Ez is elérkezett

A legidősebb lányom most pénteken ballagott el az oviból.
Hihetetlen. Felfoghatatlan. Nem rég még...
Mosolyogva, kicsi lámpalázzal mondta a verseket és énekelte az énekeket a ballagóműsoron. És nagyon örült a ballagására kapott két kis csokornak. Ezek voltak ugyanis az első csokrok, amiket kapott. No nem az első virágok, de az első csokornyi virágok.
Estére elfáradt és akkor, amikor a kezébe vette a kis kékfestő ballagó batyuból a kis csomag homokot, ami az ovi homokozójából lett kiemelve, eltört a mécses. Akkor fogta fel, hogy már csak 2 hét, meg egy tábor, és az ovit már nem látja többé.
Mondjuk ez így nem teljesen igaz. Így azzal vigasztaltuk, hogy még fog járni az oviban, mivel kénytelen lesz velem jönni a húgáért az oviba, és akkor találkozni fog a kedves emberekkel.
De az addig makulátlan érzés, ami az iskolához kötötte - az izgalom és várakozás - is megromlott egy kissé. Már érezte, hogy az iskola nem lesz ugyanaz a felhőtlen hely, mint az ovi.
Pedig nagyon jó suliba fog menni. Otthonosan érzi magát benne, és a tanítónénik is szuperek lesznek. Tyúkanyósak. Kedvesek, de határozottak. Egy idősebb és egy fiatalabb.
Jó kezekben lesz, és örülök, hogy ezzel az érzéssel indulhatok neki az iskolakezdésnek.

A középső lányom boldogulása még rejtély. Neki még 2 évet az oviban kell töltenie. Talán túl korán adtuk mégis oviba, mert a csoportjába kerülve bezárkózó lett. Ezen már nem tudunk változtatni.
Szerencsétlenségünkre nagyon sok volt az óvónénik közt a személyi változás is. Mostanra végre kinyílt egy kissé, ki tudja fejezni az akaratát, és nem hagyja, hogy a legkisebb elnyomja őt. Hurrá! Oké, ez persze néha jelent egy két hupálást is, de ez az élet rendje.
Most épp olyan óvónénijei vannak, akikhez tud kötődni. A gond csak az, hogy lehet, hogy azok közé a gyerekek közé kerül, akiket a kiscsoportosok közé visszaosztanak. Ott is aranyosak az óvónénik, de előre félek, hogy a változás ismét visszaesést fog indukálni nála.
Szegény Cirmi! Nem elég, hogy ő a középső, még rá is jár a rúd rendesen.
Bízom benne, hogy Isten úgy rendezi a dolgokat, ahogy Cirminek a legjobb lesz.

A legkisebb is betöltötte nemrégiben a 2. életévet. Hihetetlen egy csimpi-limpi. A Katrina hurrikán hozzá képest semmi. 5 perc alatt az egész lakásban képes szétszórni a játékokat és nem játékokat. Hiába rakunk folyamatosan rendet, a lakás 2 pillanat múlva képes úgy kinézni, mintha semmi se történt volna. Nagyon tehetségesen őrli fel az apja türelmét és az enyémet is.
Nagyon szeret énekelni, és énekeltetni engem. A beszédben is egyre ügyesebb. Eddig a dallamáról, hangrendjéről lehetett felismerni a szavait. Nem régóta egész szépen utánoz és ejt szavakat. Felismerhetően.

Mi meg szülők a végső energiatartalékainkat is arra használjuk, hogy ezt az energikus hármast és a családot összetartsuk. Jó fáradtak vagyunk. :-)
Reméljük, a nyáron akad egy kis pihenés is. ;-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.