Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 8. - A szép bőr és a szép haj

A keresztény lányok, nők legszebb ékességei: a szép bőr és a szép haj

Nem minden nő tartja fontosnak, hogy sminkelje magát, sőt. Van, aki egyszerűen nem szeret sminkelni, mert macerás, időigényes (ez persze nem feltétlenül igaz) vagy: csak. De van olyan is, aki meg nem tud meglenni a sminkkellékei nélkül. A végletek nem feltétlenül jók, de keresztény szempontból a teljes sminktelenség elfogadottabb az illető őszinte magatartása miatt. Őszintén vállalja az arcát olyannak, amilyen. Persze felmerül a kérdés, akkor milyen az arcfestésről alkotott képünk, illetve milyen a jó smink? Erről fogok még beszélni bővebben lentebb a keresztény sminkelésnél most jöjjön elébb az alapozás. :-)
Az az első kérdés, nekünk keresztény nőknek kell-e, szabad-e, lehet-e sminkelni? Visszakérdezek: mire használjuk a sminket? Mert ez adja meg a választ. Ha arra, hogy elrejtsük magunkat mögé, mint egy álarc mögé - akkor nem. Ha arra, hogy korrigáljuk azt, amit Istentől kaptunk - akkor még úgyse (ne engedjünk a gőgnek). Ha ki akarjuk emelni a természetes, Isten adta szépségünket - akkor lehet. Mértékkel - mert ez az első keresztény mottó, ami erre igaz. A mértékletesség a négy sarkalatos erény egyike, és ezen témának fő-fő szabálya. A másik kérdés: milyen alkalomra? Más-más alkalomra más-más mennyiség megengedhető. A harmadik kérdés: kinek sminkelünk? A férfi(ak)nak? - Akkor legyen minél kevesebb, és legyen olyan, mintha nem is lenne rajtunk. A férfiak ugyanis - elárulom - igazából nem szeretik a sminket! (Vagy csak kevéssé.)
Jó a szépségipar marketingje, és azt hisszük, ettől majd jobban tetszünk a pasiknak. Pedig ez tévedés. A férfiak nem szeretik a félrevezetést. Ők jobb szeretik a természetességet, alapvetően. Így ha azért sminkelsz, hogy egynek (pl. barát, vőlegény, férj) tetsszél, akkor sokkal kevesebbet szabad megengedned magadnak, mint hinnéd! És így van ez akkor is, ha a épp egyedül vagy, de a leendő párodat szeretnéd megtalálni. Íme egy példa. Egyik férfi az akkori hittancsoportunkban azt mondta az egyik magát kissé túlságosan is pentyölő lánynak B. barátnőm jelenlétében, hogy vegyen példát B.-ről, rajta nincs smink, mégis milyen jól néz ki. B. barátnőm jót mulatott a dolgon, és elárulta, van smink rajta. A férfi erre így reagált: igen? Na, akkor így kell ezt csinálni! Ami engem illet, az én férjem meg sem hajlandó csókolni, ha rúzs van rajtam... Ennyit arról, hogy a férfiaknak kellene kifestenünk magunkat... Sőt, a férfiaknak néha az a véleménye, hogy a nők igazából egymásnak sminkelnek. A nőtársaknak. Valljuk be, mi nők, ha bemegyünk valahova, egy pillantással felmérjük a terepet, ki az, aki csinosabb nálunk - azaz ellenfél lehet. És nem szoktuk díjazni azokat, akiken azt érezzük, túl akarnak ragyogni minket, nem hagynak nekünk életteret, vagy pedig a kimázolt külsőségekkel akarnak apellálni. Jó példa erre például az, hogy vizsgára mindig visszafogott sminket kell alkalmazni. Női vizsgáztatónál ugyanis végzetes lehet a benyomások szintjén küldött üzenetünk, ha ordít a szín az arcunkon. Azt üzenjük ugyanis, hogy a férfitanárok szívét akarjuk elbűvölni, hogy jobb jegyet kapjunk. Egy női vizsgáztató nem fogja jó szemmel nézni, hogy a talmi tündöklésre nagyobb hangsúlyt fektettél, mint a tudásra... Ezért aztán, ha a versenyszellem nevében festjük magunkat - ami újabb tévút, ezért felülvizsgálandó - akkor is jobban járunk a visszafogottsággal.
Ha magunk örömére és kreativitásunk kifejezésére csináljuk, mert ez a valódi helyzet, akkor nincsenek kényszereink, hogy másoknak feleljünk meg, s talán kevésbé lódul meg a kezünkben az ecset...
Tehát - összefoglalva az eddigieket - ha a sminkelés önmagunk megváltoztatására irányul, mert elégedetlenek vagyunk, nem fogunk elérni vele egyebet, csak hogy a túl soknál kötünk ki. Keresztényként pedig fontos a letisztult, egyszerű smink, ahol az a szabály: a kevesebb több.
Mindennek az alapja a jólápoltság. Mi tartozik a jólápoltságba? Gondozott, tiszta, fényes haj; tiszta, üde arcbőr; tiszta tekintet (nem vörös szemek); ápolt kéz és köröm; gondozott lábfej, köröm és sarok; és a test további bőrfelületeinek ápoltsága...

Arcápolás
A vakolat-hatást úgy tudjuk elsődlegesen elkerülni (mert azt mindenképp el kell kerülni), ha a nagyobb energiát és hangsúlyt a bőrápolásra tesszük. És jó tudni, az állandó festékhasználat ronthat a bőrünk állapotán.
A bőrünk rendkívül fontos része a szépségünknek. Az az alap. Ha nincs rajtunk egy deka festék se, de az arcbőrünk üde és ragyogó, máris hódítók vagyunk! Egyetlen smink se mutat jól ápolatlan, fakó, tisztátalan bőrön, annak csak az lesz a vége, hogy a bőrfelület eltüntetése miatt vakolni kezdünk. Pedig a természetes smink alapja az, hogy a bőr látszik. Látszanak a szeplők is, mert azok is szépek! Keresztényként elsődlegesen a bőrünk ápolásával tudunk látványos eredményt elérni.
Régről származó művekben is olvashatjuk a rózsás arc dicséretét vagy épp a porcelán szerű bőrét. Mai napig fontos része ez a megjelenésünknek. Gondolj csak azokra, akik szenvednek a bőrükkel, hogy pl. ne legyenek annyira pattanásosak.
Ezért inkább a bőrápolásba fektessünk bele, pénzt és energiát, mint a sminkelésbe. Jobban megéri ugyanis józanul arckencékre költeni, mint feleslegesen milliónyi dekor kozmetikumra. Tehát ha fiatalok vagyunk és pattanásosak (tinédzserek, serdülők), szerezzünk be olyan termékeket, amelyek gyengéden és határozottan tisztítják a bőrünket. Arclemosó, tonik, arckrém. Esetleg pattanásecsetelő és/vagy -korrektor. Később a bőrtípusunknak megfelelően (zsíros, száraz, kevert... stb. - nézz utána itt, te melyik vagy - ha nem tudod még) válassz egy E-vitaminos arckrémet lehetőleg SPF-fel az UV ellen (ennél többet egy arckrémnek nem szükséges tudnia, lásd itt a cikket), esetleg külön szemzselét is, ha szükség van rá (az arclemosó és lehetőségképpen tonik se maradjon el) és ahogy haladsz előre a korban, a bőröd igényei szerint változtass. Nem kellenek méregdrága krémek. Megfelelőek kellenek. Egy dolog, amit jó tudni: ha valamilyen jobb minőségű, vagy "többet" tudó krémhez hozzászokott a bőröd, többé nem viseli el a kevesebbet. Ezért pl. ha épp 35 éves vagy, és már ajánlanak a reklámok, polcok és katalógusok ránctalanítókat, neked nem kell azért belekezdeni, mert azt mondják. Ha a bőrödnek megfelel az az arckém, amit épp használsz, bár nem ránctalanítós, akkor ne válts emiatt. Ha váltásra van szükség, azt úgy is észre veszed (hiába kened fel ugyanazt a krémet, már nem érzed úgy, hogy "használna"). A másik kérdés: nappali, éjszakai arckrém, vagy mindkettő? A kérdés jogos. Nem azért van kétféle, mert duplaannyit akarnának ránk sózni, a kettő mást tud. A nappali UV védelmet és nappalra elegendő ápolást ad, könnyen és gyorsan felszívódik. Az éjszakai meg mélyen ápol és regenerál, kihasználva az alvás regeneráló hatását is, nincs benne fényvédő, és kevésbé gyorsan szívódik fel. Ha nincs idő napi két krémezésre - nekem sincs - akkor vegyük azt, ami jobban megfelel nekünk, mikor vagyunk alkalmasabbak a krémezésre, reggel, vagy este. Előtte persze tisztítsuk meg az arcbőrt! De nem árt azért néha tartani a másik fajtából is. Pl. én nappali krém orientált vagyok. Reggel szoktam tisztítani és kenni. De ha sminkelek, azt általában este mosom le, és akkor kell utána egy jó, ápoló krém.
Ha sminkelünk, szerezzünk be (gyengéd, de hatásos) sminklemosót, és jól mossuk meg utána is a bőrünket, majd ápoljuk le. Tilos sminkben aludni! Erősen rongálja a bőrt. A festékanyagok ugyanis ha a bőrünkön maradnak, egy idő után szennyeződésként működnek, és emiatt rongálják a szép bőrt. Főleg, ha magunkon hagyjuk alváskor... Ezért hosszútávon még rosszabb is lehet állandóan festeni magunkat, mert a bőrünk nem visel el mindent.
Alkalomadtán jó dolog lehet - mert relaxálásnak sem utolsó - arctisztító pakolást, vagy maszkokat használni. Ebből sem kell méregdrága, sőt, vannak egyszerűen a hűtőszekrény tartalmából előállíthatóak is. Hetente ajánlatos.
Ha netán-tán még arcradírozás is eszünkbe jut, mert biza havi-heti rendszerességgel az sem ártana, akkor sem kell nagy költségekbe vernünk magunkat. Viánál olvastam, s magamon teszteltem. Elég egy marék cukrot az arcon felhabosított arclemosóba keverni, és máris kész a házi cukorszemcsés radír!

Testápolás
Ne felejtkezzünk el szót ejteni a testápolóról sem. Bizony, az sem árt. Ha hozzám hasonlóan pedig lusta az ember a mindennapi kenegetéshez, vannak trükkjeim, amivel minimálisra lehet csökkenteni a testápolás számát... 1. trükk: shea vaj. Amennyiben nem undorodsz az édes illatú testápolóktól, válassz egy shea vaj tartalmú készítményt. Garantáltan sokáig hidratál (kb. 3 nap). Kipróbáltam, de hosszútávon nem bírtam az édes illatot... 2. trükk: babaolaj vagy fürdőolaj. Az egyszerű babaolaj, vagy a puccosabb fürdőolaj nagyon kényelmes megoldás (én ezt szoktam alkalmazni). Fürdés után, még vizesen kenjük be vele a testünket, és utána törülközünk. Az olaj így sok nedvességet megköt.
Vannak részek, amelyeknél ennél viszont több figyelemre van szükségük, pl. a térd és a könyök bőre, amely érdessé hajlamos válni. Én egy nem bevált arckrémet, vagy az arckrémből vagy kézkrémből krémezés után megmaradt maradékot szoktam rákenni. Vészhelyzet esetén pedig ajakbalzsamot teszek rá. (Ez a téli kicserepedés esetén is hatásos kezünk bütykein.)

Manikűr, pedikűr
A szépen ápolt kéz és (legalább) nyáron látható lábfej is figyelmet igényel. Tedd a szívedre a kezed! Te sem járnál szívesen - vagy ha igen, igyekeznél ezt megváltoztatni - egy olyan fiúval/lánnyal, akinek a keze iszonyatosan érdes, vagy tövig le van rágva a körme, vagy esetleg a körömágy bőre csúnya szálkás vagy sebes... Hallottam fiúkat, akik az ilyesmit megnézték egy lányon! Tegyük hozzá, a körömrágcsálás a bizonytalanság, szorongás jele. Nem véletlenül nem kelt jó benyomást. Sok körömrágónak jó megoldás lehet, ha lakkozza a körmét. Az visszatartja attól, hogy csócsálja. Keresztény szempontból itt is előtérbe kerülnek a természetesebb, visszafogottabb színű körömlakkok, a francia manikűr. Vigyázat! Vannak körömlakkszínek, amelyeket keresztény szempontból és/vagy esztétikai szempontból egyáltalán nem ajánlok. Ilyen a piros és az élénk vörösek (a piros lámpás negyed lakóit juttatja eszünkbe kimondva vagy kimondatlanul...), a kékek (hacsak nem kedveled azt, hogy azzal cikiznek, rávágtál a körmeidre a kalapáccsal), a fekete, a barna, a nagyon sötét bordó, nagyon sötét zöld (mind annyira sötét, hogy esztétikailag - finoman szólva - nem túl szép, viszont nagyon punkos hatást lehet vele elérni... szükségünk van arra?).
Ami a műköröm témát illeti, annyit hadd említsünk, ha már muszáj, ne legyen feltűnő, hogy az. Legyen természetes hatású. Ma már az is lehetséges.
Ha fordítunk időt a kezünk körmére, akkor fordítsunk a lábkörmökre is. Főleg nyári szezonban, ha máskor nem is.
Ami a kéz bőrét illeti, mindig is úgy tartottam, a kezünkkel dolgozunk a legtöbbet, ezért becsüljük meg. Vegyünk neki külön krémet és használjuk - sűrűn. Olcsón is lehet jókat beszerezni.
A lábról meg annyit, hogy ne feledkezzünk meg a sarkunk ápolásáról szandálos időkben (reszelés, lábkrém). Nincs annál kiábrándítóbb, mint egy repedezett bőrű sarok egy csodaszép szandálban...

Az alvás és a tiszta tekintet
Talán fura, de nem csak a rendes életvitel, hanem a szépség megőrzésének szempontjából is fontos az elegendő pihenés. Mint fentebb már említettem, olyankor regenerálódik a testünk, így olyankor szépülünk is. A tartós, vagy alkalmi kialvatlanság meglátszik az emberen. No nem a temérdek kávé fogyasztásakor, hanem a fáradt-görnyedt tartásán, az állandó ásításon és a vöröslő szemeken. Ugyan a TV reklámok erre szemcseppet ajánlanak, az egészségünk és szépségünk érdekében én a megfelelő mennyiségű pihenést ajánlom. Felnőtteknél ez 6-8 óra. Inkább 8. És aki még nem teljesen ért a felnőtt korba (tinik, serdülők), annak a 8 a minimum! Egy jó alvás többet ér, mint a kencék és pakolások együtt véve...

Fogyókúra, diéta, étrend...
Itt említeném meg kiegészítésként a szépségápolás témához a megfelelő, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, változatos étrendet. Mert az fontos. Néha a nem megfelelő étrend megváltoztatásával a bőrünk is szépülhet.
Ami a fogyókúrát illeti, én lebeszélnék róla mindenkit. A koplalás nem egészséges. Megbosszulja magát. És ami fő, hamarabb visszajönnek a nem kívánt kilók. Fejlődésben lévő szervezetnek pedig egyenesen tilos!!! Téves elképzelés, hogy pusztán a kevesebb és kalóriaszegényebb étkezéssel, mozgás nélkül le lehet tartósan fogyni. Arról nem is beszélve, semmi sem használ annyira a fogyás ügyének, mint a mozgás. A túlsúly is valószínűleg a mozgáshiány miatt alakult ki. Erre nem jó megoldás cigizni, vagy nem enni. Mozogni kell. Önmagáért a mozgásért. A mozgás örömet ad (másképp: endorfint azaz boldogság hormonokat termel).
A tartós fogyás mindig lassú folyamat és lassan kell történjen. Nem árt azt sem tudni, hogy az izom nehezebb a zsírnál, így átmenetileg még "súlyosodhatunk" is egy darabig a fogyás ideje alatt.
A diéta megfelelő lehet, ha dietetikussal összeegyeztetett és nem egyoldalú. Illetve mindenképpen kiegészül mozgással. Mit értek mozgás alatt? Nem csak a sportolást, de azt is. Pl. sétát, biciklizést, tornát, úszást, hulahopp karikázást...stb. Az egyik leghatásosabb fogyasztó étrend pl. szétszedi a különböző tápanyagféleségeket, azaz naponta más-más szempontból egyoldalú étkezést javasol. Mivel én nem vagyok oda az egyoldalúságért, én nem javaslom. Jó módszernek tartom a Norbi Update-et, bár szerintem elég az elmélet, az Update-es cuccok nem feltétlenül kellenek.
Mit szoktam csinálni én? Változatosan eszem. Este nem eszem későn, tehát kb. 18h az ideális... de ha nem jön össze, akkor csak kicsi adagot engedek. Pl. csak egy szelet kenyérnyi szendvicset. Ha nagyon késő van, 21-22h, akkor hagyom az egészet, és inkább joghurtot vagy semmit se vacsizom. Jó megoldás pl. a csak egy tányér módszer. Mindenből - leves, főétel - csak 1 tányérnyit eszem. Iszom evés előtt. Ha ezt teszem, nem tudok annyit enni. :-) Ugye mennyit figyelmeztettek minket erre a szülők és nagyszülők, hogy ne tegyük? Reggelire és estére csak kistányérral eszem. Ami arra - lehetőleg nem halmozva - ráfér, annyi megy le a torkomon. Nekem ezzel és napi fél-egy óra mozgással, napi negyedóra tornával sikerült leadnom egy pár kilót. És még folytatom. Inkább a mozgásra erősítek rá terveim szerint...

Haj, frizura és hajápolás
Ezt a végére hagytam... mert hosszabb lesz, mint a fentebbiek. A haj egy kényes dolog. Női szempontból is, meg keresztény szempontból is. Eltérő vélekedések vannak arról, hogyan kezeljük a haj kérdést. A Mit ne vegyél fel c. műsorban szembesültem azzal, hogy a hajat mindig úgy veszik, hogy az egy kiegészítő. Kiegészíti az ember megjelenését, és változtatható. Ez utóbbi igaz, de mégsem olyan, mint néhány karkötő, meg egy  táska... Abban is igazat adok, hogy nem árt, ha igazodik az ember főbb lelki változásaihoz. (Mindig jól esik, ha beülünk a fodrászhoz, amikor nagy változásokon megy keresztül az életünk - ez női dolog...) De saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a hajunk lényegében a személyiségünk része, bármilyen fura is. Emlékszem, amikor az egyik exemmel szakítottunk, annyira megbántott az a megalázó helyzet, ami miatt végül is külön váltak útjaink, hogy azonnal "más akartam lenni". Addig tabu volt a hajfestés. 18 éves korom alatt nem is akartam elkezdeni. Mivel azonban akkorra már az általam szabott korlátok sem tartottak vissza, első dolgom volt befesteni a hajam aranyszőkére... Utána aztán évekig festettem a hajam. Voltam szőke, később szőkés vörös, majd egyre inkább mahagóni vörös, ahogy közeledtem visszafelé a saját hajszínemhez - a hamvas gesztenyebarnához. Ahogy egyre inkább feldolgoztam a sebet, egyre inkább visszasötétedtem. Aztán, miután már férjhez mentem - az esküvőmön még vörös volt a hajam - egyszer álmomban a régi hajszínemmel láttam magam. Lelkem mélyén megérett a gyógyulás. Végre nyugodt szívvel lenöveszthettem. Mert a festés nem adódott másból, mint önértékelési gondokból. És úgy vettem észre, ez másoknál is így van.
Disney Szépség és a Szörnyeteg rajzfilmjének
 Belle-je ihlette meg az esküvői ruha
 tervezőjét, Alfred Angelot... 
Szóval, a haj nem a maszk része, ami bármikor változtatható. A haj attribútum. Érdekes azt is megnézni, más és más korok során, más és más kultúrákban milyen jelentősége volt a nők hajának. Az elvitathatatlan, hogy a csáberő része. Nem véletlen, hogy férjes asszonyoknak illendő volt felkontyolni és kendővel, fátyollal eltakarni a világ elől, megtartva a "láthatás jogát" egyedül a férjüknek. Nagyon sokáig a hosszú haj volt a természetes a nőknél. A levágása egyet jelentett a világi hívságokról való lemondásról, azaz a kolostorba vonulással. Régi középkori vagy reneszánsz képeken jól látszik, mennyire fontos volt, hogy a haj takarja a tarkót, a fület. Ezek kitakarása erotikus felhívásnak számított. Emlékezzünk csak a gésák nyakszirt kivillantós példájára az előző részből... És ezeket jó tudni. Jó tudni, hogy a mai frizurák milyen benyomást keltenek a mai napig. A fiús, felnyírt fazonok bizony ilyen üzeneteket hordoznak. Ha a nagy szexipar beindulásával ezekre a finom jelzésekre már el is tompult a mai szemlélő... Azért azt mai napig meg tudjuk szemre állapítani, hogy egy rövid fazon fiús, vagy esetleg férfias-e vagy nőies hatású. Meg lehet figyelni, férfias gondolkodású nőknek előszeretettel rövid, fiús a haja. Vagy mint a férfiak megnövesztik, majd állandóan lófarokban hordják. Ez magánvélemény, de az én szememben a raszta haj egy nő halála, ha nem afroamerikai az illető (nekik a hajanyaguk is más, mint a mienk). Mit mondd el ez róla? Hogy lusta fésülködni... És ez nem túl vonzó...
Nos akkor térjünk vissza a fő iránycsapásra... Milyen legyen egy keresztény lány haja? Mindenképpen hosszú kell hogy legyen? És mi van a rövid hajjal?
Akárhogy is nézzük, nem fogyhatunk ki a hosszú haj dicséretéből. Bizony a legnőiesebb haj az mindig hosszú. Gondoljunk csak a filmszínésznőkre. A legtöbbjüknek hosszú a haja. Pl. Angelina Jolie, Catherine Zeta-Jones, Julia Roberts, Jennifer Aniston, Nicole Kidman, Jessica Biel, Denise Richards, Keira Knightley, Penelope Cruz, Scarlet Johansson, Reese Witherspoon... és még sorolhatnánk... Nem véletlen, hogy annyi féle hajmeghosszabbítási lehetőséget ötöltek ki (hajfelvarrás, hajhosszabbítások, afro fonatok stb.). De ne feledjük el a keresztény lány karikatúráját. Nagyon fontos, hogy a hosszú (váll alá, hátközépig, derékig, fenékig, térdig...) hajunk ápolt legyen, fényes és tiszta, gondozott (rendszeres vágás, hajpakolások, megfelelő rendszerességű hajmosás...). Annál rosszabb nincs is, mikor a fejtetőn a koponyánkra ragad a zsírtól, de a nyakunknál már szép hullámokban tolul alá... Ha hosszú a hajunk rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, milyen frizurát készítsünk belőle. Ha állandóan csak simán hátragumizzuk, az nem frizura. Az a haj tagadása, olyan, mintha nem is lenne. Az más eset, ha a munkahelyen muszáj összefogni. no de az utcán, meg otthon, meg egyébként mindenhol? (Viánál található hajas tippek: itt, ittezmeg ezmeg még ez is.) Hogy szeretik-e férfiak a hosszú hajat. Igen! Azt viszont kevéssé díjazzák, hogyha levágatjuk. Ha a hajunk derékig ért, s utána már csak a fülünkig, attól ki tudnak bukni... A "kopasztott csirke" hajak meg csak arra jók, hogy havernak tekintsenek... azaz fiúnak.
De tény, hogy nem áll mindenkinek jól a hosszú haj. Mert van akinek ehhez kevés és/vagy vékony szálú a haja. Őnekik is adott jó pár szépséges frizura a vállig érőtől a fülig érőig... én afölé nem mennék. Mert az már fiúhaj veszélyes. Fülig érőből még lehet nőies frizut összehozni. Annál rövidebből csak bajosan, vagy csak önámítással.
Minél fiatalabbak vagyunk, annál jobban áll a hosszú haj. És ahogy idősödünk, egyre fiatalosabb külsőt kölcsönözhet a rövidülő frizura.
Tehát a fő követelmény a keresztény frizuraválasztásnál a nőiesség. Egyébként a hosszú haj is lehet izgalmasan levágott, gyönyörű korona, nem csak egyszerű és sima, amelyet egyenesre vágnak alul (ezzel nem akarom azt mondani, hogy bizonyos lányoknak, asszonyoknak az ne állna jól). A frizuránkat pedig az arcformánkhoz és a nyakunk hosszához szoktuk igazítani.
A következő kérdés az: lehet-e, kell-e festeni a hajunkat keresztény szemmel? Meg kell, hogy mondjam, ha belegondolunk abba, hogy Isten nem teremt tökéletlent, akkor biztos, hogy mi azt kaptunk, amire szükségünk van a boldoguláshoz itt a földön és az örök boldogsághoz a halálunk után. A külsőnk is Isten ajándéka, aminek táplálásáért, gondozásáért, karbantartásáért mi is tehetünk és tennünk is kell. Épp testben ép lélek - tartja a mondás. Bármennyire szépek is a hajfesték reklámok, bármennyire is mondják a fodrászok, hogy negyon keveseknek áll jól a saját hajszínük, nem kell feltétlenül ennek bedőlnünk. Ez marketing - valamit el akarnak adni nekünk. A helyzet az, ha elfogadjuk azt, hogy az életünk és külsőnk Isten ajándéka (és nem hibáztatjuk, hanem elfogadjuk, hogy ez az alap, amivel dolgozunk), hamar helyére kerül a kép: nem helyes, ha úgy gondolkodunk, ki kell javítanunk. Tehát, aki azért festi a haját, hogy kijavítsa a természetest - az gőgöt tanúsít. De festeni nem feltétlenül ezért festünk. Inkább a kamaszkori elégedetlenségből adódhat, illetve lelki traumáinkból, vagy a világgal való szembesülés következtében (nehéz az ár ellen úszni), hogy úgy érezzük, változtatnunk kell saját magunkon. Hogy nem vagyunk úgy jók, ahogy vagyunk. Pedig ez alapvetően nem igaz. Ha ezért festjük be a hajunkat, akkor egy álarcot akarunk létrehozni, ami mögé bújhatunk. És akkor ismét a fenti, sminkelésnél már említett irányelvek a mérvadók: így nem szabad. A másik lehetséges indok a hiúság. A mai világ a nőiesség halálának, az elmúlás szelének érzi az ősz hajszálakat. Mindent megtesz, hogy elfedje. Pedig akárhogy is nézzük, az elmúlás így is úgy is elér minket. De minden kornak megvan a szépsége. Az ősz haj a bölcsebbé válásunknak is lehet jele. És - nem véletlenül - sokan jobban és fiatalosabban néznek ki ősz hajukkal, mint ha restaurálnák élénk vagy természetesebb színekkel. Ez azért van, mert a világosabb szín fiatalít... Emlékszem egy kolléganőmre, aki sötét haját lenövesztette a természetes őszesre, és utána bizony sokkal jobban is nézett ki, az arca ragyogó lett, és sötét színű szemei nagyobb hangsúlyt kaptak.
Tehát az alapdirektíva a festetlen természetesség. Ha valaki mégsem tudja megállni, bár tudja mindezeket, hogy megváltoztassa a hajszínét, akkor is van néhány fontos szabály, amit szem előtt kell tartania. 1) ne legyen nagy a váltás, mert nem biztos, hogy jól áll. Egy mély barna vagy fekete hajú lány hirtelen szőkesége nem csak zavarba ejtő lehet, hanem bizony rossz is, erősen sápaszthat. És fordítva is rémes hatást lehet elérni. 2) Mindenkinek a saját hajszínétől egy-két árnyalattal világosabb vagy sötétebb áll jól. 3) Tűnjön természetesnek! Fontos, hogy a szín, amit választunk úgy hasson, mintha természetes hajunk lenne. (Egyértelmű, hogy a pink, a lila, a zöld, a kék nem jó választás.) Érdemes azt is átgondolnunk, mielőtt a vörösekhez nyúlunk, hogy kevés nőnek van természetes vörös haja, és a legtöbb vörös nem természetes színárnyalat, így az a legveszélyesebb választás. Ha hamvas (azaz hideg fényű) hajú az ember lánya, még nehezebb a dolga, mert sok festék aranyos ragyogást ad a hajának, s ezzel megváltoztatja a természetes típusát (tavasz, nyár, ősz, tél). (Én is vörösként ősz lettem, pedig eredetileg nyár vagyok.)
Összefoglalva a témát: fő a természetesség!

Megjegyzések

  1. A mostani stresszes életforma miatt egyre korábban jelennek meg az ősz hajszálak. Az ősz haj is szép lehet 60 évesen, de egy 30-40 éves nőnél ilyenkor alapvető a hajfestés.
    Minden kornak van egy "szépségetikettje". Pl. legyen/ne legyen szemöldöke valakinek(http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6a/Mona_Lisa.jpg/396px-Mona_Lisa.jpg). Erre mondhatjuk azt, hogy természetellenes, de szembefordulni vele polgárpukkasztás határait feszegeti.
    Az ősz haj a köztudatban összefügg a termékenység elvesztésével, az öregséggel. Egy fiatal(30-40-50 éves) nőnél ez mindenképp félrevezető, a vitalitását fejezi ki a festett haj.

    VálaszTörlés
  2. Köszi, hogy megírtad ezeket a szempontokat. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Egy guru vagy Jézus? - Tanúságtétel a jóga és a kereszténység összeférhetetlenségéről

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 4. - Alapszabályok egy keresztény ruhatárhoz