10 dolog, ami történt velem abban az 1 évben és 1 hónapban, amíg nem blogoltam

Íme olyan dolgok, amik történtek velem azóta, hogy nem volt időm foglalkozni a bloggal. Nem fontossági és nem is kronológiai sorrendben következzenek a mérföldkövek:

1. Megszületett a negyedik lányunk, Borsó. Májusban érkezett a kis szentem. Azóta újból babasírás veri fel házunk környékét. Persze nem olyan vészes, Borsócska nagyon jó baba. Egész jól beilleszkedik hektikus sokgyerekes életünkbe. :-) 

2. Egy nagyon sikeres tanévet zártam. A munkám, bár most se volt könnyebb, mint máskor, és bizony akadtak jócskán fogós gondok, mégis sok örömet jelentett ebben az évben. Nagyon hiányoznak a kis tanítványaim. Viszont még nem kaptam ennyi dicséretet és ajándékot, mint ebben az évben. A legszebb az az orchidea volt. - amilyenre mindig is vágytam - amit a vasárnapi mise alatt adta át nekem plébánosom.

3. 5-6 év után először ismét eljutottam lelkigyakorlatra! Nem is akármilyenen vettem részt. Ez a Cor et Lumen Christie közösség szervezésében a Gyógyulások, jelek és csodák konferencia volt, tavaly novemberben. Szolgálatot is vállaltam, és ez még nagyobb mértékben gazdagított. Életem legeslegcsodálatosabb szentségimádásában volt ott részem. Míg élek, nem fogom elfelejteni. És sok kegyelem ért ott. Egy régi visszatérő bűnömet pedig letehettem akkor ünnepélyesen végleg - Istennek legyen hála!

4. Nagyon sokáig imával kísértem egy barátnőm harcát azért, hogy Isten ígéretei beteljesedjenek életében. Aztán nem sokkal a szülésem előtt elváltak útjaink. De biztos vagyok benne, az imáink nem voltak hiába valók. Olyan volt ez az utunk, mint mikor Frodó viszi a Gyűrűt, és Samu kíséri őt, lelkesíti, és mikor szükség volt rá, még vitte is a gazdáját. (A Gyűrűk Ura trilógia teljesen új lelki perspektívával nyílt meg előttem e kapcsolatnak hála.) 

5. Cicuka, a legnagyobb lányom (7 és fél éves) túlélte az első évet az iskolában. És bár nagyon jó helyen van, nagyon jó tanárnénikkel, küzdelmes egy év volt ez. Bár az elsősöknek sokban megkönnyítik a beilleszkedést az ovihoz való közelítéssel, mégis a tanterv olyan gyors tempót diktál nekik, amit én aggódó szülőként nem tudok jó szemmel nézni.

6. Csimpilimpit, 3. lányunkat (3 éves) felvették az oviba most ősztől. És milyen vicces, ugyanaz az egyik óvónénije és a dadusnénije, akik Cicukának voltak. :-O Sőt még a csoport neve is ugyanaz! XD

7. Cirmi lányomról (5 és fél éves) is kell írjak valamit, mert így igazságos. Nincs könnyű dolga középsőként. Ő ebben az évben megtáltosodott és nagyon nagyot fejlődött rajzolás terén. Ami külön öröm, idén végre tanításból adódó konfliktus nélkül eljutottam mindkét nagy lányom anyák napi műsorára! (Ez eddig nagy szívfájdalmam volt.)

8. Emberemmel ebben az évben 9. évfordulóját ünnepeltük (babával, csak szerényen) házasságkötésünknek. Hálával jelenthetem ki, még mindig nagyon szeretjük egymást. Sőt, magam részéről kijelenthetem, ha ma kellene igent mondanom, újra megtenném. És azt, hogy bár elég sok nehézségünk akad, nem zökkenőmentes a kapcsolatunk, most jobb, mint eddig. És ezért a férjemnek is hálás lehetek, aki komolyan vette, hogy tenni kell érte. (No meg édesanyámnak, aki lehetővé tette a azt, hogy néha elmehessünk kettesben.)

9. Folytattam a horgolást. És olyan addiktív, hogy azóta is ontom a műveket. Sokan kérdezik, hogy jut rá időm három/négy gyerek mellett. A titok az, hogy ez rekreáció. Ha nem szánnék rá időt, becsavarodnék. Ez egy olyan dolog, amit önmagam örömére teszek elsősorban. De a család is támogat.

10. Isten ebben az évben meglepő gondok és nehézségek elé állított engem, és sose mulasztott el segítséget küldeni nekem a problémák megoldásához. Ilyen volt pl. az, hogy tavaly szeptemberben a bejelentett munkahelyem megvált tőlem, de még azelőtt egy héttel, mielőtt kiderült volna számunkra, hogy Borsócska már ott növekszik a pocakomban. Az a rém fenyegetett bennünket, hogy emiatt esetleg nem fogok kapni ellátásokat a pici után. Édesapám révén azonban olyan ismerőssel gazdagodtam, aki szakmai tanácsokkal látott el, hogyan intézkedjek az ügyemben. Igaz, ez megkövetelte tőlem, hogy pont a várandósságom végén sokat járkáljak nagy pocakkal az intézendők után. De minden jól alakult - Istennek hála! 

Remélem, sikerült ízelítőt adnom, abból az évből, amit blog nélkül töltöttetek. Ígérni még nem merek, de igyekszem visszatérni. Ha sikerül, hurrá!, ha nem, hát... - tartsál ki még egy kicsit, Kedves Olvasóm...

Megjegyzések

  1. Szuper, nagyon örülök nektek! :-) Milyen aranyosak a lányok nevei.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez