„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Kedves Olvasóm! Ez a poszt elköltözött az új blogomra. Kattints ide , és már olvashatod is. Bocsánat a kellemetlenségért!

Még mielőtt a nagy blogcsend beállt volna, akkor láttam ezt a remek kis filmet. Igazi női film - abban az értelemben, hogy az a legfontosabb üzenete: szeresd magad olyannak, amilyen vagy, mert életed párja is olyannak fog szeretni. Egy ilyen  önbizalom dopping film mindenkor jól jön, nem? És Queen Latifah-t sem sokszor látjuk ilyen szerepben. :-) Leslie Wright nem az a pasimágnes fajta lány. A férfiak szeretnek a társaságában lenni, de inkább csak barátként. Pedig nincs vele semmi gond: remek fizikoterapeuta, van humorérzéke, szerető szívű és önzetlen, lojális alkat. Az hogy megszállott Nets szurkoló, és kosármeccsre mezt vesz fel egy csini ruha helyett, vagy hogy egy lepukkant kocsival jár még nem lehet gond, igaz? Akkor miért mindenki a kamudumával hódító , mindig csinos, de csak magával és a rongyrázással elfoglalt unokatestvére, Morgan, után szalad? Még a Nets szuper játékosa, Scott McKnight is lépre megy neki. Pedig Scott lenne Leslie álompasija. Ám amikor egy kosármecc...

A barátnőm egyszer megosztott velem egy számára nagyon kedves dicsőítő éneket. Michael W. Smith "Awesome God"-járól van szó. Napokig nem lehetett megunni ezt az egyszerű refrénű, mégis szívből szóló dallamot és a szövegét ("Our God is an awesome God / He reigns from heaven above /with wisdom, power and love / Our God is an awesome God" - saját szabadfordításomban: A mi Istenünk félelmetes Isten / a mennyből kormányoz / bölcsességgel, hatalommal és szeretettel / A mi Istenünk félelmetes Isten.). Nemsokára ez lett a csengőhangom (barátnőm készítette el maga számára, és ezen is osztoztunk). Majd a amikor az már kissé sok volt, a reggeli ébresztőm, hogy emlékeztessen minden reggel a csodákra, amiket Isten tett az életemben, hogy felszítsa minden nap kezdetén a hálás lelkületet bennem. Most megosztom én is veletek, hátha még nem ismertétek: Aztán elkezdtem utána nézni ennek a bizonyos Michael W. Smithnek , aki amellett, hogy rendkívül jó zenész, keresztény zenész, ...

Az Égiposta c. filmet annak idején nagyon sokszor néztem meg, mert rendkívül tetszett. Nem hittem hogy az "Istennek szóló levelek" témakörben lesz egy ennél sokkal jobb alkotás. Pedig mégis! És a legszebb az benne, hogy igaz történeten alapul! Mindig a valóság a legszebb... :D Taylor rákos, és a betegsége nem csak neki, a környezetének (családjának, barátainak, iskolatársainak, szomszédainak) is nagy nehézségeket okoz. Sőt, még talán a kisfiú viseli a legjobban helyzetét. Meg is van a titka annak, hogy miért: Taylor minden nap ír egy levelet Istennek. Ezzel tartja a kapcsolatot Vele. És bár a postán megrekednek a levelek, úgy tűnik, mégis eljutnak Istenhez, mert Isten teljesíti azokat a dolgokat, amelyeket Taylor tőle kér. Úgy tűnik, az ő példája erőt ad a többieknek is, hogy elfogadják Isten Kis Harcosának különös életállapotát.  Brady alkoholizmusba menekül kisiklott élete elöl. Ám egy nap főnöke, a postamester, rábízza azt a körzetet, ahol Taylor is lakik. Brady megisme...

Vagy egy hónapja lehetett, épp a Babóca keresztelője utáni napon kimenőt kaptam, mert addig megfeszített erővel dolgoztam a keresztelő utáni vendégség sikeréért. Egyik kedves barátnőm elhívott, hogy nézzük meg ezt a filmet. A levlistán, ahol megismerkedtünk Barátnőmmel, nagyon méltatták, hát uccu neki, bevettük magunkat az Uránia mozi gyönyörűséges vetítőtermébe, és leültünk, hogy megnézzük ezt a dokumentumfilmet. Magam is meglepődtem rajta, milyen személyes, milyen csodálatos, magával ragadó és egyáltalában nem unalmas tanúságtevő film volt ez egy fiatal papról, Pablo Domínguezről. A film rendezője maga mondja el, hogyan ismerkedett meg vele, s megszólaltatja benne barátait, szüleit, hogy ők mondják el, milyen volt, hogyan élt, és hogyan halt meg. Ő egy olyan csodálatos egyéniségű pap volt, amilyet mindenki szeretne magának. Humoros volt, szerette a gyerekeket, az embereket úgy általában, komolyan vette a hivatását, és teljesen annak élt. Mindig rendelkezésére állt az embereknek. N...

Ez a neve annak a helynek, ahová a rossz időjárás és az útlezárás elől 5 idegen behúzódik, miután Devil biztos úr biztosította őket arról, hogy nem tudnak útjukon továbbmenni, forduljanak vissza. Egyiküknek még korábban feltűnt a "humoros" elnevezésű hely, és javasolja a többieknek is, menjenek oda a helyzet megoldódásáig. Az 5 idegen mind életük fordulópontjához érnek/értek, mikor találkoznak: Kayla, a fiatal lány, aki stoppol ugyan a vihar közeledtét látván, de csak a harmadik autó veszi fel; Nick, a sikeres sportoló és üzletember, aki majdnem elgázolja Kaylát és utána továbbhajt; Hank, aki épp nehezen fogadja el felesége, Catherine, válási szándékát, s aki hall magában egy hangot, hogy vegye fel a stoppost, de felesége rosszallása miatt nem meri megtenni; és Melissa, aki válaszol is a hangra, amit hall, és autójába fogadja a nem túl beszédes lányt. Mikor betérnek, a tulajdonos, Jesus, fogadja őket, és miután hihetetlenül finom vizet kínál nekik (más ital lehetőség nincs...

Amióta ismerem Shakespeare drámáit, azóta tudom, micsoda lángész ez a halhatatlan angol író. Szerettem olvasni diák koromban a színdarabjait - drámát és vígjátékot egyaránt. Szerettem látni a darabjait színpadon és filmen. Mindegyik feldolgozás adott valami újat, valami pluszt, valami olyan új gondolatot - többletet - élményt, amit kár lett volna kihagyni. Minden egyes újabb darabbal tovább bővült a shakespeare-i emberismeret repertoárja. Mai napig szeretem gyűjteni és megnézni az összes jófajta, esetleg modern filmes feldolgozást, amit darabjaiból vászonra vittek. Ezek között külön kiemelném azokat amelyekben Kenneth Branagh szereplőként és/vagy rendezőként részt vett. (Bár be kell vallanom, Mel Gibson Hamletjét még nem láttam, bár rajta van a listámon, különösen amióta megtudtam a szereposztást... nagyon sok kedvencem színész színesíti a listát, mint amilyen Glenn Close és Helena Bonham Carter...*) Bármilyen furcsa is legyen, megmondom őszintén: nem kifejezetten kedvencem a Rómeó é...

Ha régen az ember lánya valami oknál fogva vámpírt akart látni, olvasni, például Drakula grófot, vagy Nosferatut, horrorfilmet kellett néznie, a horror tárgykörébe tartozó könyvet forgatnia. Ha ma vámpíros könyvet keresünk, fix, hogy a fantasynél, vagy az ifjúsági irodalomnál megtaláljuk. Illetve, ha vámpíros filmet nézünk, akad ám tiniváltozat is belőle, lásd Buffy, a vámpírok réme... És ez a farkasemberekre is ugyanígy áll... Mi történik itt tulajdonképpen? Hát nem furcsa, hogy ami régen horror volt, az most fantázia, ami régen 18 éven felüli téma volt, az most a fiatalok kedvence? Mert mi is történt itt? Hát nem más, mint hogy megjelentek a szeretni való vámpírok. Mint amilyen a tinilányok kedvence, a Twilight saga Edwardja. Nem titkolom, pont most olvasom a New Moont, azaz a második részt Stephenie Meyer Alkonyat quadrológiájából. Angolul természetesen, két kézenfekvő okból. Egy, így gyakorlom az angolt, hiszen a Twilight egy könnyed, szórakoztató olvasmány. Nyugodtan nevezhetn...

Ma ismét főzés közben voltam legközelebb az Úrhoz. Énekelni kezdtem közben. Ez felújított szokásom.  Mert közben hamar Istenhez rendezi a gondolataimat a dalok szövege és dallama. És most csupa Oltári szentséget dicsőítő dal jutott először eszembe. Ugyan becsúszott közéjük egy Salve Regina is, de nem hinném, hogy rontott az összhatáson... :-) Olyan boldog voltam, hogy az Oltáriszentségre gondolhattam. Még láttam is lelki szemeim előtt az oltáron kitett Szentségházat, s benne a hófehér Valóságot. Ekkor egy lelki széllökéstől sugallva, a lelki szemeim előtt megjelent Szentséges Jelenlétbe helyeztem magamat. A zarándok útjának térképe A megváltásról kezdtem néhány gondolat erejéig gondolkozni. Mostanság gyakran eszembe jut. Főleg, mióta láttam  A zarándok útját . Úgy érzem magam, mint Reményteljes, aki az Isten felé fordult, imádságban találkozott vele, de még mindig a Hiúság Vásárában várakozik arra, hogy valakivel elinduljon az úton a Mennyei Város felé. Az én Kereszényem ...