(Hála-)Harmat-csepp 1. - nov. 26., hétfő

A tavalyi adventi készületem annyira bevált, hogy idén is szeretném folytatni a jó szokást. Tehát ebben az adventben is minden nap hálát adok valamiért. Hogy aznap épp miért, az a Gondviselésen múlik. Az idei sorozatot "harmat-cseppeknek" neveztem el, hogy ezzel is erősítsem az adventi hangulatot. (Adventkor hétköznapokon kora reggel ún. Rorate misék szoktak lenni. A Roraték az ebben az időben szokásos énekről, a "Rorate coeli", vagyis "Harmatozzatok egek" kezdetűről kapták elnevezésüket. Ez az ének a Megváltó várását fejezi ki.)
Most is előbb kezdem, mivel az idei advent nagyon rövid, és én már tűkön ülök. :D

Ma hálát adok...
... az apró figyelmességekért!

Egy fárasztó nap után a legeslegjobban az esik, amikor a Másik Fáradt Felnőtt, az Életem Párja, a kedvenc Piruett pudingommal tér haza, és lefekvés előtt még egy bögre finom teát is a kezembe nyom... Mondhatom, kész idegbaj volt addig az egész napom. De ez a két apróság teljesen más színbe helyezi az összes nyűgömet. :D És külön öröm, hogy pont Ő volt az, aki ezekkel az apróságokkal megajándékozott.
Hiába: "ajándékozni annyi, mint a szívünket adni - a kezünk csak segít benne." :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez