Az igazi romantika nyomában - a folytatás


A kép
Yoon Mi-kyung: A vízisten menyasszonya c.
lányoknak szánt manhwaból (koreai képregény)
származik.
(Csak folyamatos lelki szűrővel ajánlom
megtekintésre!)
Kezdem azt hinni, a női lélek fogékonysága a romantikára teljesen más természetű, mint azt eddig gondoltam. Nem egyszerű sajátosság, amit kihasználnak az erre építő irodalmak és vizuális tartalmak. Valami olyan, ami mély rétegében tartozik nőiségünkhöz - így Isten ajándéka. Ebben a bejegyzésben folytatjuk gondolat-utazásunkat a valódi romantika nyomában.

Az előző bejegyzésemben azt fejtegettem, hogyan elégítjük ki a romantika iránti éhségünket, és hogy ez milyen veszélyekkel jár olykor.
De miért kívánna Isten olyasmit plántálni belénk, ami örök kísértésre van ítélve bennünk? Miért olyan nehéz eligazodni a romantika keresése közben? Miért vágyódunk rá egyáltalán sokszor olyan mérhetetlenül és betöltetlenül?

Mielőtt ezekre a kérdésekre megadnám saját magam által talált válaszaimat, tennék még egy kis kitérőt a vizuális és irodalmi romantika felé. Megfigyeltem ugyanis egy sajátosságot az animék, mangák, manhwák világában. (De lehet, nem csak itt van jelen, hanem más alkotásokban is.) Nem egy szerelmi történetet dolgoznak fel ezek. Sokszor valamilyen szempontból rendhagyó párokkal vagy szerelmi sokszögekkel. De feltűnően sokszor fordul elő bennük egy közös motívum: a párrá válni akaró felek vagy éppen pár tagjai sokszor cselekszenek úgy, hogy maguk próbálják kitalálni, meghatározni, mi a jó a másiknak (nem beszélnek vele, nem kérdezik meg róla) és önkényesen cselekszenek, pusztán jóakaratból. Pl.: neki biztosan jobb valaki mással, aki meg tud neki adni olyat, amit én nem, és ezért elhagyom... vagy nem mondom meg neki, hogy valamit megtudtam róla, nem szembesítem vele, hogy megvédhesse magát, hanem elutasítóan viselkedem vele... stb. Mi pedig, akik faljuk ezeket a sztorikat, rosszabb esetben a saját életünkre kezdjük el esetleg alkalmazni a tanultakat, hiszen jóakaratból cselekedtek a feltűnően szép szerelmi történet szereplői... és mi szeretnénk rájuk hasonlítani, életünkben szeretnénk ugyanazt a romantikát megjeleníteni.
Megvalósult igazi romantikus történet:
Nick Vujicic és felesége.
A rendező maga Isten. ;-)
És itt követünk el egy kapitális baklövést. Mert ha megfigyeljük ezeket a bonyodalmakat, amiket ez a magatartás okoz, épp az ellenkezőjét kellene leszűrnünk tanulságul. Mi ahelyett, hogy önkényesen cselekednénk, magunkban meghatározva mi lehet a jó a másiknak, kommunikálnunk kellene vele, hogy elkerüljük ugyanezeket a fájó bonyodalmakat. Sőt, a valóságban még sokkal jobban is el tudnak "barmolódni" a helyzetek az ilyen praktikák bevetésekor, mint azt ahogy várnánk. Ugyanis a valóság nem fantáziaként/virtualitásként működik. A húsvér emberekben lezajló folyamatok simán eltérhetnek a romantikus művek sablonjaitól. A valóságban a legtöbb nehéz helyzetet egyedül kommunikációval, méghozzá jó kommunikációval lehet leküzdeni.
Amit ezek a regények, művek többségében nem mutatnak be igazán jól, mert a fő témájuk épp a párrá válás (aztán szétzilálódás és újra egymásra találás) bizonytalan útja, az az, hogy egy pár igazi erejét, épp a MI tudat adja. Vagyis az, amivé válunk a házasságban. Az egy test. A MI, a megvalósult közösség. És akkor működik jól egy kapcsolat, amikor ez a MI identitás igazi gazdagsággá válik bennünk. Amikor a másik java nem önkényes döntés kérdése, hanem együttes döntésé. És elárulom, a romantikus pillanatok és élmények épp a MI megéléséhez kapcsolódnak. A valós romantika intim megélése a MI tudatnak, az egyesülésnek (és itt nem csak a szexuális intimitásról van szó, hanem lelki intimitásról és egyesülésről is). Így már valahol az is érthető, hogy amíg magamra koncentrálok ebben a romantika ügyben, addig nehéz az igazi romantikát tetten érni. Mert itt nem csak az számít, én mit élek meg, vagy mit akarok átélni.    

"Képzeld magad elé ezt:
Jézus ránéz a keresztre, aztán rád.
- Érted megéri. - mondja."
És most lépek egy nagyot és merészet. Saját tapasztalataim alapján meg merem kockáztatni, hogy a valódi romantika iránti vágyunk igazából nem a férjünkre vagy párunkra irányul. Benne, vele akarjuk megélni, mert őt kaptuk Istentől a boldogságunk és szentté válásunk előmozdítására. Ő van kéznél, ő kézzelfogható. De az a gyanúm, hogy igazából ez a vágy, mint a legtöbb ehhez hasonló vágy bennünk, Istenre irányul. Isten azért ültette belénk, hogy Őt keressük.
Félre ne értsd, igazi áldás, amikor a házasságban vagy párkapcsolatban megjelenik a valódi romantika. De ennek a hajkurászása, ill. a férjem/párom Isten elé helyezése már nem lenne a részemről bölcs dolog.
De igaz is, ha megnézzük, ki tudja betölteni azt a vágyunkat tökéletesen és maradéktalanul, hogy lovagias legyen, aki kitartóan ostromol, de tisztel(i a szabad akaratunkat) és odaadó szerelemmel szeret és ezért a "szerelemért" az életét is képes áldozni... hát igen, egyedül Isten! Az Ő szemében és kezében megbecsült és dédelgetett nők vagyunk. Őnála megélhetjük a valódi romantikát. Betelhetünk vele. (És pont emiatt kevésbé fognak vonzani a világias, csak csillapítani képes, olcsó romantikus művek.)

"Megtaláltam az értéke(ssége)met Jézusban,
Megváltómban."
Egyáltalán nem tartom hülyeségnek romantikus kapcsolatként felfogni az Istennel való kapcsolatunkat. Sőt! Nem egy szerzetesnő, szent vagy épp az Énekek éneke értelmezése (a hívő lélek és az Isten misztikus egyesülésének dala) tanúskodik róla, hogy ez egy létező állapot (nem csak) nők számára. Létező állapot Jézust a Vőlegénynek megélni az Istennel való kapcsolatunkban. Persze tudom, sokan sokféle nőiséggel rendelkezünk, s sokan sokféleképp éljük meg az Istennel való kapcsolatunkat. De azok, akik érzik ennek a vonzatát, tudják, hogy az Isten iránti szerelem kizárólagos kapcsolat ugyan, mégsem zárja ki férjes asszonyoknál a férj iránti szerelmet. Épp az Isten iránti szerelem erősíti a férjünk iránti szerelmünket. És most direkt használom a szerelem szót. Mert a vágyakozás, amely a házasságban átalakul, nem kell, hogy eltűnjön. Edith Steinnel együtt mondom: meg kell tanulunk vágyakozni az után, ami a miénk. Legyen ez az Isten, aki kezdettől fogva keresi velünk a kapcsolatot, vagy legyen ez a megszokott hétköznapi emberünk, akinek az arcára ébredünk nap mint nap.
Létezhet-e annál nagyobb szerelmi/szeretet vallomás, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten és feltámadt értünk, hogy örök életünk legyen? Minél közelebb vagyunk Istenhez a napi kapcsolattartásunk, az ima alkalmával, annál biztosabban fogjuk érezni, hogy teljesen ráhagyatkozhatunk, és hogy az Ő szeretete formál, gyógyít, és végtelenül szükséges számunkra. Nélküle semmik volnánk. Egyszerűen nem is léteznénk.

Amikor házasságom előtt valakinek, akit tévesen a bizalmamba fogadtam elárultam az Istennel való kapcsolatom sokrétű, s közte szerelmi jellegét, ő úgy értelmezte, apácának kellene mennem. De tudtam jól, Isten férjes asszonynak teremtett, azt az utat szánta nekem. Mai napig úgy gondolom, nem zárja ki a kettő egymást. Az Istennel való kapcsolatom nagyban erősíti a kapcsolatomat a férjemmel, a Benne megélt romantika a férjemmel megélt romantikát. Amikor megházasodtunk ugyanis, akkor is így voltunk, MI hárman szövetkeztünk.

Lezárásként csak azt szeretném tisztázni, hogy akkor az Istenben megélt romantika és annak keresése helyett miért választunk sokszor mégis fikció romantikát? Mert ezek pótlékok. Nem figyelted meg, hogy az Istennel való szoros kapcsolat idején és a lazuló kapcsolat vagy elszakadás idején másképp hatnak rád ezek a romantikus művek? Amikor közel vagy, akkor nincs szükséged rá. Ha van, az amit Istennel megéltél, az felülírja ezeket. Élvezetesek, de nem adnak (olyan) katarzist, nincs is annyira szükséged rá: tele vagy, nincs hová töltekezni. Amikor viszont távol vagy... bizony akkor olyanok vagyunk néha, mint az, aki eső- és harmatcseppeket gyűjt a folyóparton... vagy az óceán partján... morzsákért koldulunk. Ahelyett, hogy a Forráshoz fordulnánk.



(Ajánlom az Énekek éneke felfedezéséhez Kovács Gábor atya Sir Hasirim előadásit!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez