Intimitás a keresztény kapcsolatban 1.
Amióta írom a Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként c. sorozatot, azóta jó sok témát feldolgoztunk, és elég messzire sikerült eljutnunk. De még így is, úgy érzem, max. a felénél járunk az egész sorozatba illő dolgok hegyének... Ami biztos, addig fogom írni, míg tematikailag mindenkit elvezetek a házasságig. És egy icipicit bele fogunk tekinteni a házasságba is... Csak annyira, amennyire a házasság megkötése előtt érdemes. Azaz azokat a tudnivalókat fogjuk a házasságról megbeszélni, amelyekkel jobb tisztában lenni előtte.
A mostani bejegyzéseinkben arról lesz szó, miként alakul egy keresztény kapcsolatban az intimitás.
Magát az intimitás szót kétféle értelemben is meg fogjuk vizsgálni. Úgy is, mint a pár kapcsolatának bensőségességét és úgy is mint a pár kapcsolatának testi megnyilvánulásait. Aki volt már szerelmes, vagy volt már hosszabb életű kapcsolata, tudja, hogy az ember egy komoly kapcsolatban igenis vágyik egyre inkább az önátadásra. Vágyunk arra, hogy akit megszeretünk, annak testestül lelkestül odaadjuk magunkat (arról, hogy mi is ez az önátadási vágy, arról még írok bővebben legközelebb), hogy az övé legyünk. És itt direkt nem egyszerűen szexualitást írtam. Mert 1. az önátadás nem csak ebben nyilvánul meg, bár ez az egyik formája és a házasságban ez a leges legszebben valósul meg a házaséletben; 2. a szexualitást manapság is sokan szétválasztják vagy leválasztják az önátadástól/ról, holott az annak a része, fokozata, kifejező eszköze.
A következő bejegyzésekben tehát a következő dolgokat fogjuk áttekinteni: az önátadás vágya, a kapcsolat testi oldalának alakulása, és a kapcsolat bensőségességének fejlődése. Ez mind az együttjárás intimitásának részei: a mozgatórugó és az aspektusok.
Hűha... Nagyon izgalmas részek jönnek! :D
Folytatása:
XXIII. Intimitás a keresztény kapcsolatban 2.
Előzménye:
XXI. Megismerkedni egy másik személyiséggel 3.
De most, hadd maradjunk még az együttjárási szakaszban, és tárgyaljuk azokat a dolgokat, amik a kapcsolat fejlődéséhez, gazdagodásához, kiteljesedéséhez vezetnek. Haladjunk, de még ne olyan gyorsan. Az együttjárás kezdetétől, azaz a "most már együtt vagyunk"-tól még eléggé sok van a "kimondjuk a boldogító igent"-ig. Lehet ez persze páronként változó idő, van akinél fél év, van akinél 5-8 évig is elhúzódik (vagy még tovább). Ez sok mindentől függ. Van akinél az a fél év is bőven elegendő, van akinél viszont iszonyatosan kevés. Ez nagyban függ a kapcsolatban lévő felek (személyiségi) érettségétől, és a kapcsolat érettségétől is.
Szinte mindig állítható: a házasságra nem lehet teljesen felkészülni. Mindig úgy érzi majd az illető, hogy sok minden éri meglepetésként, és hogy ha előre tudott volna dolgokat, jobb lett volna. De a házasság megkötéséhez nem feltétlenül szükséges az, hogy tudjunk mindent, ami a házasságban ránk vár, sőt ez, majd hogy nem lehetetlenség.
Szinte mindig állítható: a házasságra nem lehet teljesen felkészülni. Mindig úgy érzi majd az illető, hogy sok minden éri meglepetésként, és hogy ha előre tudott volna dolgokat, jobb lett volna. De a házasság megkötéséhez nem feltétlenül szükséges az, hogy tudjunk mindent, ami a házasságban ránk vár, sőt ez, majd hogy nem lehetetlenség.
A házasság megkötéséhez az elköteleződésnek kell bennünk a legmagasabb fokra érnie, nem a tudásnak. Fontos persze az is, kellő tudással rendelkezzünk, amennyire az lehetséges, a megfelelő döntés meghozatalához. De úgysem tudunk ezzel kivédeni meglepetésszerű helyzeteket. Aki komolyan veszi az elköteleződést, az adaptálódni fog és megtalálja majd a módját hogyan vegye az akadályokat a nehéz helyzetekben is, mert a másikért teszi. Tehát nem lehet a házasságra 100%-ig felkészülni, de nem is ez a cél. Hanem az, hogy az elköteleződés házasság kötéséhez szükséges legmagasabb fokát elérjük. Azért írom ezt, mert ez a folyamat a házasságban nem szűnik meg. Normál esetben egyre jobban elmélyül az együtt átélt és megélt események hatására. (Nem véletlen, hogy vannak olyan párok, akik 25-50 év után is fontosnak tartják, hogy ismét igent mondjanak egymásnak pap és közösség jelenlétében. Mert úgy érzik, a sok együtt töltött idő után még igazabbul, még valóságosabban, még mélyebb dimenzióban tudják egymásnak az elköteleződés igenjét kimondani, mint annak idején fiatal párként. Ez nem émelygős érzelgősség, hanem egy nagyon valóságos ünnepe az isteni szeretetnek.)
Magát az intimitás szót kétféle értelemben is meg fogjuk vizsgálni. Úgy is, mint a pár kapcsolatának bensőségességét és úgy is mint a pár kapcsolatának testi megnyilvánulásait. Aki volt már szerelmes, vagy volt már hosszabb életű kapcsolata, tudja, hogy az ember egy komoly kapcsolatban igenis vágyik egyre inkább az önátadásra. Vágyunk arra, hogy akit megszeretünk, annak testestül lelkestül odaadjuk magunkat (arról, hogy mi is ez az önátadási vágy, arról még írok bővebben legközelebb), hogy az övé legyünk. És itt direkt nem egyszerűen szexualitást írtam. Mert 1. az önátadás nem csak ebben nyilvánul meg, bár ez az egyik formája és a házasságban ez a leges legszebben valósul meg a házaséletben; 2. a szexualitást manapság is sokan szétválasztják vagy leválasztják az önátadástól/ról, holott az annak a része, fokozata, kifejező eszköze.
A következő bejegyzésekben tehát a következő dolgokat fogjuk áttekinteni: az önátadás vágya, a kapcsolat testi oldalának alakulása, és a kapcsolat bensőségességének fejlődése. Ez mind az együttjárás intimitásának részei: a mozgatórugó és az aspektusok.
Hűha... Nagyon izgalmas részek jönnek! :D
Folytatása:
XXIII. Intimitás a keresztény kapcsolatban 2.
Előzménye:
XXI. Megismerkedni egy másik személyiséggel 3.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése