Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2015. július 30., csütörtök

Megható lekvárfőzés


Most olyan poszt következik, Kedves Olvasóm, ami méltó a blog címéhez. Isten és a fazekak...

Évek óta tervezgetem, hogy valamikor meg kellene tanulni lekvárt eltenni. Mert hát bizony azok, akik családunkban most még ellátnak lekvárral - most épp anyósom, de régen a nagymamám -, nem lesznek örökké... 
Nem mintha olyan nagyon nehéznek éreztem volna. Elvégre nem egyszer kuksoltam ott nagymamám mellett a konyhában, és néztem, hogyan keveri a bugyogó epret, barackot... Szóval azért elképzelésem volt, hogyan lássak neki.
Ebben az évben szóltam férjemnek, hogy most már tényleg meg kéne lépni, hogy készítünk idehaza lekvárt. Főleg, hogy idén az a rém fenyeget, hogy anyósom lehet, hogy nem tesz el baracklekvárt. Tragédia!
Mindkettőnknek lökést jelentett, amikor mostohaanyám a szemünk láttára készített el jó pár üveg kiváló barack dzsemet. Látta férjem is, milyen egyszerű és gyors most már az eljárás. Mikor nagyanyám készítette, akkor ő speciális befőzőcukrot tett hozzá, és már az is rövidített a főzési időn. Nemannyiramostohaanyám meg egyenesen 5 perc alatt kész volt vele (forrástól számítva) az új lekváradalék technikáknak hála. 
Szóval, tegnap előtt mire hazaértem az orvostól, egy kis meglepetés várt a konyhapulton. 5 kiló szilva, 6 helyes kis üveg, a szükséges csodaadalék és cukor. Persze lehet, más asszonyka a képébe vágja az ilyen ajándékot a férjének, de én tényleg nagyon örültem neki. Ezzel egyszersmind fel is lett dobva a labda: no, tessék, itt van minden, láss hozzá. 
Még egy utolsó mostohaanyámmal folytatott konzultációval gazdagabban - amikor is további szuper tippeket is kaptam tőle -, nekiláttam alaposan kitisztítani az üvegeket, utána a nap folyamán, ahogy időm engedte, feldolgozni a mérhetetlen mennyiségű szilvahalmot. 
Mikor már takaros kis kockákban állt a gyümölcs, elővettem a főzőfazekat, és zsupsz bele a gyümölcsöt, cukrot, pektin-csoda-adalékot. Amikor elkezdtem a recept szerint nagy lángon főzni a szilvát, először kissé megijedtem az égetett cukor illattól. Azt hittem, le fog kapni az egész. De szerencsére a sok forgatás keverés mellett, ilyen nem történt. Először elég ideges voltam. Mert még a darabos gyümölcsben nem láttam azt a lekvárállagot, amire emlékeztem. 
Aztán ahogy szépen esett össze a gyümölcs, a lé meg kezdte ellepni, én is megnyugodtam. Kezdett úrrá lenni rajtam valamiféle csendes, de nagyon boldog hálaérzet. Hálát adtam Istennek, amiért lekvárt főzhetek! Kész röhej. :-))) De tényleg, a régi idők emlékeivel létesített kapcsolat annyira jól esett.
Mikor pedig már a fenti kép szerint álltak a lekvárok, nagyon büszke voltam magamra. Férjem nem különben. Lemeózta. Jó lett. :-)

2015. július 29., szerda

10 dolog, ami történt velem abban az 1 évben és 1 hónapban, amíg nem blogoltam

Íme olyan dolgok, amik történtek velem azóta, hogy nem volt időm foglalkozni a bloggal. Nem fontossági és nem is kronológiai sorrendben következzenek a mérföldkövek:

1. Megszületett a negyedik lányunk, Borsó. Májusban érkezett a kis szentem. Azóta újból babasírás veri fel házunk környékét. Persze nem olyan vészes, Borsócska nagyon jó baba. Egész jól beilleszkedik hektikus sokgyerekes életünkbe. :-) 

2. Egy nagyon sikeres tanévet zártam. A munkám, bár most se volt könnyebb, mint máskor, és bizony akadtak jócskán fogós gondok, mégis sok örömet jelentett ebben az évben. Nagyon hiányoznak a kis tanítványaim. Viszont még nem kaptam ennyi dicséretet és ajándékot, mint ebben az évben. A legszebb az az orchidea volt. - amilyenre mindig is vágytam - amit a vasárnapi mise alatt adta át nekem plébánosom.

3. 5-6 év után először ismét eljutottam lelkigyakorlatra! Nem is akármilyenen vettem részt. Ez a Cor et Lumen Christie közösség szervezésében a Gyógyulások, jelek és csodák konferencia volt, tavaly novemberben. Szolgálatot is vállaltam, és ez még nagyobb mértékben gazdagított. Életem legeslegcsodálatosabb szentségimádásában volt ott részem. Míg élek, nem fogom elfelejteni. És sok kegyelem ért ott. Egy régi visszatérő bűnömet pedig letehettem akkor ünnepélyesen végleg - Istennek legyen hála!

4. Nagyon sokáig imával kísértem egy barátnőm harcát azért, hogy Isten ígéretei beteljesedjenek életében. Aztán nem sokkal a szülésem előtt elváltak útjaink. De biztos vagyok benne, az imáink nem voltak hiába valók. Olyan volt ez az utunk, mint mikor Frodó viszi a Gyűrűt, és Samu kíséri őt, lelkesíti, és mikor szükség volt rá, még vitte is a gazdáját. (A Gyűrűk Ura trilógia teljesen új lelki perspektívával nyílt meg előttem e kapcsolatnak hála.) 

5. Cicuka, a legnagyobb lányom (7 és fél éves) túlélte az első évet az iskolában. És bár nagyon jó helyen van, nagyon jó tanárnénikkel, küzdelmes egy év volt ez. Bár az elsősöknek sokban megkönnyítik a beilleszkedést az ovihoz való közelítéssel, mégis a tanterv olyan gyors tempót diktál nekik, amit én aggódó szülőként nem tudok jó szemmel nézni.

6. Csimpilimpit, 3. lányunkat (3 éves) felvették az oviba most ősztől. És milyen vicces, ugyanaz az egyik óvónénije és a dadusnénije, akik Cicukának voltak. :-O Sőt még a csoport neve is ugyanaz! XD

7. Cirmi lányomról (5 és fél éves) is kell írjak valamit, mert így igazságos. Nincs könnyű dolga középsőként. Ő ebben az évben megtáltosodott és nagyon nagyot fejlődött rajzolás terén. Ami külön öröm, idén végre tanításból adódó konfliktus nélkül eljutottam mindkét nagy lányom anyák napi műsorára! (Ez eddig nagy szívfájdalmam volt.)

8. Emberemmel ebben az évben 9. évfordulóját ünnepeltük (babával, csak szerényen) házasságkötésünknek. Hálával jelenthetem ki, még mindig nagyon szeretjük egymást. Sőt, magam részéről kijelenthetem, ha ma kellene igent mondanom, újra megtenném. És azt, hogy bár elég sok nehézségünk akad, nem zökkenőmentes a kapcsolatunk, most jobb, mint eddig. És ezért a férjemnek is hálás lehetek, aki komolyan vette, hogy tenni kell érte. (No meg édesanyámnak, aki lehetővé tette a azt, hogy néha elmehessünk kettesben.)

9. Folytattam a horgolást. És olyan addiktív, hogy azóta is ontom a műveket. Sokan kérdezik, hogy jut rá időm három/négy gyerek mellett. A titok az, hogy ez rekreáció. Ha nem szánnék rá időt, becsavarodnék. Ez egy olyan dolog, amit önmagam örömére teszek elsősorban. De a család is támogat.

10. Isten ebben az évben meglepő gondok és nehézségek elé állított engem, és sose mulasztott el segítséget küldeni nekem a problémák megoldásához. Ilyen volt pl. az, hogy tavaly szeptemberben a bejelentett munkahelyem megvált tőlem, de még azelőtt egy héttel, mielőtt kiderült volna számunkra, hogy Borsócska már ott növekszik a pocakomban. Az a rém fenyegetett bennünket, hogy emiatt esetleg nem fogok kapni ellátásokat a pici után. Édesapám révén azonban olyan ismerőssel gazdagodtam, aki szakmai tanácsokkal látott el, hogyan intézkedjek az ügyemben. Igaz, ez megkövetelte tőlem, hogy pont a várandósságom végén sokat járkáljak nagy pocakkal az intézendők után. De minden jól alakult - Istennek hála! 

Remélem, sikerült ízelítőt adnom, abból az évből, amit blog nélkül töltöttetek. Ígérni még nem merek, de igyekszem visszatérni. Ha sikerül, hurrá!, ha nem, hát... - tartsál ki még egy kicsit, Kedves Olvasóm...