Last Chance Diner - Utolsó Esély Falatozó
Ez a neve annak a helynek, ahová a rossz időjárás és az útlezárás elől 5 idegen behúzódik, miután Devil biztos úr biztosította őket arról, hogy nem tudnak útjukon továbbmenni, forduljanak vissza. Egyiküknek még korábban feltűnt a "humoros" elnevezésű hely, és javasolja a többieknek is, menjenek oda a helyzet megoldódásáig.
Az 5 idegen mind életük fordulópontjához érnek/értek, mikor találkoznak:
Kayla, a fiatal lány, aki stoppol ugyan a vihar közeledtét látván, de csak a harmadik autó veszi fel; Nick, a sikeres sportoló és üzletember, aki majdnem elgázolja Kaylát és utána továbbhajt; Hank, aki épp nehezen fogadja el felesége, Catherine, válási szándékát, s aki hall magában egy hangot, hogy vegye fel a stoppost, de felesége rosszallása miatt nem meri megtenni; és Melissa, aki válaszol is a hangra, amit hall, és autójába fogadja a nem túl beszédes lányt.
Mikor betérnek, a tulajdonos, Jesus, fogadja őket, és miután hihetetlenül finom vizet kínál nekik (más ital lehetőség nincs is), felajánlja, hogy mindenkit megvendégel, sőt, még azoknak, akik hagyják, meg is mondja, mit ennének igazán - és természetesen tökéletesen eltalálja vendégei ízlését. Az 5 utazó persze furcsának érzi a szituációt, és azt hiszik egy darabig, hogy egy kedves, csendes őrülttel van dolguk, aki megalomániában szenved - mert úgy viselkedik, mint aki Isten Fiának hiszi magát. De nemsokára világossá válik, az illető, nagyon is jól ismeri őket, nevén szólít mindenkit és mindenkinek személyes ajánlatot tesz... mert Ő valóban Jézus, aki mindannyiuknak felajánlja szeretetét, vendégségét, az üdvösséget és segítségét az életében adódó krízisek megoldásához... HA elfogadják.
Hogy ki hogy válaszol erre a hívásra, és ki hogyan jut el a végső döntésére, erről szól A Találkozás c. keresztény film, amelyet egy ismerősöm ajánlott megtekintésre.
Bár a film tapasztalataim szerint nem mentes némi teológiai gubanctól (apróktól, mint amilyen az, hogy Jézus néha az Atya nevében beszél), és érezhetően protestáns talajról származik, mégis merem ajánlani kevés kritikai szűrővel a megtekintését. Sok szempontból nagyon értékes és érdekes.
Íme, nézzétek meg, döntsétek el, kivel/kikkel tudtok azonosulni az összeverődött utasok közül. Döntsétek el: tetszik-e a film, hiteles-e az a Jézus, aki a filmben elénk áll, és hitelesek-e azok a szavak, amelyeket a vendégeknek mond. És végül azt, ráismertek emögött a Jézus figura mögött a valóságos Isten Fiára, vagy sem?
Én úgy érzem, ráismertem, még akkor is, ha nem teljesen ilyen Az, akit én ismerek. Aki hatalommal tanít, aki végtelen, s mindig végtelen marad benne a megismerhetetlen a megismerttel szemben. Személyes Isten tárul elénk a filmben, és én is Személyes Istent ismertem meg. Olyat, aki valóban megszólít, és velünk van életünk nehézségei közepette, és néha számunkra nehéznek, sőt lehetetlennek tűnő dolgokat kér tőlünk, értünk.
Az 5 idegen mind életük fordulópontjához érnek/értek, mikor találkoznak:
Kayla, a fiatal lány, aki stoppol ugyan a vihar közeledtét látván, de csak a harmadik autó veszi fel; Nick, a sikeres sportoló és üzletember, aki majdnem elgázolja Kaylát és utána továbbhajt; Hank, aki épp nehezen fogadja el felesége, Catherine, válási szándékát, s aki hall magában egy hangot, hogy vegye fel a stoppost, de felesége rosszallása miatt nem meri megtenni; és Melissa, aki válaszol is a hangra, amit hall, és autójába fogadja a nem túl beszédes lányt.
Mikor betérnek, a tulajdonos, Jesus, fogadja őket, és miután hihetetlenül finom vizet kínál nekik (más ital lehetőség nincs is), felajánlja, hogy mindenkit megvendégel, sőt, még azoknak, akik hagyják, meg is mondja, mit ennének igazán - és természetesen tökéletesen eltalálja vendégei ízlését. Az 5 utazó persze furcsának érzi a szituációt, és azt hiszik egy darabig, hogy egy kedves, csendes őrülttel van dolguk, aki megalomániában szenved - mert úgy viselkedik, mint aki Isten Fiának hiszi magát. De nemsokára világossá válik, az illető, nagyon is jól ismeri őket, nevén szólít mindenkit és mindenkinek személyes ajánlatot tesz... mert Ő valóban Jézus, aki mindannyiuknak felajánlja szeretetét, vendégségét, az üdvösséget és segítségét az életében adódó krízisek megoldásához... HA elfogadják.
Hogy ki hogy válaszol erre a hívásra, és ki hogyan jut el a végső döntésére, erről szól A Találkozás c. keresztény film, amelyet egy ismerősöm ajánlott megtekintésre.
Bár a film tapasztalataim szerint nem mentes némi teológiai gubanctól (apróktól, mint amilyen az, hogy Jézus néha az Atya nevében beszél), és érezhetően protestáns talajról származik, mégis merem ajánlani kevés kritikai szűrővel a megtekintését. Sok szempontból nagyon értékes és érdekes.
Íme, nézzétek meg, döntsétek el, kivel/kikkel tudtok azonosulni az összeverődött utasok közül. Döntsétek el: tetszik-e a film, hiteles-e az a Jézus, aki a filmben elénk áll, és hitelesek-e azok a szavak, amelyeket a vendégeknek mond. És végül azt, ráismertek emögött a Jézus figura mögött a valóságos Isten Fiára, vagy sem?
Én úgy érzem, ráismertem, még akkor is, ha nem teljesen ilyen Az, akit én ismerek. Aki hatalommal tanít, aki végtelen, s mindig végtelen marad benne a megismerhetetlen a megismerttel szemben. Személyes Isten tárul elénk a filmben, és én is Személyes Istent ismertem meg. Olyat, aki valóban megszólít, és velünk van életünk nehézségei közepette, és néha számunkra nehéznek, sőt lehetetlennek tűnő dolgokat kér tőlünk, értünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése