Nagycsütörtök

Be kell valljam, egyáltalában nem terveztem, hogy ma leülök blogolni a gép elé. De annyira tele vagyok lelkesedéssel, hogy nem tudom nem megosztani veled, kedves Olvasóm.
A mai napon sok ajándékot kaptam Istentől. A legtöbb mára tervezett tennivalómat igyekeztem megcsinálni. És  csak egy-két dolog marad holnapra.
Gyerekeim segítőkészsége mostanság eléggé magas szinten működik. És nem érzem, hogy csak amiatt, hogy annak idején apjuk megígérte, ha jók lesznek, megkapnak valami szívük vágya dolgot... Akkor ez eléggé kevéssé volt egy konkrét ígéret. De azóta megmondtuk a gyerekeknek, a kitűzött határidő Húsvét Hétfő, akkor lesz "eredményhirdetés". Meg kell hogy mondjam, megérdemlik a jutalmat. Nagyon sok jóságot cselekedtek. És nem érzékelem azt, hogy mindez a jutalom reményében történne - mert történetesen megfeledkeznek eléggé sokszor arról, hogy jutalom lesz. 
Különösen Cicuka esett át nagy lelki fejlődéseken, ami hitéleti és lelki szempontból egyaránt jelentős. Nagyon sokszor gyakorolja a jószívűséget és a segítőkészséget. Huncutka pedig hamarabb hallgat a szavamra.

Szóval, a mai nap természetesen az Utolsó Vacsora emlékünnepének jegyében telt el. (A gyerekeknek ezt a tartalmat még könnyebb megemészteni. De volt szó arról is, hogy ekkor alapította Jézus meg a szentmisét és az Oltáriszentséget.) Nem hittem volna, de a délelőtt folyamán sikerült átadnom a legfontosabb dolgokat: a képes Bibliából elolvastuk az Utolsó Vacsorát és Jézus elfogatását, elmondtam nekik Mózes és a Pászka ünnep történetét, és volt szó arról is, milyen érdekességek lesznek a mai szentmisén (a harangok elmennek Rómába, fakopogtatókkal fognak "csengetni", lesz lábmosási szertartás, két szín alatt fognak áldoztatni, de asszem az oltárfosztást már nem tudtam megemlíteni).
És ami a legnagyobb ajándék volt: el tudtunk jutni a szentmisére! Nem, azért nem tudtunk teljes hosszában részt venni rajta, sőt, pont az Áldozat Liturgiájának kezdetén kellett elbúcsúznunk, mert láttuk a gyerekeken, most jobb még indulni, mielőtt még bepörögnek és rosszalkodni, hangoskodni kezdenek. (Mégis csak frissen délutáni alvás után, félnyűgösen vittük őket el, és 3/4 órát csendesen és türelemmel kibírtak!) De Cicuka most először talán felfigyelt a szentmise olvasmányaira, mert bizony visszaköszönt bennük minden, amiről aznap beszélgettünk - Mózes, az Utolsó Vacsora és a lábmosás.
A mise után hazajöttünk, és azt terveztük, pászka vacsorával és lábmosással hozzuk közelebb az ünnepet a szívünkhöz. Bár a kis lábmosási szertartásunk nem jött össze, a pászka vacsora fergetegesre sikeredett.

A pészahi étkek elkészítésében Virág inspirált, aki szintén a Jézushoz való közeledésként nem kóser széder tálat készített családjával/nak. Szerencsére leírta az összetevőket is, és hogy mi mit jelképez. Később a Wikipédián is utána néztem még újabb adalékanyagok, hozzávaló inspiráció után kutatva. A széder tál ismereteim szerint későbbi kikristályosodása a pészahi hagyományoknak, de maguk az összetevők, vagyis a bárány, a keserű füvekből készült saláta, a téglaszínű mártás Mózes óta ugyanazok. Én sem arra törekedtem, hogy valami teljesen autentikusat készítsek, hanem hogy a hangulatát felidézzem.
Pászka kenyeret már egy ízben sütöttem a tanítványaimnak, szintén abból az apropóból, hogy az Utolsó Vacsoráról volt épp szó a hittanon - és nagy sikere volt. (Innen vettem a receptjét. Most sima liszttel készítettem, első ízben azonban rozsliszt és búzaliszt keverékével. Mindkettővel kiváló. Vigyázat, a vizet adagoljátok lassan, mert lehet, hogy sok lesz. És szerintem mindenképp kell bele pluszban egy-két csipet só, különben kissé ízetlen... Én kb. 1-1,5 mm vastagra kinyújtottam, pohárral kiszaggattam, és egyenként 0,5 mm-es körökre nyújtottam. A serpenyőben némelyik a benne maradó levegőbubik miatt kissé felfújódik, mint a lufi, de úgy a jó. A pászkára jellemző barna foltok a levegőhólyagoknál meg fognak jelenni... :D ) Szóval ismét megcsináltam ezt a végtelenül egyszerű kenyeret, amely a régi kovásztalan kenyér hangulatát idézte (a boltban kapható roppanós macesz táblák nekem nem eléggé múltidéző hatásúak... bár nagyon fínomságosak :D ).
A keserű füvek a széder hozzávalókból kerültek ki - saláta, hagyma, torma. Ezeket egy nagyon finom salátává kombináltam. A salátához újhagyma zöldjét tettem, és reszelt fokhagymából, tormából, sóból, borsból, almaecetből és olajból kavart öntettel locsoltam meg. A téglaszínű mártás is széder alapanyagokkal készült. Bár dióm nem volt, reszelt alma, fahéj és vörösbor alkották (egy kevéske méz és szegfűszeg volt még benne), amit a tűzhelyen finomra pároltam, és a kevés alkohol is elillant belőle hamar. A felét pépesítettem, és ezzel sűrítettem krémesebb állagúra.
Mivel a bárány pedig elérhetetlennek látszott, ismét a szédertál szokásához nyúltam, és a húst jelképező tojással helyettesítettem. Egy dolgot nem használtam fel a széderből, a csontot jelképező csirkeszárnyat vagy nyakat - mivel ezt nem fogyasztják el, ez csak szimbólum. Ahogy a bárány csontját nem törik el, nem fogyasztják, így ezt sem.
Meg kell vallanom, blogom címéhez méltóan most is úgy éreztem, Isten segített meg engem a konyhában, mert nem tudtam akkor még elképzelni, hogy az egyes ételek hogyan fognak egymással fogyasztva hatni, és aggódtam. Különösen az édes almaszósz miatt az egész összeállításban. De hamar kiderült, ez egy nagyon kikristályosodott ízhatás, mert rendkívül kiválóan illett minden mindenhez - hiába, a választott nép gyermekei tudnak valamit. ;-) A saláta a tojás, a torma és az almaszósz így együtt mindenkit levett a lábáról. A vacsora mellé szőlőlevet ittunk. És azt a kedves szokást is ápoltuk most, hogy kitettünk egy plusz terítéket, mintegy jelzésképpen, hogy a mi Urunk velünk van ezen az emlékére készített vacsorán.
Fényképet ismét nem sikerült készítenem róla, gyorsabban elfogyott annál semhogy erre gondolhattam volna...
Feltétlenül meg fogjuk ismételni jövőre is. És neked is javaslom, kedves Olvasóm, próbáld ki, ha időd és kedved van hozzá. Akár úgy, ahogy Virág, akár hozzám hasonlóan rusztikusabban, egyszerre régiesen-modernül készítve. Utánozhatatlan hangulatot ad ennek a jeles napnak!

Remélem, a holnapi nap is legalább ilyen jól sikerül. Holnapra itthoni, szentírási történetekkel gazdagon fűszerezett keresztutat terveztem a gyerekekkel. Ha sikerül, ismét ott leszünk a szertartáson - de ez még sok mindennek a függvénye. De már előre várom a szokásos nagypénteki esti filmnézést: a Passió c. filmmel igyekszünk Jézus szenvedéseit még közelebb hozni magunkhoz, átélni, és átelmélkedni.

Kívánok neked, kedves Olvasóm, lelki töltekezésben gazdag nagyheti készületet és Áldott Húsvétot (Feltámadás Ünnepet)!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.