Híradás - avagy betegség a köbön

Kedves Olvasóm!

Sajnálom, ha mostanság kevesebbet találkozunk a képernyő előtt. Sajnos nem tehetem meg, hogy a gép előtt időzzek mostanság.
Február elején lesújtott a középfülgyulladás szegény Cicukánkra, vagy két hétig itthon lábadozott a drága. Nem mondom, nem bántam, hogy végre több időt tölthetünk együtt... Még az összes többletfeladat ellenére sem. :D
Aztán farsangra sikerült visszakerülnünk oviba, s kb. 7 napot járt is a lányzó, amikor is most meg lázas vírusfertőzés tartóztatja itthon.
Betegápolói erőimet most már az is acélozza, hogy Huncutka is elkapta tőle mára. A baj sosem jár egyedül... :D Úgy vagyunk most a gyerekekel, mint "a borsó meg a héja" (Forest Gump), mert annyira anyásak ilyenkor ezek a kis elesett csöppek. És jellemzően amint egy kicsit is jobban érzik magukat, lefoszlik róluk az engedelmesség és óvatlanok kezdenek lenni. Úgy kell őket állandóan visszadugni az ágyba...
Az Ember s én sem vagyunk 100%-osak, mindketten érezzük, hamarosan nem lesz erőnk ellenállni a kórságoknak... Hiába a C-vitamin, a sok-sok tea, meg a frissen facsart narancslé.
Az jó jel, hogy én inkább nátha felé tendálok és nem láz felé... Remélem, megúszom némi náthával - különben ki fog gondot viselni a család többi tagjára...
Persze tudom, minden családnál így működik ez. A tél a betegségekkel telik el.
Azt sajnálom, hogy most a tágabb értelemben vett családunk tagjai is dögrováson vannak. Apósomat, aki ma is, tegnap is átjött látogatni a gyerekeket, ma olyan "kutya" állapotban láttam, amilyenben már régen nem... Anyósommal telefonon beszélünk, de ahogy elképzelem a telefonbeli hangja alapján, ő is kutyául érezheti magát. Öcsém kb. másfél hete akart lázban kimúlni, de szerencsére nem sikerült neki. Sosem volt még ennyire magas, majdnem 40 fokos láza... Az utóbbit mi is megkaptuk Cicukával tegnap. Mondanom sem kell, hogy a körmeinkből nem sok maradt... Édesanyám pedig olyan migrénes fejfájással kelt ma, hogy csoda, hogy át tudott ma jönni egy kis időre...
Szóval így állunk most. Aki hasonló cipőben jár, akár beteg, akár ápol, sok erőt, kitartást és jobbulást kívánok!!!
Mindazzal együtt, hogy mára kezd elfogyni a cérnám, Isten áldását érzem rajtunk. Mégis régen voltunk ilyen sokat együtt. Én pedig nagy esélyt kaptam a szolgálatra. Remélem a lelkületem is kitart hozzá. Már kezdek nyűgösödni, de nem akarom átadni magam az önsajnálatnak.

Minden jót és szép hetet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat