Generációs különbségek

Hát, soha nem gondoltam volna, hogy köztem és a lányaim között nagy generációs szakadék lesz, hiszen fiatalon, húszas éveimben szültem őket. De ugyanígy gondolhatta édesanyám is. És mégis volt generációs szakadék a legjobb kapcsolat ellenére is köztünk. Arra viszont nem számoltam, hogy ennél nagyobb szakadék lehetséges köztem és a gyerekek között. Pedig mégis.
Például vegyük a tisztelet kérdését, amit most a leginkább szeretnék megtanítani nekik. Tiszteletet adni szüleiknek, nagyszüleiknek, az időseknek, az óvónéniknek, a gyerektársaiknak, a testvérüknek... stb. És döbbenten tapasztalom, az a fajta tisztelet-fogalom, amit annak idején belém neveltek egyszerűen nem működik náluk! Az én időmben azért még félig működött a tekintély alapú tiszteletadás. Illetve a pozíció vagy presztizs alapú tekintély. Azaz azért adom meg a tiszteletet neki, mert ő az édesapám, édesanyám, nagyszülőm, tanárom... stb. Azért írom, hogy félig, mert nekem már a szüleim felé sem sikerült a tiszteletet tekintély alapján megadnom - és ők sem erre neveltek!!!
Ha észrevettétek, az Egyházban is jelen van sokszor ez a "régimódi" tekintélyelvűség, amit a fiataloknak egyre nehezebb megtanulnia. Ez valahogy a Bibliai látásmód, a hierarchia ősi rendszerének hozadéka lehet... A fiatalok azonban ilyeneket kérdeznek magukban: tiszteljek valakit azért mert pap, mert szerzetes, mert ő a plébánosom, püspököm, hittanárom?!
Mennyi sok kérdés, igaz? És hol a válasz? Hogyan lehet mégis tiszteletadásra nevelni a gyereket? Egyáltalán milyen módon, milyen elvi alapokon lehet ezt működővé, élhetővé tenni számára? Van-e híd, amely összeköti a generációkat?
A válasz: van. Az elfogadó, és megértő szeretet, amely arra sarkalja az idősebbeket, hogy megértsék a fiatalabbakat, megértsék az új fogalmakat. Mert szó sincs arról, hogy a fiatalok nem akarnak tiszteletet adni, vagy nem akarnak tekintélyt találni maguknak, akinek követendő a példája, akinek engedelmeskednek minden körülmények között. Ám ezt ők más alapon adják meg.
Arra kellett ráeszmélnem, a gyerekeim gyomra sosem fogja bevenni azt, hogy azért tiszteljenek, mert az anyjuk vagyok. De azt igen, hogy tiszteljék a sok erőfeszítést, munkát, amit rájuk árasztok anyaként. Amiatt, hogy már én is új generáció vagyok, s ők még újabbak, már én is kettős nevelést kaptam a régi poroszoshoz képest, és ők még annál is másabbat igényelnek, ezért nem működnek a zsigeri, családból hozott nevelési elveim egy része. De képesek engedelmeskedni és tisztelni. Pl. az óvónénit, aki határozott és kedves, egyszersmind hiteles személy Cicukám előtt. Itt a másik kulcsszó: hitelesség. Nem kellenek számukra a megjátszott tökéletesség, a látszat. Ők hús-vér embereket szeretnétek. És pont emiatt népszerűek az Egyház köréből különböző tanító személyiségek, akiket a fiatalok fontos példának látnak. Meg fogják adni a tiszteletet a papjuknak, hitoktatójuknak, püspöküknek, ha azok hiteles életpéldát adnak eléjük: egy küzdelmes, Istenszerető élet példáját. Vagy fontos embernek fognak tartani egy szerzetest, ha megértik, hogy ő a tiszteletet azért kell megkapja, mert sok áldozatot hozott azért, hogy Istenért mindent feladjon és Őérte éljen. Persze ez más hivatásoknál is átütő sikerű hitelességet biztosít... :D

Én hogyan találtam meg a válaszokat? Ha Isten nem segít meg őrlődésemben, soha. Nagyon bántott a dolog. Egyszerűen nem értettem. Állandóan úgy éreztem, kifogytam a módszerekből és kudarcot vallottam. Nem egyszer vittem ezt a problémát Isten elé. És egy ideig nem kaptam választ, jobban mondva: elmentem mellette, mert nem vettem észre. De ő véletleneknek látszó eseményeken keresztül odavitte szemem elé a válaszokat.
A karizmatikus.hu még régebben linkelte egy cikkemet a dalai lámáról és észrevették a párkapcsolati sorozatot is, amit mai napig írok. Így sokszor láttam a statisztikáimat nézve (hiába, néha érdekel, kik miért nézik meg a blogot...), hogy bizony nem egy látogatóm az ő ajánlásukra talál meg. Ezúton is szeretném megköszönni nekik ezt a lehetőséget, és mai napig megtisztelő ez a számomra!
Én nagyon jó kis lapnak tartom a Katolikus hitvédelem és megújulás honlapját. Kifejezetten sok érdekes, hasznos és jó tanítást szedtek össze egy helyre. Anyaguk közt van egy kiváló előadás a Gloria TV közvetítésében, Lothringer Éva (SSS) előadásában, ami az Országos Lelkipásztori- Teológiai Napokon hangzott el. Címe: Az Y generáció.
Szóval egy párszor láttam a honlap ajánlói között. Mindig foglalkoztatta a fantáziámat, miről is szól, de sose vettem a fáradtságot, hogy megnézzem.
Aztán a Katolikus Krónika egyik adásában az előadóval készítettek interjút, és az a pár szó, amit láttam belőle, végül felkeltette annyira a kíváncsiságomat, hogy már nem bírtam: megnéztem az előadást.
És ledöbbentem! Íme, itt a válasz annyi kérdésemre, olyan kristálytisztán és láthatóan, annyira érthetően és pozitív szellemiségben, hogy elképesztő! Hogy nem panaszkodik az új generációkra, amihez én is, és lányaim is tartozunk, hanem nagyon elfogadó és értéket kiemelő módon igyekszik bemutatni őket. Komolyan még magamat is jobban megértettem ebből, nem hogy a lányaim igényeit!
Így ajánlom mindenkinek, akár idősebb, akár fiatalabb nálam, netalán tán egykorú velem ;-) , hogy halgassa-nézze meg és gondolja át minazokat, amiket hallott-látott, ha tudja, kamatoztassa úgy, ahogy én is tettem, vagy még jobban.
És mi a franc az az Y generáció? Hát, nem lövöm le azért se a poént!!! :P Mindenki járjon a végére maga...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat