A fegyver a düh és feszültség ellen
Nem valami újdonságról van szó. De ettől még nekem ez most egy elemi felfedezés, amire Isten a Szentlelken keresztül vezetett rá.
Négy gyerekkel nem könnyű - kezdhetném a közhelyesnek ható mondatot. Bizony, jó sok feszültség fel tud gyülemleni egy olyan családban, ahol egyszerre sokan tartanak igényt az ember figyelmére és idejére. Amikor soha semmit nem lehet végigcsinálni, mert valakinek valami éppen irtó fontos, és ezért nekem akár ötször is félbe kell hagyni a dolgom, hogy rendelkezésre álljak.
A gyerekek a játék hevében veszekednek, megy a hiszti, a babasírás, és az ember áldja a csöndet és nyugalmat, amiben esti fektetés után van csak része attól a pillanattól kezdve, hogy az első gyerek kinyitotta reggel a pislogóját...
Már rosszul vagy szinte, amikor a gyerek azon a nyafogós hangon mondja, hogy "Aanyaaaa", amiről már előre tudod, hogy végeláthatatlan panaszáradat fog következni, vagy csak azért nyűglődik, mert éppen semmi sem jó és rossz a kedve, amikor még nem hisztizik, de közel áll hozzá. De persze ezt épp olyankor, amikor a te drótkötél idegeid is kezdenek már eléggé lazulni...
Szóval az elmúlt hetekben rengeteg bosszúság ért. Egyik után a másikban találtam magam. És úgy múltak el a napok, hogy mindig érzékeltem, a zsémbességi mutatóm rég a normál szint felett van. De hát azt tudjuk, hogy ha én alapból zsémbes vagyok és feszült, nem telik bele egy fél óra, és mindenki más is az lesz, legyen az férj, gyerek vagy baba. Sőt, ez az állandó stresszhatás épp a szoptatásnak sem kedvez...
Mit tegyek? - fordultam Istenhez. - Ez így nem jó. Hogyan legyek, sőt maradjak türelmes? Minden reggel elmondtam a reggeli zsolit, hogy lelkiekben felvértezzem magam a napra. De úgy éreztem, még ez is kevés.
És egyszer csak, ahogy gondolkoztam azon, mi hiányzik most az életemből, ami miatt állandóan komor vagyok, az a válasz jött bennem "valahonnan": az öröm. Az öröm a válasz a dühre, feszültségre, zsémbelésre, a türelem megteremtésének mikéntjére.
A humor a feszültségek oldására, és az öröm, a stressz megelőzésére. Ha Istenben tudok örülni, az segít türelmesebbnek lennem. Ha Istenben tudok örülni, az nem engedi át a szívemet a negatív érzéseknek és azok kiélésének. A lelki öröm legyőzi bennünk a dühöt.
Persze egyszerű azt mondani, hogy örüljél. De minek?! Hogyan, amikor nincs jó kedvem. Nos a jóhír az, hogy Istennek a legkönnyebb örülni. Isten az életünkben annyi mindent ad, aminek örülhetünk, csak fel kell fedeznünk. Elég pl. a teremtett világ szépségeit elővennünk. Ismét figyelni a virágokra, madarakra, az időjárás szépségeire... Már régóta nem megy? Ebben segíthet, Mácz István: Örülj velem! könyve, vagy az Élet játéka c. történet, amiben a főhős kislány egy egész várost tanít meg, hogyan lehet mindennek örülni. Aztán az örvendezés lehet egy magatartás is. Lehet olyan külső cselekvés, ami később magával hozza a belső változást. Mosolyogj, és észreveszed, előbb utóbb lesz okod is mosolyogni. Ujjongj, dicsőítsd Istenedet, és az öröm szavai és cselekedetei, és a hálaadás, megváltoztatják bensődet. Keress egy örvendező zsoltárt, imát, vagy kezd el saját szavaiddal! És lásd, az öröm jönni fog. Mert az öröm a Szentlélek gyümölcse.
Szóval, én most épp ezt teszem. Felfedezem, minek örülhetek, és "tesztelem" Isten módszerét. Eddig működik.
Hálát adok neked, Uram, hogy tanítasz engem utaidra! Hálás vagyok tanításodért, tanácsodért és szeretetedért! Segíts a szívbéli örömöt felszítani, mert ahol öröm van, ott vagy Te is és ott az egész menny!
Szüntesd meg általa életünk poklát! Engedd, hogy vidámságot csempésszünk szeretteink és mások napjába! Amen.
Négy gyerekkel nem könnyű - kezdhetném a közhelyesnek ható mondatot. Bizony, jó sok feszültség fel tud gyülemleni egy olyan családban, ahol egyszerre sokan tartanak igényt az ember figyelmére és idejére. Amikor soha semmit nem lehet végigcsinálni, mert valakinek valami éppen irtó fontos, és ezért nekem akár ötször is félbe kell hagyni a dolgom, hogy rendelkezésre álljak.
A gyerekek a játék hevében veszekednek, megy a hiszti, a babasírás, és az ember áldja a csöndet és nyugalmat, amiben esti fektetés után van csak része attól a pillanattól kezdve, hogy az első gyerek kinyitotta reggel a pislogóját...
Már rosszul vagy szinte, amikor a gyerek azon a nyafogós hangon mondja, hogy "Aanyaaaa", amiről már előre tudod, hogy végeláthatatlan panaszáradat fog következni, vagy csak azért nyűglődik, mert éppen semmi sem jó és rossz a kedve, amikor még nem hisztizik, de közel áll hozzá. De persze ezt épp olyankor, amikor a te drótkötél idegeid is kezdenek már eléggé lazulni...
Szóval az elmúlt hetekben rengeteg bosszúság ért. Egyik után a másikban találtam magam. És úgy múltak el a napok, hogy mindig érzékeltem, a zsémbességi mutatóm rég a normál szint felett van. De hát azt tudjuk, hogy ha én alapból zsémbes vagyok és feszült, nem telik bele egy fél óra, és mindenki más is az lesz, legyen az férj, gyerek vagy baba. Sőt, ez az állandó stresszhatás épp a szoptatásnak sem kedvez...
Mit tegyek? - fordultam Istenhez. - Ez így nem jó. Hogyan legyek, sőt maradjak türelmes? Minden reggel elmondtam a reggeli zsolit, hogy lelkiekben felvértezzem magam a napra. De úgy éreztem, még ez is kevés.
És egyszer csak, ahogy gondolkoztam azon, mi hiányzik most az életemből, ami miatt állandóan komor vagyok, az a válasz jött bennem "valahonnan": az öröm. Az öröm a válasz a dühre, feszültségre, zsémbelésre, a türelem megteremtésének mikéntjére.
A humor a feszültségek oldására, és az öröm, a stressz megelőzésére. Ha Istenben tudok örülni, az segít türelmesebbnek lennem. Ha Istenben tudok örülni, az nem engedi át a szívemet a negatív érzéseknek és azok kiélésének. A lelki öröm legyőzi bennünk a dühöt.
Persze egyszerű azt mondani, hogy örüljél. De minek?! Hogyan, amikor nincs jó kedvem. Nos a jóhír az, hogy Istennek a legkönnyebb örülni. Isten az életünkben annyi mindent ad, aminek örülhetünk, csak fel kell fedeznünk. Elég pl. a teremtett világ szépségeit elővennünk. Ismét figyelni a virágokra, madarakra, az időjárás szépségeire... Már régóta nem megy? Ebben segíthet, Mácz István: Örülj velem! könyve, vagy az Élet játéka c. történet, amiben a főhős kislány egy egész várost tanít meg, hogyan lehet mindennek örülni. Aztán az örvendezés lehet egy magatartás is. Lehet olyan külső cselekvés, ami később magával hozza a belső változást. Mosolyogj, és észreveszed, előbb utóbb lesz okod is mosolyogni. Ujjongj, dicsőítsd Istenedet, és az öröm szavai és cselekedetei, és a hálaadás, megváltoztatják bensődet. Keress egy örvendező zsoltárt, imát, vagy kezd el saját szavaiddal! És lásd, az öröm jönni fog. Mert az öröm a Szentlélek gyümölcse.
Szóval, én most épp ezt teszem. Felfedezem, minek örülhetek, és "tesztelem" Isten módszerét. Eddig működik.
Hálát adok neked, Uram, hogy tanítasz engem utaidra! Hálás vagyok tanításodért, tanácsodért és szeretetedért! Segíts a szívbéli örömöt felszítani, mert ahol öröm van, ott vagy Te is és ott az egész menny!
Szüntesd meg általa életünk poklát! Engedd, hogy vidámságot csempésszünk szeretteink és mások napjába! Amen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése