Trüffel torta - a legegyszerűbb torta a világon...

Legutóbbi tortasikeremet nem is olyan rég zsebeltem be, amikor apósomékkal közösen - előrehozva - megünnepeltük az Ember születésnapját. Kikötötte, csak egy torta legyen, így megbeszéltem anyósomékkal, azt én szeretném készíteni. Nem tehetek róla, megrögzött ellensége vagyok a cukrászdai tortáknak. Persze ez csak a születésnapokra korlátozódik. :D Amúgy szeretek cukrászdába beülni és tortaszeletet rendelni. És az esküvői tortám se saját kezűleg készült... Valami bennem lévő gyerekkori berögződés miatt úgy érzem, úgy ad többet az ember a születésnaposnak, ha fárad a tortával és a szívét-lelkét beleadja (nálunk mindig különösen nagy értéke volt a saját kezűleg készített ajándékoknak...), és nem "megússza" a cukrászdából való rendeléssel. Persze nem állítom azt, hogy ez mindenkinek a legjobb út. Megértem azokat is, akik erre egyszerűen nem képesek, vagy tényleg nincs rá idejük. Cicuka második születésnapjára én sem tudtam tortát készíteni, mert akkor volt 10 napos a húga, és egy újszülött mellett nincs ideje az embernek cukrász remekművekkel bajmolódni. Csak ha már van hozzá affinitásom és időm... Az a tapasztalatom, hogy a cukrászdai tortákat az ember állandóan kritizálja: vagy túl édes, vagy egyéb apróságok kerülnek előtérbe. Természetes, hogy a cukrászdaival kritikusabbak vagyunk. Azt profik készítik, ezért sokat várunk tőle. Ha viszont otthon készül, jobb esetben ismerjük a majdani fogyasztók ízlését, és könnyebb megfelelni. Én még sosem ettem olyan cukrászdai tortát, ami vetekedett volna egy igazi házi készítésűvel. Azt hiszem a kettő külön kategória, és másképp értékelhető... Vagy jobb cukrászdákat kellene keresnem. :D

A lényeg az, olyat sikerült készítenem, amely egyaránt mindenkinek a tetszésére volt. A csokoládétorta örvend a legnagyobb népszerűségnek apósoméknál. Mindig csokoládétortát rendeltek a cukrászdából egy-egy körükben lévő születésnapra. Ezt már rég kifigyeltem. De mindig mondogatták, hogy most ez nem jó benne, vagy az. Az Embernek meg már herótja volt egy idő után a csokoládétortáktól. (Ezért rendre másféléket készítettem neki, egészen eddig.)
Cicukám "csokimúsz" tortának hívta, mert a benne lévő tejszínes-csokoládés ganache krém arra emlékeztette. Még azok is, akik általában egy szeletet szoktak kérni, azok is inkább kettőt vettek. És persze szóban is kifejezték elismerésüket.

Igen, itt kellene következnie egy képnek a tortáról, de sajnos annál sokkal gyorsabban elfogyott, mintsem le tudtam volna kapni... Így a képzeletetekre kell bíznom a külsejét. Nos, fantáziát izzíts, mert kezdem a leírást. Képzeljetek el egy kerek, viszonylag lapos tortát, tejcsokoládénál kicsivel sötétebb színű krémmel bevonva, étcsokoládé forgács halmokkal a tetején és holland vörös kakaóporral meghintve... A szelet annyira összeállt, hogy amikor a villával levágott az ember egy falatot, nem lehetett igazán elválasztani a piskótát és a krémet egymástól, annyira hasonló volt a textúrája. Színre is alig lehetett elválasztani. Csak egy halvány árnyalat különbség volt. De az ízek. No ott azért el lehetett különíteni a piskótát és a krémet... A piskóta ugyanis édesebb volt a krémnél. Az utóbbi pedig sokkal habosabb...
A könyv képe azért került ide, mert ebből a csodás műből származik a recept. Anyósom adta nekem, én pedig bizony áttanulmányoztam... És ráakadtam erre a csodás receptre. Ami a legkülönösebb, nem csak leírva egyszerű az elkészítése, hanem a valóságban is. Leszámítva azt a kb. negyed-fél óra előmunkálatot, amit a ganache előkészítésével töltöttem, a tortát kb. 2 óra alatt tokkal-vonóval el tudtam készíteni, sőt, talán kevesebb idő alatt... Ami elég nagy szó. A tortalapok sütése nagyon gyorsan megy, és a ganache a legcsodálatosabb és legegyszerűbb csokoládékrém a világon!

Most pedig megosztom a hozzávalók listáját, és leírom, hogyan készítettem el. Hogy nehogy kihagyjátok, ha megtetszik a leírás alapján. És nem utolsó sorban remélem, ti is ugyanekkora, vagy még nagyobb elismerést zsebeltek be vele. ;-) Aki tud csokoládét olvasztani, annak már ajánlom, lásson neki, mert ez a legbonyolultabb művelet benne... :D

Trüffel torta

Hozzávalók egy kb. 24 cm átmérőjű tortához:
3 tábla, azaz 300 g jó minőségű étcsokoládé (minimum 40% kakaótartalmú), ebből 150 g a ganache-ba, 50 g a tésztába, és a maradék tábla a csokoládé forgácsokhoz
5,5 dl habtejszín
10 dkg puha vaj (vagy margarin)
fél vaníliarúd kikapart belseje - én ezt egy kiskanálnyi vaníliaaromával helyettesítettem
késhegynyi só (meg még egy plusz kis csipet)
5 tojás (5 sárgája és 4 fehérje kerül bele)
11 dkg cukor
9 dkg liszt
jó minőségű kakaópor (cukrozatlan!!!), pl. holland vörös...
egy 24 cm-s tortagyűrű, vagy ennek híján kb. 24 cm-es tányér
sütőpapír!!!
sütőbe való sütőlemez

1. Az egész torta készítése az előző nap kezdődik. Vagy min. 8 órával a torta töltése előtt. Ez a min. 8 óra a ganache állaga miatt kell. Sokkal krémesebb lesz az egész, ha hagyjuk hosszú időn át pihenni. Összeérik.
Szóval fogjuk a másfél tábla csokoládét, és kis lyukú reszelőn lereszeljük. Ez a legfáradtságosabb és legpepecselősebb része az egész tortának. Ha ezen túljutsz, utána gyerekjáték. Azért a legkisebb lyukon érdemes reszelni, mert így nagyon jól felolvad a tejszínben, nem kell utána sokat dolgozni vele.
A több mint fél liter tejszínt felfőzzük (nem kell forrnia, de forró legyen) és belekeverjük a csokoládépelyhecskéket, szépen kevergetve felolvasztjuk benne. Utána levéve a tűzről botmixerrel sima krémmé dolgozzuk (ne legyenek benne csokoládédarabkák, teljesen egynemű legyen a massza). Miután kihűlt, 8 órára hűvösre tesszük a hűtőbe, hadd pihenjen a drága. :D
Valamelyik kedvenc TV szakácsom azt mondta, a csokoládénak is nagyon jót tesz egy csipetnyi só - még jobban kihozza az ízét - ezért én raktam egy kis csippentésnyit a melegedő tejszínbe. Nem, egyáltalán nem lesz sós íze a ganache-nak! De a csoki tényleg intenzívebb!
2. Elővesszük (másnap vagy 7 és fél óra után) a sütőpapírt és a sütőbe való sütőlemezhez, tepsihez illő nagyságú darabokat vágunk belőle, összesen 5 darabot. Mindegyik közepére tesszük a tortagyűrűt, vagy tányért, és körberajzoljuk, úgy, hogy később a papírt megfordítjuk és a másik felén átrajzolódó kör fogja kiadni a lapok méretét. Ezután beizzítjuk a sütőt 210°C-ra. Ha a tietek is úgy éget, mint az enyém, akkor tegyetek az aljára egy réteg alufóliát, és esetleg egy hőálló edénnyi  vizet. (Az alufólia ötletét anyósomtól vettem át és mondhatom, azóta nincs több bosszúság, hogy a piskóta alja-teteje megég... viszont húsok sütésénél ne feledjük el kivenni a fóliát...)
3. A csokoládés tésztához vízfürdő felett megolvasztjuk a csokoládét (fontos, hogy az olvasztóedény alja ne érintkezzen a forró vízzel, csak gőz fölött legyen, ezért a művelethez pár deci víz is elég - és az hamarabb is felforr). Levesszük, és hozzákeverjük a puha vajat, a vaníliát, és a késhegynyi sót. Az egészet elektromos keverővel habosra keverjük. Egymás után hozzáadjuk a tojássárgájákat.
A tojás fehérjét (vigyázat, csak 4-et!) külön edényben kenhető, tehát nem túl kemény habbá verjük az apránként hozzáadott cukorral. A fehérjehabot és a csokoládés masszát egymásba vegyítjük (óvatosan, határozott, gyors mozdulatokkal, hogy azért maradjon benne levegő), majd óvatosan beleszitáljuk a lisztet és azt is beleforgatjuk, míg az egész egynemű lesz.
4. Innentől kezdve gyorsan és mechanikusan megy minden. A sütőlemezre rakjuk az első sütőpapírt, a rajta lévő kijelölt kört bevonjuk a tészta egyötödével (nekem összesen 4 lapra sikeredett, de az sem baj...). A sütőbe toljuk, kb. 5 perc alatt készen lesz. Addig a következő sütőpapírra kenjük a következő laphoz a tésztát. Ha az első lap megsült, kivesszük, a sütőpapírt a tortalappal asztalra csúsztatjuk. A formát (tortagyűrű vagy tányér) ráhelyezzük, és körbevágjuk, hogy szép alakja legyen (nekem csak morzsányi darabokat kellett levágni, de én eleget gyakoroltam már az Eszterházy torta lapjainak készítésekor...) Nagy, vastag késsel elválasztjuk a tésztakorong alját a papírtól és félretesszük hűlni. A másik sütőpapírt a tepsire helyezzük, és betesszük a sütőbe sülni, és addig a harmadik tésztakorongot kenjük fel. Aki igazán profi, az addig, amíg a tészta sül, addig választja le az előzőleg megsült tésztakorongot és keni fel a következőt a következő sütőpapírra. :D
5. Ha kész az összes tésztalap, elővesszük a hűtőből a tejszínes csokoládékrém alapot és géppel szépen habosra, keményre verjük. Csuda egy krém ez, mert nagyon szépen megáll, nagyon jó a tartása. Aztán elkezdjük megtölteni a tortát. Az első lapot megkenjük krémmel, beborítjuk tésztalappal és így tovább. Hagyjunk az oldalára és tetejére is egy-egy vékony rétegnyit, amivel bekenjük. Ha teljesen bevontuk a tortát a ganache-sal, akkor kis időre félre tesszük.
6. Elkészítjük a csokiforgácsokat. Lehet persze a cukrászmódszer segítségével, olvasztott temperált csokoládéból felkaparva egy spatulával, de van ennél egyszerűbb megoldás is. És nem az, hogy a reszelő nagy lyukán lereszeljük, mert az nem mutat annyira jól. Jamie Oliver módszere nekem tökéletesen bevált. A hasam elé konyharuhát vettem, és a csokoládétáblát sima felével fölfelé a hasamnak támasztottam. Éles nagy kést vettem a két kezembe, és az élét a tőlem legtávolabbi végétől magam felé húzva, borotváltam le a csokoládéból a szép hosszúkás forgácsokat. Amikor egy adagnyi összegyűlik, a késsel segítve a tortára helyezem. A tetejét beborítjuk vele, és - akinek van türelme hozzá - az oldalát is. Ekkor az egyik kezünkkel a tortát tartjuk, a másikban pedig egy kenőkéssel segítjük a forgácsokat a torta oldalára tapadni... (Én ezzel nem cicóztam...)
7. Szitán keresztül jó minőségű kakaóporral hintjük meg a torta tetejét.
8. Néhány órára (vagy egy estére) a hűtőbe tesszük, hogy teljesen összeérjen. Tálaláskor hideg vízbe mártott és  késsel a legjobb szeletelni.

Jó étvágyat hozzá!

Mivel nem régen készült el egy újabb opus, ezért készítettem egy sorozat fotót a készületről.
Itt tudjátok megnézni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez