Tánc-film-ajánló 2. (Szalon és latin táncok)

Tánciskolába iratkozunk...

Már megszoktuk, nem, kedves Olvasóm, hogy ha táncfilm, akkor az érzékiség is rögtön az egekben? A legtöbb táncfilmnek ugyanis a szabadság és egyéniség is a mondandója részét képezi. És ehhez a modern világban a szexuális szabad(os)ság is hozzájárul. Gondoljunk csak a már említett Dirty Dancingre, vagy a Flashdance-re.
De ne skatulyázzunk be minden táncfilmet emiatt értéktelen(ebb)nek. A táncfilmek alapvető értéke a szórakoztatás, a gyönyörű táncjelenetek. A legtöbb ezen felül fontos mondanivalókat is tartogat, boncolgat - nem lehet őket egyértelműen a limonádék közé besomni. A romantikus szál is elengedhetetlen részük - női szempontból. :-) De nem feltétlenül kell ágyjelentbe torkollnia minden táncos mozinak.
Mert lehet ezt kérem másképp is csinálni. Jöjjön most két ellenpélda, ami pont azért nagyszerű, mert közben a valódi értékek is középpontban maradnak.

Nagy színészi/énekesi-táncosi nevek fémjelzik a következő filmet, a Hölgyválaszt (Shall we dance). Richard Gere, Susan Sarandon, Stanley Tucci és Jennifer Lopez. A film fergetegesen jó humorú, kellően mély tartalmú és szépen fotózott.
John Clark, aki ügyvédként dolgozik, és akinek látszólag mindene megvan - jó munkahely, szép feleség, család - valami miatt ürességet érez mégis, és nem tudja, mi tölthetné be azt az űrt. Családját alig látja, házassága is döcög, valami nem jó. Aztán a buszon utazva egy táncstúdió ablakában meglátja Paulinát, akinek szomorú tekintetében ugyanazt az érzést véli felfedezni. Beiratkozik a táncstúdióba, először azért, hogy megismerhesse Paulinát. Később azonban a tánc az, ami elkezdi feltölteni az űrt és értelmet és új ritmust ad az addigi döcögős életnek. Ám Johnnak még nagy utat kell bejárnia, amíg családjával is meg tudja osztani új szenvedélyét...


Az előzőnél még nagyobb lelkesedéssel és szeretettel ajánlom a következő filmet, mivel igaz történetet dolgoz fel. A Vezet a ritmus (Take the lead) nagyszerű film Pierre Dulaine munkásságáról, nem dokumentációs modorban. Ő ugyanis a zene és tánc segítségével fiatalokat segít - ki a slamasztikából...
Pierre Dulaine (Antonio Banderas), a híres táncos és társastánc oktató, szemtanúja lesz annak, hogy egy diák elmenekül, miután társaival bosszúból szétverték a dirinő kocsiját. Másnap jelentkezik az iskola igazgatónőjénél, hogy felajánlja segítségét. A megfáradt pedagógus vezető a suli legproblémásabb fiataljait bízza a gondjára, csakhogy eltántorítsa és megmutassa: ez az iskola kemény hely, ahol az udvarias, mosolygós gentlemaneket, mint amilyen Dulaine, felmorzsolják a durvaság, a közöny, az állandó fegyelmezés.
Dulaine azonban elkezd a fekete bárányoknak a büntetésük ideje alatt táncot tanítani. Eleinte senki sem lelkesedik a nagyszájú csapatból, amíg meg nem látják ezt:

A filmből sok kedvenc jelenetem van. De hadd emeljem ki azt, amikor Dulaine-nek a módszeréről és a miértekről kell beszélnie az igazgatónő és a szülők jelenlétében. Miközben felkéri a sikerességében mindvégig kétkedő igazgatónőt, és megpörgeti minden szülő szeme láttára, aközben elmagyarázza a szülőknek, mit adhat gyerekeiknek a társastánc: tartást, önfegyelmet, önbizalmat, udvariasságot  és önbecsülést - azt is, hogy nem kell bárkinek odadobniuk magukat. Ezzel persze mindenkit levesz a lábáról...

Ingyenes regisztráció után - itt tudod online megtekinteni.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat