Intimitás a keresztény kapcsolatban 8. - Az önátadás más kifejező formái

Huh. Végre ehhez a témához is eljutottunk.
Azt hiszem, alaposan kiveséztük az önátadás testi oldalát. Mégis, lenne még egy megjegyzésem még az előző részhez: a második tisztaság visszanyerése a szabad akarat visszanyeréséhez is fontos. Házasságot kötni csak szabad akaratú elhatározással szabad(na). Ha a döntési szabadságomat épp befolyásolja valami (pl. útban van a baba, vagy szexuálisan kötődöm az illetőhöz), akkor már nehéz szabad döntést hozni, és a legtöbb olyan döntést, amit nem szabad akaratunkból tettünk, meg szoktuk bánni, és fel szoktunk ellene lázadni. A szentségi házasság létrejöttének is az az egyik alapja, hogy szabad akarat birtokában döntsünk. (Pont emiatt később kimondható az, hogy a szentségi házasság nem jött létre, ha valamilyen olyan tényező játszik közre, mint amilyen a "nem szabadon döntöttem".)

Most pedig következzék az, hogyan élhetjük meg a mindennapjainkban az önátadási vágyunkat. Milyen csatornákat tudunk neki találni? Milyen eszköz áll rendelkezésünkre, hogy kifejezzük szerelmünk iránt érzett mérhetetlen közösségi vágyat?

Tehát: adhatom magamat a másiknak...

... az időmben. Időt szánok arra, hogy a párommal legyek, időt szakítok rá, amikor úgy érzi, szüksége van rám. Igyekszem az együtt eltöltött időt minőségivé alakítani, nem a mennyiség fog számítani. Ha van egy számára fontos esemény, és szeretné, ha ott lennék - megmozgatok minden követ, hogy ott legyek (mindegy, hogy nekem ez megterhelő, vagy sem). Szánok időt arra, hogy meghallgassam, hogy elmondhasson nekem bármit. És ha valamiért időre lenne szüksége, hogy valamit átgondoljon, helyére tegyen tőlem távol, hát azzal a szabad idővel is megajándékozom, türelemmel várakozva.

... a figyelmemben. Amikor beszél hozzám, igyekszem rá - és csak rá - figyelni, még akkor is, ha ez nehéz számomra. Nem az lesz az első, hogy tanácsot adjak neki, hisz lehet, hogy csak arra vágyik, hogy meghallgassam. Nagyon kevesen tudnak igazán figylemesen végighallgatni másokat, pedig ez nagy kincs.
Figyelmes vagyok vele: odafigyelek arra, mi veszi körül, milyen helyzetben van, és nem hozom kínos helyzetbe. Fiúknál: gyakorlom az udvariasságot és lovagiasságot. Lányoknál: igyekszem mindenhez megtalálni a megfelelő időt, és nem zavarba hozni a másikat.
Odafigyelek az élete eseményeire, hogy bátorítsam és mellette álljak. Figyelmesen nem felejtem el a másik nagy napjait (születésnap, névnap, családi ünnepek, vizsga...) és a közöseket se (hónapforduló, évforduló, esetleg Valentin-nap). Ezek az apróságok nagyon sokat tudnak nyomni a latban. Az ebbe befektetett energia hamar megtérül, amint látjuk az örömet kedvesünk szemében.

... az ajándékomban. "Ajándékot adni olyan, mint a szívünket adni - a kezünk csak segít benne." Az ajándék egyérelműen nagy lehetőség a szeretet kifejezésére. Persze ehhez szükség van a figyelemre, hogy tudjuk, mivel szerezhetünk örömet. Egy jól megválasztott ajándék - mindegy hogy kézi, filléres vagy drága - mindennél többet képes mondani. Itt szerintem különösen nagy szerepe van a kézzel készült ajándékoknak, amire nem csak pénzt, időt is áldoztunk. De vásárolt ajándékok is képesek nagyon személyesen közvetíteni a másik iránt érzett szeretetünket. Minél személyre szabottabb, annál jobb. Mert lehet, egy egyszerű toll nagyobb szeretetet közvetít, ha a páromtól kaptam vizsga előtt, hogy arra emlékeztessen, ott van velem, mintha egy doboz különlegesen finom marcipános csokival lep meg.

... a szavaimban. Akár szóban, akár írásban adom át őket. Néhány bátorító szó, egy-egy figyelmes telefonhívás, egy-egy rövidke SMS, ami bearanyozza a szerelmem napját. Egy jó beszélgetés, egy izgalmas vita, akár néhány sor egy ajándékba adott könyv elején. Sok-sok dicsérő szó! És ne becsüljük le a cetlik, üzenetek, levelek jelentőségét sem. Egy-egy ilyen kézzel írott üzenet nagyon fontos lehet. Sőt, van, amikor a legjobb megoldás az, ha érzéseimet levélben mondom el, mert úgy tárgyilagos tudok maradni, nem bántom meg feleslegesen a másikat.
Néha pedig szavak nélkül is elmondhatom neki, amit szeretnék, egy gondolataimat tükröző idézetben, könyvben, zenében vagy filmben.
És... és az ima. Az imában, amit a másikért mondok. Ezt ugyan ő nem fogja feltétlenül hallani, de mégis ez a legkevesebb és legtöbb, amit szerelmemért megtehetek.

... a segítségem nyújtásában, hogy készen állok bármikor segíteni, ha szükség van rá. Bajban ismerszik meg, ki a barát. Ez igaz a párokra is. Bajban ismerjük meg, mennyire számíthatunk a másikra. Nagyon fontos, hogy egymást segítsük. És milyen jó érzés, mikor a másiknak annyira jól esik, hogy segítek neki... És ezt néha kérés nélkül is meg lehet tenni. Sokszor párunk nem mondja ki, hogy szeretné, ha segítenénk neki. Arra azonban figyeljünk, hogy segítsük és ne csináljuk meg helyette, és ne legyünk tolakodóak a segítségünkkel. Az önállóságát nem szabad sem elvenni, sem megingatni. Sokszor az a nagyobb segítség, ha nem segítünk, de rendelkezésre állunk, vagy mellette vagyunk. És egyáltalán ne várjunk érte hálát. Mert bizony, akkor már megkaptuk érte a jutalmunk...

... a gyűrűben, amit az ujjára húzok. Ha eljött az elköteleződés ideje (eljegyzés, házasság), a gyűrű fejezi ki azt, hogy magamat ígérem neki mindenestül, és ezt az ígéretemet be akarom tartani minden időben.

Azt, ki hogyan kamatoztatja ezt, és még mit talál ki, hogy párjának kedveskedjen, azt mindenkinek egyéni fantáziájára bízom. :D Sok sikert! Menni fog.

Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy ezeket az önátadási formákat mindenki másképp ítéli meg, melyik mennyire fontos, és melyik mennyire közvetíti számára a másikat. Épp ezért merem ajánlani Dr. Gary Chapman könyveit (pl. pároknak: Egymásra hangolva.) Mindegyik könyve az öt szeretetnyelvről szól. Öt szeretet kifejezési formáról, ami bár mindegyikünk számára fontos, mégsem mindegyik egyaránt fontos. Ezek az Elismerő Szavak, a Testi Érintés, a Minőségi Idő, az Ajándékok és a Szívességek. Ha elolvassátok az egyes szeretetnyelvek leírását, sok minden vissza fog a fentebb írt sorokból köszönni. Nem véletlen: én olvastam és rám nagy hatással volt. Bár igyekeztem nem az öt szeretetnyelv szerint csoportosítani a fenti önátadási formákat.
Nem árt tisztában lenni azzal, nekem melyik (vagy melyik kettő) közvetíti leginkább a másik szeretetét, és hogy hogyan áll ez fordítva. Mert bizony nem sokszor akad úgy, hogy ugyanaz a szeretet kifejezési forma lenne fontos egy pár számára. Általában eltérő szeretetnyelvet beszélnek. Ha igazán figyelmesek szeretnénk lenni párunkhoz, és azt szeretnénk, hogy az ő számára legérthetőbb módon fejezzük ki a szeretetünket, ismerjük meg a szeretetnyelvét, hogy tudjuk, melyik kommunikációs csatornát leginkább használnunk.
Én pl. Minőségi Idő vagyok, és a második legfontosabb szeretetnyelvem a Szívességek. De ez utóbbi messze annyira nem közvetíti számomra a szeretetet, mint az első. Azt szeretem, ha szánnak rám időt, hogy meghallgassanak, ha együtt töltik az idejüket velem (is). A férjem ezzel szemben Testi Érintés és Szívességek. Mindkettő szinte egyformán jelentős. Nekem úgy érzem, viszonylag könnyű a dolgom. Az Embernek azonban nagyon nehéz velem... :D
Szóval, aki nem olvasta még, nosza, rajta, mert sok segítséget jelent még akkor is, ha soha nem lesz könnyű ráhangolódni a másik szeretetnyelvére és távol áll tőlünk mindez. Legalább ez által is megismerjük a másikat.
Aki pedig a Testi Érintésbe tartozik, az se keseredjen el, mert ugyan a Tesi Érintés szeretetnyelvűeknek általában nagyon fontos a szexualitás, nekik azonban nagy jelentősséggel bír más testi érintés is: az ölelés, a kézfogás, puszi, csók, vállon veregetés, egy arcsimogatás, vagy pl. a hát megvakargatása is akár, a masszázsról nem is beszélve... Ebben a tárházban mindenképp találni olyan testi érintést, amit a szexualitás kiélése nélkül is használhatunk önátadásunk kifejezésére (és nem lesz veszélyes).

Nos, remélem mindenki talált magának megfelelő csatornákat, amivel kiélheti a boldogítani vágyását. Ezek az eszközök pedig a házasság éltetéséhez is nagyon fontos eszköztárat hoznak létre. Tehát amit most kialakítok, az később is hasznomra válik majd. Nagyon fontos, hogy jó szokásainkat megtartsuk a házasságban is, ne csak az együttjárásra korlátozódjanak és önátadási vágyunkat a házasságunkban is többféleképpen mutassuk ki. Ez segít a házasságot élő és élhető légkörben megtartani. A házassággal, bármilyen furcsa, még nem dőlhetünk hátra, hogy révbe értünk és innentől kezdve minden Hawaii lesz. A házasságért a házasság megkötése után is sokat kell majd dolgozni. Erről lesz még szó később épp elég. De nem árt ezt már most tisztán látnunk.

A következő bejegyzésben teljesen elhagyjuk az intimitás tárgykörét és telejesen más témába fogunk belekezdeni.
Ahogy alakul egy kapcsolat, úgy merül fel egyre több vitás kérdés. Szó lesz tehát a vita és a veszekedés szerepéről a párkapcsolatban többek között. Illetve arról is, mitől illik össze két ember.

Ha érdekel titeket az, hogy milyen tervezett témákról lesz szó, kattintsatok a blog tetején lévő Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként oldal fülére, és alul a megírt témák sora után van egy egyre gyarapodó lista a tervezett témákról. Ha akad olyan, amit javasolnátok, hogy legyen benne, feltétlenül írjátok meg bejegyzésben! Az én fejem sem káptalan, így jól jön a segítség. :D


Folytatása:
XXX. Összeilleszkedés 1.

Előzménye:
XXVIII. Intimitás a keresztény kapcsolatban 7. - Második esély

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez