Grill hangulatban

Már másodszorra találkozom az általam olvasott blogok közt a "staycation" fogalmával. A helyváltoztatás nélküli nyaralást jelenti, avagy a vakációzást otthon. :D
Először Viánál olvastam róla, és ő érdekes tippeket is adott a megvalósításhoz. Ami miatt felfigyeltem rá, az az, hogy amúgy is staycation-re vagyok ítélve, hiszen pici babánk van, így legalább fel tudom dobni az itthon töltött nyarat.

Persze tudom, mások vagyunk, és nem egy anyukától hallom, hogy 2 hónapos csöppséggel simán elutazik. Én azonban nem szívesen teszem ezt a mi Babócánkkal, mivel az eddigi vendégeskedések is rendre kifárasztották őt. Amennyire meg tudtam állapítani, anyatársaim mind vállalkozó szelleműbbek, mint én. Én ugyanis nem tartom annyira jó ötletnek, hogy egy csecsemővel strandra, vagy vidékre menjek - utóbbit huzamosabb ideig. Egyszerűen felborul ilyenkor a pici napirendje (már ha lenne úgy valami teljesen konkrét, mert egyelőre csak néhány időpont viszonylag stabil, és már ez is valami), az alvása és a többi... A többiek úgy látszik szívesebben megbirkóznak ezekkel a jelenségekkel, mint én. Nekem fő a gyerek nyugalma (és bevallom a sajátom is, mert ezen múlhat az is, milyen itthon a hangulat...), és az, minél előbb legyen egy rendszerünk, mert később ahhoz tudom rendelni a napi rutint. 
A többiek javára legyen írva, ők amiatt vágnak bele, mert a többi gyerekkel könnyebb víz mellett, jó levegőn. Ezt is tökéletesen meg tudom érteni. Szóval le a kalappal a bátrak és vállalkozó szelleműek előtt!

Még a "staycation program" beindulta előtt - július elején - évfordulós vacsorán voltunk a Trófea Grillben. Idén Cicuka is jött velünk és nem bántuk meg, hogy magunkkal vittük. Tulajdonképpen ha előbb-utóbb családi ünnepet akarunk tartani az évfordulónkon, akkor valahol el kell kezdeni a gyerekek bevonását is. A másik kettőre a Nagyi vigyázott ezalatt. 
Már régóta fájt a fogam egy jó steakre, különösen amiatt, hogy a kórházban, a csecsemő osztályon töltött napok alatt kiolvastam a Magyar Konyha steakről szóló cikkeit... Úgyhogy idén is bélszín steak volt a megkoronázása az estebédnek - mert bizony délután mentünk el.
Az Ember és én is úgy találtuk, a grillezett ételek a legjobbak ezen a konyhán, és mindketten elégedetten távoztunk. Minden olyan dolgot, amit már régóta nem ettem, és kiéheztem rá, összeválogattam: sushit, rákot, lazacot, kagylót... És olyasmiket is ettem, amit otthon nem: madárbegy salátát, szarvasgombás olajat hozzá...
Nagyon pihentető töltekezés volt ez.   

Aztán olvastam a fent említett posztot, és elgondolkodtam azon, mit tehetnék azért, hogy nyári hangulatot teremtsek. És egyértelműen az ételek "nyáriasítása", azaz szabad tűzi és könnyedebb jelleg megteremtése volt az első kulcs hozzá. Ezért elővettem az egyetlen eszközömet, amin otthon is tudok grillezni, az apámtól kapott Hot Plate-et. A mélyhűtőben talált csirkemellet és tarját bepácoltam, egészen egyszerű otthon is elkészíthető pácokkal. (A csirkéhez borsot, rozmaringot, vöröshagymát, fokhagymát, chilli port, a tarjához borsot, paprikát, mustárt, vöröshagymát, fokhagymát, pirított köménymagot és koriandermagot összetörve, chilli port - mindegyiket olajjal kevertem el, és a húsba masszíroztam, sót pedig nem tettem hozzá mert megkeményítette volna a húst.)
A csirkéből finom apróhús lett, mellé petrezselymes újkrumpli volt a köret. A tarjából kiváló flekken vált egy-két nap múlva, és mellé sárgarépás rizottó dukált, ismét a nyár szellemében. Hagymát dinszteltem, ráraktam az apróra vágott sárgarépát, pároltam egy kicsit fedő alatt, és utána a megmosott kerek, apró szemű rizst hozzáadtam. Mostanság a húsleves végét mindig elteszem alaplének, és most jól jött, mert ezt adagoltam hozzá kanalanként, amíg puhára és krémesre nem főtt a rizs a sárgarépával. A végén petrezselyemzöldet, és vajat forgattam bele. Illet volna még sajtot is reszelnem hozzá, de abból épp kifogytunk, így az elmaradt. A lányoknak azonban ízlett így is. A férjemnek, miután másodjára is megpróbáltam elé adni, azért jeleznie kellett, hogy máskor jobban a szívébe találok, ha normál zöldséges rizst készítek. Sebaj - eltettem a receptet olyan időkre, amikor csak magamra kell főznöm. Azért nagyon ritkán akad ilyen.
A hétvégére pedig a fasírt és petrezselymes krumpli mellé pedig sült paradicsomot követtem el. A sült paradicsom rendkívül egyszerű, görög étel, aminek a kulcsa az, hogy porcukor kell hozzá. Az ember egy hőálló tálba teszi a paradicsomokat, amit előzőleg a fenekükön kereszt alakban kissé bevágott. Aztán porcukrot hintünk a vágatokba, babér levelet tűzünk bele, megsózzuk, borsozzuk, (olíva) olajjal meglocsoljuk, és végül megsütjük. Nagyon jó alternatíva saláta helyett is, és rendkívül jól illik sült húsok mellé.
A másik recept, ami szintén a nyarat idézte, ám újonnan próbáltam ki, az a tejszínes kukoricaleves. Mondhatom, kifejezetten kellemes, nyárias zöldségétel, egyszerű, olcsó, és nagyon finom. Leteszteltem az Emberen is, és ő is kellemesnek találta. :-)

Szóval, ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is, ezeket az étkeket. És ha ti sem tudtok elszabadulni otthonról, találjatok ki ti is valamit, amivel a vakációt hozzátok az otthonotokba. Hiszen még van egy hónap a nyárból. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.