„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Kedves Olvasóm! Az Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez c. rész kapcsán írt bloebb egy megjegyzést, amire úgy éreztem válaszolnom kell. Olvasd el kérlek, a tartalmát és a választ, ha teljesen képben szeretnél lenni. Mert ide most nem szeretném bemásolni. Csak tartalmilag idézem. bloebb az Egyház köréhez tartozó, keresztény személyiségek véleményével szembesített engem az önkielégítés tárgykörében. Ezek a személyek sokak szemében mérvadóak, ezt elismerem (Dr. Dobson, Varga Péter). De véleményük mégsem állja meg a helyét, mert nincs összhangban a keresztény tanítással. Számomra pedig ez a legnagyobb mérce. Ugyan bloebb nek válaszoltam, mégis, további vitákat nem szeretnék lebonyolítani, ha az derülne ki, hogy nem vagyunk egy véleményen abban, hogy az Egyház tanítását elfogadjuk, vagy sem. Számomra ugyanis ez nem képezheti vita tárgyát. Egyszer már leírtam , hogy mindenképp első sorban keresztény hallgatóság fülének szánom ezt a sorozatot. Meg...

Kedves Olvasóm! Viki nagyon érdekes kérdéseket tett fel nekem megjegyzésében. Nagyon fontos és komoly kérdéseket. Olyanokat, amire nagyon fontosnak tartom a válasz megadását. Lehet, ezzel másnak is hasznára leszek, de ha ezzel egy picit is segítek neked, kedves Viki, akkor már megérte. Az egész blogírás dolog is. Ide másolom a megjegyzést, hogy aztán ténylegesen tudjak mindenre válaszolni, legyen helyem kifejteni. "Kedves Manka! Pár hete olvasom a blogodat, és nagyon örülök, hogy ilyenek is vannak, épp jókor jött... Néhány kis kérdés is megfogalmazódott bennem, és mivel írtad, hogy te sem vallásos családból származol (én sem, de ennek ellenére csodálatos szüleim vannak), és mégis megtaláltad Isten, vagy ő talált meg téged, hitoktató is vagy, hát ideírom őket. Az első, ami általában kiborítja a legtöbb hívőt, de mentségemre szóljon, hogy „keresem az utam”: Te mikor és hogyan jutottál el a hitedben odáig, hogy biztosan hidd, és tudd, hogy ami a Szentírásban le van írva, az úgy ...

Egy levelezőlistán, ahol fenn vagyok, kitűnő filmet linkelt levelében egyik társam. Joseph-Marie Verlinde atya meséli el élete tanulságát, hogyan szólította meg őt Jézus, a jógától az okkultizmuson keresztül hogyan vezette a kereszténységig, a szerzetességig. Élményeiről, tapasztalatairól beszél ebben a gyönyörű riport filmben , ami megtalálható Gloria.tv honlapján. (Alul van egy menüsor, ahol rákattinthatunk a "Hungarian" címszóra, s akkor magyar szinkronnal indíthatjuk el a filmet. Vagy megtaláljuk még itt, a karizmatikus.hu oldalán is, kattintgatás nélkül.) Van azonban néhány mondat, amit szeretnék kiemelni, fontossága miatt. Ezekkel mind egyetértek, s mind a lényegre világítanak rá. Nevezhetjük kedvcsinálónak, vagy érveknek is. Teszem ezt azért is, mert sokan látogatják a blogomat a buddhista szimpatizánsok részéről, a dalai lámáról szóló bejegyzés miatt. Mint kiderült számomra, egy a buddhizmus és más vallások kapcsolatát (főleg a kereszténységét) megvitató fór...

Nem is egy, de két bejegyzés is ide kívánkozik. Íme: Jézus mondta ... a mai evangéliumban: " Nem azt kérem  tőled, hogy vedd  el őket a  világból,  hanem hogy  óvd  meg őket  a  gonosztól." Ebből kiderül, a mi feladatunk nem az, hogy kivonuljunk a világból, elkülönült közösséget alkotva, hanem hogy a világban hirdessük Jézust. Az Egyház misszió (is). Mégis, ha meg is torpanunk, látván a világot, és megremegünk, hogy ez a világ szétszed bennünket, az Atya megvéd minket a gonosz cselszövésétől. A kereszténység nem klubdélután. A kereszténység küldetés - Istentől rajtam keresztül feléd. Sokat fejlődtél Volt annak idején egy haveri kör, ahová eljártam. Tagja volt egy lány, aki amellett, hogy novellákat írt, rajzolgatott is. De eme rajztudása igencsak gyerekcipőben járt. Büszkén mutogatta meg nekem és másoknak kreálmányait. Én mindig így dicsértem: Gratulálok, sokat fejlődtél! Ez az illető ilyenkor rendre bosszankodni kezdett. Megkérdez...