„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Az együttjárás a megismerkedés ideje. Még akkor is, ha régtől fogva ismeri a pár egymást, felfedezni a másikat lehetséges társamként eljövendő életemre: egészen más dimenzió, mint eddig. Van egy nagyon igaz mondás: ne azt válasszuk házastársnak, akivel együtt tudnánk élni, hanem azt, aki nélkül nem tudnánk élni. Ugyanis az előbbi feltételezi azt, kényelmesen megvagyunk az illetővel. De a házasságban nem erre van szükség - első sorban. Nem az fontos feltétlenül, hogy mindenben egyezzünk. Sokszor épp az ellentétek vonzzák egymást - ahogy a közhely tartja - és ez sem baj, sőt! (Majd kicsit később írok róla, miért.) A lényeg az, hogy a másik az összes számomra idegesítő tulajdonságával együtt is annyira fontos nekem, hogy képtelen lennék az életemet nélküle leélni. És nem csak a szerelem érzése miatt. Hanem egyszerűen mert látjuk: kiegészítjük egymást. Testi és lelki értelemben egyaránt. Az együttjárás alatt megkezdődik az a folyamat, ami a házasságban sem ér véget: összecsiszolódunk. ...

Huh. Végre ehhez a témához is eljutottunk. Azt hiszem, alaposan kiveséztük az önátadás testi oldalát. Mégis, lenne még egy megjegyzésem még az előző részhez : a második tisztaság visszanyerése a szabad akarat visszanyeréséhez is fontos. Házasságot kötni csak szabad akaratú elhatározással szabad(na). Ha a döntési szabadságomat épp befolyásolja valami (pl. útban van a baba, vagy szexuálisan kötődöm az illetőhöz), akkor már nehéz szabad döntést hozni, és a legtöbb olyan döntést, amit nem szabad akaratunkból tettünk, meg szoktuk bánni, és fel szoktunk ellene lázadni. A szentségi házasság létrejöttének is az az egyik alapja, hogy szabad akarat birtokában döntsünk. (Pont emiatt később kimondható az, hogy a szentségi házasság nem jött létre, ha valamilyen olyan tényező játszik közre, mint amilyen a "nem szabadon döntöttem".) Most pedig következzék az, hogyan élhetjük meg a mindennapjainkban az önátadási vágyunkat. Milyen csatornákat tudunk neki találni? Milyen eszköz áll rendelke...

Mint már egyszer említettem, a tisztaság testi-lelki értelemben vett abszolút jó. Olyan dolog, amit Isten azért kér tőlünk mert szeret minket, és tudja, mi a legjobb nekünk. És mivel abszolút érték, ezért nem szűnik meg akkor sem annak lenni, ha mégis elveszítjük azt. Attól még az marad. (Nem függ attól, kitágítjuk-e a lelkiismeretünket, vagy hogy korrumpáljuk a tudatunkat.) Mint írtam, ugyan fizikálisan nem vissza nyerhető az érintetlenség (ami meg műtéti úton elérhető, az a megcsúfolása az egésznek), de lelki jó szempontjából mégis ismét a miénk lehet, ha készek vagyunk a jó elveket nem feladni és síkra szállni érte. A kegyelem ismét megkapható Istentől. És Ő kész adni áldását azoknak, akik az Ő útjain akarnak járni. Nagyon sok oka lehet annak, hogy egy pár eljut odáig, hogy a második tisztaság útját választja. Természetesen vannak olyan párok, akik fontosnak tartott elsődleges tisztaságukban elbuktak - mert óvatlanok voltak, vagy mert játszottak a tűzzel - és így a másodlagos ...

Mielőtt folytatnám a testi intimitás témáját, hadd szögezzek le ehhez a bejegyzéshez egy nagyon fontos dolgot. A tisztaság őrzése abszolút alapérték. Ez azt jelenti, hogy soha nem szűnik meg érték lenni, és soha nem késő elkezdeni. Azok, akik ráléptek erre az útra elég korán, és tudatosan igyekeznek véghez vinni legjobb tudásuk szerint, nagy lelki és testi jót választanak maguknak, és erős, szilárd alapra építik a kapcsolatukat. Ha a házasságra való készületet ugyanis úgy példázzuk, mint egy ház építését, akkor a szexualitás benne a tető, az, ami az egészet befedi, a legutolsónak ráépülő elem, de egyben fontos a házasság idő(járás) elleni védelmében. Ha valaki azonban a házasságát a szexualitásra alapozza, úgy tesz, mint az az ember, aki a tetőt építi fel legelőbb és arra építi fel a házat. A szexualitás maga - mivel nincs a helyén - nem is fogja megtartani a falakat. A ház ingatag lesz, és lakhatatlan. Egy jó házassághoz szilárd, mélyen a földbe ásott alap kell, ami akkor is megtar...

Az önátadás vágya bennünk sokkal mélyebb, elemibb és lényegünket érintőbb, mint sem azt gondolnánk. Nem csak az önmegvalósítás, a "kimondom magam" fontos, hanem az, hogy ez a kijelentés egy másiknak szóljon, személyesen. Hadd idézzem költőnket, Ady Endré t, aki ezt az égető elemi vágyat így írta le Sem utódja, sem boldog őse... kezdetű versében: Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces messze fény, Lidérces messze fény. De jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak,  Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié. A vers ritmusa és szépsége mellett hátpihe borzolóan igaz az, amit Ady ír, ami mindannyiunk sajátja: az, hogy szeretnénk, ha szeretnének, és ha mi is szerethetnénk. Igen, nem csak az a fontos, hogy mi a szeretet tárgyává - szeretett személlyé - váljunk, bár sokszor csak úgy tűnik nekünk, hiszen először önmagunkra szer...

Az együttjárás célja és lényege Az együttjárás célja a házasság. Az is kell, hogy legyen. Onnantól, hogy két ember kimondta - vagy nem mondta ki, de érezteti - hogy együtt van, onnantól csak úgy fair, ha azt is kimondják: komolyak a szándékaim. Kapcsolatba csak komolyan lehet belépni. Máshogy nem működik. Ám ez nem jelenti azt, hogy már összejövetelkor kilátásba kell helyezni a lánykérést. A lényeg az, hogy tudatosítjuk magunkban és tudatjuk a másikkal is alkalmas időben, hogy szándékaink szerint lehet ennek az együttjárásnak a vége házasság. Vagyis a komoly szándék azt jelenti: a kapcsolat nyitott arra, hogy később örökre elköteleződjek a másik mellett. Ha valaki így megy bele egy kapcsolatba, az törekedni fog arra, hogy jól megismerje a másikat, hogy jó döntést hozhasson később, amikor már élesben kell megfontolnia döntését Isten és ember előtt a jegyesség ideje alatt. Mert az együttjárás lényege tulajdonképpen ez, vagyis az, hogy megismerjük érdemileg a másikat, hogy felelősen ...

Tudom, tudom. Másik témát harangoztam be. De mikor kezdtem átgondolni a másik személyiségének megismerésére vonatkozó dolgokat, úgy éreztem, ez a téma kívánkozik előbbre, mert így a másik is sokkalta érthetőbb lesz, amikor végre hozzájutsz, kedves Olvasóm. Úgyhogy most előbb tegyünk egy kitérőt, és térjünk ki arra, hogyan alakulnak ki és tovább a párkapcsolatok általában. Még egy dolgot le kell szögeznem előre: nem szeretem igazán használni az "együttjárás" kifejezést, de jelenleg nincs túl sok jobb szó helyette, ami ne hordozna valamilyen módon pejoratív értelmet. Pl. szívesen írnék udvarlásról, de a legtöbb emberben - és néha bennem is - az az érzés kerekedik felül, hogy ez valami pátoszos nosztalgiázás. Pedig ma is szükség lenne udvarlásra jobb esetben. Arra a fajta férfi diktálta (ő általa kezdeményezett) lovagiasságra gondolok, ami manapság áldozatul esett a modern közerkölcsnek. Pedig tedd a szívedre a kezed, kedves Olvasóm - ha lány vagy, azért, a fiú vagy, azért - a...

Kezdetek Minden párkapcsolatnak van egy kezdeti időszaka. Amikor az egész még csak lebeg a levegőben, de nem dőlt el, hogy igazán lesz belőle valami. Lehet érezni, hogy valami kialakulóban van, de minden bizonytalan és törékeny. Roppant izgalmas időszak ez. De nem mindenkinél ugyanúgy és ugyanakkor jelentkezik. Mivel minden párnak különleges és egyedi a története, itt most csak néhány alaphelyzetet írok le. Vannak azok a párok, akik viszonylag gyorsan jönnek össze. Valahol, valamilyen közegben találkoznak, és egymásra csodálkoznak. Szinte rögtön vonzalom alakul ki közöttük, és előbb utóbb valahogy egy vagy több véletlenszerű (persze ők inkább sorsszerűnek élik meg) találkozás után már ők keresik a lehetőséget, hogy egymás társaságában lehessenek. És nem sokkal utána össze is jönnek, azaz hamar hivatalossá teszik azt, hogy megkedvelték egymást, és ezentúl együtt fogjuk látni őket. Itt az idő tényezője igencsak viszonylagos. Mert van akinél a gyors azt jelenti, hogy háromszor látta a ...