„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Kedves önkielégítéssel küzdő Lánytestvérem! A mostani bejegyzésemben egy hathatós fegyverarzenált fogok a kezedbe adni, hogy felvértezzelek a döntéseddel megkezdődő küzdelemre: a harcra az önkielégítés letételéhez. Lényegüket tekintve ezek olyan tanácsok lesznek, amiket ugyanúgy fiúknak is adhatunk, mégis lányoknak lesznek megfogalmazva. Ezek a tanácsok főleg lelkiatyáktól származnak. Tapasztalt gyóntatóktól. Tőlük származik az a jó tanács is, hogy ne válogass ezek között az eszközök között!  Az első kivételével minden tanácsot egyszerre érdemes alkalmazni! Minél több színtéren veszed fel a harcot a kísértéssel, annál erősebb tudsz lenni. Ne válogass tehát, ha teheted, hanem tedd mindet. Amíg egyenként próbálgatod őket, addig védtelenebb vagy, mint egyszerre az egésszel. A 3. tanács természetesen főleg katolikusoknak kivitelezhető, de protestánsoknak ugyanennyire jó megfogadni azt, hogy jobban részt vegyenek a gyülekezeti életben, az istentiszteleteken, és napi szin...

Kedves önkielégítéssel küzdő Lánytestvérem! Ebben a bejegyzésben arra fogunk érveket keresni, hogy valahol a lelked mélyén miért érzed jól, hogy nem jó, amit csinálsz. Hogy miként hat rád ez a cselekedet, és miért akarja Isten, hogy felhagyj vele.  Fontos, hogy higgy benne, hogy lehetséges letenni ezt a szokást/cselekedetet. Mert akkor kész vagy minden áldozatra ezért, és valóban sikerülhet is. Isten minden bizonnyal segíteni fog ebben téged, hiszen Ő akarja, hogy tiszta legyél előtte. És ami nagyon fontos: a tisztaság mindenek feletti, abszolút érték. Olyasvalami, amit épp emiatt vissza lehet nyerni. Meg lehet őrizni, és talán ez a küzdelem közelebb is fog hozni titeket a te Megváltóddal, a mi irgalmas Urunkkal. Rá fogsz jönni, Ő képes neked erőt adni az önuralomhoz, vezethet, hogy amikor neki akarsz fogni, helyette felállj és imádkozz megmenekülésért. Sőt, ha megkéred, adhat neked olyat is, hogy ne érezz rá vágyat. A tisztaság őrzéséről itt találsz további ...

Kedves önkielégítéssel küzdő keresztény Lánytestvérem! Most egy hiánypótló bejegyzés következik, teérted. Hiszen ha idetaláltál, nagyon valószínű, hogy vákuumban érzed magadat. Úgy érzed, bajban vagy, és nagy szükséged lenne segítségre, de nem tudod, kihez fordulj. Talán már kétségbe is estél. Ha önkielégítésről van szó, úgy beszélnek róla keresztény körökben (is), mintha csak a fiúkat érintené ez a probléma. Bár javarészt a fiúkat érinti jobban és tipikusabban, vannak lányok is, akik ezzel küzdenek. De nekik sokkal nehezebb, mert nem hallanak arról, hogy más is ugyanabban/hasonló cipőben járna, mint ők, és így könnyen azt hihetik, csak ők érintettek. Hogy hol és kihez lehet vele fordulni, ki tud tanácsot adni, nagyon nehéz kitalálni. És persze nehéz bátorságot meríteni hozzá, hogy valakit megkeressünk vele, hiszen egyedül mi vagyunk ilyenek - mondja a szégyenérzetünk. Vagy azt, mit fognak gondolni rólunk mások... vagy csak az a valaki, akinek a jó véleménye annyira fontos...

"Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem." /Zsolt 71,16/ Az az érdekes, hogy akkor, amikor az embert Isten kegyelemben részesíti, megerősíti és jelet ad neki az akaratával kapcsolatban, minden olyan valóságosnak és fontosnak tűnik. Amikor azonban jön a nehéz szakasz, a megpróbáltatás ideje, az ember furcsa módon nem arra emlékezik, hogy akkor mit ígért Isten, hogy hogyan vigasztalta, vagy hogy milyen jóleső bizonyosság és béke járta át akkor. Ha emlékezik még a megerősítésre, ha nem veszett a feledés vagy feledékenység homályába, amely a pesszimizmus idején olyan gyakran űzi az embert korai szenilitásba, akkor is megfakul a lelki bizonyosság. Mintha a baj és bánat kifakítaná az izzó színeket, elfojtaná az akkor tapasztalt csodás érzéseket. Ahelyett, hogy annak igazságába, valóságába kapaszkodnánk, és világító lámpásként világítaná be a lélek sötét éjszakáját, a lelkünk a kételyek felé fordul. A félelembe kapaszkodva elkezdjük meggyőzni magunkat...

Vagy egy hónapja lehetett, épp a Babóca keresztelője utáni napon kimenőt kaptam, mert addig megfeszített erővel dolgoztam a keresztelő utáni vendégség sikeréért. Egyik kedves barátnőm elhívott, hogy nézzük meg ezt a filmet. A levlistán, ahol megismerkedtünk Barátnőmmel, nagyon méltatták, hát uccu neki, bevettük magunkat az Uránia mozi gyönyörűséges vetítőtermébe, és leültünk, hogy megnézzük ezt a dokumentumfilmet. Magam is meglepődtem rajta, milyen személyes, milyen csodálatos, magával ragadó és egyáltalában nem unalmas tanúságtevő film volt ez egy fiatal papról, Pablo Domínguezről. A film rendezője maga mondja el, hogyan ismerkedett meg vele, s megszólaltatja benne barátait, szüleit, hogy ők mondják el, milyen volt, hogyan élt, és hogyan halt meg. Ő egy olyan csodálatos egyéniségű pap volt, amilyet mindenki szeretne magának. Humoros volt, szerette a gyerekeket, az embereket úgy általában, komolyan vette a hivatását, és teljesen annak élt. Mindig rendelkezésére állt az embereknek. N...

Tegnap láttam ezt a pólót Mária Magdaléna kiemelésében a Magyar Kurírról . William Swinimert többször is érte büntetés iskolája részéről (írja a Kurír cikkében), mert szerintük pólója felirata -"Life is wasted without Jesus" azaz "Az élet Jézus nélkül hiábavalóság" - diszkriminatív és gyűlöletkeltő a nem vallásos ember- és diáktársak felé. Íme, ismét egy remek megnyilvánulása a kettős mércének, amivel minket, Jézus követőit mérnek. (A többi Istent, Jézust mocskoló feliratú pólóra nem hördülnének ennyire fel... Sőt, fel se hördülnének... Elgondolkodtató...) Ha a szíveden kívül, a rejtekből előjőve, az ajkadon és pólódon hordod az Igazságot, bizony üldöztetést fogsz szenvedni érte. De ne feledjük Jézus azt mondta: boldogok, akik érte üldöztetést szenvednek! Így ez a bátor srác is. Egy régi kép Falcaoról Emellé a póló mellé szeretnék most fűzni egy másikat is, amit talán nem fognak ennyi megvetéssel övezni (bár igyekeznek a híradások képeiről minél inkább kihag...

Amikor megpillantottam a Katolikus hitvédelem és megújulás honlapján a cikket melynek címe Jótanács feleségeknek: hagyjátok abba az imádkozást még nem tudtam, mibe nyúlok bele. Valahogy rögtön tudtam, itt a férjért (főleg ha nem hívő) mondott imákról lehet szó, és annyira radikális volt a címe, hogy azonnal el kellett olvasnom. Nem, nem prédikáció volt, amit egy jó humorú, és teológiai tudású pap mondott el, és jelent meg írásban is, hanem tanúság tétel. Egy keresztény asszonyé, Lysa TerKeursté. :D Az alaphelyzet egy számomra nagyon is ismerős kép. Szerintem vagyunk itt egy páran feleségek, akik abszolút tudjuk, miről beszél nőtársunk. :D " Dühös voltam, sértődött, megbántva éreztem magam. Egyfolytában ezen rágódtam, ahogy kezembe vettem a bibliámat, hogy valami áhítatszerűséget végezzek. [...] Becsuktam a bibliát, s eldöntöttem, hogy hatékonyabb lesz, ha inkább imádkozom. Ez olyan kegyes dolog. És annak is éreztem magam, ahogy soroltam Istennek, mi mindent kéne megváltoztat...

Kedves Olvasóm! Az Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez c. rész kapcsán írt bloebb egy megjegyzést, amire úgy éreztem válaszolnom kell. Olvasd el kérlek, a tartalmát és a választ, ha teljesen képben szeretnél lenni. Mert ide most nem szeretném bemásolni. Csak tartalmilag idézem. bloebb az Egyház köréhez tartozó, keresztény személyiségek véleményével szembesített engem az önkielégítés tárgykörében. Ezek a személyek sokak szemében mérvadóak, ezt elismerem (Dr. Dobson, Varga Péter). De véleményük mégsem állja meg a helyét, mert nincs összhangban a keresztény tanítással. Számomra pedig ez a legnagyobb mérce. Ugyan bloebb nek válaszoltam, mégis, további vitákat nem szeretnék lebonyolítani, ha az derülne ki, hogy nem vagyunk egy véleményen abban, hogy az Egyház tanítását elfogadjuk, vagy sem. Számomra ugyanis ez nem képezheti vita tárgyát. Egyszer már leírtam , hogy mindenképp első sorban keresztény hallgatóság fülének szánom ezt a sorozatot. Meg...

Kedves Olvasóm! Viki nagyon érdekes kérdéseket tett fel nekem megjegyzésében. Nagyon fontos és komoly kérdéseket. Olyanokat, amire nagyon fontosnak tartom a válasz megadását. Lehet, ezzel másnak is hasznára leszek, de ha ezzel egy picit is segítek neked, kedves Viki, akkor már megérte. Az egész blogírás dolog is. Ide másolom a megjegyzést, hogy aztán ténylegesen tudjak mindenre válaszolni, legyen helyem kifejteni. "Kedves Manka! Pár hete olvasom a blogodat, és nagyon örülök, hogy ilyenek is vannak, épp jókor jött... Néhány kis kérdés is megfogalmazódott bennem, és mivel írtad, hogy te sem vallásos családból származol (én sem, de ennek ellenére csodálatos szüleim vannak), és mégis megtaláltad Isten, vagy ő talált meg téged, hitoktató is vagy, hát ideírom őket. Az első, ami általában kiborítja a legtöbb hívőt, de mentségemre szóljon, hogy „keresem az utam”: Te mikor és hogyan jutottál el a hitedben odáig, hogy biztosan hidd, és tudd, hogy ami a Szentírásban le van írva, az úgy ...

Egy levelezőlistán, ahol fenn vagyok, kitűnő filmet linkelt levelében egyik társam. Joseph-Marie Verlinde atya meséli el élete tanulságát, hogyan szólította meg őt Jézus, a jógától az okkultizmuson keresztül hogyan vezette a kereszténységig, a szerzetességig. Élményeiről, tapasztalatairól beszél ebben a gyönyörű riport filmben , ami megtalálható Gloria.tv honlapján. (Alul van egy menüsor, ahol rákattinthatunk a "Hungarian" címszóra, s akkor magyar szinkronnal indíthatjuk el a filmet. Vagy megtaláljuk még itt, a karizmatikus.hu oldalán is, kattintgatás nélkül.) Van azonban néhány mondat, amit szeretnék kiemelni, fontossága miatt. Ezekkel mind egyetértek, s mind a lényegre világítanak rá. Nevezhetjük kedvcsinálónak, vagy érveknek is. Teszem ezt azért is, mert sokan látogatják a blogomat a buddhista szimpatizánsok részéről, a dalai lámáról szóló bejegyzés miatt. Mint kiderült számomra, egy a buddhizmus és más vallások kapcsolatát (főleg a kereszténységét) megvitató fór...