Te a férjedért vagy a férjedről imádkozol?

Amikor megpillantottam a Katolikus hitvédelem és megújulás honlapján a cikket melynek címe Jótanács feleségeknek: hagyjátok abba az imádkozást még nem tudtam, mibe nyúlok bele. Valahogy rögtön tudtam, itt a férjért (főleg ha nem hívő) mondott imákról lehet szó, és annyira radikális volt a címe, hogy azonnal el kellett olvasnom. Nem, nem prédikáció volt, amit egy jó humorú, és teológiai tudású pap mondott el, és jelent meg írásban is, hanem tanúság tétel. Egy keresztény asszonyé, Lysa TerKeursté. :D
Az alaphelyzet egy számomra nagyon is ismerős kép. Szerintem vagyunk itt egy páran feleségek, akik abszolút tudjuk, miről beszél nőtársunk. :D

"Dühös voltam, sértődött, megbántva éreztem magam. Egyfolytában ezen rágódtam, ahogy kezembe vettem a bibliámat, hogy valami áhítatszerűséget végezzek. [...]
Becsuktam a bibliát, s eldöntöttem, hogy hatékonyabb lesz, ha inkább imádkozom. Ez olyan kegyes dolog. És annak is éreztem magam, ahogy soroltam Istennek, mi mindent kéne megváltoztatnia a férjemben – végülis mindent, ami rossz volt benne."


Aztán az egész történet - ami akár velünk is megeshetett volna - nagyon érdekes fordulatot vesz, ugyanis Valaki közbeszól:

"Hirtelen, imádkozás közben úgy éreztem, Isten megszólít: „Hagyd abba”. Hagyjam abba? Az imádkozást? Ez biztos nem Istentől jövő sugallat. Így hát folytattam.
De a „hagyd abba” tovább lüktetett a tudatom felszínén."

És a tanulság sem utolsó, miért is kívánja Isten, hogy hagyja abba az imát ebben a lélekállapotban:

"És aztán mélyről rá is éreztem, miért kell abbahagynom. Isten nem azt akarja, hogy megjavítsam a férjem. Ő azt akarja, hogy szeressem.
Abba kell hagynom az imádkozást. Legalábbis azt a fajta imádkozást. Persze, vannak dolgok, amikben a férjemnek még fejlődnie kell. De semmi jó nem származik abból, ha én mást sem csinálok, csak panaszkodom rá.
Bátorságot kellett gyűjtenem, hogy merjem megkérni Istent, mutassa meg, hogyan szeressem a férjemet. Meg kellett kérdeznem, hol tévedtem, miben voltam önző, min kell változtatnom.
Akkor kezdtek jó irányba fordulni a dolgaink, amikor hagyni kezdtem, hogy Isten engem változtasson meg."

Nagyon érdekes, amit ez az asszony elmond. Mert összefügg számomra egy másik hasonló tapasztalattal. Casciai Szent Rita példáját sok nőnek ajánlják. Ő a lehetetlen dolgok védőszentje. Életéből az a motívum ragadott meg legjobban, mennyire megváltoztatta férje lelkületét, mennyire megnyerte őt Rita alázatossága. Az, hogy ez az alázat - mint minden alázat - nem veleszületett erénye volt, abba a Szentek Élete alapján bele sem gondoltam. Sokszor nem gondolnánk, mennyi küzdelem és önmegtagadás árán lesz egy-egy erény egy-egy szent sajátja. Erre csak a Sugárzó Életek sorozatban megjelent Ritáról szóló film döbbentett rá. Az ébresztett fel álmomból: a szentek épp oly emberek, mint mi. Istenük is ugyanaz, mint a mienk. A szentté válás rögös útja számunkra ugyanannyira nyitva áll, mint az ő számukra. A mi döntésünkön, a mi Istenre hangolódásunkon és áldozatkészségünkön múlik az, hogy Isten megadja-e nekünk a szentté válást.
Ennek a keresztény asszonynak a tapasztalata számomra ugyanazt tükrözi, amit akár Szent Rita is átélhetett imáiban: Isten azt mutatta meg neki, hogy hogyan szeresse a férjét.

Azért citáltam ide ezt a cikket, mert tanúsítom: nekem is ugyanez volt a tapasztalatom.
Nem tudom már hol, melyik misén, melyik prédikációban vagy leírt tanításban, melyik atya vagy testvér vagy hívőtárs szájából vagy tollából hallottam a következő bátorítást: ne féljünk Istent a legapróbb dolgunkba is bevonni, ami minket érint. Lehet több tanítás tanulsága alapján fogalmaztam meg az előző mondatot magamnak és a következőt: szívünk minden zugába eresszük be Istent, ne rejtegessünk előle semmit sem. 
Szóval, ezt a biztatást fülön csípve, megbántott magányomban rászoktam, hogy nem embereknek, hanem Istennek panaszkodom - a férjemről. Amikor elárulva, megbántva éreztem magam, mindig úgy éreztem, csak Isten szerető ölelésébe menekülhetek. És sokszor jelentett vigaszt, hogy Ő meghallgat. Legalábbis, hogy neki elmondhatom.
Amint azonban Neki elmondtam, kérdezgetni kezdtem Őt, vagy a Szűzanyát, adjon tanácsot, mit tenne a helyemben. Ugyanígy kérdezgettem én az embertársaimat is, akiknek addig panaszkodtam. De rá kellett jönnöm, meg kellett tapasztalnom a bőrömön/bőrünkön, az embereknek való panaszkodás a házastársunkról sokszor igen veszélyes helyzeteket idéz elő. Míg az Istenhez való fordulásban sosem lett károm/kárunk. Az ugyanis mindig egy teljesen más perspektívát nyitott meg előttem.
Minden alakalommal elkezdtem másképp látni saját tetteimet, saját hozzáállásomat, és arra kaptam indíttatást, amit a fenti tanúságtétel asszonya: szeressem a férjemet. Bocsássak meg neki, érezzem át a helyzetét és fogadjam el. Olyankor is, amikor ezt a leglehetetlenebbnek éreztem - amikor meg voltam győződve arról: nekem van igazam. Sőt. Nem egyszer Isten megadta nekem azt, hogy más szituációkon keresztül kicsiben megéreztette velem azt, miken mehetett/megy keresztül a férjem. És ezek a tapasztalatok mind megkönnyítették számomra azt hogy belássam, nekem nem az ítélkezés, hanem a szeretet a dolgom. 
Nem egyszer vágytam imán keresztül arra, hogy olyan megbecsülésben legyen részem, mint az Ószövetség okos asszonya, akire férje egész szívével ráhagyatkozik. És Isten meghallgatott. Tanítani kezdett. Tanít mai napig is. Tanítani azt, hogyan és miként fogjam föl és végezzem feleségi, háziasszonyi, családanyai kötelességeimet és életállapotomat. Hogyan álljak az egyes dolgokhoz, milyen lelkületet igyekezzek elsajátítani, és hogy az önsajnálat helyett igyekezzek inkább a férjemet nézni.
Nagyon sokáig benne voltam abban a csapdában, amiben mások is: mivel fogadalmat tettünk egymásnak, hogy boldoggá tesszük egymást, tőle várom a boldogításomat, minden gyöngédséget és vigasztalást. De emberek vagyunk, és néha mi magunknak sem megy ez, nemhogy a másiknak. Isten arra tanított, ne azt kérjem számon, mit nem kaptam, hanem arra törekedjek, hogy én jó társsá váljak. Számomra Ő mindig itt lesz, hogy szeretetéhségemet betöltse akkor is, ha ezt a férjemtől nem kapom meg éppen. Hozzá fordulhatok akkor is, amikor a férjemet épp nem terhelhetem, mert már épp elég teher nyomja a vállát. Sőt, arra szokott buzdítani, inkább igyekezzek én is részt vállalni a terhei enyhítésében, egy részük átvállalásában.
Mindez az indíttatások. Hogy mi valósul meg belőle, az nagyban múlik rajtam is. De mondhatom: a kapcsolatunk, amióta Isten tanít engem, sokkal harmonikusabb. Vannak feszültségek, viták és veszekedések is, de sokkal kevesebbszer, kevésbé viselnek meg minket, és a hangulat köztünk egyre bennsőségesebb.

Végül is amivel a tanúságtevő asszony zárja, az az én tapasztalatom is.
"Persze, hogy még előfordulnak összezörrenések. De azóta, hogy már nem akarom „megjavítani”, felszabadultam arra, hogy egyszerűen csak szeressem. Szeretni teljesen, ahogy az Efézus 4,2 írja: „teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.” És annyival jobb és értelmesebb dolog szeretni, mint javítani őt!"

A cikket pedig ajánlom elolvasásra. Mert tartalmaz olyan gyakorlati szempontból hasznos részeket, amelyeket itt nem idéztem, de segíthet neked is, Kedves Olvasóm, ha beleléptél a mi cipőnkbe, és rájöttél, nem mindegy, érte vagy róla imádkozol.

Ha Szent Rita példája számodra is megnyerő, itt egy lehetőség imádságban átelmélkedni a lehetetlen dolgok védőszentjének életét és belehelyezkedni általa Isten akaratába: Szent Rita kilenced Böjte Csaba OFM tollából, a Mindennapok blogon!

Megjegyzések

  1. Nagyon jó írás!

    Nem lehet hozzáfűzni semmit, mert kerek, csak hogy: igen, igen, így van. Ezt jó megtanulni házasság előtt is! :-) Köszönöm, hogy leírtad!

    VálaszTörlés
  2. Jaj de kedves! A férjek mindig megérdemlik a bíztatást. Mindenki tegye a dolgát! Csak ügyesen! Így tovább. Mindenkinek! Köszönjük a tanácsokat...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat