„Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel.”

Mivel szülés után kilóim megszaporodtak, s ez bizony több szempontból is gondot jelent, épp azon vagyok, hogy megszabaduljak tőlük. Nem kezdek eszeveszett diétába, mert nem hiszek benne, hogy használ. Kb. 2 év alatt halmoztam fel ezt a mennyiséget, így én adok magamnak 1 évet a visszafejlesztésre. Az első 9 hónap tabu volt a szoptatás miatt, de most már szabad a pálya. Odafigyelek, mit eszem, és megpróbálom a gyomromat a kevesebb ételhez hozzászoktatni, több-kevesebb sikerrel. Egyébként van egy tuti módszerem, bár még nem szabadalmaztattam. A mindenből csak 1 tányér. Tehát a fogásokból 1-1 tányér, nem több (és nem agyonpakolt, hanem normális tányérnyi adag...). És lassan enni! Szépen, kényelmesen. Akkor az az 1 tányér (ha a gyerekek párszor megzavarnak, akkor csak a fele) is lakatató... Igen, 20 perc kell a teltségérzés kialakulásához. Az édességek meg csak csínján... mennének, ha lenne nekem elég erőm ellenállni pl. a Cantuccininak a reggeli kávém mellé... De az egész nem ér semmit, ...

Edward (Robert Patinson) Amikor először hallottam a Twilight sagaról, egy riport műsorban szólaltak meg különböző hangok. Azt ecsetelték, azért a fiatal lányok kedvence, mert a férfi főhős, Edward Cullen - aki mellesleg vámpír - lovagias, aki visszafogja magát és nem ront ajtóstul a háznak, azaz a női hősnőnek, Bellának. A média úgy adja ezt el nekünk, mint a fiatalok önmegtartóztató magatartásának reneszánszát. A lányok végre ki merik mondani, romantikus lovagról álmodoznak, aki nem él vissza a szűz hölgy helyzetével. Tévedés ne essék, én igen is vágyom arra, hogy a fiatalok felfedezzék újra a tisztaság, önmegtartóztatás és szentségi házasság karizmáit, és üdvrivalgásban törnék ki, ha az Egyházon belül és kívül az volna a tendencia, hogy a fiatalok visszatérnek ezekhez az értékekhez. De maga a Twilight egyáltalán nem erről szól. Az Alkonyat hőse azért bánik porcelánbabaként szerelmével, mert az ő szuper vámpírerejével bármikor összeroppanthatja őt, ha nem vigyáz rá. Azonkívül áll...

Ha régen az ember lánya valami oknál fogva vámpírt akart látni, olvasni, például Drakula grófot, vagy Nosferatut, horrorfilmet kellett néznie, a horror tárgykörébe tartozó könyvet forgatnia. Ha ma vámpíros könyvet keresünk, fix, hogy a fantasynél, vagy az ifjúsági irodalomnál megtaláljuk. Illetve, ha vámpíros filmet nézünk, akad ám tiniváltozat is belőle, lásd Buffy, a vámpírok réme... És ez a farkasemberekre is ugyanígy áll... Mi történik itt tulajdonképpen? Hát nem furcsa, hogy ami régen horror volt, az most fantázia, ami régen 18 éven felüli téma volt, az most a fiatalok kedvence? Mert mi is történt itt? Hát nem más, mint hogy megjelentek a szeretni való vámpírok. Mint amilyen a tinilányok kedvence, a Twilight saga Edwardja. Nem titkolom, pont most olvasom a New Moont, azaz a második részt Stephenie Meyer Alkonyat quadrológiájából. Angolul természetesen, két kézenfekvő okból. Egy, így gyakorlom az angolt, hiszen a Twilight egy könnyed, szórakoztató olvasmány. Nyugodtan nevezhetn...