Az együttjárás anatómiája 2.

Kezdetek
Minden párkapcsolatnak van egy kezdeti időszaka. Amikor az egész még csak lebeg a levegőben, de nem dőlt el, hogy igazán lesz belőle valami. Lehet érezni, hogy valami kialakulóban van, de minden bizonytalan és törékeny. Roppant izgalmas időszak ez. De nem mindenkinél ugyanúgy és ugyanakkor jelentkezik. Mivel minden párnak különleges és egyedi a története, itt most csak néhány alaphelyzetet írok le.

Vannak azok a párok, akik viszonylag gyorsan jönnek össze. Valahol, valamilyen közegben találkoznak, és egymásra csodálkoznak. Szinte rögtön vonzalom alakul ki közöttük, és előbb utóbb valahogy egy vagy több véletlenszerű (persze ők inkább sorsszerűnek élik meg) találkozás után már ők keresik a lehetőséget, hogy egymás társaságában lehessenek. És nem sokkal utána össze is jönnek, azaz hamar hivatalossá teszik azt, hogy megkedvelték egymást, és ezentúl együtt fogjuk látni őket. Itt az idő tényezője igencsak viszonylagos. Mert van akinél a gyors azt jelenti, hogy háromszor látta a másikat és puff, már együtt is vannak, és van aki ennél többször találkozik - akkor még teljesen kötetlenül - a másikkal és időben is hosszabban tart, amíg összejön a pár. De a másikkal való első találkozástól viszonylag gyorsan lép a két ember közötti viszony romantikus mederbe. Bevallom, én ebbe a csoportba tartozom. És majd később kifejtem, hogy ennek néha bizony vannak hátrányai is. (Ezek főleg később tűnnek szembe.) De semmi később behozhatatlan hátrányt nem szenvedtünk igazán.

Van azonban ennek az ellenkezője is. Amikor az ismeretség kezdetétől hosszú idő telik el az együttjárás konstatálásáig. Ez jelentheti azt is, hogy a két fiatal már viszonylag hosszabb ideje tud egymás létezéséről, de nem foglalkoznak túl sokat egymással, amíg egyszer csak puff, hirtelen, vagy nem puff, inkább rövidebb- hosszabb átmenettel másképp kezdenek tekinteni egymásra. Ennél a variánsnál lehet egészen rövid, de hosszabb is az időszak, míg a találkozások folyamán kialakul az együttjárás.
A hosszú összejövetel másik példája az,  amikor a két delikvens viszonylag hosszabb ideje van jó ismeretségben, barátságban. Szomszédok, (volt) iskola- vagy osztálytársak, vagy egyszerűen régebb óta barátok, ill. egy baráti kör tagjai mind a ketten... stb. Ilyenkor adott egy jó alap, mert az illetők ismerik már egymást. És a baráti közegből alakul ki mélyebb kapcsolat. Ez általában szintén azzal függ össze, hogy másképp kezdenek tekinteni hirtelen, vagy lassan egymásra.

Ide kívánkozik egy újabb kitérés (és ha ismételném magam, előre is bocsánat). Azt jobb, ha mindenki tudomásul veszi, hogy férfi és nő között nincs igazi barátság - "csak barátság" van! És a kettő minősége teljesen más. Mert egy fiú-lány barátságban mindig ott van potenciálisan a lehetőség, hogy valami több, azaz párkapcsolat legyen belőle. Ezért "csak barátság", mert jelenleg még nem több. Ezt erősíti meg a fentebb leírt példa is. Persze most sokan legyintenek, hogy ez nem igaz, mert ők igenis jó barátságban vannak a Bélával, és mégsem tudná sose elképzelni, hogy összejönnének. ("Hiszen a Béla annyira nem hozzám való. Jó barát, de nem tudnám elképzelni egyáltalán a pasimnak.") Ám a jelenség, amiről beszélek, könnyen tetten érhető, még ha az illető lány - legyen a neve Anett - úgy érzi soha, de soha nem tudna összejönni barátjával. Vegyük csak azt a helyzetet, amikor Anett bizony egyedül van, kesereg magában, hogy milyen bunkó a fiúja. Bezzeg a Béla! A Béla sokkal kedvesebb a barátnőjével! - na itt már kezdhetjük is a fülön csípést. Mert a következő gondolata Anettnek a szakítása után, a legnagyobb önsajnálat idején, ez lesz: "Bárcsak én lehetnék a Béla barátnője helyében. Akkor rám is odafigyelnének és megbecsülnének..." És bár Anett nem jön össze Bélával később sem esetleg, mégis ott motoszkál azért az az icike-picike esély, hátha a dologból mégis lehetne valami. Különösen olyankor, amikor Anett magányos és szüksége lenne valakire. Ugye most már érthető, hogy miért "csak" és nem sima?

Visszatérve a kapcsolatok létrejöttéhez, természetesen vannak olyan párok, akik a két véglet között, azaz "nem hajt a tatár" ritmusban, sem nem túl gyorsan, sem nem túl lassan jutnak el az együttjárásig. Itt már akkora a variációs lehetőség, mi hogy történik, hogy már le sem írom őket. A fantáziádra bízom, kedves Olvasóm.
Mindenesetre szögezzük le, hogy ez a laza, sejtelmes, várakozással teli időszak semelyik felet sem kötelezi. Ilyenkor még bárki bármikor úgy dönthet, bele se megy a kapcsolatba.
Az együttjárás eldöntése kimondva, vagy kimondatlanul a párkapcsolat létrejöttének időpontja. Onnantól van. Addig még semmi sem biztos.

Aki úgy megy bele a kapcsolatba, hogy még nem ismeri igazán szerelmét, annak most kezdődik egy szép, hosszú és fokozatos megismerési folyamat (erről lesz szó külön bejegyzésben).
Aki barátságból indít, annak hendikepje van. Akkor már lehetőség szerint elég jól ismeri a párját, bár még talán nem minden szempontból. Így a növekedési folyamat sokkal hamarabb is lezajlódhat.
Ám óvatosságra intek - saját tapasztalatból - minden hamar összejövő párt. Mert a hamari összejövetel sajnos megakadályozhatja azt, hogy a sejtelmes bizonytalanság hosszabb légkörében létrejövő udvarlás megindulhasson. Itt arra gondolok, hogy a fiúnak nincs túl sok lehetősége hódítani, kezdeményezni. Elnyerni az áhított hölgy szerelmét. És a lányoknak sincs esélye átélni azt, hogy bizony valaki igyekszik őt elbűvölni. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, és ha lehet, hosszítsunk emiatt az összejövetel idején, vagy pedig tudatosan be kell indítani az összejövetel után, annak ellenére is. Különben ez egy nagy hiány marad a kapcsolatban. Egy olyan dolog, ami mindkettőtöknek hiányozni fog. Neked az, hogy igyekezzenek téged meghódítani, a barátodnak pedig az, hogy nem tudott érted megküzdeni, hiszen hamar a karjába omoltál...
Ugye már értitek, hogy szükség van mai napig is az udvarlásra. Szükség van arra, hogy a férfi és női szerepek hamar helyrekerüljenek egy sejthetően létrejövő kapcsolatban azzal, hogy megvan ez az ősi rítus. Ha ez kimarad, minden labilissá válik, és stabilizálni kell, ami visszamenőleg ugyanolyan nehéz, mint a fal felhúzása után alapozni a házat... Nem lehetetlen, csak hát vért lehet vele izzadni.

Miért írtam ennyire bőven a kapcsolat létrejöttéről? Mert rengeteget jelent abból a szempontból, hogyan alakul tovább a kapcsolat. A jó kezdet jó indítás...


Folytatása:
XVIII. Az együttjárás anatómiája 3.

Előzménye:
XVI. Az együttjárás anatómiája 1.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez