látjuk, ez a szeretet szükséges. A házasságban, annak legbelsőbb körében. Ha ott van, jó helyen van. Olyan helyen, ahol jól szolgálhat. Ha kiszakítjuk innen, ahogy a világiak teszik, akkor kezdődnek a bajok.
Az éroszt be kell takarnia valami melegségnek, amit filiának hívunk. Ez a baráti szeretet. Ha ezzel a szeretettel szeretünk, azt mondjuk a párunknak: "Szeretlek, mert a társam vagy." Bizony nagyon jó, ha a párom a legjobb barátom, akihez fordulhatok, akinek elmondhatom, mi bánt, de az örömömet is megoszthatom vele. Segít, ha bajban vagyok, és együtt töltjük az időnket, közös tevékenységekben. Ő mindig őszinte lesz emiatt velem, és azt is elmondja, ami kellemetlen. Ugye, mennyire szükséges ez a fajta szeretet? De még ez is édeskevés így. Erre még mindig nem lehet házasságot alapozni.
Ezt körül kell ölelnie egy harmadik fajta szeretetnek: az agapénak. Az agapé az a szeretet, amelyiket az evangélium a legtöbbször emleget. Agapéval kell szeretnünk a felebarátunkat. És bizony ez az agapé a házasságunk sikerének záloga is. Ez a szeretet ugyanis azt mondja: "Szeretlek, mert szeretlek." Azaz feltétel nélkül! Túlcsorduló módon. Ahogy maga Isten. De nehogy azt higgyük ez amolyan érzelmi dolog. Nem. Ez kőkemény akarati cselekedeteken alapuló szeretet. Ahogy írtam már, vezetjük a szívünket. Igen. Arra, hogy agapéval szeressen. Ez az a szeretet, amelyet Istentől kapunk, s amit tovább is kell adnunk.
Ez az a szeretet, amelyről a Korintusiakhoz írt levelében áradozik Szent Pál, a Szeretet-himnuszban:

"Az agapé türelmes, az agapé jóságos,
Az agapé nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
Az agapé nem szűnik meg soha."


Ez az a szeretet, amely maga Isten. Isten lényege, a szeretet maga. Az áldozatkész szeretet.
A házasságban s így a párkapcsolatban mindegyikre szükség van. (A három szeretetről az ábrát lásd itt, az oldal alján.)De nem azonos mértékben. Mivel a házasság privilégiuma a kiteljesedett érosz, ezért az nem lehet hangsúlyos, de a filia és az agapé terén nagyot lehet növekedni az udvarlási időszak alatt. S higgyétek el, hogy ott, ahol az előző kettő rendben van, rendben lesz Isten kegyelméből a harmadik is, amikor a párkapcsolat a házasság szintjére lép. Nem kell türelmetlenkedni.
Akik türelmetlenkednek, épp annak a lehetőségét veszítik el, hogy kapcsolatuk meleg szeretetlégköre, a filia és az agapé kialakulhasson.
Arról nem is beszélve, kibonthatom én a karácsonyi ajándékomat októberben, de fogok én ugyanúgy és ugyanannyira örülni neki, mintha végig édes, titokzatos izgalomban megvárnám azt a két hónapot, s akkor bontanám ki?
Ráncigálhatom a rózsabimbó szirmait, hogy ugyan nyílj már ki, de akkor nem lesz belőle szép rózsa, csak egy szétroncsolt szerencsétlen gaz. Idővel és türelemmel nőhetnek és fejlődhetnek a kapcsolatok csodás házasságokká.

Folytatása:
V. Önbizalom, helyes önszeretet, önnevelés 1. - Keresztény önismeret, önmegvalósítás

Előzménye:
III. Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez