Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2014. június 29., vasárnap

Egy örök dolog van itt a földön: a változás

Mostanság ismét ezt tapasztalom a bőrömön.

Sikeresnek mondható tanévet tudhatok a hátam mögött. Szeretetre méltó kis tanítványokkal, kedves szülőkkel, s ami még nagyon fontos - egy nagyon jó főnökkel és klassz munkatársakkal.

És akkor beüt a krach. Mert az mindig beüt. És sajnos, aki hozzám hasonlóan krachnak éli meg, ahelyett, hogy jó hozzáállást tanúsítana, annak a nehezebb. Végülis ezek azok az események, amelyek arra figyelmeztetnek, csak zarándokút ami életünk itt a földön. Örök mozgásban vagyunk, míg a Mennyország kapujáig elérünk és azon bekopogtathatunk.

Szóval, ha mereven állunk hozzá, mint én is, magunknak nehezítjük meg a dolgot. A változások lehetnek jók és rosszak is, és a jóknak is lehetnek rossz hozadékai ill. a rosszaknak is jó hozadékai. A rosszból tanulunk a legtöbbet. A jóból pedig erőt merítünk. De ilyenkor még nem látszik, mi lesz, és a bizonytalanság és tehetetlenség az, ami az embert először a kétségbeesés felé löki. Szerencsére az első pánik után nálam általában az következik, hogy összeszedem magam, és szembenézek vele.

Krach 1.: Még régebben kiderült, hogy a koordinátorom, aki támogatott, és akivel nagyon jó volt együtt dolgozni, elmegy másik plébániára. Akkor, amikor ez kiderült, fogalmam sem volt róla, ki lesz az utóda, és ez eléggé nyugtalanított. Most már tudom, és bár még nem dolgozunk együtt, a szimpátia és az összhang megvan.
Krach 1. után: Reménnyel tekintek a jövőbe. :-)

Krach 2.: Ma derült ki, hogy szeretett plébánosomat és főnökömet át fogják helyezni! T_^ Igaz, egyik szemem sír csak, a másik örül, mert olyan feladatot kap, ami a mostaninál sokkal jobban megfelel a kvalitásainak. És bár nagy kihívás, biztosan ő a megfelelő ember rá. Örülök, hogy ilyen módon elismerik a tehetségét. Emberként azonban nagyon fog hiányozni. Ő is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy otthonosan érezzem magam ezen a plébánián, ahol két évvel ezelőttig idegenként forgolódtam.
Utána néztem a bejelentett utódjának, és - milyen kicsi a világ! - ismerem. Így azért más. Bár csak felszínes ismerősként, és együtt még nem dolgoztam vele, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz...
Krach 2. után: Reménnyel tekintek a jövőbe. :-)

Végül is, Isten velem marad minden változás ellenére vagy épp amiatt. :-)))

2014. június 1., vasárnap

Büszkén mutatom be horgolt alkotásaimat

Aki látta ezeket már, attól elnézést.

Emiatt tanultam meg horgolni:


És ezek születtek horgolás közben:
Az első sapkáim a gyerekeknek készültek
Az első sálkendőm
Sapkák magamnak - nagyon jól szolgáltak a télen
A rojtos sálkendő csipkés aljú változata
Fülmelegítő - nagyon szerettem hordani
A horgolt paci ill. unikornis elkészült végül a középső lányomnak
A gazdája nagyon szereti
Húgom ajándéka, egy tunika - a dísz rózsa kitűző
Itt jól látszik a mintája
Ilyen egyébként
Ez pedig még farsangra készült a Mary Poppins jelmezemhez



Ez is elérkezett

A legidősebb lányom most pénteken ballagott el az oviból.
Hihetetlen. Felfoghatatlan. Nem rég még...
Mosolyogva, kicsi lámpalázzal mondta a verseket és énekelte az énekeket a ballagóműsoron. És nagyon örült a ballagására kapott két kis csokornak. Ezek voltak ugyanis az első csokrok, amiket kapott. No nem az első virágok, de az első csokornyi virágok.
Estére elfáradt és akkor, amikor a kezébe vette a kis kékfestő ballagó batyuból a kis csomag homokot, ami az ovi homokozójából lett kiemelve, eltört a mécses. Akkor fogta fel, hogy már csak 2 hét, meg egy tábor, és az ovit már nem látja többé.
Mondjuk ez így nem teljesen igaz. Így azzal vigasztaltuk, hogy még fog járni az oviban, mivel kénytelen lesz velem jönni a húgáért az oviba, és akkor találkozni fog a kedves emberekkel.
De az addig makulátlan érzés, ami az iskolához kötötte - az izgalom és várakozás - is megromlott egy kissé. Már érezte, hogy az iskola nem lesz ugyanaz a felhőtlen hely, mint az ovi.
Pedig nagyon jó suliba fog menni. Otthonosan érzi magát benne, és a tanítónénik is szuperek lesznek. Tyúkanyósak. Kedvesek, de határozottak. Egy idősebb és egy fiatalabb.
Jó kezekben lesz, és örülök, hogy ezzel az érzéssel indulhatok neki az iskolakezdésnek.

A középső lányom boldogulása még rejtély. Neki még 2 évet az oviban kell töltenie. Talán túl korán adtuk mégis oviba, mert a csoportjába kerülve bezárkózó lett. Ezen már nem tudunk változtatni.
Szerencsétlenségünkre nagyon sok volt az óvónénik közt a személyi változás is. Mostanra végre kinyílt egy kissé, ki tudja fejezni az akaratát, és nem hagyja, hogy a legkisebb elnyomja őt. Hurrá! Oké, ez persze néha jelent egy két hupálást is, de ez az élet rendje.
Most épp olyan óvónénijei vannak, akikhez tud kötődni. A gond csak az, hogy lehet, hogy azok közé a gyerekek közé kerül, akiket a kiscsoportosok közé visszaosztanak. Ott is aranyosak az óvónénik, de előre félek, hogy a változás ismét visszaesést fog indukálni nála.
Szegény Cirmi! Nem elég, hogy ő a középső, még rá is jár a rúd rendesen.
Bízom benne, hogy Isten úgy rendezi a dolgokat, ahogy Cirminek a legjobb lesz.

A legkisebb is betöltötte nemrégiben a 2. életévet. Hihetetlen egy csimpi-limpi. A Katrina hurrikán hozzá képest semmi. 5 perc alatt az egész lakásban képes szétszórni a játékokat és nem játékokat. Hiába rakunk folyamatosan rendet, a lakás 2 pillanat múlva képes úgy kinézni, mintha semmi se történt volna. Nagyon tehetségesen őrli fel az apja türelmét és az enyémet is.
Nagyon szeret énekelni, és énekeltetni engem. A beszédben is egyre ügyesebb. Eddig a dallamáról, hangrendjéről lehetett felismerni a szavait. Nem régóta egész szépen utánoz és ejt szavakat. Felismerhetően.

Mi meg szülők a végső energiatartalékainkat is arra használjuk, hogy ezt az energikus hármast és a családot összetartsuk. Jó fáradtak vagyunk. :-)
Reméljük, a nyáron akad egy kis pihenés is. ;-)