„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Kedves önkielégítéssel küzdő Lánytestvérem! A mostani bejegyzésemben egy hathatós fegyverarzenált fogok a kezedbe adni, hogy felvértezzelek a döntéseddel megkezdődő küzdelemre: a harcra az önkielégítés letételéhez. Lényegüket tekintve ezek olyan tanácsok lesznek, amiket ugyanúgy fiúknak is adhatunk, mégis lányoknak lesznek megfogalmazva. Ezek a tanácsok főleg lelkiatyáktól származnak. Tapasztalt gyóntatóktól. Tőlük származik az a jó tanács is, hogy ne válogass ezek között az eszközök között!  Az első kivételével minden tanácsot egyszerre érdemes alkalmazni! Minél több színtéren veszed fel a harcot a kísértéssel, annál erősebb tudsz lenni. Ne válogass tehát, ha teheted, hanem tedd mindet. Amíg egyenként próbálgatod őket, addig védtelenebb vagy, mint egyszerre az egésszel. A 3. tanács természetesen főleg katolikusoknak kivitelezhető, de protestánsoknak ugyanennyire jó megfogadni azt, hogy jobban részt vegyenek a gyülekezeti életben, az istentiszteleteken, és napi szin...

Kedves önkielégítéssel küzdő Lánytestvérem! Ebben a bejegyzésben arra fogunk érveket keresni, hogy valahol a lelked mélyén miért érzed jól, hogy nem jó, amit csinálsz. Hogy miként hat rád ez a cselekedet, és miért akarja Isten, hogy felhagyj vele.  Fontos, hogy higgy benne, hogy lehetséges letenni ezt a szokást/cselekedetet. Mert akkor kész vagy minden áldozatra ezért, és valóban sikerülhet is. Isten minden bizonnyal segíteni fog ebben téged, hiszen Ő akarja, hogy tiszta legyél előtte. És ami nagyon fontos: a tisztaság mindenek feletti, abszolút érték. Olyasvalami, amit épp emiatt vissza lehet nyerni. Meg lehet őrizni, és talán ez a küzdelem közelebb is fog hozni titeket a te Megváltóddal, a mi irgalmas Urunkkal. Rá fogsz jönni, Ő képes neked erőt adni az önuralomhoz, vezethet, hogy amikor neki akarsz fogni, helyette felállj és imádkozz megmenekülésért. Sőt, ha megkéred, adhat neked olyat is, hogy ne érezz rá vágyat. A tisztaság őrzéséről itt találsz további ...

Az Irgalmasság Szentéve van. Talán ez a magyarázat. De akár lehet más indok is, ami miatt Isten épp ezt az esztendőt választotta arra, hogy meghallgassa évek hosszú sorának imáit, és megmutassa a választ. Akárhogy is, a bőrömön érzem a kiáradt kegyelmeket, amiket ezzel nyertem. Milyen érzés? Nagyon vegyes. Egyrészt örülök, és hálás vagyok, mert meghallgattattam. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy felismerhetek, változhatok, jobb lehetek. Másrészt szomorú vagyok, mert látom, mennyire akadályoztam eddig Isten működését. Hogy mennyire bezárkóztam, hogy megkövült a szívem, hogy a hibát másokban kerestem. Bizony, be kell valljam, fáj is, mert látom, mennyire sok fájdalmat okoztam eddig, másoknak elsősorban és magamnak is. Mennyit aggódtam és rettegtem, dühöngtem, hisztiztem és hányszor borultam ki, mennyit elégedetlenkedtem és panaszkodtam... Még leírni is fáj ezt a sok negatív érzést és cselekedetet. És most a frissen megkezdődött átmeneti állapotban bizony szenvedést okoz az új és ...

Nem valami újdonságról van szó. De ettől még nekem ez most egy elemi felfedezés, amire Isten a Szentlelken keresztül vezetett rá. Négy gyerekkel nem könnyű - kezdhetném a közhelyesnek ható mondatot. Bizony, jó sok feszültség fel tud gyülemleni egy olyan családban, ahol egyszerre sokan tartanak igényt az ember figyelmére és idejére. Amikor soha semmit nem lehet végigcsinálni, mert valakinek valami éppen irtó fontos, és ezért nekem akár ötször is félbe kell hagyni a dolgom, hogy rendelkezésre álljak. A gyerekek a játék hevében veszekednek, megy a hiszti, a babasírás, és az ember áldja a csöndet és nyugalmat, amiben esti fektetés után van csak része attól a pillanattól kezdve, hogy az első gyerek kinyitotta reggel a pislogóját... Már rosszul vagy szinte, amikor a gyerek azon a nyafogós hangon mondja, hogy "Aanyaaaa", amiről már előre tudod, hogy végeláthatatlan panaszáradat fog következni, vagy csak azért nyűglődik, mert éppen semmi sem jó és rossz a kedve, amikor még nem hi...

Egy nagyon ütős szöveget találtam a neten. Fordítom: "Jákob csaló volt, Péter indulatos, Dávidnak viszonya volt, Noé leitta magát, Jónás elfutott Isten elől, Pál gyilkos volt, Gedeon meg bizonytalan, Mirjam pletykálkodott, Márta aggodalmaskodott, Tamás kételkedett, Sára türelmetlenkedett, Illés lehangolt volt, Mózes dadogott, Zakeus alacsony volt, Ábrahám öreg, és Lázár pedig halott... Isten nem az eleve arra képeseket hívta meg, hanem Ő tette képessé a MEGHÍVOTTAKAT! " És hozzáteszem, hogy velünk is ugyanezt teszi, ha hagyjuk, hogy segítsen. ;-)

"Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem." /Zsolt 71,16/ Az az érdekes, hogy akkor, amikor az embert Isten kegyelemben részesíti, megerősíti és jelet ad neki az akaratával kapcsolatban, minden olyan valóságosnak és fontosnak tűnik. Amikor azonban jön a nehéz szakasz, a megpróbáltatás ideje, az ember furcsa módon nem arra emlékezik, hogy akkor mit ígért Isten, hogy hogyan vigasztalta, vagy hogy milyen jóleső bizonyosság és béke járta át akkor. Ha emlékezik még a megerősítésre, ha nem veszett a feledés vagy feledékenység homályába, amely a pesszimizmus idején olyan gyakran űzi az embert korai szenilitásba, akkor is megfakul a lelki bizonyosság. Mintha a baj és bánat kifakítaná az izzó színeket, elfojtaná az akkor tapasztalt csodás érzéseket. Ahelyett, hogy annak igazságába, valóságába kapaszkodnánk, és világító lámpásként világítaná be a lélek sötét éjszakáját, a lelkünk a kételyek felé fordul. A félelembe kapaszkodva elkezdjük meggyőzni magunkat...

Az Égiposta c. filmet annak idején nagyon sokszor néztem meg, mert rendkívül tetszett. Nem hittem hogy az "Istennek szóló levelek" témakörben lesz egy ennél sokkal jobb alkotás. Pedig mégis! És a legszebb az benne, hogy igaz történeten alapul! Mindig a valóság a legszebb... :D Taylor rákos, és a betegsége nem csak neki, a környezetének (családjának, barátainak, iskolatársainak, szomszédainak) is nagy nehézségeket okoz. Sőt, még talán a kisfiú viseli a legjobban helyzetét. Meg is van a titka annak, hogy miért: Taylor minden nap ír egy levelet Istennek. Ezzel tartja a kapcsolatot Vele. És bár a postán megrekednek a levelek, úgy tűnik, mégis eljutnak Istenhez, mert Isten teljesíti azokat a dolgokat, amelyeket Taylor tőle kér. Úgy tűnik, az ő példája erőt ad a többieknek is, hogy elfogadják Isten Kis Harcosának különös életállapotát.  Brady alkoholizmusba menekül kisiklott élete elöl. Ám egy nap főnöke, a postamester, rábízza azt a körzetet, ahol Taylor is lakik. Brady megisme...

"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek." (Róm 8,28) Az "oroszlán barlangjában" kedden jártam , az orvosomnál szerdán, CTG után. Aznap beutalt engem a kórházba és mondta, másnap jelentkezzek az illetékes kórház szülészeténél és vetessem fel magam. Hulla fáradt voltam. És amikor belegondoltam abba, mi minden történik velünk, ha ezt az utat választom, akkor belesajdult minden tagom. Megbeszéltem a férjemmel és kollektív engedetlenséget követtem el. Otthon maradtam csütörtökön, és pihentem. Valahogy éreztem, hogy másnap pénteken lesz a nagy nap. Tudtam, a péntek sem véletlen, hogy kegyelem az, hogy Jézus szenvedésének napján történik a dolog. (Arról sejtelmem sem volt, hogy aznap lesz Boldog Salkaházi Sára emléknapja, a védőszenté, akit születendő babánknak választottunk. Erről a kegyelemről csak később értesültünk. :D ) Valami érdekes is történt aznap. Addig voltak ...

"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek." (Róm 8,28) Ott hagytuk el, hogy bizalmi döntésre várakozunk. Én és az Ember bizonytalanok voltunk. Vajon mennyi esélyünk van, mik a lehetőségeink? Képtelenek voltunk reálisan felmérni ezeket. Közben az orvosom mondott dolgokat, de sokszor általánosságban, nem rám vonatkoztatva (vagy csak én nem figyeltem igazán?). Minden esetre ő igyekezett legjobb tudása szerint eljárni, még akkor is, ha én nem értettem meg, mit miért mond, és nem magyaráztattam el vele. Írtam aztán az egyik levelezőlistára, imát kérve az ügyért. Ezen a levelezőlistán fenn volt a dúla ismerősöm is. Szinte azonnal írt nekem magánban egy levelet, hogy hívjam fel, beszéljük meg. Megtettem, ő pedig sok kételyt eloszlatott. Segített megérteni, hogy amit szeretnénk, nem lehetetlenség, csak kevés azon a helyen, ahová tartozom, a szakmai tapasztalat erről, mert ott a protok...

"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek." (Róm 8,28) Amikor az előző posztban leírtakon mentem keresztül, kaptam valakit magam mellé Istentől, aki csodálatosan segített engem. Egy kedves Olvasómat, Ajándékot. Amikor először váltottunk levelet, még nem tudtam, milyen kincs lesz ő nekem, és hogy Isten mennyire segít majd nekem rajta keresztül. Ajándéknak csodálatos szülés-születés története van. Bár olvashattad volna te is, kedves Olvasóm, azt a csodálatos tanúság tételt Isten szeretetéről, amit leveleiben megosztott velem! Remélem, mihamarább meg fogja írni, hogy mások is elolvashassák. Boldog lennék, ha akár a saját blogomon közkinccsé tehetném... Ajándék ugyanis két császár metszés után megkapta a kegyelmet, hogy a harmadik babája hüvelyi úton szülessen meg. Sok ima, Isten akaratába belehelyezkedés, bizonytalanság, ismeret szava és kísértés mentén jutott el idáig. Valódi ...

"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek." (Róm 8,28) Egy csodálatos történet következik most, kedves Olvasóm. Egy hálaadás. Egy tanúságtétel. A harmadik kisbabám születésének története. Egy nagy megtapasztalásé. Annak a megtapasztalásáé, hogy azt kell elvennünk Isten kezéből jó szívvel, amit Ő ad nekünk. A történet valahol ott kezdődik, hogy volt bennem az előző két szülésem után egy mérhetetlen nagy vágyakozás: vágyakozás arra, hogy bár eddig császármetszéssel jöttek világra gyermekeim, a harmadik természetes úton szülessen meg. Ez a vágyam az előző gyermekemnél is megvolt. Nem adatott meg. De a vágyam azután, hogy megtapasztaljam a természetes szülést, nem csökkent. Nem értettem és nem tudtam - azon kívül, hogy így alakult - miért volt szükség a második császárra. Bár az elsőről tudtam, hogy életmentő volt. Csak azt tudtam, a kórházi protokoll megkötötte az orvosom kezét,...

A sorozatom kapcsán írtam már arról, milyen a helyes önszeretet és miért van rá szükség. Ám az önbizalmat és a helyes önszeretetet kialakítani rendkívül nehéz, főleg, ha te is - mint én - önmarcangoló személyiség vagy alapból, vagy "csak" serdülsz épp... Amikor én jártam a serdüléskor abban a cipőben, hogy nem tudtam nem utálni magam, akkor ajánlottak nekem a környezetemben lévő  keresztény körökben olyan könyveket, amelyek segítik az embert abban: elfogadja magát olyannak, amilyen. Egyik kedvencem ezek közül az írások közül  Mácz István: Örülj velem! c. könyve. Kis szösszenetekből áll össze. Szét lehet osztani tehát, és minden nap elolvasni egy-egy dolgot, ami miatt örömünk telhet magunkban, a világban, az emberekben. Az én lelkemnek nagyon jót tett. És kezdtem megszeretni az orromat is, pedig azt akkor nagyon utáltam magamban. :D Az öröm, a lélekből jövő nevetés - és épp ezért a humor is - igazi gyógyir minden embernek, aki túlzásba viszi az önmagába fordulást, a gőgöt, ...

Amikor megpillantottam a Katolikus hitvédelem és megújulás honlapján a cikket melynek címe Jótanács feleségeknek: hagyjátok abba az imádkozást még nem tudtam, mibe nyúlok bele. Valahogy rögtön tudtam, itt a férjért (főleg ha nem hívő) mondott imákról lehet szó, és annyira radikális volt a címe, hogy azonnal el kellett olvasnom. Nem, nem prédikáció volt, amit egy jó humorú, és teológiai tudású pap mondott el, és jelent meg írásban is, hanem tanúság tétel. Egy keresztény asszonyé, Lysa TerKeursté. :D Az alaphelyzet egy számomra nagyon is ismerős kép. Szerintem vagyunk itt egy páran feleségek, akik abszolút tudjuk, miről beszél nőtársunk. :D " Dühös voltam, sértődött, megbántva éreztem magam. Egyfolytában ezen rágódtam, ahogy kezembe vettem a bibliámat, hogy valami áhítatszerűséget végezzek. [...] Becsuktam a bibliát, s eldöntöttem, hogy hatékonyabb lesz, ha inkább imádkozom. Ez olyan kegyes dolog. És annak is éreztem magam, ahogy soroltam Istennek, mi mindent kéne megváltoztat...

Mielőtt rátérnénk a tárgyra, szeretném, ha újra olvasnád, Kedves Olvasóm, egy régebbi bejegyzésemet a keresztény kapcsolatokról, a Nehéz vállalkozás, de megéri címűt. Mert ebben a szellemiségben lesz továbbra is szó a testi önátadásról, vagyis a kapcsolat szexusáról. Az az alap, amire építkezek, és szeretném, ha ezt újból az emlékezetünkbe idéznénk. Tehát a szexualitás Isten terve szerint a házasságban van a helyén, és amikor nem a helyén van, akkor az rossz számunkra: bűnt követünk el vele, magunk, a másik és Isten szeretete ellen is. Az előző bejegyzésben írtak alapján megfogalmazva: a teljes testi-lelki önátadás csak akkor jöhet létre igaz, valós és megfelelő, azaz biztonságos légkörben, ha a két fél egymásnak elköteleződött egy életre. Így nem sebez, hanem még jobban összekapcsol. Minden egyéb esetben hazugság és (ön)becsapás. Gondoljunk csak bele. Testünk, akárcsak lelkünk tulajdonképpen ajándék a másik számára. Ha odaadom magam valakinek, akkor nem vehetem csak úgy vissza magam...

Az önátadás vágya bennünk sokkal mélyebb, elemibb és lényegünket érintőbb, mint sem azt gondolnánk. Nem csak az önmegvalósítás, a "kimondom magam" fontos, hanem az, hogy ez a kijelentés egy másiknak szóljon, személyesen. Hadd idézzem költőnket, Ady Endré t, aki ezt az égető elemi vágyat így írta le Sem utódja, sem boldog őse... kezdetű versében: Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces messze fény, Lidérces messze fény. De jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak,  Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié. A vers ritmusa és szépsége mellett hátpihe borzolóan igaz az, amit Ady ír, ami mindannyiunk sajátja: az, hogy szeretnénk, ha szeretnének, és ha mi is szerethetnénk. Igen, nem csak az a fontos, hogy mi a szeretet tárgyává - szeretett személlyé - váljunk, bár sokszor csak úgy tűnik nekünk, hiszen először önmagunkra szer...