Párolt zelleres, diós saláta aiolival

Ma is nagyon kreatív hangulatban lehettem, mert az általam nézett főzős műsorok teljesen felajzották a képzelőerőmet. Először Chuck (Chuck's Day Off avagy A szakács, ha szabadnapos - TV Paprika) kápráztatott el az angol konyha klasszikusának, a pásztor pitének a zöldséges változatával. Komolyan mondom, olyan vonzó volt, hogy szívesen villát ragadtam volna, és kiemeltem volna egy adagot a képernyő mögül kóstolásra. (Amúgy milyen fura: pont ugyanolyan Red Velvet azaz Vörös Bársony minitorákat sütött, mint amilyeneket Moha is...) A második "fogás" azonban végképp lenyűgözött. A Jó szakács, rossz szakács (Good chef - Bad chef, szintén az előbbi csatornán) műsor két műsorvezetője beszélt arról, hogy ilyenkor télen milyen fontos és jó dolog a gyökérzöldségek, mint a cékla, torma, paszternák, karórépa és sárgarépa, fogyasztása. És íme, Gary Mahigan, az állítólagos rossz szakács - mert Janellával, főzőtársával ellentétben, aki táplálkozás szakértő, neki az ízek számítanak, nem a kalóriák - ma olyan sült céklasalátát rittyentett kecskesajtos pirítóssal, hogy ihaj... És nem csak Janella volt megelégedve vele... Szívem szerint azonnal rohantam volna piacra céklát venni, pedig bevallom, az üveges-ecetes változaton kívül még nem ettem céklát. Ám azt szeretem... Majd legközelebb. :D

Szóval elkezdett az agyamban motoszkálni milyen gyökérzöldséget tudnék én rittyenteni itthon, hiszen a gyomrom nagyot kordult a cékla saláta láttán.
Ismerős volt ez az érzés. A megkívánás vonzása. Már nem először várandósságom alatt. Érdekes, többnyire egészséges ételféleségeket kíván meg a mostani pocaklakóm, ám nem mindegyik teljesíthető kategória. Egy teljes hétig tartott lázban a sushi gondolata (főleg a lazacos maki és a tigrisrákos nigiri), és két napot a rák (langusztin és garnéla), de egyiknek sem tudtam eleget tenni. Most azonban végre engedhettem a azért a csöppség kívánságának, mert volt itthon némi zeller.
Tegye fel a kezét, aki szereti a levesben főtt zellert! (Én nem igazán.) És aki evett már zellerkrémlevest? (Én igen, és szeretem is! \o/ ) És tudjátok, miért olyan finom  a zellerkrémleves (ha jól készítik el)? A titok a párolásban rejlik. Bizony. A zellernek az ízét is jobban kihozza a vajon vagy margarinon párolás. Mivel nálunk a zellerkrémleves nem örvend olyan nagy népszerűségnek, csak ha levesgyöngy kerül bele, ezért mostanság kissé leálltam vele. De azért emlékeztem, mennyire szeretem megkóstolni passzírozás-összeaprítás előtt a párolt zellerhasábokat...

Szóval valahogy amikor képbe került a párolt zeller, összepárosítottam a fejemben mindent, amit finomnak gondoltam hozzá és ez a saláta született belőle:


Mivel a "cucc" eléggé töltős, ez az adag emberes, és lehet, a fele is elég egyszerre. És mivel először készítettem, megszaladt a kezem a zellerrel. Ebben a salátában a zellernek van a leghatározottabb íze, így abból fele vagy harmada annyi kell, mint a fejes salátából. Minden esetre legközelebbre elraktároztam magamnak a tapasztalatot...

Ami az aiolit illeti, a receptjét innen vettem. De mindenkit figyelmeztetek, egy egész befőttesüvegnyi adag. Én eleve a felét szoktam készíteni, és egy kis szemű krumplit használok alapul. Viszont a salátába a fél adagnak is a fele kell csupán. De ez nem baj, tekintve hogy ezt a szószt nyugodtan egy hétig is eltarthatjuk zárható üvegben, a hűtőben. Az aioli kiváló nyers és párolt zöldségekhez, vagy halakhoz, sőt, pirítósra kenve is! Így ne féljünk többet készíteni belőle, el fog fogyni. (Nálunk amióta csinálom, ebből még nem volt probléma. Az Ember pedig nagy csodálója... :D ) Itt leírtam én is, hogyan készítem, ez egy kissé részletesebb.

Akkor most következzék a saláta leírása:

Párolt zelleres, diós saláta aiolival

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 közepes fej saláta megmosva, leveleire szedve
1/4 gumó zeller (ha nagy gumóról van szó) vagy 1 kis gumó megtisztítva
2 marék dió
1/4 adag burgonyás aioli (tehát kb. egy egytojásos adag a fenti recepthez képest, az elkészítését fentebb linkeltem)
1 csokor petrezselyem
1 kis fej hagyma (vörös vagy lila ízlés szerint)
citromlé
só, bors
szerecsendió
vaj/margarin

A zellergumót először 3-4 miliméteres vastagságú szeletekre, majd 1 centis hasábokra vágjuk. Egy vastag aljú edényben vajat/margarint olvasztunk, a zellert rá tesszük és fedővel lefedve pároljuk addig, amíg kellően puha nem lesz. Kb. 5 perc párolás után sózzuk, borsozzuk ízlés szerint és egy kis szerecsendiót reszelünk rá. Vigyázzunk arra, hogy a zeller a vajon le ne égjen. Ha szükséges, adjunk még hozzá vajat, aki pedig ebben a módszerben nem bízik kevéske (1-2 evőkanálnyi) vizet is locsoljon alá. Ha kész, lefedve félre tesszük.
A saláta leveleket falatnyi darabokra tépkedjük, a petrezselyemről pedig belecsipkedjük a leveleket. Itt a petrezselyem is saláta alkotó levélként szerepel, de aki jobban kedveli apróra vágva, tegye bele úgy.
Hajszálvékony félkarikákra vájuk a hagymát (vagy kis kockákra). És azt is a salátához adjuk.
Az aiolit megízesítjük egy kevés citromlével, amíg a salátához elég savanykás lesz. Az öntetet a salátára borítjuk és jól összekeverjük.
A diót száraz, forró serpenyőben megpirítjuk egy kicsit.
A tányérra halmozunk a salátából, meghintjük a zellerrel (ami még langyos), és a dióval is megszórjuk.

Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez