A Fény éjszakája

Faragott tök pofi...


Nem tudom, kedves Olvasóm, te mit gondolsz a Halloweenről. Én ki nem állhatom. 
Régebben a tanúságtevésnek egy lehetősége volt az számomra, hogy amikor invitáltak Halloween buliba, a régi haveri társaságomban én mindig kijelentettem, hogy nem ünneplem a Halloweent. Én a Mindenszenteket ünneplem. Úgy is, mint keresztény és úgy is, mint magyar. Egyáltalán nem tetszik ez a hirtelen térfoglalás, amit ez a sötét ünnep véghezvitt hazánkban. Nem elenyésző mértékben azért is írattam a lánykámat katolikus óvodába, hogy ne kerüljön be még véletlenül se a gyermekeim tudatába.
Mi is ez a Halloween? A Mindenszentek előéjszakáján, október 31-én ünneplik és a neve az All Hallow's Eve-ből származik, mely jelzi a Mindenszentek ünnephez való kötődését. De ha elolvassuk a Wikipédia szócikkét (vagy az angol nyelvű Wikipedia szócikket) ezzel találjuk szembe magunkat: "halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe...". Semmi köze tehát a megdicsőült Egyház ünnepléséhez. Mihez van hát köze? "...valószínűleg a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat." A pogány ünnep azután római terjesztéssel honosodott meg. A kereszténység pedig megkeresztelte, és a megdicsőült Egyházat, az Isten dicsőségében lévő szenteket ünnepeljük november 1-jén. Az ünnep fejlődéséhez tartozik a lámpás, amit gyújtottak. Ha jól értelmezem a Wikipedia szócikkét, arról van szó, hogy szokás volt mindenszentek alkalmával gyertyát gyújtani a purgatóriumban szenvedő lelkekért is. Ez az alapja a lámpáskészítésnek, melyet marharépából vájtak ki, később a torz arccal, hogy elijessze a gonosz lelkeket. Aztán pedig már a "jack-o'-lantern"-t (Jack lámpása?) készítik a marharépából, amerikai földön tökből, mert az áll jobban rendelkezésre, meg látványosabb... De ki is ez a Jack? "A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét." - írja a Wikipédia. Nem túl bizalomgerjesztő, mi? Végre tudom, miért épp Jacknek hívja főhősét Tim Burton a Karácsonyi Lidércnyomásban. (Kedvelem Tim Burton munkásságát az Ollókezű Edwardtól kezdve, így ezt az animációt is. Ám eszembe nem jutna a gyerekeimmel is megnézetni, mert nekik nincs még elég kritikai érzékük. Illetve elég félelmetes és torz alakokkal teli az a film...)
Jack Skellington, Tim Burton Tök királya, Haloween város ura.
És nem túl szimpatikus, bizalomgerjesztő küllemű fickó...
A Halloween nem egy szimpatikus ünnep. Hiába farsang jellegű, csupa nyomasztó érzés kapcsolódik hozzá. Színei a fekete és narancs. A sötétség és a tűz, a tök színe... Halloween tematikailag magába foglalja a halált, a gonoszt, az okkultat és a mágiát, ill. a mítikus szörnyeket. Szimbolikus alakjai a szellemek, boszorkányok, csontvázak, vámpírok, vérfarkasok, démonok, denevérek és fekete macskák. Maga a beöltözés is a gonosz lelkek megtévesztésére szolgál... (Lásd a Wikipedia Halloween szócikkét.) Ijesztő és fantáziánkat megterhelő tartalmakat hordoz, ráadásul az okkultizmussal kacsintgató embereknek ez mágikus vagy spiritiszta jelentőségű nap. 
Minden kereszténynek azt javaslom, ne ünnepelje meg. De nem csak ezt.
Van egy nagyon jó új kezdeményezés. Vegyük vissza ezt az ünnepet a gonosz lelkektől és kereszteljük meg ismét tanúságtételünkkel! Mindenszentek előestéjén ünnepeljük a Fény éjszakáját, Krisztus fényéét, amely szentjein át árad mireánk!
A Fény éjszakájáról Cirko blogjában olvastam, és nagyon megtetszett. Végre egy pozitív dolog, amit tehetek a Halloween ellen, és amellyel tanúságot teszek az én Uramról!
Idézem Cirkotól:






Sajtóközlemény
For immediate release – 12 October 2010
Gyújts fényt, és tégy tanúságot keresztény hitedről
Hívunk minden keresztényt  Angliaszerte arra, hogy tegyenek fényt az ablakukba Október 31-én este, hogy ezzel adják tanújelét, hogy Jézus Krisztust követik.
A kezdeményezés, melynek neve: A Fény Éjszakája (Night of Light) Damian Stayne-től a Cor et Lumen Christi alapítójától ered. "A Fény éjszakája esemény egy nemzetközi kezdeményezés, hogy Halloween ünnepét egy örömteli keresztény ünneppé tegyük - mondta D.S. Világszerte több országban gyermekeknek rendeznek ünnepet, mely kapcsán összegyűlnek imádkozni és fényt gyújtanak az ablakukban, ezzel hirdetve a Krisztushoz tartozásukat szomszédaiknak és barátaiknak.
Október 31-ét Halloween ünnepének tarjuk, mely az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered, s amely ünnepi előestje Mindenszentek ünnepének - amely ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét és minden mennyei szentjét ünneplik, és Isten világosságnak a győzelmét minden szentjének életében  a sötétség felett. Jézus a világ világossága. A szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak. Jézus napjainkban mindenkit hív, hogy a világító fény legyen mások számára."
Amennyiben lehetséges, az alábbiakat javasoljuk azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája kezdeményezésbe:
-mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel
-egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel
- gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek, vagy közös tűzgyújtás
- fény kihelyezése az ablakba, jelezve ezzel a járókelőknek, hogy a ti háztartásotok keresztény háztartás és a ti világosságotok Krisztus
- aki gondolja vegyen fel fehér ruhadarabot hűségének szimbolizálásra, Krisztus a Mi Világosságunk iránt
Kieran Conry püspök (Arundel and Brighton ), Chair of the Department for Evangelisation and Catechesis, kijelentette
Holloween ma a legnagyobb fogyasztói ünnep karácsony és húsvét után, itt az idő hát, hogy emlékeztessük a keresztényeket ennek az ünnepnek az eredetére. Ez az ünnepnap fontos a katolikus kultúrában. Október 31-e estéjén csináljunk valami olyat, amely tanúságot tesz hitünkről,s amely hallható és látható. Gyújts egy gyertyát, vagy más fényt, amely Krisztust szimbolizálja. Ez erőteljes jele lehet annak, hogy megmutassunk az embereknek, hogy mi Krisztusba és nem magunkba vetettük a reményünket. A fény kérdéseket fog provokálni, s ezáltal lehetőségünk nyílik Krisztusra mutatni. Mindenkit bíztatok a részvételre.

Vincent Nichols érsek pastoralis körlevelet küldött egyházkerületének.: A hit láthatóvá tétele egy olyan küldetés, amelyet a Mennyei Atya bízott ránk. A Fény éjszakája kezdeményezésben való részvétel egyfajta válasz erre a küldetésre.
További ötletek az éjszaka ünnepléséhez itt taláhatók:http://www.nightoflight.org

Remélem, ezt végigolvasva ti is kedvet kaptatok gyertyát gyújtani október 31-én este és az ablakba tenni. 
Itt az ideje, hogy felvegyük a kesztyűt! Harc folyik minden egyes lélekért. Vegyük tudomásul ezt. Ez az igazság. Mi magunk is szellemi harc részesei vagyunk. Harcoljunk együtt a jóért imával és jócselekedetekkel, elfogadva Krisztus győzelmét a Gonosz felett! Gyújtsunk gyertyát és hirdessük Krisztust!

Megjegyzések

  1. Kedves Zsófi! Csak megerősíteni tudom szavaidat. Teljes
    sötétség és káosz van az emberek fejében, szívében és
    lelkében. Furcsa és megdöbbentő, hogy milyen "ünnepeknek"
    tudnak örülni és tartják azokat úgymond jópofának és
    viccesnek. De ez szerintem azért van, mert sokan közülük
    teljes lelki sötétségben élnek. De bocsássunk meg nekik,
    mert nem tudják mit cselekszenek. Bár nekünk könnyű dolgunk van, mert hitből élünk és mindent másképp látunk.
    Damian Staynehez annyit, hogy 2011. március 17-től 20-ig Magyarországra jön. 3 napos lelkigyakorlatot fog
    tartani, a 4. napon pedig gyógyító szolgálatot tart a
    közösség. A helyszín még nem pontosított. Lehet, hogy
    a Szent István Bazilika lesz a helyszín.
    Imádsággal és szeretettel: Éva

    VálaszTörlés
  2. Kedves Éva!
    Köszönöm ezt a megjegyzést, köszönöm, hogy kiegészítetted a gondolataimat!
    Ami Damian Stayne-t illeti, megelőztél, mivel szándékomban áll feltenni a blogomba a lelkigyakorlatnak a hírdetését, amint konkrét lesz minden részlet. :-)
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  3. Sokszor azzal szokták "megvédeni" a halloweent, meg a mexikói Holtak ünnepét (amikor ételt meg virágokat visznek a sírra, és mindent csontváz-figurákkal díszítenek), hogy ez oldja a haláltól, a mulandóságtól való félelmet, és a mai világban éppen az a feladata, hogy az emberek ne rettegjenek a haláltól és a halottaktól, hanem el tudják fogadni, hogy ez is az élet része.

    A szándék érthető: nincs olyan nép a földön, amelynek ne lenne egy (vagy akár több) ünnepe, ami kifejezetten a halálhoz kötődik, ami az elhunytakról szól. Az élethez tényleg hozzátartozik a halál. Azonban azzal már nem értek egyet, hogy ezért nekünk is át kellene vennünk a halloweent. Minek? Van nekünk saját ünnepünk erre saját szokásokkal, mi is gyújtunk gyertyát, mi is kimegyünk a temetőbe. Sőt, hazánkban ez egyfajta "családi rekollekció" is: ilyenkor az ember visszatér a szülőföldjére, abba a városba vagy faluba, ahol a szülei, nagyszülei, rokonai vannak eltemetve; gyakran az idősebb családtagokkal, még élő szülőkkel, nagynénikkel együtt megy ki a temetőbe, felidézi a régi emlékeket. A síroknál sokszor még az "alig vallásosak" is imádkoznak, elmondják a Miatyánkot, mert az az egyetlen, amire gyerekkorukból emlékeznek; vagy legalább számot vetnek valamelyest az életükkel, és elmondják azt a pár mondatot a sírnak, amit az elhunyt rokonnak mondanának, ha még élne.

    Sokkal egészségesebb lelkületű ez az ünnep a gyerekek számára is a halloweeni beöltözős-csokigyűjtögetős bohóckodásnál. Megtanulhatják, mi az az elmúlás, elmondják nekik, hogy a halottak "jobb helyen" vannak (érdekes, ebben majdnem mindenki hisz, az is, aki nem keresztény), láthatják, hogy a számukra már ismeretlen rokonokat sem felejti el a családi emlékezet.

    VálaszTörlés
  4. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a gyerekek halloweeni mondása, amit magyarra úgy fordítanak, hogy "csokit vagy csínyt", vagy "cukrot, vagy csalunk!", eredetileg nem csínnyel vagy csalással fenyegeti a házigazdát, hanem azzal, hogy megátkozzák, rontást küldenek a házára. Ez is a régi pogány hitvilásból ered: a mindenféle rém-alaknak beöltözött gyerekek azokat a kísérteteket, elhunyt lelkeket személyesítik meg, akik ezen az estén visszajártak régi házukhoz, és zaklatják a háziakat, ha nem tesznek ki nekik ételt és különféle ajándékokat. A lámpás is ezért ég a küszöbön, hogy a lélek egyenesen hazataláljon, elvegye, amit akar, aztán húzzon vissza a sírjába, és ne bolyongjon túl sokáig az élők között.

    A Kárpát-medencében nem ezért "gyújtogatunk", ezer éves keresztény kultúránk nem kísérteteket akar navigálni. Az egyházban a gyertya az egyik legerősebb szimbólum, amely a feltámadást jelképezi. Mi azért gyújtunk gyertyát a sírokon, hogy kifejezzük a feltámadásba vetett hitünket, és egyben azt is, hogy "éberen várakozunk Urunk visszatértére", vagyis úgy éljük az életünket, hogy bármikor készen álljunk, ha Jézus magához hív.

    Nálunk a városi temetőben van egy dísztér egy monumentális szocialista betonszoborral, ami elvileg arra való, hogy ott megemlékezzünk "az összes elhunyt hősről". A nép mégsem használta azt a helyet soha, hanem mintegy dacból a lélekharang betonlába tövében a kavicsba állítottuk a kis háztartási gyertyáinkat (hol volt még akkor alutégelyes mécses!), és ott imádkoztunk azokért, akiknek a sírjához nem tudtunk elmenni, meg főleg akikről hivatalosan nem volt szabad megemlékezni. Nekünk gyerekeknek azt mesélték az öregek, hogy "az utolsó napon" magától meg fog kondulni a lélekharang, és felébreszti a holtakat. Minél régebben halt meg valaki, és minél kevesebb élő van, aki még imádkozik érte, annál mélyebben alszik, de a lélekharang egészen addig zúgni fog, amíg mindenki meg nem hallja és fel nem támad. Azt mondták, a haranglábnál gyújtott gyertyák elviszik a harang hangját azokhoz is, akik nem temetőben nyugszanak (nem fejtették ki bővebben, de mindenki tudta, kikre gondolnak: háborúk és terror-uralmak áldozataira, akikről beszélni sem volt tanácsos). A rendszerváltás után a haranglábat felújították, és tőle nem messze szép "gyertyagyújtó helyet" alakítottak ki, fából faragott nagy feszülettel. Azonban minden évben ég néhány régi háztartási gyertya a lélekharang tövében is...

    VálaszTörlés
  5. Kedves ibanez (zeugma)!

    Megint nagyon értékes gondolatokkal gazdagítottál bennünket!

    Köszönöm!
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Egy guru vagy Jézus? - Tanúságtétel a jóga és a kereszténység összeférhetetlenségéről

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 4. - Alapszabályok egy keresztény ruhatárhoz