Hastáncról keresztényként

Mivel szülés után kilóim megszaporodtak, s ez bizony több szempontból is gondot jelent, épp azon vagyok, hogy megszabaduljak tőlük. Nem kezdek eszeveszett diétába, mert nem hiszek benne, hogy használ. Kb. 2 év alatt halmoztam fel ezt a mennyiséget, így én adok magamnak 1 évet a visszafejlesztésre. Az első 9 hónap tabu volt a szoptatás miatt, de most már szabad a pálya. Odafigyelek, mit eszem, és megpróbálom a gyomromat a kevesebb ételhez hozzászoktatni, több-kevesebb sikerrel. Egyébként van egy tuti módszerem, bár még nem szabadalmaztattam. A mindenből csak 1 tányér. Tehát a fogásokból 1-1 tányér, nem több (és nem agyonpakolt, hanem normális tányérnyi adag...). És lassan enni! Szépen, kényelmesen. Akkor az az 1 tányér (ha a gyerekek párszor megzavarnak, akkor csak a fele) is lakatató... Igen, 20 perc kell a teltségérzés kialakulásához. Az édességek meg csak csínján... mennének, ha lenne nekem elég erőm ellenállni pl. a Cantuccininak a reggeli kávém mellé...
De az egész nem ér semmit, ha nem mozog az ember. Úgyhogy most épp az foglalkoztat, milyen mozgásra tudom rávenni magam. A sportolástól sajnos kiütést kapok... Bár lennék egy sportos alkat! Az úszáson kívül semmi nem vonz. Úszni szeretek, úgyhogy ez az egyik aduászom. A sporttól öcsém riasztott el. Volt ugyanis általános iskolában egy nagyon jó tornatanárom, aki azt mondta, atléta alkat vagyok, nem létezik, hogy nem megy a testnevelés óra. Addig motívált, amíg én még kosárlabdázni is eljártam, és sikeresen blokkoltam az egyik "sztárkosaras" srácot. Amikor ezeket meséltem öcsémnek, aki kiemelkedő volt tesiből (míg másból nem nagyon jeleskedett bizonyos okokból), teljesen lezúzta a lelkesedésemet. Kijelentette, az, hogy én kaptam egy 5-öst tesiből, még nem jelent semmit, ő állandóan 5-öst kap. Nem bírta volna elviselni, hogy tehetségesnek tartott nővére még az ő terepén is tehetségesnek bizonyuljon. Nekem ez annyira elbátortalanító volt, hogy azóta is elkerülöm a sportot, ha lehet... Azért korcsolyázni is szeretek, végülis...
Ami igazán nagyon tetszett viszont a mozgás kategóriában, az a tánc. Végeztem én társastánc tanfolyam kezdő szintet, míg tinédzser voltam, jártam az Ötórai teára. Még mai napig szeretem a táncos filmeket, amilyen a Dirty Dancing, a Flashdance, a Mindenem a tánc (Dance with me), a Kötelező táncok (Strictly Ballroom), A szívem érted rapes (Save the last dance), vagy a komolyabb táncos alkotásokat, amilyen Saura filmjei voltak Antonio Gades flamenco táncosaival, a Carmen és a Vérnász.
Volt bizony olyan időszaka is az életemnek, amikor hastáncolni kezdtem. Elbűvölt az egzotikus csábító tánc, a mozdulatok, a kecsesség és hajlékonyság, meg az, hogy végre nem kellett kövérnek éreznem magam hozzá, hiszen aki a legjobban rázta, az pont egy alacsony, kövér anyuka volt. Azzal áltattam magam, hogy úgysem állok vele soha színpadra (mire odáig kerültem volna, persze már mást mondogattam magamban...). Nagyon jó érzés volt a mozgás öröme, a lányok egymás közt hangulat, a zenék, az övek kis kerek érméinek ütemes csörgése. Jó volt látni alkalomról alkalomra, ahogy a plafonig érő tükörben egyre ügyesebben, kecsesebben mozgok, egyre szebbek a mozdulataim... Bizony igen hedonista gondolaim voltak közben, és az önbizalmam csak növekedett. Pénzt, időt és energiát áldoztam rá. A kérdés persze most is az, mindezt milyen áron.
Amikor megkaptam az értesítőt a főiskoláról, hogy felvettek hittanárnak, bizony rögtön átláttam: egy fontos kérdésben cselekednem kell. Előtte már föltettem magamban, ha felvesznek, a hastáncnak nem lesz helye az életemben. Egy egyszerű gondolat miatt döntöttem így. Elképzeltem, hogy leendő tanítványaim megtudják rólam, hogy hastáncolok. Előre láttam, rögtön elveszteném a hitelemet az ő szemükben. Mást mondok és mást cselekszem. És akkor még nem is kaptam meg a hivatásom tudatát. Akkor még csak úgy kezdtem bele, kell egy diploma, hogy jobb állásom legyen és jó hogyha tanulok a hitemről. Így visszagondolva hátborzongató, hogy miért nem vágta ki nálam a hastánc előbb a biztosítékot. Miért fért meg nekem a keresztény életemmel? Hiszen akkor már hosszú ideje életként tekintettem a hitemet.
Alattomos a Fickó, a Sátán. Szereti elhitetni velünk, hogy bizonyos dolgok megférnek egymással. Keresztényként nyugodtan végezhetünk jógát, rajzolhatunk mandalát, agykontrollozhatunk, használhatunk fény- és színterápiát, vagy homeopátiás szereket, elmehetünk a Dalai Láma, vagy más rimpocsék előadására, hiszen hitünket ez nem befolyásolja. És táncolhatunk nyugodtan erotikus táncot is, azzal a tudattal, hogy senki kívülálló - hacsak a férjünk nem - nem lát minket. Csak azzal nem számolunk, hogy van Valaki, aki igenis látja mindezt. Ő tud róla. Tud arról, hogy hagytuk, hogy a Kígyó rábeszéljen minket. Hogy kitágítottuk saját lelkiismeretünket... Hogy hagyjuk korrumpálni a tudatunkat. Hogy bizony, mi vagyunk azok az "állott víz" keresztények, akikkel az Igazság végső radikális megnyílvánulásában nem tud mit kezdeni. Szájába vesz és kiköp...
Nekem is volt olyan ismerősöm, keresztény is, nem is egy, aki kérdőn nézett rám, amikor elmeséltem neki, mikor felvettek a hittanárira, abbahagytam a hastáncot. Kérdezték: miért? Mikor elmondtam, szerintem nem férnek meg egymással, különböző indokokat hoztak fel. Pl. az egyikük azzal érvelt, hogy ez nem keresztény kulturákban spirituális jellegű, akár rituális tánc... Miért ne lehetne spirituálisan végezni.
A szellemi kontextus miatt. Ha csak kiragadott mozdulatoknak vesszük, akkor azért, mert ezeket nem tudjuk függetleníteni eredeti környezetüktől, amiben létrejöttek. Hiába imádkozom előtte és utána tehát, akkor is csábító, erotikus táncot lejtek. A mozdulatok azok, amik erre utalnak. Az öltözék miatt, amely nem tud még a legnagyobb takarás közepette sem szemérmes lenni, ahol az ágyék, a csípő örökké ki van emelve még csengő -bongó hangokkal is, nem csak a színes kendővel, rajta a sok apró szikrázó gyönggyel és érmével. Ha meg spirituálisan végzem a dolgot, hát a bálványimádás vétkébe esem egyidejűleg.
A többi kérdező szempárról meg sütött a világi gondolkodás ránkkényszrítése. A világ már annyira népszerűsítette ezt a táncot, mint pozitív mozgást, amely segít a nőknek nő lenni, önbizalmat nyerni - különösen szülés után a kismamáknak - ami közvetíti az örök nőit, hogy mi, akik a világban élünk, nap mint nap, már rá sem érzünk arra, mennyire hamis tanokat veszünk magunkhoz, teszünk magunkévá. Már csak bólogatunk. Mint akkor, amikor két keresztény fiatal házasság előtt összeköltözik és együtt él. Néha még ez sem veri ki a biztosítékot...
Aki eddig nem hitte volna, annak most mondom, a hastánc ártalmas a hitéletünkre és az Istennel való kapcsolatunkra. Azon kívül, hogy csábító tánc, arról van még szó, hogy hedonizmusra ösztönöz. Magunkat tesszük előtérbe, különösen a testünket. Azt akarjuk másoknak megmutatni. Ezzel a mozgáskultúrával pedig csak vágyakat, szenvedélyt és ehhez hasonlókat lehet igazán közvetíteni.
A hastánctól nem könnyű megszabadulni. Letettem. A csörgős övemet, amelyet drága pénzért vettem, évekig nem tudtam sem eladni, sem másra rásózni.
És most, amikor a mozgáson gondolkodom, most is előjött. Először halkan duruzsolt a fülembe, aztán iszonyatos vággyal rángatott, hogy engedjek neki. Nem engedtem. Pedig egyezkedett is velem. Ugyan, úgysem látja senki - mondta. Dehogynem. - válaszoltam. - Isten látja. A Szentlélek a segítségemre sietett azzal, hogy eszembe juttatott egy fontos mondatot, amit annak idején Árpádházi Szent Erzsébet hajtogatott:
"Egyet lejtek a világ kedvéért, a többiről Isten kedvéért lemondok."
Nos, valahogy így vagyok vele most már én is.

Megjegyzések

  1. Nagyon jó, hogy előhoztad ezt a kérdést. Télen vizsgaidőszakban nincs időm és energiám kimozdulni valahová, ezért már megszoktam, hogy itthon a szobámban "sportolok". A youtube-on sok fitness videó van, azok közül szoktam válogatni(így maximum 1-1.5 órát vesz igénybe a mozgás). Eddig kedveltem egy ikerpár fitness-hastánc felvételeit, sokkal kifinomultabb volt, mint amilyennek a hastáncot képzeltem korábban. De amit a mozdulatokról írtál mindig érvényes, úgyhogy inkább szimplán aerobikozom. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem! Asszem én is ellátogatok a YouTube-ra... :-)

    VálaszTörlés
  3. Vannak ezek a 8 percesek. Ősrégi videók, de rövidek és hatásosak:

    http://www.youtube.com/view_play_list?p=E8ED43E68736D1DD

    VálaszTörlés
  4. Az eredeti környezetében a hastánc a Földanya vagy valamely istennő tiszteletére bemutatott termékenységi rituálé, amin kizárólag nők vettek részt, férfiak még csak nem is nézhették.
    Ha ebből a környezetből kiszakítjuk, akkor pedig nemkicsit erotikus, a mozgás és az öltözék is egyetlen - nagyon is konkrét - területre fókuszálja a figyelmet. A nyugati kultúrában hastáncot oktató stúdiók ráadásul legtöbbször azzal a hamis ideológiával reklámozzák a tanfolyamaikat, amely szerint egy nő csak a szexualitáson át fedezheti fel és teljesítheti ki saját nőiességét - a valódi, egészséges keresztény emberképhez és nő-képhez képest ez igazán sekélyes és lealacsonyító.

    A szexualitás és a sport külön-külön jó dolog, de nem egy erotikus rituális tánc az ideális testmozgás :-)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szépen köszönöm, Zeugma, nagyon korrekt és hiánypótló ez a megjegyzés!

    VálaszTörlés
  6. Csak most találtam rá erre a bejegyzésre. Felébredt bennem a kérdés: ha ilyesmit csinál valaki, és mondjuk azért tanulja, hogy tetsszen vele a férjének, az is bűn? Úgy érzem, van egy alapelv, amit nem értek, és ami emögött is van, de úgy érzem, hogy nagyon fontos lenne, hogy értsem. Valami a testünkkel, a nőiességünkkel kapcsolatban. Előre is köszönöm a válaszod! :-)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Manka! Érdekes egyezések ezek, mivel én in hastáncoltam, mivel tetszett ez a mozgás, a csípő rigása, továbbá az egésztestem megmozgatta. Mirjam hozzászólása is egyezés, mivel én is évekig a hastáncoló fitness ikerpáros videóit néztem. Nagyjából a dinamikus mozgástól az izmaim kifejlődtek, és leastam mintegy 8 kilót biztos. Akkor lettem a kövérkés kislányból szebb lány. És persze ugyanígy, elringattam magam, hogy hát jobb edzésprogramot nem tudok, ami ennyire jól használ.... végül én is elajándékoztam a csilingelő kendőm, és abbahagytam végleg a hastáncot. Nem fér össze,kicsit se a keresztényi létformával. Nem is hiányzik, és meg kell valljam, Rubint Réka edzésprogramja jobb, mint az ikerpárok programja számomra. Ha el merünk hagyni valamit, mindig jobb jön, kiváltképp ez méginkább így van az Atyánál.
    Jó, hogy ezt leírtad, látod, mennyire sokan küzdenek akár ugyanazzal a "gonddal".
    Itt vagy egy másik cikkedben olvastam a 'hat után nem fogyasztok ételt, vagy csak joghurtot dolgot'. Ez nekem is bejön, meg rémálmok se lesznek a nehéz kajától. :) Azóta remélemformába tudtál jönni, ennyi szülés, szoptatás után. Kitartást kívánok mindehhez.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Egy guru vagy Jézus? - Tanúságtétel a jóga és a kereszténység összeférhetetlenségéről

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 4. - Alapszabályok egy keresztény ruhatárhoz