Intimitás a keresztény kapcsolatban 4. - Meddig mehetünk el?
Meddig mehetünk el?
Amíg én is benne voltam a párkapcsolataimban, addig nekem is ez volt a legnagyobb kérdésem, és nekem is rá kellett jönnöm arra, hogy nem véletlenül mondják azt a/z (gyóntató) atyák, hogy már maga a kérdés is rosszul van feltéve. Merthogy a válasz az egyszerűen: rossz irányba egy lépést sem! Nem lehet méricskélni igazán, hogy eddig meg eddig, mert minden pár számára máshol húzható meg a határ, amit maguknak kell meghúzniuk. Ha nagyon szigorúan vesszük, magára arra se lenne joga a párnak, aki nincs még a házasság szentségében, hogy kézen fogva járjon, mert a kézfogás az összetartozás jele, s az a házasságban válik teljes mértékben bizonyossá és valósággá. Úgyhogy próbáljuk meg a növekvő hormonfelhőben és a növekvő - egyébként jó és helyénvaló - önátadási vágyban használni a fejünket, és nagyon hamar meghúzni a meddig megyünk el konkrétan határt.
Azért egy objektív lelki tükör mégis létezik, hogy valamelyest könnyítsek mindenkinek konkretizálni a mit szabad és mit nem kategóriákat. Reina Nicolasa barátnőmmel, aki egy meglehetősen okos fiatal hölgy, sokat beszélgettünk erről a témáról. Ő is kereste a válaszokat és nagyon szomorította a dolog, hogy sehol sincs egy egzakt lista, mit szabad, mit nem, hanem minden olyan "sejtelmes és döntsd el te magad számára"... Ezért ő is megfogalmazta az alapokat magának és másoknak is érthetően, méghozzá a gyónás szempontjából, a katekizmus tanítására alapozva, szigorúan, ám roppant következetesen. Szeretném, ha nem csak második bejegyzését olvasnátok el, ami ténylegesen a párok tisztaság őrzésére vonatkozik, hanem az elsőt is, mert az adja a teológiai alapozást, bár taglal további vétségeket a házastársi önátadás ellen. Szerintem nagyon jól használható, és a többi felhasználható információhoz képest is kézzelfogható támaszt nyújt. Amit Reina leírt, azzal egyet értek, és nagyon sok mindent én is ugyanígy írtam volna le itt, ezért, kérlek, Kedves Olvasóm, vedd a fáradtságot, és olvasd el Reina Nicolasa bejegyzéseit ebben a témában.
(Hogy nekem milyen jó dolgom van, hogy most is csak egyszerűen hivatkozom más munkájára... :D )
A tilalmas ház kerítésének kerülése
Ahhoz, hogy megértsük, miért kell nagyon kevés testi intimitásnál meghúzni a határt, hadd illusztráljam a helyzetet az egyszeri szerzetes böjtjének történetével (aki ismeri, attól előre is elnézést az untatásért).
Egy szerzetes nagyböjt egyik péntekén böjtöt tartott, ahogy azt szokás. Egyszer csak támadt egy ötlete: még nagyobb lenne számára a lemondás érzése, ha a konyhába menne át böjtölni, hiszen a tudat, hogy a hűtőben ott a húsos fazék, még kínzóbb lenne számára, ezért még értékesebb lenne a böjti önmegtagadás. Átment tehát a konyhába és leült az étkező asztalhoz. Eltelt némi idő, és ismét nagyot gondolt: tovább megy, és a hűtőből előveszi a húsos fazekat és az asztalra teszi maga elé - hogy még nehezebb és ezáltal értékesebb legyen az önmegtagadás, hiszen csak egy karnyújtásnyira lenne tőle a tiltott étel. Meg is cselekedte, amit kigondolt. Mindaddig ráfüggesztette a szemét a fazékra, míg újabb zseniális ötlete nem támadt: kiveszi a húst a fazékból, villára szúrja és a szája elé tartva folytatja a böjtöt, hogy még nagyobb önmegtartóztatásra bírja rá magát. Miután azt is megtette, amit legutóbb kigondolt, ott ült farkasszemet nézve a falatnyi hússal, érezve önnön akaraterejének diadalát... mindaddig, míg egy óvatlan pillanatban be nem kapta azt a falat húst...
Szóval a példabeszéd lényege az, hogy nem szabad magunkat egyre nagyobb és nagyobb kísértésnek kitennünk vakmerően, mert akkor szinte biztos a bukás. A legjobb hozzáállás az, ha alázattal elfogadjuk, mennyire esendőek vagyunk és pont ezért feleslegesen nem tesszük ki magunkat kísértésnek egyáltalán, ha lehetséges. Emiatt fontos a szerelem testi megnyilvánulásaiban minél korábbi szinten megállni, és nem tovább lépni. Könnyebb ugyanis a kevéssel megelégedve, más önátadási formákba öntve túlcsorduló érzéseinket kivárni, míg a kapcsolat eléri bensőségességének csúcsát, a házasságot és akkor abban a legbiztonságosabb "anyaméhben" megszületnie a kapcsolat testi formáinak. Megdöbbentő, de nem egy tanúságtevő vallja azt, hogy így szeretkezéseik transzcendentális élménnyé magasztosulnak, annyira átélik és megélik a szeretet mélységes titkát, a teljes összetartozásukat Istenben. És ezt annak köszönik, hogy annak idején volt erejük és türelmük várakozni és hagyni, hogy a kapcsolatuk a maga ütemében elmélyüljön.
Hitoktatói tanulmányaim alatt volt egy nagyon érdekes gondolat, amit egyik tanárom mondott az ószövetségi nép gondolkodásmódjáról, hogy hogyan álltak hozzá a parancsok betartásához. (Nem véletlen, hogy annyi kiegészítő és szabályozó törvényt hoztak később, szintén emiatt a gondolkodásmód miatt...) A zsidók ugyanis úgy gondolkoztak: ha egy ház kapuján tilalmas belépnem, akkor még a kerítését is elkerülöm. Tehát, ha a parancsolatok, a törvény tilt nekem valamit, akkor nem csak azt amit konkrétan kimond veszem tilalmasnak, hanem elkerülöm az összes olyan dolgot, ami annak elkövetéséhez vezethet. (Most már érthető számotokra is, hogy miért alakult ki a kóserség részeként a húsos és tejes ételek teljes elválasztása abból a mózesi törvényből, hogy a kecskegidát anyja tejében tilos megfőzni...)
Ezt a mai keresztény teológia nyelvére úgy fordítanám: hogy a bűnre vezető alkalmat is kerülöm, nem csak a bűnt. És bizony, a tisztaság őrzésekor ez a helyes hozzáállás. Ugyanis könnyebb megállni a tisztaság elleni bűn elkövetését, ha jó távolságban maradok tőle, mintha kísérletezem azzal, hogy még meddig mehetek el büntetlenül... (ahogy azt a szerzetes is tette...) Aki kiteszi magát és párját ennek, az érezni fogja, hogy a vakmerő bizakodás Isten kegyelmében vagy önmagában egyáltalán nem tartja meg az úton. Maga a szexus is olyan, minél tovább megy el benne az ember, annál többet szeretne, s annál nehezebb visszafordulnia.
Itt jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy érdemes bizonyos helyzeteket, "leosztásokat" is eleve kerülnünk, mert sokkal nehezebben tudunk ellenállni. Hogy megvilágítsam, milyen "leosztásokra" gondolok, szeretnék elmondani egy történetet, amit történetesen a Spielhózniban olvastam (már írtam, hogy eme könyvvel és előadással jobb óvatosnak és kritikusnak lenni, bár vannak benne jó részek). A lány leutazott szerelméhez a nyáron, hogy néhány napot a fiúnál és rokonságánál töltsön vidéken. Mikor megérkezett, a fiú körbevezette a tanyán, ahol vendégesedni fog. Felmentek az istálló szénás padlására is. Egy darabig csak álltak, kézen fogva egymást és beszívták a hely atmoszféráját. Puha széna mindenütt, meleg, homály, minden olyan intim... Aztán nyeltek egy nagyot és gyorsan távoztak - mindketten megérezték ugyanis, mennyire csábító ez a légkör, ez a hely arra, hogy kettesben legyenek odafent... és ne csak beszélgessenek...
Azt mindenkinek a saját belátására bízom, mi számít ilyen helyzetnek. A lényege az az ilyen "leosztásoknak", hogy olyan intim szituációt hoznak létre, amely sokban megkönnyíti a testi intimitásra való ráhangolódást. Azaz könnyebben tűzbe hoz. Mondok egy másik egyszerű példát. Házi videózás kettesben, és a filmben van egy-két finoman erotikus ágyjelenet is... Persze ez azért pár-specifikus is. De azért egy dologra mégis kitérnék.
Sokan teszik meg (keresztényként is), hogy szerveznek a párjukkal egymásnál alvást. Úgy beszélnek róla, mintha természetes és semmi veszélyt rejtő dolog lenne. (Persze itt inkább arról beszélek, amikor egy szobában, netán egy ágyon való alvásról van szó... mert a külön szoba az már valamivel biztonságosabb... főleg, ha más hozzátartozó is alszik abban a másik szobában...) Nekem erre azt mondta valaki (egyébként Spielhóni rajongó az illető...), hogy együtt alvás és együttalvás között van különbség. Belátom, hogy amennyiben hulla fáradt mindkét fél, akkor valószínűbb, hogy nem történik semmi izgalomra okot adó. De attól még a helyzet nem veszélytelen. Tapasztalatból tudom, és mások tapasztalataiból is, hogy ez az egyik legmegpróbálóbb helyzet, ami csak létezik. Ágy, sötétség vagy félhomály, és a másik karnyújtásnyira. Ideális leosztás egy romantikus estéhez... Még ha van is a párnak annyi ereje, hogy ellenáll a kísértésnek, azért az, ami a lelkükben-testükben lejátszódik azért cserébe, hogy élvezzék egymás közelségét, nagyon felkavaró. És ha a helyzet sokszor és gyakran ismétlődik, annál nehezebb lesz ellenállni. Előbb-utóbb belesodródik a pár valami olyanba, amibe nem tudatosan akart belemenni. Úgyhogy mindenki döntse el, érdemes-e a tűzzel játszania.
Folytatása:
XXVI. Intimitás a keresztény kapcsolatban 5. - Apróságokból jelentős dolgok lesznek
Előzménye:
XXIV. Intimitás a keresztény kapcsolatban 3. - A testi önátadás és a tisztaság őrzése
Amíg én is benne voltam a párkapcsolataimban, addig nekem is ez volt a legnagyobb kérdésem, és nekem is rá kellett jönnöm arra, hogy nem véletlenül mondják azt a/z (gyóntató) atyák, hogy már maga a kérdés is rosszul van feltéve. Merthogy a válasz az egyszerűen: rossz irányba egy lépést sem! Nem lehet méricskélni igazán, hogy eddig meg eddig, mert minden pár számára máshol húzható meg a határ, amit maguknak kell meghúzniuk. Ha nagyon szigorúan vesszük, magára arra se lenne joga a párnak, aki nincs még a házasság szentségében, hogy kézen fogva járjon, mert a kézfogás az összetartozás jele, s az a házasságban válik teljes mértékben bizonyossá és valósággá. Úgyhogy próbáljuk meg a növekvő hormonfelhőben és a növekvő - egyébként jó és helyénvaló - önátadási vágyban használni a fejünket, és nagyon hamar meghúzni a meddig megyünk el konkrétan határt.
Azért egy objektív lelki tükör mégis létezik, hogy valamelyest könnyítsek mindenkinek konkretizálni a mit szabad és mit nem kategóriákat. Reina Nicolasa barátnőmmel, aki egy meglehetősen okos fiatal hölgy, sokat beszélgettünk erről a témáról. Ő is kereste a válaszokat és nagyon szomorította a dolog, hogy sehol sincs egy egzakt lista, mit szabad, mit nem, hanem minden olyan "sejtelmes és döntsd el te magad számára"... Ezért ő is megfogalmazta az alapokat magának és másoknak is érthetően, méghozzá a gyónás szempontjából, a katekizmus tanítására alapozva, szigorúan, ám roppant következetesen. Szeretném, ha nem csak második bejegyzését olvasnátok el, ami ténylegesen a párok tisztaság őrzésére vonatkozik, hanem az elsőt is, mert az adja a teológiai alapozást, bár taglal további vétségeket a házastársi önátadás ellen. Szerintem nagyon jól használható, és a többi felhasználható információhoz képest is kézzelfogható támaszt nyújt. Amit Reina leírt, azzal egyet értek, és nagyon sok mindent én is ugyanígy írtam volna le itt, ezért, kérlek, Kedves Olvasóm, vedd a fáradtságot, és olvasd el Reina Nicolasa bejegyzéseit ebben a témában.
(Hogy nekem milyen jó dolgom van, hogy most is csak egyszerűen hivatkozom más munkájára... :D )
A tilalmas ház kerítésének kerülése
Ahhoz, hogy megértsük, miért kell nagyon kevés testi intimitásnál meghúzni a határt, hadd illusztráljam a helyzetet az egyszeri szerzetes böjtjének történetével (aki ismeri, attól előre is elnézést az untatásért).
Egy szerzetes nagyböjt egyik péntekén böjtöt tartott, ahogy azt szokás. Egyszer csak támadt egy ötlete: még nagyobb lenne számára a lemondás érzése, ha a konyhába menne át böjtölni, hiszen a tudat, hogy a hűtőben ott a húsos fazék, még kínzóbb lenne számára, ezért még értékesebb lenne a böjti önmegtagadás. Átment tehát a konyhába és leült az étkező asztalhoz. Eltelt némi idő, és ismét nagyot gondolt: tovább megy, és a hűtőből előveszi a húsos fazekat és az asztalra teszi maga elé - hogy még nehezebb és ezáltal értékesebb legyen az önmegtagadás, hiszen csak egy karnyújtásnyira lenne tőle a tiltott étel. Meg is cselekedte, amit kigondolt. Mindaddig ráfüggesztette a szemét a fazékra, míg újabb zseniális ötlete nem támadt: kiveszi a húst a fazékból, villára szúrja és a szája elé tartva folytatja a böjtöt, hogy még nagyobb önmegtartóztatásra bírja rá magát. Miután azt is megtette, amit legutóbb kigondolt, ott ült farkasszemet nézve a falatnyi hússal, érezve önnön akaraterejének diadalát... mindaddig, míg egy óvatlan pillanatban be nem kapta azt a falat húst...
Szóval a példabeszéd lényege az, hogy nem szabad magunkat egyre nagyobb és nagyobb kísértésnek kitennünk vakmerően, mert akkor szinte biztos a bukás. A legjobb hozzáállás az, ha alázattal elfogadjuk, mennyire esendőek vagyunk és pont ezért feleslegesen nem tesszük ki magunkat kísértésnek egyáltalán, ha lehetséges. Emiatt fontos a szerelem testi megnyilvánulásaiban minél korábbi szinten megállni, és nem tovább lépni. Könnyebb ugyanis a kevéssel megelégedve, más önátadási formákba öntve túlcsorduló érzéseinket kivárni, míg a kapcsolat eléri bensőségességének csúcsát, a házasságot és akkor abban a legbiztonságosabb "anyaméhben" megszületnie a kapcsolat testi formáinak. Megdöbbentő, de nem egy tanúságtevő vallja azt, hogy így szeretkezéseik transzcendentális élménnyé magasztosulnak, annyira átélik és megélik a szeretet mélységes titkát, a teljes összetartozásukat Istenben. És ezt annak köszönik, hogy annak idején volt erejük és türelmük várakozni és hagyni, hogy a kapcsolatuk a maga ütemében elmélyüljön.
Hitoktatói tanulmányaim alatt volt egy nagyon érdekes gondolat, amit egyik tanárom mondott az ószövetségi nép gondolkodásmódjáról, hogy hogyan álltak hozzá a parancsok betartásához. (Nem véletlen, hogy annyi kiegészítő és szabályozó törvényt hoztak később, szintén emiatt a gondolkodásmód miatt...) A zsidók ugyanis úgy gondolkoztak: ha egy ház kapuján tilalmas belépnem, akkor még a kerítését is elkerülöm. Tehát, ha a parancsolatok, a törvény tilt nekem valamit, akkor nem csak azt amit konkrétan kimond veszem tilalmasnak, hanem elkerülöm az összes olyan dolgot, ami annak elkövetéséhez vezethet. (Most már érthető számotokra is, hogy miért alakult ki a kóserség részeként a húsos és tejes ételek teljes elválasztása abból a mózesi törvényből, hogy a kecskegidát anyja tejében tilos megfőzni...)
Ezt a mai keresztény teológia nyelvére úgy fordítanám: hogy a bűnre vezető alkalmat is kerülöm, nem csak a bűnt. És bizony, a tisztaság őrzésekor ez a helyes hozzáállás. Ugyanis könnyebb megállni a tisztaság elleni bűn elkövetését, ha jó távolságban maradok tőle, mintha kísérletezem azzal, hogy még meddig mehetek el büntetlenül... (ahogy azt a szerzetes is tette...) Aki kiteszi magát és párját ennek, az érezni fogja, hogy a vakmerő bizakodás Isten kegyelmében vagy önmagában egyáltalán nem tartja meg az úton. Maga a szexus is olyan, minél tovább megy el benne az ember, annál többet szeretne, s annál nehezebb visszafordulnia.
Itt jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy érdemes bizonyos helyzeteket, "leosztásokat" is eleve kerülnünk, mert sokkal nehezebben tudunk ellenállni. Hogy megvilágítsam, milyen "leosztásokra" gondolok, szeretnék elmondani egy történetet, amit történetesen a Spielhózniban olvastam (már írtam, hogy eme könyvvel és előadással jobb óvatosnak és kritikusnak lenni, bár vannak benne jó részek). A lány leutazott szerelméhez a nyáron, hogy néhány napot a fiúnál és rokonságánál töltsön vidéken. Mikor megérkezett, a fiú körbevezette a tanyán, ahol vendégesedni fog. Felmentek az istálló szénás padlására is. Egy darabig csak álltak, kézen fogva egymást és beszívták a hely atmoszféráját. Puha széna mindenütt, meleg, homály, minden olyan intim... Aztán nyeltek egy nagyot és gyorsan távoztak - mindketten megérezték ugyanis, mennyire csábító ez a légkör, ez a hely arra, hogy kettesben legyenek odafent... és ne csak beszélgessenek...
Azt mindenkinek a saját belátására bízom, mi számít ilyen helyzetnek. A lényege az az ilyen "leosztásoknak", hogy olyan intim szituációt hoznak létre, amely sokban megkönnyíti a testi intimitásra való ráhangolódást. Azaz könnyebben tűzbe hoz. Mondok egy másik egyszerű példát. Házi videózás kettesben, és a filmben van egy-két finoman erotikus ágyjelenet is... Persze ez azért pár-specifikus is. De azért egy dologra mégis kitérnék.
Sokan teszik meg (keresztényként is), hogy szerveznek a párjukkal egymásnál alvást. Úgy beszélnek róla, mintha természetes és semmi veszélyt rejtő dolog lenne. (Persze itt inkább arról beszélek, amikor egy szobában, netán egy ágyon való alvásról van szó... mert a külön szoba az már valamivel biztonságosabb... főleg, ha más hozzátartozó is alszik abban a másik szobában...) Nekem erre azt mondta valaki (egyébként Spielhóni rajongó az illető...), hogy együtt alvás és együttalvás között van különbség. Belátom, hogy amennyiben hulla fáradt mindkét fél, akkor valószínűbb, hogy nem történik semmi izgalomra okot adó. De attól még a helyzet nem veszélytelen. Tapasztalatból tudom, és mások tapasztalataiból is, hogy ez az egyik legmegpróbálóbb helyzet, ami csak létezik. Ágy, sötétség vagy félhomály, és a másik karnyújtásnyira. Ideális leosztás egy romantikus estéhez... Még ha van is a párnak annyi ereje, hogy ellenáll a kísértésnek, azért az, ami a lelkükben-testükben lejátszódik azért cserébe, hogy élvezzék egymás közelségét, nagyon felkavaró. És ha a helyzet sokszor és gyakran ismétlődik, annál nehezebb lesz ellenállni. Előbb-utóbb belesodródik a pár valami olyanba, amibe nem tudatosan akart belemenni. Úgyhogy mindenki döntse el, érdemes-e a tűzzel játszania.
Folytatása:
XXVI. Intimitás a keresztény kapcsolatban 5. - Apróságokból jelentős dolgok lesznek
Előzménye:
XXIV. Intimitás a keresztény kapcsolatban 3. - A testi önátadás és a tisztaság őrzése
Sajnos nem elérhetőek a honlapon megadott hivatkozások. :( Esetleg van hozzá valami új link?
VálaszTörlésKedves Olvasóm, köszönöm, hogy szóltál! A válasz: sajnos nincs. :-( A blogot törölte a tulajdonosa. Át fogom dolgozni ezt a posztot, hogy ne legyen szükség a linkre. Kérlek, légy türelemmel! :-)
Törlés