AS szabvány szerint

Régen (vagy nem is olyan régen?), amikor fiatal felnőttként sokat segítettem be édesanyámnak a munkájába, lévén ő kirakatrendező volt, én meg kirakatrendező tanonc, sokszor álltam édesanyám elé és kérdeztem tőle: jó lesz így? Ő nagyon sokszor válaszolta: nem lőnek vele, AS méret szerint dolgozunk (arra gondolt, hogy ne görcsöljek rajta, mert akkor nem lesz jó). Az AS méret azt jelenti: Ahogy Sikerül.
Senki se higgye, hogy ez azt jelenti, tök mindegy, az ember mit tesz. Ez arra vonatkozik, hogy az ember megtesz minden tőle telhetőt, a legjobbat hozza ki magából, és utána jön az AS méret. Ha én megteszek mindent, utána már nem számít, hogy tökéletes-e a végeredmény - valószínűleg jó lesz így is úgy is. Ez anyám pedagógiája. 

Miért írom mindezt? Mert nem tudok nem erre gondolni, amikor belegondolok, hogy az AS szabvány miatt lett belőlem igény szerint szoptató, babáját kendőben hordozó anyuka. Az első kicsimmel egyáltalán nem innen indultunk el. Egy köztes megoldás híve voltam, ami egy rugalmas napirenden alapul. És őnála kizárólag babakocsink volt, kendőnk nem. A hordozás ötlete akkor vetődött fel, amikor megszületett Huncutka, a második. Tudtam, Cicukám olyan agilis, hogy szükség volt valamire, amivel én meg szüntelenül a nyomában lehettem. Láttam a baba-mama klubban a hordozó anyukákat, és ki kellett próbálnom. Őszintén, nagyon bevált. Nekem, és a kicsinek is. (Szerintem mindenki és minden baba más - kinek mi válik be, nem ajánlások függvénye. Ám beválhat másoknak is.) Nagyon szeretett kendőben aludni. Olyan jól ellazult, ha nyugtalan napokon magamra kötöttem, és úgy altattam. Az alvókája mai napig kitűnő. Bár egy darabig nem lehetett ezt elmondani róla... Úgy éreztem, neki ezzel tudom megadni azt a figyelmet, amit a másiknak megadok. Olyannyira bevált a kendő, hogy most a harmadik babát is abba kötöm. A kocsi több minden miatt kiesik a pixisből. Nem mondom, van hátránya is, ha azt tekintjük, nem olyan kellemes összeizzadni nyáron a picivel, de a többi dolog viszont csak pozitív. Könnyen mozgok, bármikor használhatom itthon és kint is, leveszi a hátamról a súlyt, és van mivel sátrat képeznem magunk körül, ha olyan helyzetbe kerülök, hogy muszáj nyilvánosan etetnem. 
Ami a szoptatást illeti, középső lányom még mindig nem igény szerint szoptatott baba volt, de közelített hozzá, észrevétlenül is. Emlékszem még arra is, mit írtam Mária Magdaléna blogján, amikor írt az igény szerinti szoptatásról: azt, hogy nem vagyok a pártján. 
Hát jelentem, ez is megváltozott. Az AS méret szerint alakult így ugyanis. Legkisebb babámnak már az jutott, hogy nem húzom az időt hogy meglegyen a 3 óra, hanem ha kell 2 óránként, sőt, ha nagyon muszáj, 1,5 órára az előző etetésre megszoptatom. Valahogy így nyáron, ezzel a babussal ez vált be. Az előző babáimhoz képest nem fogadja el a vizet, mint folyadék pótlást a tej mellé. Csak tej, más semmi. Így az ember kénytelen sűrűn szoptatni, hogy a gyerek ne szenvedjen porzó toroktól... :D Így persze kb. 8-11 szoptatás jön össze egy nap, de a gyerek jól fejlődik, és elégedett. Látszik rajta. Tönkre biztos nem tettem.
Ennek és a hordozásnak pedig van még egy "mellékhatása", ami szempontomból igen kellemes. Kb. 7-8 órát alszik egyben estétől hajnalig. (Olvastam egy cikket, ami szerint egy hordozott baba éberebben alszik hordozás közben, ezért este pedig mélyebben, és hosszabban - nos most már kezdem elhinni, hogy ez igaz.) Így bizony van időm aludni, és ez nagyon jó dolog. Mert szükségem is van rá. Három gyereket összeegyeztetni egyáltalán nem piskóta. De ez van - ebből kell a legjobbat kihoznom. :D És senki se higgye, hogy nincs már egy bevett napi ritmusunk, még ha az nap közben rugalmas mintázatú is...
Szóval így sikerült. Eljutottam valahova, ami úgy tűnik nekem, ugyanúgy beválik, mint a másik, amivel kezdtem. Gyerekenként eltérő, mikor mire volt szükség. De haladásnak élem meg. És végre színesebben, árnyaltabban látom ezt a kérdést.

Kedves Mária Magdolna!
Kijelentem, hogy a véleményem megváltozott azóta a megjegyzés óta. Igény szerint szoptatok, még ha először nem is láttam át, hogy ez így van. Csak akkor értettem meg, amikor anyósommal beszéltem, és ő nem értette meg, miért nincs pontos ideje a szoptatásnak, miért nem tudom pontosan, mikor etetem meg a gyereket. Kénytelen vagyok beismerni, hogy tévedtem - de ennek örülök. Az igény szerinti szoptatás is jó dolog, és beválik - gyereke válogatja. Szóval most már én is a pártodon vagyok ebben. 

Sosem késő újat felfedezni, újat tanulni, és beismerni, hogy megváltoztak a dolgok. Sokszor az életben nem marad számunkra más, mint beismerni: AS méret szerint alakult.

Megjegyzések

  1. Éljen-éljen!
    Nagy harc volt ez nekem, mert anyukám mást mondott, de én a lányomat követtem, és bevált. Én februári baba voltam, a lányom júniusi... Úgyhogy ezek szerint a nyári gyerekeknek jár a sok szopi. Az enyém főleg délelőtt igényelte, és ez az étkezési igénye meg is maradt, mert még mindig egész reggel eszik, aztán legközelebb délután 3-kor. Most 13 hónapos.
    Ugyanez a helyzet a szobatisztasággal. Régen más volt az anyagpelenkával a szituáció, mert akkor zavarta nagyon a csöppségeket, ha megtelt, de most szinte észre sem veszik. Ezért sem kapott bilit az első szülinapjára.
    Néha a fejemet is próbálom használni, amikor valaki tanácsokkal lát el :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Manapság teljesen más. Néha találkozok öreg nénikkel, akik számomra "érdekes" teóriákkal tudnak előállni. A legutóbbi kedvencem egy 80 feletti öreg hölgy volt, aki azt kérdezte, mikor magamhoz ölelve nyugtatgattam a babámat a rendelőben, hogy nem fekszi-e el a hasát így... Az unokája sietett segítségemre, aki megjegyezte: "hidd el mama nagyon jó dolga van neki ott" (mármint a gyereknek az anyja karjában). Hiába, ma már sok minden másképp van, mint hajdanán.
      Valóban kell használnunk a fejünket is. De azért én néha arra is, hogy ne legyek alapvetően elutasító a régi dolgokkal kapcsolatosan...

      Törlés
  2. Kedves Manka!

    Egy ideje olvasgatom a blogodat, nagyon tetszik.

    Én hajlamos vagyok görcsölni, aggodalmaskodni, ha valami nem 100%-osan a betervezettek szerint sikerül, (szerintem sokan, az Újszövetség nem véletlenül tér ki rá olyan sokszor) a napokban is sokszor estem ebbe a hibába. Aztán eszembe jutott az AS-szabvány a bejegyzésedből, és egy jót mosolyogva túltettem magam a görcseimen :).

    Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hedvig!

      Örülök, hogy tetszik a blog. :D Annak pedig még jobban, hogy tudtál valamit hasznosítani belőle mindennapjaidban.
      Tökéletesen átérzem a helyzeted. Mintha nem is magadról, hanem rólam írtad volna a görcsösséget, ami a rugalmatlan hozzáállás miatt felgyülemlik az emberben. :D
      Köszönöm, hogy írtál! :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat