Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2010. szeptember 30., csütörtök

A dalai lámás bejegyzésről és a rá érkezett megjegyzésekről

Illusztráció innen.
Mikor az előző bejegyzésemet megírtam, számítottam rá, hogy vegyes érzelmeket vált majd ki. Ezzel együtt nem feltűnési viszketegségből, hanem tanúságtételként írtam meg.
Kaptam is néhány névtelen és egy felhasználói névvel ellátott háromszoros megjegyzést, amit nem tettem közkinccsé.
Miért?
Egyrészt azért, amiért moderálom az oldalamra érkező megjegyzéseket: hogy megtartsam az oldal épületességét. Ehhez semmi köze annak, hogy jól tűröm-e a kritikát, vagy sem. Egyszerűen nem vagyok hajlandó meddő vitát folytatni senkivel. A névtelenek arra se méltattak, hogy legalább egy képernyő-nevet vagy egy igazit aláírjanak, tehát ők nem vállalták fel a véleményüket, míg én a saját nevem alatt írtam meg a posztot.
A másik, névvel ellátott megjegyzéssorozat bár sok érdekes részt tartalmazott, sajnos nem volt alkalmas arra, hogy közzétegyem. Alap beállítottságában ugyanis nem kezelt egyenlő partnerként a szerzője, így pedig csak veszekedni lehet, megvitatni dolgokat nem. Sok volt benne továbbá az olyan rész, amely összezavarta volna csak a helyzetet még jobban, bár eredeti célja a tisztázás volt, azzal kezdve a sort, hogy lerántja a leplet a forrásomról. Mégis, mindent összevetve nincs értelme olyan vitába belekezdeni, amelyben hamar valamelyikünk a másik értelmi képességeit hiányosnak fogja tartani. Ez az oldalnak nem célja. Ez a személyes tanúságtételem.
Másodrészt nem az a célom, hogy azokkal vitázzak, akik buddhisták. Ez eleve nagy nehézségekre van ítélve, mivel teljesen más a teológiai fogalomtárunk. A vallások közötti különbséget ne is említsük. A célom az, hogy akikkel egy közösségbe, az Egyházba tartozunk, azok tisztán lássanak.
Szinkretista tévedés azt hinni, hogy minden vallás egyenlő, mert mindegyik Istent keresi, és emiatt behelyettesíthetőek. És azt veszek ki, ami nekem tetszik, és azt vetem el, ami nem tetszik. Ez nem lelki csemegepult. Ez halálosan komoly dolog, az életünk, a lelkünk, az üdvösségünk a tét.


2010. szeptember 18., szombat

A dalai lámáról, kezdőknek és haladóknak a hitben "reloaded" - azaz a buddhizmus és kereszténység kapcsolatáról

Itt régebben egy másik írás állt, amit még 2010-ben posztoltam. A Dalai Láma látogatott akkoriban ide, és ez az esemény keresztény körökben is igen nagy érdeklődést váltott ki/port kavart fel. Tele volt a város a plakátokkal, melyeken az ő mosolygó arca nézett szembe velünk, a részletes programmal. Akkoriban olvastam az ETHOS újság régi cikkét is, amely a Röttgen házaspár (a buddhizmust elhagyó, kiábrándult volt hívők) kritikájára alapoz. Mint minden olyan kritika, ami csalódásból születik - akár csak az én régi itt szereplő cikkem - be kell lássam, túlzásokat is tartalmazhat.

Bár nem minden megjegyzést tettem közzé, ami ehhez a poszthoz kapcsolódott, azért arra emlékszem, hogy milyen baja volt vele a kommentelőknek. Egyrészt a Röttgen házaspár tanúságát buddhista körökből érkezők nem tekintették hiteles tükörnek a buddhizmusról és a dalai lámáról. És szóvá tették, hogy bizony egyoldalú forrással dolgoztam. Ennél persze durvább kritikák is értek, de már elfelejtettem a nagy részét.
Épp emiatt, amikor barátom T. Á. egy nagyon is jó írását megosztotta velem a buddhizmusról és irányzatairól, közzé tettem, hogy ne csak én legyek vele több.
Sok hatás ért azóta is. Olvastam több buddhizmusból megtért keresztény tanúságtételét. Mindegyik nagyon érdekes volt. Aztán Joseph-Marie Verlinde atya még mélyrehatóbb tanúsága formálta a véleményemet tovább.
Bár az eredetit keresztényeknek szántam elsődlegesen, buddhista szimpatizánsok is látogatták. És ennek az lett az eredménye, hogy végre egyikükkel lehetett tisztességes vallási párbeszédet folytatni. Azóta is hála érte.
És persze a kommentelők reakciói is igen érdekes dolgokra hívták fel a figyelmem. Egyik, amelyet korántsem barátságosnak szántak, azt követelte, hogy vegyem le a régi bejegyzést, arra hivatkozva, hogy nincs összhangban a II. vatikáni zsinat a buddhizmusra vonatkozó elveivel. Bevallom, ez a megjegyzés annyiban elérte célját, hogy sok mindent átgondoltam, újraolvastam és imádkoztam neki köszönhetően, és arra jutottam, ideje a cikket - elérhetőnek meghagyva - levenni, és megírni e néhány év szintézisét.
Az a régi bejegyzésem lassan három éve íródott. És be kellett látnom néhány hiányosságát. Egyrészt, az, hogy csak az ETHOS cikkre támaszkodtam forrásként, nem tett jót neki. És azt a hibát is elkövettem, hogy bár tisztában voltam vele, hogy teljesen más a teológiai nyelvezete a két világvallásnak, mégis a saját teológiai nyelvezetünk szerint értelmeztem a buddhista fogalmakat.
Bár sokan szememre vetették, hogy a másik oldalt nem engedem szóhoz jutni, úgy érzem, mivel ez egy személyes tanúságtétel-blog, nem feltétlenül kötelező ennek teret biztosítanom, tekintve azt, milyen mértékben jelen van az interneten a másik oldal véleménye. Hozzáférhető, könnyedén. Ezt a véleményemet továbbra is tartom. Jelenleg abszolút nincs időm vitatkozni.

Innen folytatom, amint lesz időm rá ismét.









Melegen ajánlom ezután még ezt a posztot:
És még mindig a dalai lámáról...

Kapcsolódó bejegyzések:
A dalai lámás bejegyzésről és a ráérkezett megjegyzésekről
Egy guru vagy Jézus? - Tanúságtétel a jóga és a kereszténység összeférhetetlenségéről

2010. szeptember 15., szerda

Tortilla espaniola - spanyol omlett reggelire, ebédre és vacsorára

Ez az étel valóban nagyon kiadós és kiváló  bármelyik napszakban. Mi ma reggelire ettük, egy kis paradicsommal körítve. Az eredeti leírást, ahonnan először készítettem, már nem találom. De találtam helyette egy másikat, íme.

Én bevallom, a recepttel ellentétben meg szoktam kissé pirítani a krumplit. Nekem úgy jobban ízlik. Hiába, én sem bírok mindig autentikus maradni...

Pizza Oláh

Oláhéknál klassz pizzázó nyílt szombaton este. :D
A kisebbik lányom keresztszülei jártak nálunk vendégségben, és a családi összejövetelre dukált némi meleg vacsora.
Nagyon szeretek pizzát készíteni. De nem veszem meg azokat a rémes készen kapható pizzalapokat, hiszen otthon is pik-pak elkészül a finom, ropogós szélű, vékony tésztás pizza. Én szeretem a tésztáját is magam készíteni. Ez az első receptem ugyanis, amit megtanultam, a rántottát és a kiflismannt leszámítva.
Így készül a pizzatészta:

Hozzávalók 4 kerek, vékony tésztájú pizzához, sütő méretű tepsiben sütve:
60 dkg liszt
3-5 teáskanál só
2-4 teáskanál cukor
1,5 tasak szárított élesztő
6 evőkanál (olíva) olaj
3 dl langymeleg (nem forró!!!) víz

A lisztet tálba teszem, a közepére mélyedést alakítok ki a kezemmel. A sót és az olajat a szélére szórom, öntöm, messze a lyuktól. A cukrot, az élesztőt a kráterbe szórom, és meglocsolom a langymeleg vízzel. Azért fontos, hogy a víz ne legyen nagyon meleg, vagy forró, különben megöli az élesztőt, és az így nem tudja kifejteni a hatását. Az egészet szépen kézzel összegyúrom. Szépen össze kell állnia, és nem túl kemény, nem ragadós kenyértészta lesz belőle. Ezután kivesszük a tálból, és lisztezett munkafelületen gyúrjuk, a tenyerünk alsó részét használva. Ez lágyítja, hólyagosítja a tésztát. Ha kész, visszatesszük a tálba és befedjük tiszta konyharuhával. Elméletileg ennek a tésztának a recept szerint nincs szüksége arra, hogy megkelesszük, én azért szeretem keleszteni egy kicsit. Addig elkészülnek a feltéthez valók.
Sütés előtt (olaszos sonkás)

Sütés után :-)
Én most kétféle pizzát készítettem. Két olaszos sonkásat és két franciásat.

Az olaszos sonkáshoz a következőkre van szükség:
olasz paradicsomszósz (elkészítését lásd itt)
sonka
bacon
hagyma, laskákra vágva
oregano
reszelt sajt.

A pizzát kinyújtjuk jó vékonyan (kb. 4-5 mm), kör alakúra, és a kiolajozott tepsibe helyezzük, eligazítjuk. A tetejét, körben kb. 1,5-2 cm részt kihagyva, megkenjük a paradicsomszósszal. Megszórjuk a sajttal. Igen, most, és nem később, különben a feltétek nem pirulnak meg. Bacon és sonka darabokkal borítjuk, megszórjuk oreganoval, és mehet a közepesen forró előmelegített sütőbe. Ha a széle megpirult, és a sajt megolvadt és színt kapott, kész is.

A franciát anyámtól vettem át, ő is valamelyik újságból vette.
Hozzávalók a franciás feltéthez:
125 g juhtúró (Bryndza)
ugyanennyi tejföl
bacon
hegyes-erős paprika karikák vagy pepperoni, esetleg pepperoncino (ha nem bírjuk a nagyon csípőset)
hagyma, karikára vagy laskára vágva
reszelt sajt

A pizzát az olaszoshoz hasonlóan olajozott tepsibe terítjük, eligazítjuk. Megkenjük a juhtúró és tejföl keverékével, vastagon megszórjuk reszelt sajttal. Bacon darabokat helyezünk rá, utána hagymát, majd az erős paprikát. Nem kell túlpakolni egyik pizzát sem. Az eredeti olasz pizzán sincs sok feltét. Így mehet a sütőbe.

Figyelem! Az első pizza után a többi már gyorsabban pirul!

Remélem, kedvet kaptál kedves Olvasóm, hogy te is elkészítsd otthon! Jobb, mint bármelyik rendelt pizza! :-)

2010. szeptember 12., vasárnap

Kezdődik az óvoda, indul az új élet

Az életnek része a változás. Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Közhelyek, amelyeknek igazat adunk, de amikor rajtunk kezdődik a dolog, már nem ilyen egyszerű.
Engem a változások általában megviselnek. 3 év alatt 4-szer költöztem. És minden alkalommal az utolsó pillanatban (valójában napokban) szedtem össze a holminkat. A hideg kirázott a gondolatra, hogy el kell hagynom a megszokott kényelmet és újra kell kezdenem kialakítani valami otthonosat másutt... Anyósom kérdezgette legutóbbi alkalommal is 2 héttel előtte, be vannak-e már pakolva a holmik nagy része. De én csak ingattam a fejem. Ő, mint bizonyára mások is, szereti a változást. Nála havonta változik a szoba elrendezése, és ha a helyemben lenne költözéskor, neki bizonyára 3 nappal előtte már dobozban állna minden. Én azonban még azt is nehezen viselem, ha valami átrendezésre kerül a szobánkban. Például csak 10 centivel arrébb kerül az ágy, és én mindaddig, amíg meg nem szoktam (kb. 1 hónap) nekiütközöm, és csupa kék-zöld folt lesz a lábam...
Persze most, hogy belegondoltam, Cicuka óvodai életének kezdetébe, ismét éreztem, visszavonhatatlanul megváltozik az életünk. Ismét az a csendes, passzív tiltakozás szállt meg, mint minden olyan esetben, amikor változás áll be az életünkben. Két nagy kivétel volt ezidáig alóla: a két gyönyörű gyermekem születése. Őket mindkettőjüket szeretettel és készülődve vártam. :-)
De aztán egy nagyon érdekes aspektus is eszembe ötlött. Milyen nehéz dolga lehet az Úrnak, hogy kizökkentsen a megszokott lelki mederből, és megtérésre buzdítson, ha épp ugyanígy passzívan ellenállok a változásnak... Valahogy meg kellene tanulnom értékelni a változást. Talán csak a jót látni benne.
A mi esetünkben nagyon jól tudtam, Cicukának szüksége van az ovira és az életében pozitív változásként fog majd megjelenni. De én nem tudtam nem arra gondolni, az évek haladtával egyre kevesebbet fogom látni, egyre kevesebb időt tudunk majd együtt tölteni. Ez a véglegesség ott lebegett a fejem felett, mint egy láthatatlan penge.
De aztán most már a második héten is túl vagyunk. Nem mondom, fárasztó volt ez a két hét. Megszokni az új ritmust. De sok jó dologgal is járt együtt. Pl. megismertem egy-két aranyos anyukát-apukát és még aranyosabb gyerkőcéket. Az óvodáról napról-napra derül ki, mennyire jó döntés volt. Az óvónénik nagyon kedvesek és ügyesek. Zsuzsi pl. viszonylag könnyedén veszi az akadályokat. Bár nem mondom, hogy nem volt ellenkezés, hiszti-sírás, ám én határozott maradtam, az óvónénik meg ügyesen elterelték a figyelmét róla. Így egész jól haladunk.
Múltkor, mikor kinn ültünk az anyukákkal - mert minden reggel nehezen megyek haza a jó társaság miatt - elment közöttünk az igazgatónő és azt mondta nekem: "Mit félti maga az én druszámat?" Magyarán Cicuka talpraesett. Még olyat is meséltek az óvónénik, hogy ő vigasztalta a síró-pityogó gyermekeket: Ne féljetek, jön értetek az édesanyátok! :-)

2010. szeptember 10., péntek

Csirke parmigiana

Bármíly meglepő, ezt az ételt főzős játékokból ismertem meg (Hot Dish, Cooking Academy). Ha már játszom a számítógépen, amire már egy jó ideje nincs időm, akkor is a főzős játékokat (a fentieken kívül még a Top Chef a legjobb), vagy a kiszolgálósakat, ahol valamilyen boltban készül valami finomság, szeretem a legjobban. Ezekben az is jó, hogy néha, mint a fentiek esetében, új receptekkel gazdagodik az ember.
Mi is ez a Csirke parmigiana? Mondhatnánk úgy is, pármai csirke, de amit én magyarul ezalatt találtam a neten, nem felel meg a valóságnak. Angolul azonban megtaláltam az elkészítési módját. Ha magyarul össze akarom foglalni az ételt, akkor egy paradicsomszószos rántott húsnak mondanám, tésztával tálalva. De akit ez a gondolat sokkol - mint ahogy engem is - azt megnyugtatom, fejedelmi, gyorsan és egyszerűen elkészíthető étek. Egyáltalán nem borzalmas ez az olasz ízhatás.

Hozzávalók 4 személyre:
fél kiló csirkemell filézve
2 tojás
zsemlemorzsa
(olíva) olaj
4 gerezd fokhagyma
1 liternek megfelelő mennyiségű paradicsomlé/sűrített paradicsom enyhén higítva/paradicsom konzerv (én 500g-os olasz dobozos paradicsomot szoktam használni)
bazsalikom
só, bors
kevés cukor
reszelt sajt
egy csomag spagetti (durumbúzás előnyben) vagy más olasz tésztaféle (makaróni, lingvini...)

Először elkészítjük a paradicsom szószt.
Az olajon kissé megpirítom az zúzott fokhagymát, majd ráöntöm a paradicsomot. Egy-két kiskanál cukorral megszelídítem a savasságát (egyébként ez emeli ki legjobban a paradicsom ízét, úgyhogy ne hagyjuk ki, hacsak a paradicsom szószunk nem édes eleve), sózom, borsozom, és jó sok, kb. 7 levélnek megfelelő apróra vágott szárított vagy lehetőség szerint friss bazsalikomot teszek bele. Én most a házi pestommal ízesítettem. Alacsony lángon főzzük, megvárjuk, amíg felforr, és egy kicsit kevergetve főzzük még (kb. 5 perc). Aztán levesszük a tűzről.
A csirkemellet megmossuk, letisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, hogy hamarabb át lehessen sütni. A tojásokat felverjük egy tálban, ebben megforgatjuk a besózott, borssal megszórt szeleteket, majd morzsába forgatjuk. Egy serpenyőben bő, de nem túl sok olajat hevítünk, és a panírozott húsokat meg pirítjuk mindkét oldalán. Nem kell átsütni, mert még sütőbe fogjuk rakni, amit elő is melegítünk (közepes láng, gázsütő 4-5-ös fokozat). Ha a pipik megpirultak, tepsit, vagy tűzálló tálat kikenünk olajjal, az aljára merünk a szószból és elterítjük, ráhelyezzük a szeleteket, és a tetejére kanalazzuk a maradék paradicsomos szószt. Nekem kissé rakottas jellegűre sikeredett, de ez nem csorbított az ízén. A tetejére reszelt sajtot teszünk, és berakjuk a sütőbe. Ha a sajt megpirult, a húsba pedig beleszalad a hústű vagy a kés, akkor ki lehet venni (kb. 20-30 perc). A hús garantáltan szaftos marad, nem lesz száraz, ami a melle husa esetében kifejezetten áldásos.
Közben többszörös mennyiségű sós vízben kifőzzük a tésztát (férjem szerint nem árt ketté törni, úgy kellemesebb fogyasztani...). Tálaláskor egy koszorúnyi tésztára helyezünk 1-2 szelet csirkét, szószt merünk a spagettire, és ízlés szerint tehetünk még rá reszelt sajtot.

Cicuka vacsorája, avagy a majonézes kukorica dícsérete

Lányom, Cicuka nem elveszett a konyhában. Babakora óta ott tesz-vesz mellettem, később pedig még segíteni is szeretett volna. Kevergetett először, de utána már bátrabbak voltunk. Muffint sütöttünk, majonézt készítettünk, fasírtgombócokat gyúrtunk. Mára már olyan ügyes a kicsi lány, hogy ha megkérdezem, mi kell a majonézhez, felsorolja a legfontosabb hozzávalókat. És a konyhai segítés a szófogadás megtanulásában is segített.
Már tudja, hogy ha majonézt készítünk, először ő egy kicsit elkeveri a tojássárgáját, de már adja is oda nekem, hogy az olajat én keverjem bele, aztán az ízesítőket már általában közösen tesszük bele. Van, amit ő önt és én keverem, ilyen pl. worchester szósz (mi mindig teszünk a majonézbe egy keveset, ez a cézár saláta öntetéből került át), van, amit én öntök és ő keveri, ilyen a citromlé. Miért bíbelődünk ezzel, mikor ott a bolti? Mert nincs jobb íze annál, amit otthon készítünk. Régen meg sem ettem a majonézt, mert ki nem állhattam a boltban kapható majonézes salátákat és tubusokat... Aztán Jamie Oliver és több más főzőshow rávett, hogy próbáljam meg otthon. Azóta nagyon szeretem. :-)
 A kész majonézbe tejfölt rakunk még, és már olyan ügyes és annyira megerősödött, hogy azt is bele tudja keverni, aztán jön a kukoricabontás. Konzerv kukorica majdnem mindig akad itthon. És ezt szoktunk belőle csinálni, egy jó hangulatú vacsorához. Mikor a kukoricát belekevertük a tartárba, Cicuka kapja meg a kanalat, és ő vesz ki egy adagot magának egy kis tányérba. Emellé már csak zsömlét, vagy sima kenyeret szoktunk enni.
Nem régen pedig Cézár salátát készítettem. Igaz, ebben nem tudott segíteni, épp fürdött. Ám a gyerekadaghoz ugyanannyi tojás jár, mint a felnőtthöz. Ugyanis lánykám szereti a kemény tojást. Majdnem az én tányéromat happolta el, de amikor azzal érveltem, a tojások száma minden tányéron ugyanannyi, hajlandó volt a saját tányérját venni maga elé.
Jó érzés neki főzni, de még jobb, amikor a panírozáshoz vagy más teendőkhöz akad egy kis komoly segítség! :-)
Mini Cézár

2010. szeptember 5., vasárnap

Megkésett vasárnapi ebéd - rakott darálthúsos kolompér cukkini salátával

Ma, de inkább az egész héten, nem vagyok a helyzet magaslatán. Csak kapkodok, és igyekszem utolérni önmagam. Megvisel a változás, ami Cicuka óvodába szoktatásával beköszöntött. De ha megkésve is, sikerült elkészítenem egy finom vasárnapi ebédet. Igaz, a mi családunkban a vasárnapi ebéd általában 3 fogásos, és kötelező eleme a húsleves, ill. a húsos második fogás, mégis ma csak egy rakottasra futotta erőmből.
De ne kicsinyítsük eme étel erényeit, mert igazi férjek kedvence fogásról van ám szó. A kolompért hajastul a sós vízben felteszem főzni. Nálunk xyx biztosan a lábosba kerül, mert a tepsinkbe ennyi kell két réteg krumplihoz. A többi hozzávaló 1/2 kiló darálthúsból, egy nagy fej hagymából, 2 gerezd fokhagymából, 1 paradicsomból és egy paprikából áll, továbbá kell még tejföl, reszelt sajt és zsemlemorzsa. A darálthúst egyszerűen a pörkölt mintájára készítem el. Ezt az ötletet anyósomtól vettem, aki mesélte, sokszor készítette így el, amig kicsik voltak a gyerekek és kevés pénzből kellett kihozni, amit lehetett. A rakottas egyébként az én egyik olcsó és tartalmas kísérleteim eredménye. Bár elképzelhető, hogy másnak is már eszébe jutott.
A hagymát felkockázom és kevés olajon/zsíron megpirítom. Egy-két kiskanálnyi pirospaprikával megszínezem, ráteszem a darálthúst, zom, borsozom, apróra vágott/áttört fokhagymát dobok rá és világosra pirítom. Amikor már a saját levét is elfőtte, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Egy paradicsomot meghámozok és felkockázom, és egy apró darabokra vágott paprikával együtt a pörköltléhez adom. Delikáttal és hegyeserős paprika karikákkal ízesítem és állítom be, mennyire legyen csípős az étel. Fél órát hagyom rotyogni, és gondosan pótlom a vizet, ha elfőné a szaftot.
Az összeállítás is egyszerű, és a rakott krumpli mintájára működik. A tepsit kivajazom és megszórom zsemlemorzsával. Egy réteg karikára vágott főtt krumpli kerül alulra. Só, bors ízlés szerint. Aztán a tetejére halmozom a darált pörköltet, és eloszlatom. A tetejét krumpli szeletekkel borítom, és sózom, borsozom. Ízlés szerinti adag tejföllel - nálunk ez egy nagy pohár - megkenem a tetejét, dúsan meghintem reszelt sajttal, és megszórom pici zsemlemorzsával, mert úgy ropogósabb a teteje. Igazi ínyenceknek ajánlom a pirított szalonnatepertővel való megkoronázást, a szalonna zsírját pedig a fölső krumplirétegre ajánlatos csorgatni. Ezután a sütőbe tolom a tepsit, és addig sütöm közepesen forró lángon, amíg a sajt mepirul a tetején.
Íme a végeredmény
Nálunk a cukkinit megeszik a gyerekek, ha vajon megpárolom, de férjem még akkor se. Így most megpróbáltam valami mást. Eredetileg cukkini chips akart lenni, de nekem elázhatott, mert nem akart úgy kinézni, mint a képen. A végeredmény azonban jóízű volt. Mivel a kísérletet egy felszelt cukkínivel kezdtem, egy másikat azon frissiben még felszeltem, de azt úgy raktam a tálba. Fokhagyma, só, bors, balzsamecet, olaj került rá. Egy serpenyőben megpirítottam zsiradék nélkül némi szeletelt mandulát. Azalatt pedig nyakon öntöttem a vegyes cukkínit egy pohár kefírrel és két evőkanálnyi tejföllel, amit előzetesen egy púpozott kiskanál pestoval ízesítettem. Összekavartam, hűtőbe tettem, és a tetejét tálalás előtt megszórtam a mandulával.
Cukkini álomsaláta
A végeredmény magáért beszél. Nem hiába nézem én Nigellát és olvasom a gasztroblogokat. Néha jól jönnek az elraktározott tippek és trükkök... A férjem megkóstolta és nagyon ízlett neki. Győzelem!
Igen. Én a konyhában is A.S. méret szerint dolgotom. (A.S.: Ahogy Sikerül.) Amíg a végeredmény jó, addig nem baj, ha kísérletezünk egy kicsit. Feltéve, ha családunk partner ehhez, és nem érzi sértésnek, hogy ők a kísérleti nyulak...

2010. szeptember 2., csütörtök

Változatok kenyér pudingra

Szeretek főzős műsorokat nézni. Főleg Nigella Lawson műsorait kedvelem, de vannak más TV szakácsok is, akiket szerettem a képernyőn látni. Korai időszakában nagyon kedveltem Jamie Olivert is. Akkor, amikor még nem vitte el a fene nagy hírnév a csillagos égig. Az első sorozatai egyikében volt egy kenyér puding recept, ami megragadt a fejemben az egyszerűsége miatt. Megvajazod a kenyereket, kivajazott hőálló tálba teszed, és nyakon öntöd saját készítésű vanília pudinggal. Aztán be vele a sütőbe és kb. 20 percig sütöd, amíg a teteje megpirul. Agyam ezt a receptet hosszú időn keresztül tárolta, mígnem egyszer igen jól jött.
Húsvétra finom mazsolás kalácsot szerettem volna sütni, s mivel kaptam annak idején egy Pataki tálat, hát abban sütöttem meg, hozzá való recept szerint. Csakhogy a teteje nagyon megpirult, míg a belseje nem sült át teljesen. Ízre csodás volt, ám így tudtam, nem tálalhatom fel. Kár lett volna kidobni, így megszületett a mentő ötlet. A sületlen belsejű kalácsot felszeleteltem, margarinnal megvajaztam, kivajazott jénaiba rendeztem, és vanília pudingot készítettem pudingpor segítségével. Megsütöttem, és a tetejét leheletfinom porcukorral borítottam. Mondhatom, csodás egy desszert lett belőle, egy angol akkord a franciásra sikeredett menü végén (francia hagymaleves és sajtos csirkemell rízzsel, őszibarack befőttel volt az ünnepi vendégváró ebéd).
Most újra elővettem ezt az alapelvet. Nem régen sütöttem meg ezt a szilvás sütit, és mivel melegen jól fogyott, ám családom nem túl édes szájú, csak én csipegettem, míg kissé kiszáradt az egyébként ízletes sütemény. Nagyon sajnáltam, és elhatároztam, hogy ezt is megmentem. Magamban már el is képzeltem, milyen lenne a vaniliás puding íze a fahéjas-szilvás süteménnyel, és kedvező volt a válasz: összefutott a számban a nyál.
Kóstolás után sem bántam meg a dolgot...
Íme!