Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 6. - Lányok és asszonyok öltözködése
Lányok és asszonyok öltözködése
Ez most egy nagyon lényeges rész lesz. Mert bizony ez az egész bejegyzésem veleje.
A címben írt hivatástudatos öltözködés ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha szem előtt tartjuk saját hivatásunk, életkorunk és életállapotunk. Vagyis mindig össze kell tudni ezeket egyeztetni és hangolni.
Mondok egy saját életemből vett példát, miért fontos erre odafigyelni. Elmentem kisebbik gyerekemet magamra kötve a közértbe vásárolni. Akkor épp rövid volt a frizurám, farmer és póló volt rajtam (nyár volt). Mivel egy üveg bort is a futószalagra tettem, az eladó hölgy kérte, mutassam meg a személyim. Igazoltatott, mert 18 év alatt nem szolgálnak ki senkit alkohollal... Bármennyire is jót nevettem az eseten, és mondogattam a nőnek, milyen jó napot csinált nekem ezzel az incidenssel - mert csiklandozta a hiúságom, hogy jó 10 évet letagadhatnék -, maradt bennem valami furcsa frusztráció. (Azért valljuk be, az nem túl hízelgő, hogy gyermekanyának nézett...) Később egy boltban is 8-10 évvel fiatalabbnak hittek, igaz, ott nem volt velem egyik gyerkőcém se. Kezdtem kapiskálni, hogy valami baj van a külsőmmel, nem releváns az életkorom és az, ahogy kinézek. Így legközelebb amikor fodrászhoz mentem, kértem, hogy egy másik, sokkal nőiesebb, lenöveszthető fazont nyírjon nekem. (Hiába mondták nekem, hogy az előző frizurám jobban állt nekem, én ezzel jobban éreztem magam. Mint aki a helyére került...) Már ez is sokat segített, hogy az életkorhoz tartozó tekintélyem visszanyerjem. Hitoktató vagyok, kell a tekintély, hogy a gyerekek ne nézzenek a haverjuknak. Elvégre nemsokára a harmadik X kapujában állok...
És nem vagyok egyedül, aki hamis információkat terjesztek magamról a külsőmmel. Egyébként az én példám alaphiba. Nagyon sok nő, aki megházasodik öltözik továbbra is úgy, mintha tinédzser vagy egyetemista lenne... azaz, mint lánykorában. De van másik vonzata is ennek. Nagyon sok nő azt hiszi, ha csitrinek öltözik, fiatalabbnak tűnik. Pedig így csak nagyobb a kontraszt. Minden életkornak megvan a maga szépsége. Ki kell élvezni épp azt, ahol tartunk. Így az sem megfelelő, ha valaki nagymamás holmikat hord, pedig még egyáltalán nem nagymama korú.
Ez azt jelenti, bizony másként kell öltöznünk életünk más-más szakaszaiban. Az öltözék kommunikáció. Önmagunkat kommunikáljuk másoknak vele a metakommunikációnk részeként. Egyáltalán nem mindegy, hogy az, amit szavakkal mondunk, és az, amit szavak nélkül üzenünk, erősítik-e egymást, mert összhangban vannak, vagy sem... Amint a nonverbális közlésünk nem fedi a verbálisat, rögtön olybá tűnik, mintha hiteltelennek lehet venni szavainkat. Az összhatást ugyanis gyengíti a kontrasztban lévő közlések folyama...
Tehát, mit is jelent mindez? Csak annyit, más öltözködési szabályok vonatkoznak lányokra, nőkre, asszonyokra, a hivatását kereső személyekre és azokra, akik már elkötelezték magukat.
A lányok öltözködése az Istenben megőrizni kívánt tisztaságot és hivatáskeresést kell hogy kifejezze. Illetve, ha valaki tudja, mi a hivatása (én is tudtam kezdetektől, hogy családos elhívásom van - még ha néha meg is inogtam ebben), vagy megkapta lánykorában, hát akkor még tudatosabban öltözhet annak jegyében, Isten mire hívta el. Háromféle hivatás létezik egy nő számára: családos, szerzetes és Istennek szentelt egyedülálló (tehát még véletlenül sem modern értelemben vett pasifaló szingli). Mind a három Istenben elkötelezett életforma. Mind a három fontos és egyenrangú. Aki családos hivatást kap, az esküvője napján a szentségi házasság egymásnak való kiszolgáltatásakor kizárólagosan elkötelezi magát egy ember mellett, s benne teljesen Istennek. Egy szentségi házasság sosem jön létre kettesben, Istennel kötött szövetség tehát ez is. Aki szerzetesi hivatást kap, az lemond a világról és a családos hivatásról, életét és intimitását magának Istennek szenteli, az emberek szolgálatára. A celebsz hivatás nagyon fontos. És a családos és a celebsz hivatások igenis kiegészítik egymást. Kedvenc példámat erre egy kedves celebsz hivatású nőtársam mondta: ahogy a középkorban is, a kis apáca bevonult a klastromba, s körülötte a városban sorra tértek meg az emberek imáinak és böjtjének hatására (mert bizony Isten így használja fel akarata megvalósításához a szerzeteseket, szilárd imaharcosok :-) ). A világi egyedülálló hivatás is létező hivatás egy nő számára. De ez is Istenben elkötelezett életforma, mégha nem is tesz az illető nyilvános örökfogadalmat. Tehát itt szintén egy Istennek felajánlott életről és intimitásról van szó. Isten egymaga elég. Mindannyiunknak. Az egyedülálló személyek között természetesen vannak olyanok is, akik családos hivatásra készültek. Mert ők azt szerették volna. Isten azonban másképp döntött. Vannak azonban olyanok is, akik ténylegesen családos hivatásúak voltak, ám valami módon mégsem jött létre ez a hivatásuk, ám ilyenkor később Isten elhívhatja őket egyedülálló hivatásra. Mert Isten szeretetével egymaga elég ezeknek a "hoppon" maradt nőknek is. (Ezt úgy kell valahogy elképzelni, hogy a bűn közbeszól Isten eredeti tervébe. Egy kedves levelezőlistás társam nyomán értettem meg én is, miképpen következik be ilyesmi. Zoli és Sári egymásnak vannak teremtve. Zoli azonban megismerkedik Éduával, és testi kapcsolatba kerül vele. Ennek hatására, már egyáltalán nem szabadon döntve róla, vagy ezt fokozandó, mert útban van a kis Zolika, összeházasodnak. Ezért szenved Sári, aki nem tudja, mi a helyzet, pedig ő úgy érezte, hogy családos lesz. És szenved Zoli és Édua egy rossz házasságban, aminek a levét természetesen megissza a kis Zolika is... Ha már így alakult, Sárinak el kell fogadnia frusztrációját Istenben és Őáltala megélni az egyedülálló hivatást, nem azon keseregve, hogy pedig ő családos...) Az Istenben elkötelezett egyedülállók megélhetik a lelki anyaságot, és mivel tevékenyebben tudnak részt venni a közösség életében, mint a családosok, áldásos lehet tevékenységük mindenki számára. És ne higgyük azt, csak olyan egyedülálló van, aki "lecsúszott" a házasságról. Vannak olyanok is, akik nagyon jól érzik magukat így, egyedülállóként.
Ennek fényében nézzük, mit vegyünk figyelembe a különböző hivatásokhoz tartozó öltözködéseknél.
Amíg keressük a hivatásunkat, addig is Istennek lefoglalt személyek vagyunk, a tisztaságunk megőrzését kéri tőlünk Isten, hiszen testünk a Szentlélek temploma. Épp ezért a lányok ne öltözzenek kihívóan. (A tisztaság megőrzésének fontosságáról már írtam.) Az egyszerűség, jól ápoltság legyen az irányelvük. Öltözzenek csinosan, hiszen Istentől kapták a szépségüket. Ám ne feledjék, az emberi méltóságuk jelenjen meg az öltözködésükben. Így elkerülhetik a durva beszólásokat, és feltételezhetően nem vonzzanak olyan fiúkat magukhoz, aki csak ki akarja őket használni. Amúgy is fiatal tinédzserként jobb óvatosabbnak lenni a fiúkkal és a fiúzással. Nem kell semmit sem siettetni. Főleg nem egy esetleges testi kapcsolatot. Nem érdekes, ha a környezetünk különcnek, vagy bolondnak tart, amiért nem sietünk megválni szüzességünktől. Inkább sajnáljuk azokat a lányokat, akik belesiettek a testiségbe. Így nem lesz lehetőségük megtapasztalni a kizárólagos önátadás csodálatos élményét a házasságukban (ha egyáltalán fognak házasságot kötni).
Ha egy lány csinosan és visszafogottan, mértéktartóan öltözik, az segíthet az önbizalma növelésében. Hiszen pont a tinédzser korban van leginkább szüksége arra, elfogadja testét és szeresse. Az önértékelését segíthet egyensúlyban tartani. Pont ezért nagyon jó kezdeményezésnek érzem a Pure Fashion Magyarország Divatmisssziót, amelyet Amerikából hoztak ugyan, de a világ több helyén meghonosítottak, köztük itthon is, a Regnum Christi mozgalom jóvoltából. 14 és 18 év közötti lányokat tanítanak arra meg, hogyan öltözzenek az emberi méltóságukat szem előtt tartva. Mottójuk: Tiszta szív, tiszta divat. Nem csak a külsőségeken van itt a hangsúly. Az egész belülről bontakozik ki. A teológiai hátteret is biztosítják nekik. Bevonják őket jótékonykodásba is, különböző missziókon keresztül, és divatbemutatóval növelik az önbizalmukat. Nagyon jó szempont még a lányok egymásközt hangulat és a közösség szervezés, ami még vele jár. Egyetlen szépséghibája van csupán. Mivel Amerikából érkezett, érződik rajta ez. Az ő öltözködési kódexük nem ennyire szigorú, mint az enyém, mégis nagyon iránymutató és engem is inspirált. Érdemes áttekinteni a galériájukat.
Visszatérve a gondolatmenethez, az a lány, aki tudja, a hivatása családos, így van egy Isten által neki rendelt párja, az öltözködhet úgy, hogy tetsszen a másik nemnek. De ne vigye túlzásba. Azaz, a derék és a csípő előnyös és nem kihívó kiemelése nekik engedélyezett, mert ezzel azt üzenik, "eladó sorban vagyok még" vagy "szabad vagyok, lehet nekem udvarolni" - hogy régiesen fejezzem ki magam. Ha régóta keres és nem találja a másik felét, ne gondolja, hogy azzal, ha alkalmazkodik a világi öltözködéshez, könnyebben talál magának férjet. Ezzel csak azt éri el, hogy el kezdi vonzani a komolytalan jelölteket - ővelük meg időpocsékolás kapcsolatba kezdeni, ha jobban belegondolunk. Nem szabad elveinket feladni. Idővel az, aki hosszú ideje lány még, annak is kell változtatnia az öltözködésén, hogy életkorához, körülményeihez, munkájához jobban megfeleljen.
Eddig a hivatásukat kereső személyekről. Most jöjjenek sorban az elkötelezettek.
Ha szerzetesi hivatásunk van, akkor is adódhat olyan alkalom, hogy nem rendi ruhában járunk-kelünk, hanem civilben. Vannak olyan szerzetes rendek, ahol a világban dolgoznak a tagok, vagy civil ruhában tevékenykednek. Bárhogy is, egy szerzetesnővérnek civilben is szerzetesnővérnek kell lennie: azt kell hangsúlyoznia az öltözékének, le vagyok foglalva Isten számára. Ebben természetesen pont a lefoglaltság, az elkötelezettség miatt testvér a többi hivatással. Azoknak is ezt a lefoglaltságot kell megjelenítenie. Gyűrűs menyasszony minden szerzetesnő. És a szerzetességre készülők is annak kell tekinteniük magukat, azaz a noviciátus is ugyanez. Tehát, a civil ruhának azt kell kifejeznie, hogy a férfiaktól távolságot akarok tartani. Természetesen ettől még vehet az ember lánya szoknyát. Az, amit nem szabad hangsúlyoznia az a csípő. Annak takarásban kell lennie. Tehát, nem járkáltat pl. nadrágba tűrt ingben, bő pólóban. Hiába vette fel ugyanis a bő felső ruházatot, ha a csípővonalát mutogatja...
Ami a csípőtakarást illeti, ez igaz a többi hivatásra is. Ez ugyanis a lefoglaltság jele. Az, hogy nem kívánok vonzani senkit már. Az egyedülállók is Istennek szentelt személyek. Tisztaságukat őrzik, így ők sem akarnak másokat vonzzani.
Egy házas asszonyra ugyanez vonatkozik. Le van foglalva a férjének, egyetlen férfinak és benne Istenének. Rengeteg kellemetlenségtől kíméli meg házasságát és kettejüket, ha okosan olyan öltözékben jelenik meg társaságban, utcán, amely nem kelti annak benyomását, "szabad vagyok, lehet nekem udvarolni". Ez adekvált viselkedés és a házassági hűség őrzésének része. Nem nyitok támadófelületet a házasságomon, nem invitálok meg öntudatlanul egy oda nem tartozó harmadik felet. Az már más kérdés, hogy otthon a férjemnek hogyan öltözöm. Sokszor úgy gondoljuk, az otthon a kényelem, az elengedettség helye, s ennek jegyében nem figyelünk oda arra, milyen ruhákban lát minket életünk párja nap mint nap. Régen, a házasság kötés előtt, s talán még utána is egy kis ideig felöltöztél szépen, hogy neki csinos lehess. De aztán, ahogy múlik az idő, egyre inkább lankad az igyekezetünk. Úgy gondoljuk, előtte lehetek őszinte, ő ismer engem, nem kell megjátszanom magam. Nos, ez a leggyengébb kifogás, amit hallottam arra, hogy igazoljuk, a kényelem nevében lehet slamposnak és trehánynak lenni. Dehát mégiscsak az az ember lát minket ezekben a sokszor előnytelen és nevetséges vagy pecsétes holmikban, akit annyira szeretünk! Nem fog neki jól esni, ha elhanyagoljuk magunkat - mert ő ennek éli meg. Ő ahhoz volt hozzászokva, hogy csinosan lát minket. Merjük feladni a kényelmünket a nemes célért, hogy újra csinosan öltözzünk otthon a férjünknek. Neki is jól fog esni, ha hétvégén is egy csinos asszonykát láthat maga körül. Ez az erőfeszítés egyébként sokat segíthet javítani a házasság légkörén. Ettől ugyanis a másik úgy érzi, fontos számunkra.
Maradtak lánykorodból vonzó, csípőkiemelő fazonú felsők? Esetleg becsúszott valami olyan merész darab, amit utcára nem vennél fel? Itt a remek alkalom, hogy férjed előtt pompázz benne! Neki lehet kihívóan öltözni, hiszen őt akarjuk boldoggá tenni, nem igaz? Nagyon jó ellenpont is a külvilággal szemben. Odakint úgy is lát olyanokat, akik bizony csábosan öltözködnek. Ha mi otthon, neki - és csak neki - csábosak vagyunk, akkor jó irányba tereljük gondolatait. (Nem engedjük, hogy a slamposságunk miatt máshová tekintgessen...) Mindenkinek más áll jól. Van akin egy szabadidő ruha is jól áll. Énnálam pl. a tréninggatya a slamposság kezdete, sajnos be is csúszott a küszöb alatt, mert tagadhatatlanul kényelmes. De már megváltam tőle. Nem engedem el magam. Egy asszony legyen csinos a férjének!
Még egy dolgot szeretnék írni erről. Van egy ismerősöm, egy férjes asszony. Mindig ingben, nadrágban, bő, mintás pulóverben látom - összességében, mint aki megrekedt a '80-as éveknél, és eléggé férfiasnak is hat az öltözéke. Nem ő az egyetlen, aki keresztény asszonytársamként így öltözik. De mondok ezzel kapcsolatban valamit: az általam leírt szabályokat, ami egy asszony öltözködésére vonatkozik, tökéletesen teljesíti. Az öltözéke tükrözi az elköteleződését, mégha énnekem nem is tetszik. És ezt én tiszteletben tartom és tisztelem érte. Ezt a szellemiséget öltsük magunkra, ne a ruháit...
A témát itt most lezárom, de folytatódik a keresztény sminkkel, a következő részben. Remélem, mindent megírtam, semmit sem felejtettem ki... Ha mégis, kérlek figyelmeztess megjegyzésedben, Kedves Olvasóm!
Folytatása:
Előzménye:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése