Egy abortusztúlélő tanúságtétele
Kedves Olvasóm!
Mielőtt megosztanám veled Gianna Jessen megdöbbentő és felemelő tanúságtételét, szeretnék valamit elmondani.
Egyszer kórházba kerültem nőgyógyászati problémával. Nehéz időszaka volt ez életemnek. Amíg ott feküdtem egy pár napig a kórházi fehér lepedős ágyamon, vagy három-négy abortuszos anyukát ismertem meg. Volt köztük 18 év alatti tinilány, keményszívű - valószínűsíthetően feminista - 30-asaiban járó, egyedülálló nő, családos anyuka is. Mindegyikükkel beszélgettem egy kicsit, és mind elmondták, vagy sejtették, mi miatt jutottak arra, hogy ezt az utat - a magzatgyilkosságot - válasszák. Amennyire lehetett mindegyikük felvértezte a tudatát. Az én érvelésem, szavaim nem hagytak nyomot.
De tudtam, életük legfájdalmasabb tettére szánták el magukat, - volt, aki talán nem is először - amely örökre megnyomorítja a (jogos) bűntudattal lelküket.
Volt azonban valami, ami feltűnt nekem ezen nők sorsában, ami közös. Az, hogy mindegyikük mellől hiányzott valaki, aki támogatta volna őket a gyermek megtartásában. Valaki, aki hathatósan melléjük állt volna életük legnehezebb döntése előtt, alatt.
Nem csak ezek a nők voltak a hibásak, hanem mindazok, akik nem álltak ki mellettük.
Egyszer lehetőségem volt, még ezek előtt a találkozások előtt megkérdezni egy kedves ismerősömet, aki háromgyerekes anyuka volt, s volt egy abortusza - élő példája, mennyire megviselte a lélekőrlő tett, s mennyire felemelte Isten, s újabb lehetőségként gyermeket bízott rá. Azt kérdeztem, két gyermek után mi vitte rá a szörnyű tettre. Elmesélte a körülményeket. És mondott valami megdöbbentőt: "Akkor ha csak egy valaki lett volna a környezetemben, aki azt mondja, ne tedd, biztos másképp döntök."
A kórházi élményeim is ezt a döbbenetes kijelentést igazolták.
Minden embernek szüksége van megerősítő támogatásra, Istentől és embertől egyaránt. Legyünk készek melléállni az összezavarodott kismamáknak, hogy az élet mellett merjenek dönteni. Mert a világban - Gianna Jessent idézve - harc van: harc az élet és halál között. Mi melyik oldalra állunk?
Figyelmeztetlek, kedves Olvasóm, ha gyengébb idegzetű vagy - főleg ha anyuka vagy/és kismama -, a tanúságtétel végén, mikor elkezdődik a visszaszámlálás, állítsd meg a videót és döntsd el, látni akarod-e a sokkoló képeket!!!
Mielőtt megosztanám veled Gianna Jessen megdöbbentő és felemelő tanúságtételét, szeretnék valamit elmondani.
Egyszer kórházba kerültem nőgyógyászati problémával. Nehéz időszaka volt ez életemnek. Amíg ott feküdtem egy pár napig a kórházi fehér lepedős ágyamon, vagy három-négy abortuszos anyukát ismertem meg. Volt köztük 18 év alatti tinilány, keményszívű - valószínűsíthetően feminista - 30-asaiban járó, egyedülálló nő, családos anyuka is. Mindegyikükkel beszélgettem egy kicsit, és mind elmondták, vagy sejtették, mi miatt jutottak arra, hogy ezt az utat - a magzatgyilkosságot - válasszák. Amennyire lehetett mindegyikük felvértezte a tudatát. Az én érvelésem, szavaim nem hagytak nyomot.
De tudtam, életük legfájdalmasabb tettére szánták el magukat, - volt, aki talán nem is először - amely örökre megnyomorítja a (jogos) bűntudattal lelküket.
Volt azonban valami, ami feltűnt nekem ezen nők sorsában, ami közös. Az, hogy mindegyikük mellől hiányzott valaki, aki támogatta volna őket a gyermek megtartásában. Valaki, aki hathatósan melléjük állt volna életük legnehezebb döntése előtt, alatt.
Nem csak ezek a nők voltak a hibásak, hanem mindazok, akik nem álltak ki mellettük.
Egyszer lehetőségem volt, még ezek előtt a találkozások előtt megkérdezni egy kedves ismerősömet, aki háromgyerekes anyuka volt, s volt egy abortusza - élő példája, mennyire megviselte a lélekőrlő tett, s mennyire felemelte Isten, s újabb lehetőségként gyermeket bízott rá. Azt kérdeztem, két gyermek után mi vitte rá a szörnyű tettre. Elmesélte a körülményeket. És mondott valami megdöbbentőt: "Akkor ha csak egy valaki lett volna a környezetemben, aki azt mondja, ne tedd, biztos másképp döntök."
A kórházi élményeim is ezt a döbbenetes kijelentést igazolták.
Minden embernek szüksége van megerősítő támogatásra, Istentől és embertől egyaránt. Legyünk készek melléállni az összezavarodott kismamáknak, hogy az élet mellett merjenek dönteni. Mert a világban - Gianna Jessent idézve - harc van: harc az élet és halál között. Mi melyik oldalra állunk?
Figyelmeztetlek, kedves Olvasóm, ha gyengébb idegzetű vagy - főleg ha anyuka vagy/és kismama -, a tanúságtétel végén, mikor elkezdődik a visszaszámlálás, állítsd meg a videót és döntsd el, látni akarod-e a sokkoló képeket!!!
Lehet, hogy férfiként ezzel nem illik dicsekedni, de az első pár mondattól összeszorult a szívem. Nem bírtam folytatni. A film egészét csak erős idegzetűeknek!
VálaszTörlésNagyon köszönöm! Csodálatos volt... és bevallom, a sokkoló képeket nem néztem meg.
VálaszTörlésA sokkoló felvételek is
VálaszTörlés"jók"... Minden önrendelkezésről ajvékolóval megnézetném őket. Bár lehet, hogy az efféle alakokra emberi erővel már bajosan lehet hatni. Annyi észrevételem lenne, hogy az USA Legfőbb Senkije nem miniszterelnök, hanem elnök. Amúgy meg Nobel-béke díjas... Ennyi erővel tényleg odaadhatták volna ezt a díjat akár Adolf Hitlernek is, ahogy az 1938-ban felvetődött.
Kedves Norbert!
VálaszTörlésKöszönöm soraidat. Szerintem Gianna Jessen egyszerűen hálás a rendelkezésért, ami megmentette az életét, és azért beszél ilyen rajongóan Bushról. A volt elnök nekem sem épp a kedvencem... De azért jó, hogy jó rendelkezéseket is hozott. Persze minden ilyen mögött egy jó csapat munkája is áll. Legyen hála nekik érte. De főleg Istennek, hogy Giannát megmentette bizonyságul nekünk és az egész világnak.
Nekem ami meglepő volt, hogy azt hittem, max. 6 hónapig végeznek abortuszt. (De lehet, hogy csak itthon?) Úgy emlékszem, Gianna anyja túl volt már a hat hónapon...
Én is végignéztem a sokkoló képeket. Mint ahogy a Néma sikolyt is... A szívem szakadt bele. Rosszabb volt, mint az auschwitzi holttesteket látni. De tudom, vannak nálam gyengébb idegzetűek is, akiket ez sokkal jobban megterhelne. Így ezért figyelmeztettem mindenkit, hogy döntse el, megnézik-e.